A külföldi beilleszkedésben kulcsfontosságú a család szerepe, ami persze nem mondtunk hatalmas újdonság, ugyanakkor a mai poszt szerzői, Novák Dóra pszichológus és Szepessy Deborah nemzetközi kapcsolatok szakértő szerintem nagyon érdekesen bontják ki, hogyan hat a gyerekre a szülő (akár eltitkolt) félelme, a megfelelési kényszer. És persze hogy mennyire nem mindegy, kalandnak vagy szenvedésnek fogjuk fel a határátkelést.
„A többnyelvű gyermekek mikrokörnyezete kulcsfontosságú a (sikeres) integrációs folyamatban. Az idegen nyelvterületre kerülő 6-13 éves korosztály számára nem csak a nyelvi adaptáció jelent nagy kihívást.
A költözés önmagában egy stresszforrás, melyhez a gyermekeknek még nincs megküzdési stratégiájuk, így a szülők támogatása, terelgetése elengedhetetlen ebben a folyamatban. A makrokörnyezet változását valamelyest kompenzálhatja a mikrokörnyezet stabilitása.
Egy költözés megviselheti a gyermeket, még akkor is, ha országon belül történik, hát még akkor, ha ez nem csak a lakhely, de a nyelv és (bizonyos mértékben) a kulturális szokások megváltozását is eredményezi.
Munkánk során azt tapasztaljuk, hogy jellemzően a 6-13 éves korosztály az, amely nem részesül a megfelelő komplex támogatásban.
Mit hiányolunk?
Amikor gyermekek nyelvi felkészítésével keresnek meg minket, hamar szembesülünk azzal, hogy nem is igazából a nyelvi készségek hiánya okoz gondot, hátrányt; sokkal inkább az a szülőktől eredeztethető félelem (az újtól, a hibázástól, a bukástól), és megfelelési kényszer, amely kivetül a gyermekre. Az effajta lelki problémák egyértelmű akadályt jelentenek a tanulmányokban.
Rossz terv és hibás gondolat, ha a szülő egyszerűen el tudja titkolni, hogy ez a folyamat neki is nehéz. Ez kisebbségi érzést generálhat a gyermekben, hiszen azzal szembesül, hogy a családban mindenki helyt tud állni, rajta kívül. Emellett torz képet, és ambivalens érzéseket kelt a gyermekben.
Az sem jó taktika, ha a szülő teljes egészében az áldozat szerepébe bújik, hiszen ez demotiváló a gyermek számára is. Szintén nem segíti elő a miértek, célok értelmezését.
Kaland vagy szenvedés?
Átgondolandó, hogy a feladatok és az elvárások kompatibilisek-e a gyermek aktuális életével és fejlődési szakaszaival. Nagyon fontos, hogy hogyan élik meg ezeket a kihívásokat a gyermekek, hiszen a költözés felfogható egy új kalandnak, ugyanakkor meg kell küzdeni a nyelvi akadályokkal és a hátrahagyott családtagok, barátok miatt érzett hiánnyal is.
Ebben szükséges a szülők aktív támogatása és az egész költözés-történet keretbe helyezése. Nem mindegy, hogy hogyan értetjük meg a gyermekkel a költözés okát és hogy aztán hogyan meséljük el újra és újra, hogy mi is a célunk a költözéssel és mi a küldetésünk ott?
Sokszor találkozunk irreális elvárásokkal a szülők részéről gyermekeik irányába. Fokozatosságra kell törekednünk, ne sürgessük gyermekünket és ne lássuk el negatív jelzőkkel a teljesítményét vagy a tetteit.
Az, hogy ki hogyan veszi az akadályokkal, a személyiségtől is függ, ám összességében a gyermek rákényszerül, hogy új megküzdési, probléma megoldási stratégiákat sajátítson el. Ezek pedig olyan plusz erőforrást jelentenek számára, mellyel a jövőbeli megpróbáltatásokat is lényegesebben könnyebben veheti.
A szülők szolgálnak a legfontosabb mintaként
Amikor egy ilyen volumenű lépésre szánjuk el magunkat, érdemes felmérni a családi kapacitásokat:
- Hogyan alakul a feladatmegosztás?
- Kire, milyen területen hárul több teher?
- Milyen kommunikációs mintákat követünk?
- Kik azok a tágabb családi körben, akikre számíthatunk?
Ne féljünk kinyilvánítani saját nehézségeinket, félelmeinket, kételyeinket! A gyermekek folyamatosan monitorozzák szüleiket, így nagy a hangsúly azon, hogy ők hogyan oldják meg a felmerülő problémákat, hogyan birkóznak meg az új helyzetekkel.
Amennyiben a szülők hamis képet mutatnak saját magukról (például látszólag erősek, de sírnak, frusztráltak, amikor úgy gondolják, a gyermek nem hallja őket), és nem merik kimutatni saját aggályaikat, azt a gyermek ugyanúgy érzi.
Az ambivalens érzelmekkel pedig nem tudnak mit kezdeni, hiszen sokszor még nem rendelkeznek azokkal a megküzdési mechanizmusokkal, melyek segítségül szolgálnának a stressz legyűrésében. Így nem ritka ilyenkor, hogy testi tüneteket, betegségeket produkálnak (például: bepisilés, bőrkiütés).
A kihívásokkal való megküzdés erősíti a családi köteléket is
A család megtartó közegként és mint biztonságot nyújtó helyként funkcionál, ahova bármikor visszatérhetünk, és ahol megértésre lelhetünk. Nem ritka, hogy a tagok a családi kötelékek erősödését tapasztalják.
A leküzdhetetlennek vélt akadályok közös erővel való megdöntése évekkel később is érezhető a családi kapcsolatokon. A befektetett munka mindenképpen kifizetődik, jótékony hatása az idő elteltével nem csökken. Sőt, a kamaszkorba való belépéssel profitálhatunk csak igazán a korábbi integrációs folyamat nehézségeiből.
A sikeres beilleszkedés során nyújtott szülői támasz révén a gyermekben kialakult nagyfokú biztonságérzet lehetővé teszi a kamaszkori nézeteltérések könnyedebb kezelését.
Összességében tehát egy biztos családi háttér támogatja, hogy a gyermek valóban kalandként fogja fel a költözést és az új élményeket kamatoztathassa. Elengedhetetlen ehhez a kapcsolatok stabilitása, a megértés fokozása és a rendszeres beszélgetések.”
Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!
A bejegyzés megtekintése az InstagramonNaplemente Sydneyben �� �: Alíz #australia #ausztrália #sydney #newsouthwales
(Fotó: pixabay.com/kenny)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek