Hollandiában járva (pláne odaköltözve) az egyik rendkívül szembetűnő dolog az a függönyök használatának mellőzése, esetleg teljes hiánya. Magyarként ezt nem egyszerű feldolgozni (én legalábbis elképzelhetetlennek tartom, hogy függöny nélkül éljek), így aztán kifejezetten érdekesnek tartom, mi lehet ennek az oka.

Magyarként egy otthonnak pont ugyanolyan fontos része a függöny, mint a szék vagy az asztal. A magam részéről nem tudom elképzelni, milyen lehet úgy élni, hogy az emberek bármikor bebámulhatnak az otthonomba, pláne igaz ez, ha a földszinten vagy kertesházban él valaki.

A hollandok viszont nyilvánvalóan nem találják szokatlannak a kitárulkozásnak ezen formáját. Érdekes cikkek sora próbálja megfejteni, mi állhat e szokás mögött: akad, aki szerint a „nekem nincs mit rejtegetnem”, mások szerint a „nézd, mi mindenem van” hozzáállás magyarázhatja, esetleg mindkettő.

A legnépszerűbb magyarázat szerint a gyakorlat a kálvinizmusra vezethető vissza, mely szerint az őszinte embernek nincs mit titkolnia. Márpedig aki behúzza a függönyt, az biztosan rejteget valamit.

Akik a jómód fitogtatásával érvelnek, azok azt mondják, ez a régi korok üzleti gyakorlatára vezethető vissza: az emberek azért nem használtak függönyt, hogy a szépen berendezett szobájuk, dísz- és műtárgyaik megmutatásával akarták bizonyítani a kereskedőknek és a partnereknek megbízhatóságukat.

Végül akadnak olyanok is, akik szerint teljes révedés a régmúltba visszavezetni a szokást, az csupán az 1950-es években alakult ki és már változóban is van.

Akad magyarázat, amely megfordítja az érvelést azt állítva, hogy a teljes kitárulkozás oka az, hogy a hollandok szeretnek kibámulni az ablakon, nézni az odakint zajló életet, követni az utcai eseményeket.

Mindez persze csak találgatás, lássuk inkább, mit mondtak maguk a hollandok erről a szokásról a CNN-nek, hiszen mégiscsak ők tudják a legjobban.

Astrid (68 éves, az első emeleten lakik)

„Amikor 1987-ben ideköltöztem, megpróbálkoztam a függönnyel, de nyomasztónak találtam őket és inkább leszedtem. Az utcám keskeny és egészen tíz évvel ezelőttig nem is volt szembeszomszédom, csak egy garázs egy alacsony épületben és egy távolabb építkező cég. Szóval szükség se volt rá, ráadásul nem is szeretem a függönyt.

Aztán tíz évvel ezelőtt elkezdtek társasházat építeni az utca túloldalán, így meg kellett szoknom a közeli szomszédokat, a két ablakot alig 10 méter választja el egymástól.

Elég gyorsan kiderült, hogy a legközelebbi szembeszomszédnak redőnye van, amit éjjel-nappal leengedve tart, úgyhogy nekem megint nem volt sürgős az ablak eltakarása.

Nem tudom pontosan megmondani, miért nem szeretem a függönyöket. Egy rövid, 80-as évekbeli időszaktól eltekintve soha nem volt függönyöm. Talán azért nem szeretem, mert olyan burzsoá dolognak tűnik, vagy egyszerűen túl lusta vagyok felrakni, talán csak nem érdekel.

Jordaan őslakosai (ez manapság Amszterdam divatos része, szűk csatornák és utcák jellemzik, bennük alternatív butikok, kocsmák és felkapott éttermek – Határátkelő) jellemzően szeretik megmutatni az otthonukat. Sajnos közülük sokan már elhunytak vagy kénytelenek voltak elköltözni a rendkívül megdráguló ingatlanok miatt.

A helyükre sok kívülálló (főleg expat) érkezett, velük pedig egyre több lett a behúzott függöny és ma már a fiatalok is egyre inkább igénylik a privát szférát.

Sajnos a nyitottság eltűnőben van: a nappalikból az utcára tóduló fény, az ezzel járó társadalmi kontroll és gezelligheid [ami a jó kedély, buli, bensőségesség holland megfelelője]. Minden évvel egyre sötétebb lesz.”

Jan Willem (41 éves, a 3. emeleten él)

„Öt éve élek ebben a házban, a 3. emeleten – azaz elég magasan – és mindig úgy gondoltam, az emberek nem látnak be a lakásomba, ami ugyan az utcára néz és szemben is vannak épületek, de az elsőhöz túl magasan, a másodikhoz túl messze van. Legalábbis ezt gondoltam.

Aztán egyszer a szemközti boltban vásároltam, amikor a partnerem felkapcsolta otthon a villanyt. Felnéztem és akkor jöttem rá, hogy a járókelők mindent tökéletesen láthatnak.

Ennek ellenére azóta sem gondolom, hogy függönyt vagy sötétítőt kellene vennem. Soha nem is volt egyik sem, elsősorban esztétikai szempontból. Nem szeretem a sötétítőket, és nem is lennének praktikusak, miután az ablakaim befelé nyílnak. A függönyöket kicsit nyomasztónak tartom és nem is illenek a lakásom modern berendezéséhez.

Ezektől eltekintve is szeretem esténként a kinti fényeket. Az sem zavar, ha a szomszédok belátnak a nappalimba. Elég messze vannak és még soha senkit nem láttam látcsővel kukkolni, szóval nem érdekel a dolog.

Szerintem sok holland azért nem szereti a függönyöket, mert szereti a világosságot és nincs semmit titkolni valója.

Gyerekként levélkihordással kerestem némi plusz pénzt és munka közben teljesen jól tudtam követni a népszerű tévéműsokat, ahogyan egyik háztól a másikig tekertem.

Szeretek beleskelődni esténként az emberek otthonába esténként, különösen az amszterdami csatornák melletti házakba a gyönyörű plafonjaikkal, festményeikkel. Nem bámulok vagy ilyesmi, csak vetek egy pillantást rájuk séta közben.”

Marianna (51 éves, a földszinten lakik)

„Több mint 25 éve élek itt, de csak az elmúlt 13 évben nincs semmi, ami takarná az ablakom. Akkor bontattam le a régi házam és építtettem helyette ezt az újat, amiben jelenleg is lakom.

Több száz más dologhoz hasonlóan a függönyvásárlás is be volt tervezve, de a jelek szerint annyira nem volt sürgős, mert még azóta sincs semmi, ami eltakarná a nappalim ablakát.

A szoba egyenesen az utcára és a csatornára néz Edamban, ami egy turisták által is kedvelt halászfalu szülővárosom, Volendam mellett.

Az utcán mindig jönnek-mennek az emberek, néha megállnak és bebámulnak az ablakon. Amikor integetek nekik, akkor néha elszégyellik magukat, de leggyakrabban csak visszamosolyognak és –integetnek. Nem zavar.

Szeretem nézni a turistákat, a viselkedésüket. Ennek híján azt hiszem, magányosnak érezném magam, így viszont állandó kapcsolatban vagyok a külvilággal, ami a házam kiterjesztésévé vált.

Megértem, miért bámészkodnak be az emberek az ablakon, én is szívesen teszem. Mások lakásának berendezése inspirál – a legjobb esténként, amikor odakint sötét van, odabent pedig égnek a lámpák.

Amikor Amszterdamban éltem voltak szomszédaim, akik azt gondolták, senki nem látja őket, mert az 5. emeleten laknak, így aztán láttam olyasmit is, ami nem tartozott volna rám.

Nyugodtan mászkálok az éjszakára viselt pólómban és alsóneműben a házban. Csak a vasárnapi mise idejére (a templom a csatorna túloldalán van) öltözöm fel jobban.

Végül mindenképpen szeretnék majd függönyöket. Ismét fent van a beszerzendők listáján most, hogy több időm van a koronavírus-járvány miatt. Miért akarok függönyöket? Hogy legyen választási lehetőségem.”

(Fotó: pixabay.com/baillif)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.