oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2020. november 01. 06:30,  Gyerekkel a forradalomban 24 komment

2020. november 01. 06:30 Határátkelő

Gyerekkel a forradalomban

Forradalmi helyzetbe keveredni nem feltétlenül szívderítő helyzet, pláne nem az külföldön és különösen nem, ha az ember másfél éves gyerekével van. Tegyük hozzá, hogy mindez ráadásul Chilében történt.

santiago.jpg

A Mirador párosának másfél éve született meg gyermeke, Barangó. Első közös útjuk Chilébe vezetett. Aztán rögtön érkezésük napján sikerült belecsúszniuk a „lábos forradalomba”, kövekkel dobálták őket, vízágyúval lőttek rájuk.

„Úgy gondoltuk, Chile, lévén fejlett ország, tökéletes akklimatizáció lesz Dél-Amerikához Barangónak. Eri mindent elolvasott arról, milyen az ország egy kisgyerekkel.

Betéve tudja az összes játszóteret, hol milyen gyümölcspép kapható, még magyar kapcsolatokat is felgöngyölített, hogyha túravezetéseim okán egyedül maradnának, legyen kihez fordulni.

Október 18-án pár perccel éjfél után szállunk fel Budapestről, hogy az időeltolódást kihasználva még aznap délután kettőkor megérkezzünk Santiagóba.

Ahogy mindenki ilyen helyzetben, úgy mi is rettegtünk a repülőúttól. Hogy fogja bírni Barangó a 14 órás Párizs-Santiago utat? Hogy fogjuk mi bírni ölünkben a gyerekkel, mit szólnak majd a mellettünk ülő utasok? Számtalan olyan kérdés, amire nincs válasz, mert minden gyerek, minden repülés más, így lehetetlen az ilyesmire előre felkészülni.

Mázlink van. Barangó úgy viselkedik, mint egy kisangyal. Nem hiába mantráztuk már hónapokkal az utazás előtt, hogy minden rendben lesz. Az út jó részét átalussza, s bár a mesefilmek még nem kötik le, észrevétlenül hozza le a Föld egyik leghosszabb repülőútját.

Chile drága. Ezt már akkor is tudtuk, mikor eldöntöttük, hogy Eri és Barangó itt várnak meg engem, amíg én Patagóniában masírozok majd egy csapattal. Drága országban az ember pedig nem szórja a pénzt, spórol, ahol tud.

A leszállás után vagyunk annyira fittek, hogy nem pattanunk taxiba, hanem buszra szállunk, úgy jutunk be Santiago belvárosába. Nem állítom, hogy könnyű mutatvány, mert a szokásos nagy zsák + kis zsák kombó mellett van velünk egy pelenkázótáska, egy kajás szatyor és egy babakocsi is.

Mindössze hét sarkot kell sétáljunk az előre lefoglalt szállásunkig (ilyet se sűrűn csináltunk eddig), de az azonnal nyilvánvalóvá válik, túl sok a motyó, ebben a felállásban nagy túrákat nem fogunk tudni tenni.

Lecuccolás után keresünk egy közeli éttermet, ahol bedobunk egy méregdrága chorillanát, mikor a fejünk feletti erkélyről kolompoló lábosok hangjára leszünk figyelmesek.

Pár másodperc múlva a szomszédos lakás ablakából is hasonló hang szűrődik ki, alig öt perc elteltével az egész utcát bezengi a monoton kolompolás. A pincér és a környező boltok alkalmazottai kiszaladnak az utcára, ők sem értik, mi ez és mi történik. Barangónak tetszik a dolog, vadul tapsikol, miközben próbáljuk beléerőltetni a tömény chilei street foodot.

Mikor végzünk és fizetünk, a pincér szól, hogyha jót akarunk, visszahúzódunk az apartmanunkban, mert bemondták a TV-ben, hogy délután 4-től tüntetés lesz a parlament előtt, és a Facebookon olyan hírek keringenek, hogy nem lesz túl békés.

A chilei kormány a napokban 12 forinttal megemelte a metrójegyek árát, ami olaj volt a tűzre. A szociálisan amúgy is érzékeny egyetemistáknak ez volt az utolsó csepp a pohárban; negyven év frusztrációját kívánják kivinni az utcára.

A tüntetésektől a korábbi útjainkon sem tartottunk, és ezen attitűdünkön az sem változtat, hogy van velünk egy másfél éves gyerek. S mivel a szállásunk két sarokra van a parlamenttől, szinte mindegy, hogy az utcán vagy a 26. emeleti apartmanunkban vagyunk-e, a tüntetéssel járó nehézségeket tuti nem ússzuk meg.

Sétálni indulunk. A parlament körül megjelennek a katonák, akik kordont húznak az épület köré. A főtéren még minden a szokásos, de érezhető az embereken a feszültség.

Többen megállítanak minket, hogy nem kéne az utcán tartózkodjunk egy ekkora aprósággal, mert nemsokára jönnek a vízágyúk. Nem igazán értjük, miért jön a vízágyú, ha a tüntetés még el sem kezdődött.

Chile híres az utcai zavargásokról, amiket az elmúlt években többnyire az egyetemisták indítottak a drága oktatás és egészségügy miatt. A rendszeres balhék miatt a chilei kormány újabban nem tolerálja a gyülekezést, az első adandó alkalommal agresszívan lép fel. (...)

A chilei tüntetések mások, mint amiket eddig életünk során átéltünk. Itt tényleg nem szórakoznak egymással a felek, azonnal összeugranak. Délután ötkor eldördül az első gumilövedék, miután felgyulladt egy kuka.

Tíz perc múlva már oszlat is a vízágyú, ami a semmiből jelenik meg. Mi is rohanni kezdünk a tömeggel. Barangónak kifejezetten tetszik, hogy a babakocsit nem csak úgy tologatjuk, hanem végre rallyzunk vele.

Elszakadunk egymástól. Azt szerencsére letisztáztuk Erivel, hogyha gáz van, Barangót azonnal hazavisszük, és tudom, hogy Eri ilyen helyzetben nem fog vagánykodni. Én beszorulok a vízágyú és a katonák közé, ők valahol a vízágyú előtt lehetnek.

Az erkélyről köveket kezdenek dobálni a katonákra, akik könnygázt fújnak vissza. Én megúszom a gumilövedékeket és a vizet is, csak egy macskakő eltalálja a lábamat. Negyedóra múlva visszatalálok a szállónkhoz, ahová Eri és Barangó már korábban megérkezett. Kicsit vizesek és krákognak a könnygáztól, de jól vannak."

Hogy mi történt a nap további részében, hogyan lángoltak a barikádok, azt itt olvashatjátok el.

Hibaelhárítás svéd módra

Ezekben a covidos, eleve home office-os időkben kevés kellemetlenebb dolog lehet annál, ha egyszerre elmegy otthon a wifi és a tévé. Nos, pontosan ez történt Bandirepublickal is Svédországban.

wifi_1.jpg

„Mivel a telefonos ügyfélszolgálat 9-17 h idősávban üzemel – kellemes svéd életstílust és work-life balancot biztosítva a dolgozóknak – csak másnap reggel tudtam felhíni őket.

Reggel 9-kor mázlim volt, a gép szerint csak ketten voltak előttem a virtuális sorban. Az ügyintéző kikérdezett az ügyemről, majd továbbkapcsolt a technikai szupport ügyosztályra.

Legalábbis ez volt a szándék, de a kapcsolás közben megszakadt a hívás. OK. Újra tárcsáztam. Már 32. voltam a sorban, visszahívást kértem. Fél óra múlva meg is történt, goto10, elölről elmeséltem a kínom, ismét tovább kapcsoltak. A második nő a megfelelő helyen elkezdte felvenni az adataim, majd megszakadt a vonal.

Nem voltam ideges, csak nagyon. Jött már tízkor a kliensem, ezért ebédszünetben próbálkoztam harmadjára. Sikeresen. Mint egy videojátékban, ismét teljesítettem a korábban elbukott szinteket, majd a kedves technikus hölggyel a vonalban kinyomoztuk, hogy a lakásunkban lévő LAN elosztó nem kap áramot vagy meghalt.

Ticketet nyitott és magától felajánlott 50GB ingyen mobilnetet, hogy tudjak élni. Mivel a hibás hardware nem az ő készülékük, felsejlett egy kafkai szopás, amint még 8 szolgáltatót végig kell hívnom, mire megvan a felelős és a megoldó ember. Ehhez képest a csaj megnyugtatott, hogy ez egy egykapus ügyintézés, majd ők mindenről gondoskodnak. (...)

Szerintem nem kell elmagyarázni, hogy 2020-ban, itthonról neten dolgozva, chrome castingolva, netflixelve, disneyplusszolva, minitini gyerekkel olyan a wifi, mint a folyóvíz vagy az áram. Közmű, létszükséglet.

Mondjuk instant megugrott a társasjátékozással és beszélgetéssel töltött órák száma a családban, ami azért pozitívum, de a 9. napon, az őszi szünet közepén egy 4 napos hosszú hétvégére ráfordulva minden wifi- és életjel nélkül már kezdtem morcos lenni.

Felhívtam hát reggel a Stockholmshemet, akiktől béreljük a lakást, hogy halló, a hardware wtf? Nem tudták. Megtudták. Visszahívtak. Mondták, hogy egy harmadik cég a dobozfelelős.

Oké, bazmeg, újabb ügyfélszolgálat, újabb hosszú várakozás. A csávókám meg le akart pattintani, hogy menjek vissza az első céghez (a net szolgáltatónkhoz, ami a comviq) és ott érdeklődjek, mert már van nyitott ticket.

Itt bekeményítettem és közöltem, hogy addig nem tesszük le, amíg el nem intézi. Ezután feltett 3 kérdést és megállapította, hogy ez egy tipikus hiba a modemünkkel és új hálózati kábel kell, amit azonnal postára is ad. Köszi. (...)

Még mindig ugyanazon a napon járunk. Ebéd után a postaládámban egy levél. Csomagom érkezett a postára a Teliától. Elszaladtam és meg is jött a reggel elküldött kábel.

Otthon konnektorba bedug, led felizzik, wifi beizzik. Csoda történt.

Mi a tanulság? Bízzunk a rendszerben vagy legyünk kelet-európaiak, akik mindig kénytelenek a saját kezükbe venni az ügyeket, ha szeretnének valamit elérni?

Amúgy meg hihetetlen, hogy mennyire megszokjuk a komfortos dolgokat. A luxusból hamar hétköznapi lesz. A wifi meg közmű…”

A teljes sztorit itt olvashatjátok el.

Alvásmegvonás Luxemburgban

Hiába gondolja azt az ember ifjú szülőként, hogy az ő gyermeke tökéletes, nagyszerűen végigalussza az éjszakát – mert könnyen eljöhet a nap, amikor egyik óráról a másikra „elfelejti, hogyan kell”. Így jártak Veráék is.

gyerek_2.jpg

"Az elmúlt hat és fél hét tényleg idilli volt, csodálatos, mesébe illő. Most meg nappal szenvedünk az altatással (4-5-ször 30-40 perc a max, és az is milyen áron: rajtam, evés közben elaludva), éjjel meg 3-5 óránként kelünk megint.

És igen, tudom, a legtöbb csecsemő négyhónaposan MÉG így alszik és sose aludt jobban. De nálunk ez egyértelmű és elég radikális visszaesés, úgyhogy csak remélem, hogy egyszer csak visszatérünk a rendes kerékvágásba.

A fiatalember ezzel párhuzamosan mintha ujjat szopni is elfelejtett volna, hetek óta először ma láttam, hogy pár másodpercre megint szabályos ujjszopást produkál (a babakocsiban, ébren), egyébként meg inkább csak rágja az összes ujját, a bal hüvelyket is beleértve. Ki érti a babákat?

Amúgy fejlődik, mint az atom (!), oldalra fekszik, nyúl mindenért, mindent megfog, mindent megfigyel, betesz a szájába, vigyorog, dörgöli a szemét, ha álmos (kár, hogy utána elaludni viszont nem akar), az ágyában is arrébb mászik állandóan (továbbra is háton), szóval kis- és nagymozgások mind haladnak előre.

Legfőbb játékszere a keze, maga elé emeli, mozgatja az ujjait, követi a tekintetével, megfogja az egyikkel a másikat, és hát ez igazán praktikus, mert mindig ott van. Vállra véve gyönyörűen emeli és tartja a fejét és fürkészi a szobát - igazi leendő Gondnok: leltároz.”

Hogy mi mindent csinál még egy ezekben a napokban négyhónapos baba, azt itt elolvashatjátok.

Utazd be a világot a Határátkelővel!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

�Scharnstein, Oberösterreich, Ausztria �: @gondos_livia #ausztria�� #austria #scharnstein #oberösterreich

Határátkelő (@hataratkelo) által megosztott bejegyzés,

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: blogajánló Svédország Chile Luxemburg

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr8916266882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csodabogár 2020.11.01. 11:44:04

Svéd ügyintézés lehet, hogy kicsit hosszadalmas, de a POSTA így csupa nagybetüvel, maga a csoda!

Din Serpahis 2020.11.01. 13:23:08

Szerencsétlen gyerek, legalább fiú vagy lány ezzel a névvel...

SzZoole 2020.11.01. 13:42:12

@Din Serpahis: még nem tudja, majd később eldönti

dikusz. 2020.11.01. 16:03:19

Azt nagyon szeretném tudni, hogy mi okból adnak ilyen nevet a gyereküknek a szülők? Kinyitják a Magyar Utónévkönyvet, és kiválasztják a leglehetetlenebb nevet?
Soha nem értettem mire jó ez.

Csodabogár 2020.11.01. 16:11:18

@dikusz.: Nem rossz név az. Minden nyelven ki tudják mondani, ez óriási előny. Nekem elhiheted!

dikusz. 2020.11.01. 16:57:34

@Csodabogár: Elhiszem. De ha a kedves szülők csak azért választották a fiuknak ezt a nevet, hogy a világban bárhol ki tudják mondani, az régen rossz. Ha a történelmi magyar név miatt választották, ebben az esetben az sem túl szerencsés, mert ez csak annyit jelent, hogy valamikor valaki ezt a nevet ötölte ki, és jó régen adta a névadás szempontjából nem túl szerencsés fiúgyermekének.
Megkövetem a szülőket abban az esetben, ha egy, csak egyetlenegy olyan valós történelmi személyt tudnak mondani, aki ezt a nevet viselte.

Shanarey 2020.11.01. 17:15:35

Gyerekkel, belefutni tüntetésbe, s főleg ott, az szar ügy, gratulálok hogy megúszták.

Net probléma, én anno megnéztem mindent s csak utána hívtam az "illetékest". Majd amikor kérdezgetni kezdte a buta kérdéseit, mondtam neki, hogy kezdjük onnan hogy a hiba önöknél van. Nem volt boldog. Majd mondta, nem látja a modemet. Mondtam neki én viszont látom a modem él, és a számítógépemen keresztül látom is, de nincs net. Na újabb kérdés jött, s én átmentem gonoszba. S mondtam neki, csak akkor válaszolok további kérdésekre, ha a másik fél legalábbis ebben a kategóriában, okosabb mint én. Kagyló letéve, s két nappal később jött egy öltönyös fickó, aktatáskával, és szó nélkül kicserélte a két dobozt, egy dobozra, és utána minden rendben volt.

SzZoole 2020.11.01. 17:20:03

@dikusz.: biztos Barangoló akart lenni, csak nem az lett

Csodabogár 2020.11.01. 18:12:56

@dikusz.: Végül is tök mindegy, de még mindig jobb mint a Csenge meg Kincső, hogy a Dzseniferről már nem is beszéljünk.:-)
Dzsenifer természetesen így írva. A Jenifer az ok.:-)

Benikuty 2020.11.01. 19:08:49

@Csodabogár: A Csenge és a Kincső nevek eredetének és jelentésének, utána kellett volna. Ha ez megtörtént volna, nem írtál volna le olyan butaságot, amivel magadat minősíted.
Aki más nevén rugózik, az úgy általában nagyon gáz...

EndiMirador 2020.11.01. 19:59:30

A Barangó név a 19. Század első felében meglepően népszerű volt, majd kikopott a köztudatból. Ahogy 100 év múlva kikopik majd teljesen mondjuk a Gyula. Lévén az elmúlt másfél évtizedben nagyjából úton voltunk, és az indián kultúrák elég nagy hatással voltak ránk, szerettünk volna beszédes nevet választani. A Barangó pont ilyen név, hiszen a barangolás szóból ered. /a szerző/

Platonica 2020.11.01. 20:37:54

@SzZoole: Hat bizzunk benne, h egyik se igaz...

SzZoole 2020.11.01. 20:41:42

@Platonica: inkább reménykedjünk, tudod a remény hal meg utoljára

Platonica 2020.11.01. 20:55:22

@SzZoole: En is olvastam, h az eszement teaching union bezarasert hoborog, no comment.

SzZoole 2020.11.01. 21:03:08

@Platonica: a fiam már így is online “jár” az egyetemre Aberystwyth-ben az órákra :-(

Platonica 2020.11.01. 21:11:20

@SzZoole: Tudom, mindenutt ez van, kiveve a 2-3 fős tute-okat:-((

dikusz. 2020.11.01. 21:23:40

@Csodabogár: A Csenge, és a Kincső nekem tetszik. Egy időben eléggé népszerű keresztnév volt.

SzZoole 2020.11.01. 21:35:23

@dikusz.: “ A Csenge, és a Kincső nekem tetszik”

Jajj, már a te korodban is :-))

Vicc volt

dikusz. 2020.11.02. 08:47:52

@SzZoole: Nem adtam volna ezt a nevet a lányomnak, az biztos, de még mindig jobb, mint a Dzsenifer. Krisztina lett volna, akkoriban az volt a menő lánynév. Ahogy a fiam is az akkor legdivatosabb nevet kapta. :)))

SzZoole 2020.11.02. 14:03:34

@dikusz.: félre értettél :-)))
Ezt írtad;

“ A Csenge, és a Kincső nekem tetszik.”

Nekem is tetszik a Csenge, és a Kincső, de én férfi vagyok:-)))

Teccik má’ érteni?

dikusz. 2020.11.02. 14:12:20

@SzZoole: Másodszorra már igen.:)

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása