Mint a legtöbb ország esetében, így Törökország kapcsán is rengeteg a tévhit, illetve a magyar szemmel különös szokás, legyen szó a furcsa tisztaságmániáról, a szőnyegek és a nyár bizarr kapcsolatáról és a különös árképzésről. Mindezeket Mercedes gyűjtötte csokorba.
Amikor idejöttem, akkor azt hittem, van némi fogalmam a takarításról, mivel hát természetesen otthon is szoktuk űzni eme cselekvést, szóval gondoltam, tán a világ itteni részén is felporszívózunk, felmosunk, port törlünk, meg ilyen alapvető dolgokat csinálunk.
Súlyosan tévedtem.
A takarítás Törökországban egy másik dimenzió, mondhatni társadalmi elfoglaltság, némelyeknél szinte már-már hobbiszámba menő foglalatoskodás. De nem ám úgy, hogy csak porszívózunk, aztán felmosunk. Rettenetek rettenetje... még elképzelni is rossz, hogy csak ennyiből állna a padló takarítása például. Nem.
Itt sok helyen a sima felmosó sem divat, hiszen az nem tisztít rendesen, így minden valamire való török állampolgár tudja, hogy a padló csak akkor lehet tiszta, ha azt a két kezeddel, meg egy természetesen előre kitisztított, fertőtlenített (nem ám csak kimosod, isten ments...) anyagdarabbal nyalod tisztára olyan vegyszer kombós vízzel, amitől fél Isztambul kifeküdne. A vegyszerek miatt amúgy se aggódj, majd a takarítás végén lögybölsz magadra egy kis 80%-os kolonyát, és már meg is oldódott minden.
(Kolonya: különböző illatokban kapható alkoholtartalmú kézfertőtlenítő lényegében, amivel mindenkit körbelocsolnak, aki belép vendégként egy török otthonba. A szokás kialakulásának semmi köze a járványhoz. Igen, koronavírus nélkül is sikerült egy ilyen szokást kialakítanunk.)
Ezt követően az, hogy piszkos edényt, tányért semmilyen körülmények között nem teszünk a mosogatógépbe, már nem érhet akkora meglepetésként senkit. Kisebb fajta szívrohamot okozhattam több ismerősünknek is a konyhában, amikor a használt tányérokat elkezdtem csakúgy bepakolni a gépbe.
Értsd anélkül, hogy előtte Domestosszal (fogalmam sincs, hogy miért találják néhány megfelelő mosogatószernek a Domestost), forró vízzel, tökéletesen tisztára mosogattam volna. Hiszen azt úgy kell, a gépbe csak egy plusz körre tesszük be (értsd: lényegében a semmiért).
2. Nyáron szőnyeg? A padlón?
Ezt nem tudom, hogy máshol is csinálják-e vagy csak valami adanai szokás, de errefelé az emberek meg vannak győződve róla, hogy ahogy beköszönt a június elseje, a szőnyegek büdösek lesznek.
A melegtől tetszik tudni... a klímás zárt lakásban. Nem ötven évvel ezelőtt, amikorról még mindig terjengnek ezek a mesék, hogy mi itt lapos tetejű házakban élünk, hogy nyáron kifeküdhessünk a tetőre a hőség elől... nem, nem fetrengünk a tetőn.
Mostanság az egyetlen activity, amit a szomszédok a tetőn végeznek az a papírsárkány eregetés, és ebbe is sikerült jó pár embernek belehalnia. Bele se merek gondolni, mi lenne, ha elaludnának a tetőn...
Szóval nyár elején az itteniek instant elkezdik kérdezgetni egymást, hogy „És nővérem, te már felszedted a szőnyeget? Nem? De hát büdös lesz, az ég áldjon meg! Allahallah...”.
Szóval, lényegében van egy csomó gyönyörű szőnyegünk, de használni ne akard úgy igazából az év nagy részében. Mert mindenki tudja, hogy akkor büdös lesz nálatok (nem lesz egyébként, de így is kaptam olyan kérdéseket, hogy ebben a melegben, hogy viselem el a hálószoba szőnyegünket... hiszen biztos büdös.).
3. Takarítónőtök van? Akkor biztos, gazdagok vagytok
Törökországban a takarítónő vagy házvezetőnő léte nem olyan kirívó dolog, mint amennyire én azt Magyarországon látom. Természetesen nem minden háztartás elengedhetetlen „kelléke”, de egyáltalán nincs olyan „pénzes” fennhangja, mint otthon például. Teljesen általános dolog.
Van, akihez hetente jár, van, akihez kéthetente, van, aki például az évi 3-4 nagytakarításhoz hív egyet segítségképpen, és még lehetne sorolni. Gyakran nevezik egyszerűen „nőnek” („kadın”), szóval ha valaki azt meséli nekünk, hogy nőt hívott a házhoz, nyugodjunk meg, csak a takarításról beszél.
4. Nincs szalon? Ki vesz meg ilyen lakást? Hová fog ülni a vendég?
Törökországban a lakások általános mérete magyar szemmel nézve nagy, vagy gyakran inkább hatalmas (és akkor vegyük hozzá a takarítónőt, és azon kapod magad, hogy véletlen beválogattak a Feleségek Luxuskivitelben-be).
Ez alól Isztambul kezd egy kicsit kivétel lenni, illetve néhány nagyvárosban is vannak már néha kisebb projektek, de a legnagyobb többségben itt egy 100-120 négyzetméteres lakás még mindig nagyon kicsinek számít, amit nem szívesen preferálnak az emberek, mert nincs benne elég hely, az olyan klasszikus elkülönült élettérnek, és szociális életnek (értsd vendégfogadásra, elszállásolásra alkalmas hely, plusz normális élettér), amit errefelé megszoktak az emberek, és szükségesnek látnak.
5. Elvárások (néha) az egekben
Ez inkább az utóbbi évek trendje, de mivel Törökországban rengeteg építkezés folyik lakópark témában, amik folyton egymásra próbálnak licitálni szolgáltatásaik terén, ezért az embereknek hamar másutt már-már a luxus felé tendáló, itt mégis lassan alapvető dolognak tekintett elvárásaik lettek.
Ilyen például a 24 órás biztonsági és portaszolgálat, biztonsági őr, alkalmazottak a lakóparkokban, akik rendelkezésre állnak a lakóknak igény szerint bevásárolnak például, medence (nálunk a hőség miatt ez már szinte alapvető kelléke az újabb lakóparkoknak, illetve mostanság már beltéri medencéket is terveznek sokban), kertész, ilyesmik...
Illetve itt nem nagyon vásárolnak, vagy költöznek szívesen olyan lakóparkba az emberek, ahol egy emeleten egy, kettőnél több lakás van. Az olyan lakásnak, ahol az emeleten még van, mondjuk, három másik apartman, azonnal lejjebb megy az értéke, szóval itt általában az olcsóbb, rosszabb környékeken találhatóak ezek a típusú lakások.
6. Törökország nem olcsó
Sokaknál látom ezt a tévhitet, ami miatt meglepődnek, ha azt mondom, hogy Törökországban az élet nem olcsó, és a helyzet csak egyre rosszabb lesz. Persze, ez is helyzettől függ.
Ha valakinek mondjuk euróból van a bevétele, abból persze, hogy azt fogja mondani, hogy ez olcsó hely, hiszen nézd, tizenöt eurót se költöttem, és bőven jóllaktunk, meg be is vásárolok ugyanennyiből a hétre bőven, szóval megvolt a szociális életem, meg a heti bevásárlásom is 30 euró alatt, tök jó (persze, ez csak kitalált példa).
Azonban az itt élők többsége lírából él, lírában kapja a fizetését, lírában „befolyásolódik” attól, hogy néhány termék ára egyik napról a másikra a kétszeresére nő.
Lírában befolyásolja az életét az, hogy egy euró megint 7,5 líra, illetve egy dollár 6,8 líra környékére kúszott. Összehasonlításképp vizionáljunk Magyarországra mondjuk 800 forintos eurót, és akkor hamar könnyebben érthető lesz, miért is problémás a helyzet a valóságban – mert tudom, hogy ebbe sokan nem gondolnak bele, sajnos, csak kiszámolják, hogy „jaj, de jó itt feleannyiba kerül minden, milyen jó nektek” – igen, azért, mert az elmúlt pár évben nagyon rövid idő lefolyása alatt a líra még a forinthoz képest is elvesztette értékének a jórészét, és ez a hétköznapi életben nagyon is érzékelteti a hatását.
Szóval, lehet hogy vannak dolgok, amik olcsóbbnak tűnnek (illetve persze biztos van jó pár dolog, ami jobb árban van, bár a budapesti albérletáraknál nem nehéz kedvezőbbnek lenni...), de gondoljunk bele abba, hogy Németországból a Balaton is olcsó... (bár, az ottani árakat nézve lassan már ki tudja).
7. Törökország muszlim ország? Nem.
Ezt annyi helyen olvastam már, hallottam már, hogy gondoltam, ebbe a pontba beiktatom, mert lehet, hogy sokaknak ez egy meglepő tény lesz.
Törökország nem muszlim ország, hanem szekuláris, tehát államvallás nélküli nemzetállam zavartalanul működő keresztény templomokkal (ébredtünk már harangszóra egy kisebb, szír határhoz közeli városkában) például, és sokféle vallással egy helyen (szóval, nem, nem fognak üldözni azért, ha keresztény vagy – ilyet is hallottam már –, a kulturális minisztérium például sok helyen foglalkozik az országban egykori keresztény kegyhelyek, templomok helyreállításával, restaurálásával).
Egy ma is műkődő katolikus templom nálunk, Adanában, a „Bebekli Kilise”
8. Cipővel a házba? Megőrültél?
Törökországban szigorúan tilos belépni a lakásokba, házakba cipővel. Még az előszobába se. Még az előszoba első pár centijébe se.
Ez a szokás is valószínűleg az iszlám miatt alakult így (ez csak az én következtetésem, szimpla logika alapján), mivel az otthon az imádság helye, az imádság helyének pedig minden négyzetcentijének tisztának kell lennie. Egy utcai cipő bekerülése pedig azonnali hiba lenne ebben a rendszerben. Porszem, ha úgy tetszik.
Ezért általában a bejáratnál a legtöbb lakásban van kint valamiféle szekrény, beépített polc, rejtekhely, akármi a cipőknek, illetve mellé egy pad, szék, ülőalkalmatosság, ahol induláskor, érkezéskor el lehet intézni a cipő fel és levételét.
9. A kötelező házi papucs
Törökországban nincs beltéri létezés házi papucs nélkül. Ez alapvető szabály az élethez, vagy a túléléshez sokkal inkább némelyek szerint. Ezért, ha vendégségbe érkezel, akkor még mielőtt a kötelező ötven kör teát a kezedbe nyomna a házigazda, előbb rád tukmál egy papucsot. Illetve a lábadra.
Mert az muszáj, hiszen tudva levő, hogy a papucs nem viselése horrorisztikus egészségügyi következményekkel jár. Ilyen például, hogy eldeformálódik a lábfejed, talpad, mindened deréktól felfelé, lefelé, felfázol (plusz 44 fokban is a huszonkettediken, nincs apelláta, a halál nem válogat, pláne, ha meglát papucs nélkül...), és természetesen közvetetten hozzájárul az összes bénulásos betegség kialakulásához (értsd, egyszer volt azt hiszem egy énekes, aki elesett a zuhanyzóban, komoly sérüléseket szenvedett, majd a bulvár kiszivárogtatta, hogy nem volt rajta papucs a zuhanyzóban! Micsoda felelőtlenség! Micsoda dráma! Nem vett fel papucsot. Onnantól kezdve szerintem senki nem sajnálta.
Hiszen, tudjuk, hogy aki nem visel papucsot, az csak direkt a maga fejére hozza a bajt... A tűzzel játszik, na.). Illetve, ha épp nem a bulvár, akkor a második unokatestvér Zeynep teyze lányának a nagynénjével, is biztosan történt valami ésszel felfoghatatlan horror, amit nyilvánvalóan vissza lehetett vezetni arra, hogy papucs nélkül volt otthon.
10. Mindennek legalább két ára van
Magyarországon vásárolva ránézünk az adott termék címkéjére, és könnyedén megállapíthatjuk, hogy „igen, ez a dolog mondjuk 1999,- forint”, majd pedig továbbléphetünk.
Törökországban ez az azonban nem ennyire egyszerű, mert a legtöbb helyen minimum kettő, ha nem éppen három teljesen különböző ár van feltüntetve egy-egy terméken, és mindegyik érvényes (értelemszerűen most nem a bazársorról van szó).
A különbség a fizetésbeli mód. Általában egy címkére az azonnali teljes érték kifizetésekor fizetendő ár van rá írva vagy pedig az az ár, ami akkor lesz érvényes, ha részletekben akarunk fizetni (igen, itt akár kérhetsz részletre két pólót is a H and M-ből). Vagy pedig szokott lenni egy harmadik is, az a készpénzes fizetés ára.
Itt a részletben fizetés különösen népszerű (valahogy ez az egész hitelkártya biznisz itt sokkal népszerűbb, mint Magyarországon, és sok gyakran tényleg kedvezményes akció bíztat is a használatukra), különböző kártyákra különböző feltételek vannak, de legtöbb helyen árváltozás nélkül lehet kérni három havi részletet.”
Ha szívesen olvasnál még Törökországról, látogass el Mercedes blogjára!
Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek