Pár hete jelent meg Péter írása, melyben azt fejtegette, nem érti, miért dönt valaki a Magyarországra (vissza)költözés mellett. Nos, a mai poszt szerzője, Iván egyike azoknak, akik hazaköltöztek, méghozzá egy amerikai kutatói karriert folytatva.
„Én közel 17 évig tanultam és dolgoztam az USA-ban kutatóként, pár éve költöztem haza, családostul. Nem érzem magam se korlátoltnak, se maradinak amiatt, hogy így döntöttem.
Sikeres voltam odakint is, sikeres vagyok itthon is. Önálló egyetemi karrierem volt odakint is, kutatási pályázataim, most is élő baráti köröm.
A szakmámban itthon is előre haladok, sok tekintetben úgy érzem, hogy sokkal nagyobb hatással, mint amit odakint a munkát adó, nemzetközileg is kiemelkedő intézményekben el tudtam érni. A társadalmi életemre ez még inkább igaz.
Bár a fizetésem töredéke a kintinek, semmivel nem élünk rosszabbul, mint odakint, és ez még inkább igaz hosszú távra vetítve.
Nem fogok hosszú leírásba arról, hogy miért költöztem haza. Mindössze egy fontosnak ítélt szempontot emelnék ki a gondolkodásunk (a cikkük szerzője és én) közötti különbségekből.
Akárhova is kerül az ember (még akkor is, ha haza), szerény véleményem szerint nem azt kell néznie, hogy mi nem jó itthon, és miért nem lehet semmin változtatni, valamint mi miért jobb máshol.
Ha értelmesen akarja élni az életét valaki, akkor arra használja a tehetségét, hogy hol tud jobbítani a meglévő állapotokon, hol tud hozzátenni ahhoz, ami sokaknak közös törekvése kell, hogy legyen!
Ez meghozhatja az (egyesek által valóban máshol) várt megelégedettséget. Ezzel szemben, ha mindig aszerint vándorol valaki, hogy hol lát „jobb lehetőségeket”, nagyobb pénzt, „mást, mint ami itthon van”, az jó eséllyel újabb elégedetlenséget termel ki magának, és ráadásul folyton önigazolásra szorul...
Itt élve sem gondolom, hogy Magyarországon ne lennének bőségesen olyan folyamatok, irányok, amikkel ne lehetne azonosulni, illetve azt támogatva pozitív változásokat elérni, legalábbis a közvetlen környezetünkben.
Ha mindenki azzal lenne elfoglalva, hogy megtalálja a hozzá közelebb álló célokat, és rendesen odateszi magát, majd pedig az eredményre is odafigyel, igyekszik azt jó szívvel értékelni, akkor sokan jobban éreznék magukat, itt vagy bárhol, mint ahogy most teszik. Talán néhányunknak az is feltűnne, hogy ez nem e helytől, vagy a környezettől függött elsősorban!
A szerzőjük kicsit sarkos-karcos képet fest az általános „magyar mentalitásról”, de ez szíve joga. Örülni kell neki, hogy vannak szabadon gondolkodók, és gond nélkül hirdethetik is a nézeteiket!
Nos, ha az eddig leírtak ellenére mégis magamra veszem a cikk hangulatát, és aktuálisan rosszul érezném is magam, - arra semmiképp nem adnám a fejem, hogy a környezetem lehangolására fordítsam az energiáimat. :)”
Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek