A héten robbant a hír, hogy miközben szerte Németországban visszaszorulóban a koronavírus-járvány, egy észak-rajna-vesztfáliai húsüzemben 1300 ember fertőződött meg. Az üzemben elsősorban kelet-európai munkavállalók dolgoznak, általában tömegszállásokon laknak.
Az érintett vágóhíd a Tönnies-holdinghoz tartozik és jellemzően közép- és kelet-európai vendégmunkások dolgoznak benne, ami egy dolog, de ezek az emberek (akiket általában alvállalkozók foglalkoztatnak) rémes tömegszállásokon laknak, így aztán szinte borítékolható volt a járvány újbóli kitörése.
Nem ez volt az egyetlen eset a német húsiparban, nem csoda, hogy a Spiegel szerint komoly vita robbant ki a munkakörülmények és ennek kapcsán a hústermékek már-már tarthatatlanul alacsony ára miatt.
So sehen die Unterkünfte aus in denen rumänische Erntehelfer*innen in Österreich untergebracht werden. Sie schlafen bis zu elft im "Zimmer" - und das in Coronazeiten!
— Flavia Matei (@Flavvvmatei) June 12, 2020
Dieses "Angebot" kostet sie 4 €/Tag.
Ihrer Stundenlohn: 4€/Std.
Ich bin einfach wütend.#spargel pic.twitter.com/j82T9d7wt6
A szövetségi kormány már májusban új előírásokat vezetett be az iparág szereplőinek, mást ne mondjunk, jövő év januártól megszűnnének az alvállalkozói szerződések, csak a cégek saját alkalmazottai vághatnának ée és darabolhatnának fel állatokat.
„Mint rabszolgák az ültetvényeken”
A Tönniesa legnagyobb német húsipari cég, jellemzően kelet-közép-európai munkavállalók dolgoznak az üzemeiben. Német beszámolók szerint sok a panasz a körülményekre, mégsem változik semmi.
Az MDR által megkérdezett Szergej hónapokig dolgozott az egyik vágóhídon, igaz, munkaadója nem a Tönnies egyik leányvállalata volt, hanem egy alvállalkozó, a Besselmann.
„Úgy dolgozol, mint egy rabszolga az ültetvényen. Mint egy igazi rabszolga. Nem vesznek emberszámba. Számukra az a legfontosabb, hogy dolgozz és termeld a pénzt” – mesélte a moldovai férfi, hozzátéve, hogy az üzemben nagyon hideg volt, a ládák túl nehezek, a szalag tempója pedig túl gyors.
„Üvöltöznek veled, hogy ha nem tetszik, akkor elmehetsz. Ha nem tudsz elég gyorsan dolgozni, akkor annyi, kirúgnak” – tette hozzá. És ez még mindig jobb, mint havi 200 euróért dolgozni otthon.
Amikor Szergej felemelte a szavát, simán elküldték, mindenféle hivatalos felmondólevél nélkül.
Nem elszigetelt eset
Az Élelmiszer- és Italgyártók Szakszervezete (NGG) húsipari részlegének vezetője szerint egyáltalán nem egyedi eset Szergejé. „Bárki, aki felszólal valami miatt, legyen az nem könyvelt túlóra, ki nem adott pihenő, heti 6-7 nap munka – az azonnal repül” – mondta Thomas Bernhard.
Visszatérve Szergejre, az interjúban azt mondta, kirúgása után megfenyegették. Két oroszul beszélő férfi adta keresetlen egyszerűséggel tudtára, hogy jobban jár, ha elhagyja a várost és még jobban, ha az egész országot. Azt Szergej nem tudta megmondani, a férfiak kik voltak és hogy küldték-e őket.
A Tönnies szerint ki fogják vizsgálni az állításokat, mert számukra „fontos hangsúlyozni, hogy nem fogadják el a fenyegetéseket, az erőszakot, a hazugságot vagy a zsarolást”.
A nagyvállalat szerint azért kénytelenek alvállalkozókkal dolgozni, mert nem találnak elegendő német munkavállalót. Ami Thomas Bernhard szerint egyáltalán nem meglepő.
„Ha olyan rémessé teszik a körülményeket, hogy a németek nem akarnak ott dolgozni, akkor a németek nem fognak ott dolgozni” – mondta a szakszervezeti vezető.
„Lelkileg hazavághat ez a helyzet”
Idén tavasszal én is beszélgettem egy németországi húsgyárban dolgozó határátkelővel. Ferenc a nyomor elől ment Németországba dolgozni. Kőkemény munkával kapaszkodott feljebb minden szakképesítés nélkül, pusztán a jól végzett munka erejével.
„Rengetegen, rengetegen hazamentek. Nem mindenki bírja a húsipart, a hideget, a távollétet. Hiába vagy erős, magabiztos, életerős ember, ha lelkileg hazavág ez a helyzet. Ha hiányzik a családod, a gyerekeid – nem egyszerű” – mondta Ferenc.
Olyannyira nem, hogy ő hat másik emberrel érkezett ki Németországba, másnap már egyedül volt, mert a többiek meglátva a körülményeket és az elvégzendő munkát, elmentek.
Ferenc családja Magyarországon maradt, csak három évvel ezelőtt jutott el arra a szintre, hogy meg tudta teremteni az ő kiköltözésük lehetőségét is. (A teljes poszt itt, a beszélgetés pedig itt lent.)
(Fotó: Mitteldeutscher Rundfunk)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek