„Hollandia nem Amszterdam, mint ahogyan Amszterdam nem Hollandia” – tartja a mondás a városról, amelyben mostanában minden olyan furcsa, ami persze nem véletlen.
A rendkívül egyedi, jellegzetes, 860 ezer fős (agglomerációval 2,4 milliós) város különleges helyet foglal el Hollandiában, és világban is a Huisje, boompje, beestje szerint.
„Az amszterdami megyeközpont: Haarlem, a kormányközpont pedig: Hága. Ez is erősen mentesíti a várost, tipikusan holland elgondolás szerint (igyekeznek a decentralizálással megóvni bennünket a mamutoktól). Ez valójában az erre vonatkozó ismét történelmi holland észjárást megismervén teljesen logikusnak tűnik. (...)
Nyilván nem vitatjuk, hogy mára a város egyértelműen a turisztikából él. Hotelek, éttermek, kávézók, múzeumok, hajós-, buszos városnézés, kereskedelem, ajándékboltok, kávéboltok (fűboltok)… piros lámpás negyed, melegfesztivál, király napja. Mindez épül egy hatalmas vendégmunkás bázisra.
Mi tagadás, nehéz elviselni a turistaszezont, gyakorlatilag a belváros ilyenkor tele van, kerülgetni kell az elvarázsolt csodálkozókat, ügyeletes bámészkodókat, bérelt biciklivel mulatozókat.
Minden teli van, nehezen ülsz le enni, kávézni. Évente 5-10 millió látogató. Most olvastam valahol, hogy 2020-ra rekordot dönteni szándékoztak 20 millióhoz közeli számmal. Ha jól belegondolunk, akkor nem is kérdéses, hogy a gyeplő az évek során túl lett engedve.
Szoktuk persze mondani mindig: Pszt, ebből élünk! Én is, te is, mindenki, az egész város. Kellenek ők ide, mert különben felkopik az állunk…
A mérleg másik serpenyőjében ott van a város tisztaságának megoldása napról- napra. A köztisztasági kiadások tetemes részét viszik el a költségvetésnek. A kanális-iszap feldolgozása is komoly problémákat okoz.
Azontúl az elmúlt években a lakáshoz jutás lehetősége hihetetlen mértékben beszűkült. Ez vonatkozik úgy a vételre, mint a bérlésre is. Szigorodtak a feltételek, kilométeres várólisták vannak, magas bevételt, állandó munkaszerződést kell produkálni.
Vagy marad a magánembertől bérlés, szerződésben lefektetett, nem feltétlenül a bérlő számára előnyös feltételekkel, és nyilván drágábban. Természetesen épülnek lakások magas négyzetméter árakon, mert aki teheti, az megveszi, mivel a lakásárak oly mértékben növekednek, hogy minden bizonnyal ez egy kiváló befektetés.
Gombamód épülnek az új szállodák is, hatalmas irodaházak is, egyelőre ez sem állt meg. (...)
Minden olyan furcsa. Az áruházak, ahol dolgozom, az előző években ilyenkor a turistaszezonban annyira voltak csúcsra járatva, mint karácsonykor. Most meg eltörölgetünk, elfertőtlenítgetünk, vásárló alig van.
Beszélgetünk a munkatársakkal, vásárlókkal, mert idő az van bőven, s mert minden rosszban van valami jó, az idő is így gyorsabban telik, meg nyelviskolának is remek.
Azután kimegyünk az utcára, és nincs tömeg. Nyitnak a teraszok. Virágos a város. Nincs turista, csak a helyiek. Nem mennek a sétahajók a kanálisokon. Van ellenben sok kacsa, vadliba, hattyú, gém, szárcsa, szarka, rigó, varjú, holló, sirály, papagájok és mindenféle énekes madárkák, olyan helyeken is, ahova eddig nem merészkedtek. Mi tagadás, szokni kell az érzést.”
A teljes posztot itt találjátok.
Nagy norvég kaki teszt
Ha már a világjárvány és következményei, a Norvég életünk szerint az északi ország eddig elég jól megúszta a megúszhatatlant, még akkor is, ha például az olajár összeomlása nem tett jót a koronának és a külföldről érkező turizmus is megállt. Ám ezeken felül nem lehetett túl nagy kétségbeesést látni a norvég arcokon.
„Nagyjából úgy kell elképzelni, mint volt régen az osztrák határ túloldalán lévő bevásárlóközpontok. Ahová jártak át a magyarok tömegével.
Ez itt még mindig létezik, hiszen a norvég édesség és alkohol áraknál a svéd jóval barátibb, ezért már érdemes útnak indulni, gondolja elég sok norvég. Szóval a határ menti svéd kisvárosok erősen építenek erre. Na ez most így beállt.
Ami a svédeknél káoszt szült, annak most a határ innenső oldalán lévő üzletek örülnek. És jól látszik mennyi az annyi. Közben milyen érdekes, hogy édességgel és alkohollal próbálta az ember túlélni a négy fal között. Pedig itt azért nem voltak olyan nagyon kijárási korlátozások, bár Osloról nem tudok nyilatkozni. (...)
Az említett üzletben az édesség forgalma 89%-al nőtt. Sör 33%, csoki 38%, cigi 44, snus 55%, bacon 57%. Úgy számolják, hogy májusig kb. 1,7 milliárd koronával maradt több az országban ezen oknál fogva, és ez mínusz leginkább a határ menti svéd városkáknak fájhat.
Ezen svéd bevásárlóközpontok 90%-os forgalom kiesést tapasztaltak.
Nem csoda, hogy a határ norvég oldalán a boltosok reménykednek a minél hosszabb ideig tartó határzárban.
És ez érvényes lesz a nyári szünet alatt is, hiszen Norvégia nem nyit Svédország felé, viszont Dánia felé igen. Illetve Götland szigetekre lehet menni nyaralni, erre pedig a szintén határ közeli svéd kempingek panaszkodnak, mert ők meg nagyrészt a norvég nyaralókra, kempingezőkre (lakókocsis, lakóautós) alapoznak (én arra gondolnék az olcsó bebaszás a fő vonzerő leginkább, hiszen nem szebb mint Norvégia).
Ennek idén lőttek. A panasz tárgya pedig, hogy Götland szigetek is tele lesz stockholmi nyaralókkal, akkor mi a ráció a norvég óvatosságban?
Itt bukik ki egyébként, hogy Norvégiában nem igazán vannak családi üdülőparkok és ilyesfélék. Ezért is mennek annyian Dániába, Svédországba. Gyerekkel főleg fontos tud ez lenni, hogy anyukának, apukának nyugta legyen.
Én akkor sem értem hogyan lehet a fantasztikus norvég természetből a kopár Dániára vagy Svédországra vágyni. Ez ilyen norvég muri, mint télen a Kanári-szigetek.
Most már nagyon közelítünk a cím megfejtéséhez, aminek köze van ahhoz, hogy Norvégia nem nyitja meg határait úgy néz ki, vagy gondolom azért a dánok, németek jöhetnek csere alapon.”
A teljes írást itt olvashatjátok el.
Fekete vár a semmi közepén
A törökországi Afyonkarahisar történelme bőven az ember megjelenése előttre nyúlik vissza, ekkor alakult ki egy 225 magas szikla lett az 1034 méteren lévő fennsíkon – írja CyberMacs.
„Aztán itt egy Afyonkarahisar nevű város lett. Jelentése: Fekete (kara) Vár (hisar). Mégpedig az ópium vidék (afyon) közepén. Így ő az Ópium-Feketekastély. Afyonkarahisar valóban az ópium fellegvára volt évszázadokon keresztül.
Afyonkarahisar nagyjából Nyugat-Anatólia közepén fekszik, egy 1000 m-nél magasabb fennsíkon. Bár ez nem teljesen sík, bőségesen vannak hegyek a közelben, nemcsak az az egy szikla, amire a várat építették.
Minden fontosabb dolog, város, tengerpart, stb… légvonalban kb. 200 km-re van: Ankara, Bursa, Antalya, Konya, stb. Így elmondhatjuk, hogy Afyonkarahisar valóban a dolgok közepén fekszik. Leginkább a semmi közepén. És ennek köszönhetően Nyugat-Anatóliának a központja. (...)
Afyonkarahisar kétségen kívül a lazulás központja. És ehhez még mák sem kell. A városhoz közel található Gazlıgöl (Boborékosluk), ami a hőforrásokról és a termálfürdőkről híres. Öt főforrás mellett számtalan kisebb forrás van, köszönhetően a geotermikus aktivitásnak.
Sajnos nagyon kevés utalást találni, hogy a történelemben mennyire használták ki az itteni hőforrásokat. A törökök, a rómaiak, de még a hettiták is kedvelték a forró fürdőket. Mégse találunk erről semmilyen leírást, nyomot. Egyedül egy homályos mitológia van Midász királlyal kapcsolatban, aki a termálvízben mosta le a füleit. Ma Gazlıgöl tele van termálhotellel.
A legismertebb ásványviz, amit a Kızılay (Vörös Hold, a Vöröskereszthez hasonló) forgalmaz, innen származik 1926 óta.
És ha Törökország, akkor mindenképpen eszünk valamit. Afyonkarahisar a legjobb marhatenyésztők között van. Szinten minden sarkon árulnak kolbászt. E mellett a lokum ajánlott.
Afyonkarahisar első még tojástermelésben. 12 millió tyúk naponta 6 millió tojással látja el azokat, akik reggelire tojást és kolbászt szeretnének enni.”
A teljes írást itt olvashatjátok el.
Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek