oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2020. március 09. 06:30,  "Mennem kellett, hogy enni tudjak adni a gyerekeimnek" 8 komment

2020. március 09. 06:30 Határátkelő

"Mennem kellett, hogy enni tudjak adni a gyerekeimnek"

Aki arra készül, hogy nekivágjon, mert jobb életre vágyik, tegye – szól mai szerzőnk, Hajni tanácsa, aki tudja, hogy miről beszél, hiszen nem a legideálisabb körülmények között vágott a határátkelésbe. De volt egy ötéves terve a németországi életre és ez nem csak teljesült, de szerintem túl is szárnyalta.

ovono_ovoda_foto_pixabay_com_grey_beard.jpgA kép illusztráció

„Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e a történetemet, mert annyi az irigy, rosszat akaró ember a világban, hogy vannak félelmeim.

De mégis rászántam magam, mert a másik oldal sokkal többet nyom a latba nálam. Az, hogy azoknak az embereknek, akik épp azon tépődnek, menjenek, vagy maradjanak-e, talán épp úgy ad majd a leírtak olvasása erőt, ahogy annak idején nekem a Határátkelő egyik posztja.

Kezdeti nehézségek

Igen. Én is vívódtam már jó pár hónapja 2013-ban, hogy induljak, vagy maradjak. Aztán olvastam egy cikket egy tőlem nem messze lakó hölgytől, aki leírta feketén-fehéren a vele történteket.

Így utólag azt mondom, hogy ez adta az utolsó lökést, hogy nekiinduljak és az általa leírtak alapján csakis német céggel kötött szerződéssel munkát vállalni Németországba.

Az elején semmi más nem vezérelt, mind az, hogy a családomnak, a gyerekeimnek megélhetést biztosítsak. Igen, nem jobb megélhetést, hanem megélhetést.

Mennem kellett, hogy enni tudjak adni a gyerekeimnek

Diplomásként, korábban vállalkozóként dolgoztam, de mint annyi embert, bennünket is bedarált a hitel és elvett mindent, ami értékesíthető volt. Sőt. Szüleink házát, kocsiját, nyaralóját is elárverezte a bank, mert nyolcszorosan biztosította magát a felvett hitelösszegre.

Tehát mennem kellett, hogy enni tudjak adni a gyerekeimnek és valahogy a szülőket is segíteni tudjuk.

Mint oly sokan én is a 24 órás háziápolásban találtam meg azt a lehetőséget, ahol lakni, enni és persze a megkeresett pénzt megspórolni és hazaküldeni tudtam.

Boldog voltam, mert az otthoni lehetőségekhez képest nagyon jól kerestem és szinte semmit sem költöttem, tehát az egyetemista gyermekünknek tudtuk fizetni a tandíját, a szüleinknek is segíteni tudtunk.

Öt évet adtam magamnak

Ez így ment volna a világ végéig, ha nem adom a fejem a nyelvtanulásra. Mivel a család, ahol dolgoztam ebben támogatott beiratkoztam egy nyelvtanfolyamra, ahol B1 nyelvvizsgát tettem.

Magamon is elcsodálkoztam, hogy milyen fogékony lett az agyam. Mint a szivacs szívta magába a nyelvtant, a szavakat és mindent, amit tudni akartam.

És hirtelen megindult a kisördög. Egyre többet gondoltam arra, hogy talán valamikor dolgozhatnék a szakmámban is? Imádtam az akkori munkám, de hiányzott a közeg, amit addig megszoktam. Hiányoztak a gyerekek, ugyanis óvónő a tisztes hivatásom. Első tervem az volt, hogy 5 évet adok magamnak a megvalósításhoz.

De a kisördög egyszer csak győzött és beadtam egy óvodához a jelentkezésemet. Legnagyobb meglepetésemre behívtak egy interjúra, amin megfeleltem és szeretettel vártak.

Igen ám, de, ha felmondok, akkor nincs hol laknom. Szóval irány lakásnézőbe. Hát a következő 6 hónap elteltével úgy döntöttünk, hogy ingatlanközvetítőhöz fordulunk és kerül, amibe kerül, bérlünk egy lakást.

Megtörtént, de addigra a munka elúszott. Nekiláttam az újabb keresésnek és sok száz e-mail elküldése után jött egy válasz, hogy menjek interjúra. Hát elmentem, megbeszéltük a lehetőségeket és két évvel a kiérkezésem után, álmaim munkahelyén találtam magam.

Persze közben megcsináltam a B2 nyelvvizsgát, mert az előírás a munkához és azóta is minden évben tanulok, tanfolyamokat végzek, hogy megfeleljek magamnak.

Csak ezt az egyet bánom, hogy ennyit vártam

A hab a tortán az, hogy 3 év múlva egy másik óvodában vezető lettem. Ezt már nem terveztem, de büszke vagyok magamra, mert minden kolléganőm német. Azt gondolom, nem kis dolog ezt elérni.

Szóval, aki arra készül, hogy nekivágjon, mert jobb életre vágyik, tegye. Minél előbb, mert én csak ezt az egyet bánom, hogy ennyit vártam. Ugyanis már 50 éves voltam, amikor alig nyelvtudással nekiindultam a nagy kalandnak.

Kívánom mindenkinek, hogy sikerüljön megvalósítani az álmát. Ehhez csak azt tudom tanácsolni, hogy soha nincs késő az újrakezdéshez. Az élő példa én vagyok.

Köszönöm nektek azt, hogy annak idején összehoztatok azzal a hölggyel, mert az ő szavai segítettek a döntésben. Amíg élek hálás leszek érte.”

Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

#LA at night �: @susiehun65 #losangeles #us #usa #amerika

Határátkelő (@hataratkelo) által megosztott bejegyzés,

(Fotó: pixabay.com/grey_beard)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.  

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Németország

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr4415511458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dikusz. 2020.03.09. 07:38:15

Nem lehet mást írni a hölgynek, hogy le a kalappal!

Taxomükke (UK) 2020.03.09. 10:08:16

Gratulalok, tovabbi sok sikert!

Benikuty 2020.03.09. 10:25:57

Nagyon sajnálom, hogy el kellett mennie.

Narina 2020.03.09. 14:21:52

További sok örömet és boldogságot kívánok!

négyzet 2020.03.09. 21:13:18

Nem kis dolog, én is azt gondolom, le a kalappal! :)

nincs1itt 2020.03.12. 16:26:34

Szia, gratulálok. Én is 45 évesen, pont 2013-ban jöttem ki, nyelvtudás nélkül. A férjem is 45 évesen tanult meg hegeszteni, hogy jönni tudjunk, de ő beszélt németül. Először ő tartott el kettőnket, amit én elvégeztem a 11 hónapos integrációs kurzust. Utána gyárban dolgoztam, de tudtam, hogy én azt képtelen vagyok hosszú távon csinálni, nem bírom a monotonitást. Beiratkoztam esti nyelvtanfolyamra, (az alumíniumüzemben, ahol férfi munkát végeztem, engedték, hogy állandó reggeles legyek), esténként 3 óra nyelviskola, hétvégén otthon is tanulás, meglett a B2. Közben kitaláltam, hogy 3 éves Idősgondozó Szakközépiskolába akarok menni. 4 jelentkezésből 3 helyre felvettek, sőt, ösztöndíjat kaptam, a 3 évben teljes fizetést kaptam azért, hogy tanuljak. Nehéz volt nagyon, nem csak a nyelv, hanem a generációs különbséget miatt is...18-20 éves gyerekekkel ültem be 48 évesen az iskola padba....tavaly végeztem, igen jó eredménnyel. Utána felvettek egy házi ínténsív ápolást folytató céghez, ahol elvégeztem a különbözeti tanfolyamot, hogy ott dolgozhassak. Úgy érzem, 52 évesen sínre került az életem, és nagyon megérte a küzdelem. Biztos, hogy lesz munkám (ráadásul jól fizető), nyugdíjig...ha megérem:) Én is csak azt tudom mondani, hogy aki többet, jobbat szeretne és hajlandó tenni is érte, az induljon el!

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása