Közel három hónap után újraindult az élet az orosz fővárosban, ahol az önként ott ragadt magyar cégvezető, Gábor már a karantén 100. napján is túl van. Korábban beszámolt már az érkezésről-ottragadásról, a második körről, most pedig a karantén lebontásáról és a nyitás első napjáról ír.
„Még két hét sem telt el azóta, hogy benne ültem derékig a katyvaszban Moszkvában, azonban a város egyszer csak az egyik pillanatról a másikra megnyitott.
Június 8-án bejelentették, hogy 9-én kinyílik „szinte minden” - tehát minden bolt, hivatal, cég, egyben vége a QR kódos városban mászkálásnak, önizolációnak, kényszersétának A vagy B vagy C napokon, „futásnak maszkban reggel 9-ig”, és hasonló őrületeknek.
Június közepén nyílnak az éttermek, múzeumok, az állatkert, június 23-án pedig a fitneszklubok, focipályák, kisebb sportlétesítmények. Tehát amilyen gyorsan jött a zárás, olyan gyorsan jön a nyitás is: június végéig lényegében Moszkvába visszatér a teljes élet.
Ami megmarad, és még szerintem jó sokáig, az a kötelező maszk- és kesztyűviselés a köztereken, épületekben, hivatalokban, valamint a 1,5 méteres távolságtartás.
Azt egyelőre nem tudják, hogy mikor indul a polgári repülés, de az biztos, hogy Oroszország elkezdte megnyitni a határait.
Ez utóbbi egyelőre azt jelenti, hogy az orosz állampolgárok elhagyhatják Oroszországot pl. munkavállalás, orvosi kezelés, beteglátogatás céljából, ellenben a külföldiek egyelőre csak nagyon kivételes esetben jöhetnek be: orvosi kezelésre, vagy diplomata státusszal, vagy valami más, nagyon különleges céllal.
Én ezek közül egyikbe sem tartozom bele, én munkavállaló vagyok, és még mindig nem kívánok hazautazni egy mentőjárattal sem, mert inkább az a fontos, hogy mikor tudok majd visszajönni. És ez még nem most fog elkövetkezni.
A belföldi repülőjáratok ha minden igaz július közepétől már elstartolnak, de ez még mindig nem sok jót jelent: ha például most kívánnék elutazni a korábban tervezett Szahalinra, és ott mondjuk Moszkvával ellentétben minden zárva van még, akkor „azt bebuktam”, jó esetben „csak” a két hét karantén vár az emberre, rossz esetben be sem engednek.
A lényeg, hogy mindig tájékozódni kell mind az indulási, mind a tranzitálási, mind az érkezési helyekről, mert mindegyikre más-más szabályok vonatkozhatnak.
A nyitás első napja - mint egy falat kenyér
Igen, nem viccelek, mint egy falat kenyér, úgy kellett a nyitás, és vélhetően nem csak én vagyok így vele. Már a 100. napomon is túl vagyok Moszkvában egyhuzamban, ebből nagyjából 90-et karanténban éltem meg.
A legrosszabb dolgok közé a teljes bezártság, a napfény hiánya, a bizonytalansági faktorok, a „csak most ne legyek beteg”-érzés és az „otthon minden rendben lesz-e a családdal, hisz nem tudok hazamenni”-érzés tartoztak.
Hivatalosan csak a boltba tudtam ugye lemenni, meg dolgozni, de előbbi 5 percre van tőlem, utóbbit meg kb. 3 hete itthonról is el tudom látni, és mivel nagyon nem műfajom az „erőltetve sétálás, csak bizonyos napokon, csak bizonyos feltételekkel”, ezért minden nap kitoltam az 5 percet legalább 50-re, hogy legalább a szabadtéri érzés meglegyen. Közben meg kettesével járőröző rendőrök közt flangáltam, ami rettenetesen frusztrált.
(Kis intermezzo a chocoMe eladásokról, vállalatunk helyzetéről, amiért lényegében itt maradtam. Áprilisban 1000 tábla csokoládét adtunk el, májusban már 2500-at. Ha ezt tartjuk júniusban, akkor én már elégedett leszek, annál is inkább, mert a csokoládéiparban ez most pont az „off season”. A mi időnk inkább augusztus és január közt jön el. Előfordul, hogy egy jobb decemberi napon ugyanennyi csokit adunk el, mint itt most 2 hónap alatt.
A jó hír, hogy vállalatunk működik, ráadásul stabilan, és ugyan pár drasztikus költségcsökkentést be kellett vezessek, de piacot talán nem fogunk veszíteni, hiszen közben is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot az ügyfeleinkkel, nehogy rájuk nyargaljanak a konkurenseink, emellett több fejlesztést is véghezvittünk, amiket a karantén nélkül talán nem is tudtunk volna.)
A megvalósult rémálom
Múlt pénteken életre kelt egy korábbi rémálmom, miszerint Moszkva közepén egyedül maradtam a szállodámban. Próbáltam nem kétségbe esni: az alkohol és egy általam saját magamnak szervezett liftaknás DISCO átsegített a holtponton. Korábban ebben a szállodában akár naponta ezer ember is megfordult.
A nyitás előestéjén már nem lehetett a népet visszatartani, elég sokan kitódultak a tőlem nem messze található Patriarsije Prudi tavacskával színezett parkba, hogy megsétáltassák az eddig izolációba taszított ás full ignorált guccsikat, luivuttyonokat, prádákat meg a dolcsegabánákat.
Nekem könny szökkent a szemembe, mert megcsapva éreztem magam a szabadság és nyugalom szelével, a nap sütött, 25 fok volt kint, egyszóval ideális állapot volt arra, hogy kétórás sétám első felében azt se tudjam felfogni, hogy mit is csinálok valójában.
Nehezen volt felfogható az érzés, az eszemmel nem is sikerült szerintem, azt viszont gyorsan konstatáltam, hogy a lemerült akksijaim ordítottak már az új energiasugarakért, lábaim a megerőltetésért, arcom-szemem a tömény D-vitaminért.
Hiába, az ember tényleg csak akkor tanul meg tisztelni és becsülni valamit, ha előtte elveszik azt tőle, mint gyerektől a játékát. A környezet a szuperbéke hangulatát idézte, a képek olyanok voltak, mintha képeslapok lennének, az egész úgy nézett ki, mint valami újonnan felépített világ, amit egy háború vagy más katasztrófa korábban szétbarmolt.
Ez most már így marad?
Három dolog tűnt még fel. Az egyik, hogy nem csoportostul vonultak ki az oroszok, csak egyedül vagy kisebb kompániákban (bár összesen így se kevesen voltak) és ily módon a szociális távolságtartás megoldott volt.
A másik dolog a síri csend volt, ahol nem üvöltöző, részeg oroszokat láttam, hanem csendben sétálókat, akik lépteinek zaját csak madárcsicsergés és vízcsobogás, itt-ott egy autó hangja színesített.
Ebből adódik a harmadik sajátosság is: az emberek belassultak voltak, óvatosan lépdeltek, lépten-nyomon az volt az érzésem, hogy talán el sem hiszik, hogy mit csinálnak.
Robotguccsikat láttam lassított felvételen…, bár hozzáteszem, hogy én is valami hasonlót érezhettem, folyton azt kérdezgetve óvatosan magamtól, hogy „ez most akkor már így is marad???”. Nem tudom azonban sajnos, hogy így marad-e.
Mert azok a bizonyos számok…
Június 9-én 485 253 fertőzött van Oroszországban, ebből 242 397 gyógyult és 6141 elhunyt. Az USA és Brazília után Oroszország most a harmadik legfertőzöttebb állam.
Legutóbb ugye 370 680 fertőzött volt (tehát kb. 10 nap alatt több, mint 100 000-rel nőtt a szám, és ez óriási többlet), és már nagyon régóta hozzuk ezt a napi +8-10 000 embert. És ez nem jó.
A fertőzöttek mintegy fele Moszkvában van, ahhoz képest meg pont itt törölnek el azonnal és szinte minden karanténszabályt, ami számomra (a saját extázisom mellett persze) egyébként teljesen érthetetlen húzás. Én nem ily hirtelen csináltam volna.
Az okok közt lehet politikai indíttatású is, mivel július elején alkotmánymódosítási referendumot tartanak és mégsem járja, hogy a polgárok zombiként érkezzenek, másrészt szerintem már lazult a fegyelem, a polgárok elkezdték megszegni az önizolációt, a hatalom meg úgy gondolhatta, hogy „megállítani nemigen tudja ezt, max. tankokkal, ezért inkább az élére áll a folyamatnak”.
Summa summárum, remélem nem az lesz, hogy június 24-én megnézik az oroszok a légiparádét, kisaslikozzák magukat a sárga földig, leszavaznak a referendumon, majd mennek vissza a karanténbe ismét csak maradjotthondalokat hallgatni meg maradjotthonvodkákat szürcsölgetni.
Mindenesetre tényleg nagyon jót tett a nyitás, sokkal tovább én sem bírtam volna vélhetően idegekkel. Azóta már voltam még egyszer sétálni, egyszer futni is, egyszóval most a világ egyik legboldogabb embere vagyok.
Hogy hogyan tovább, azt még most sem látom pontosan, de azt már talán kijelenthetem, hogy a NEHEZÉN TÚL VAGYUNK!”
Gábor blogját itt érhetitek el, ha kíváncsiak vagytok további moszkvai kalandokra.
Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!
A bejegyzés megtekintése az InstagramonNaplemente Sydneyben �� �: Alíz #australia #ausztrália #sydney #newsouthwales
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek