Az ember életében (külföldön vagy otthon) óhatatlanul időről időre eljön egy pillanat, amikor számolni kezd és filozofál azon, hogy merre tovább. Az Ausztriában élő Gabenék például azon kezdtek gondolkozni, hogy lenne-e értelme (és ha igen, hogyan) legalább egy időre visszaköltözni Magyarországra.

Az egész történet onnan indul, hogy Gabenéknek jó ideje már meglehetős problémáik vannak a főbérlővel, melyek most egyetlen kérdésben csúcsosodtak ki: menni vagy maradni? És ha menni, akkor merre.

„A főbérlővel a kapcsolatunk olyan lett mint az átlag filmes-tinilány-barátnőké: ha nem muszáj nem beszéltünk egymással, amikor muszáj volt, azt a fél percet kibírtuk vigyorogva, én meg miután az ő woodoo babájának egy szalámiba csomagolt nyúllábat tuszkoltam az alsó kimeneti nyílásába, az így született kis Frankensteint kihajítottam a mezőre a habos szájú rókáknak EU-konform stresszlevezető játéknak.

Azon a tényen viszont ez sajnos nem változtatott, hogy így a 40-hez közeledve az idő amúgy is gyorsabban telik - főleg ha az ember néhány sörös-rekesznyi pálinkával rá is segít egy kicsit - szóval így nagyjából 2-t pislogtam és eltelt egy év.

Egy teljes év.

Ez pedig a történet szempontjából azért fontos, mert Főbérlő Franznak a tavalyi szopóálarcos sakk-mattja után, az akkori megállapodásunk szerint jelentkeznie kellett volna, hogy akkor idéntől mennyit emel(ne)...

Persze írásban, hogy később ne legyen „feszültség az eltérő szövegértelmezés miatt”...

Hogy ezt megtette-e?

Haha... ez jó volt öregem, tényleg...
Naná hogy nem.

Persze hogy megint mi kezdtük el pinggelni június elején hogy „héééjj Lieber Franz, wiegeht´s und wattafakk? Mennyi lesz az annyi?”

Hogy kaptunk-e választ?
Hát... ja…

Nagyjából a harmadik emailre kb. egy hónappal később jött a Franctól várható sunyin altató rizsa: „óóóó, nem kell sokat variálni, jók vagyunk így, csak a garázsra meg a nálam jegyzett és tőlem beszedett közmű átalánydíjakra fizessetek 20+20 Eurócskát és jók vagyunk.”

Peeeersze öreg, a leírt szerződést MEGINT NEM módosítjuk, te beszedsz a havi húszassal 240 eurót egy évre a közműdíj különbözeti kontóra és MEGÍGÉRED, hogy a jövő évi éves elszámolás ennyivel kevesebb lesz mi???

MEG HOGY A GARÁZSRA NEM TALÁLOD KI 2 ÉV MÚLVA; HOGY MÉGIS MÍNUSZOS VOLT NEKED A BULI ÚGYHOGY FIZESÜÜÜÜNK (*kropp-kropp-kropp - gurul: yess 3x 6-os --> ) … ezernyóóócat!

És tudom, hogy most majd' szétcsesz az ideg, de vegyük át még egyszer a „tervet”:

1. Főbérlő Franz megmondta tavaly, hogy max. még 3 évre hosszabbít szerződést, utána már kell neki a lakás… VALÓSZÍNŰLEG, vagyis legkésőbb 2 év múlva úgyis költöznünk kell...

2. Innentől viszont már nem volt kérdés:
Lelépünk.
Idén.

Ha tovább várunk, ez a köcsög minden egyes évben megpörgeti majd a bullshitgenerátorra mókolt szerencsekerekét, és többet húz majd le rólunk, mint átlag fideszes politikus a kórházi költségvetésből.

Gondolom, most azt hiszed, túldramatizálok, pedig ha olvastad az előző részt, sejthetnéd te is, hogy ez a kipás-pajeszos-skót szerelemgyerek dörzsölt egy disznó és mivel tudja az itteni összes vonatkozó jogszabályt és trükköt, nemcsak hogy jó eséllyel lenyúlja a másik felét a kauciónknak - még egyszer mínusz 1200 -, de ha mondjuk a tömörfa szuper bútorait amortizáció szinten ránk veri, az minimum még egy milla.

Az pedig a 7 év alatt 5500 tisztán bukott euró az összes költözésünk egyéb „normális” költségein felül.

Na AZT már nem.

3. Ha már lelépünk - akárhova is - azt, hogy „HOVA?” csak és kizárólag elfogultság és részrehajlás nélkül, tisztán pénzügyi alapon döntjük el: „Hol marad több a hónap végén?”

Szeretem Ausztriát - anno 10 pontba is szedtem, hogy miért -, de ha itt, ezen a környéken mostanra havonta 300 000 a lakhatásom, 25 000 a kocsibiztosítás 36 000 a motor + ez + az, akkor ez egy idő múlva és összeadva rohadt sok lesz ám... (...)

OK, akkor jöjjön a matek.

a; a nagypofájú trollok első valószínűsített kérdése alapján, vagyis hogy: "mééénem költözöl egyszerűen valami occsóóbba, te gyökér??"

Nos: gyors logikai játszma lesz, úgyhogy figyeld a kezem mert (nem) csalok:
I. Ausztrián belül itt fizetnek a mérnököknek szinte a legjobban
II. A KTM Salzburgtól 30km-re északra van, a nejem cége 40km-re délre, ergo MUSZÁJ ezen a környéken maradnunk.
III. Mivel ez SALZBURG környéke, itt NINCS olcsóbb!!! - öcsém, ezt figyeld, 3 lépéses matt (...)

b; mehetnénk németbe'! A Béjjemvénél lehet keresni 3000 Nettót a Géza mondta!
...ja... csak amit nyersz a vámon, azt bukod a réven, mert az a lakás, ami itt 900, az ott 1400 (köhh 2 szobáért) plusz messzebbről jársz haza anyádékhoz, + 2-2 óra oda-vissza, a hegyek is messzebb vannak, mindkét kocsit és a motort is újra forgalomba kell helyeztetni - az is kicsit többe kerül mint 2 girosztál - szóval neeeeeeem.... Nem nyert.

c; England! --> Hülye! Most? Brexit, autóipari leépítések, gyengülő font, rendszeres reptéri urológiai vizsgálat, kesztyű nélkül száraz kézzel? Neeeem.... Nope.

d; Victorinox! Svájc! Milyen jó már? Ott is megvan a 3-4000 némi erőlködéssel...
Ja, de mínuszban ugyanaz, mint Németországnál, csak kétszeresen! Öreg, ott már 6 éve a 300Ft-os mekis sajtburger 3,20Eur volt!

Arról nem is beszélve, hogy egy rendes svájci úgy beszél „németül”, mint egy részeg osztrák, akinek 3 karamellcukorka ragadt a szájába.... Kell ez neked? Ugye hogy nem....!

Te Tibi... lenne itt még egy lehetőség....

Nem, Margit felejtsd el!!

Ki se mondd! Tudom mire gondolsz, de nem megyek vissza Orbániába!

...de Tibi, azt mondtad, CSAK a matek számít!

...otthon nincs lakbér, már azon spórolsz 350-et, ha még ahhoz találsz valami giga főnöki melót 5-600-ért már jobban megéri! Plusz az legalább ismerős terep, tudoood, átlósan parkoló rokikártyás X5-ösök a mozgássérült parkolókban, láva-hasmenéses aluljárós girosz, fokhagymás-lángos, túrórudi, ne máááár... Tök tuti lenne!

Ügyes próbálkozás Margit, de... (...)

Nincs DE, legalább nézzük meg, hogy mit ajánlanak:

OK, tessék:

- Alföld: 350-450, de 150 + rezsis lakbérrel a 200 hektár kukoricafölddel a háttérben.... Neeem.
- Pilis: 250-400+büféjegy - ok, ott nincs lakbér nekünk, de ez 6 év osztrák bér után elég csirke, főleg úgy hogy egy pár nem furnérlemezből extrudált kolbász - amiben más némi hús is van – kb. 1800 még a Tescóban is :-P ...
- Kisalföldi régió: 400-550, nem lenne rossz, de egy normális lakás megint vagy 170e körül van és hétvégén megint egy 70km sugarú gabonatábla közepén ülhetek, néha pár felhővel a háttérben. Maaargit! Ez még egy 2D-s aranyhalnak is kimeríti az „ingerszegény mozgástér” fogalmát!

Tibor, egy telhetetlen, negatív köcsög vagy.... és ha már olyan okos vagy, akkor erre felelj: „Most akkor merre tovább?” (...)

Kéne a német-fizu otthon, de kacsintós EU-s pályázat és Mészáros Lőrinc engedélyező biccentése nélkül...

2, Emlékezz: Te is tudod, EZ, csak úgy és akkor jöhet össze, HA:
- külföldön dolgozol, jobb esetben olyan cégnél, aminek van leányvállalata Magyarisztánban (rosszabb esetben csak abban az országban ahol az adott cég anyavállalata székel)
- Hónapokig - sőt, néha akár évekig rá-ránézel a kinti karrierportáljukra és amikor keresnek ottani (német-svájci-angol, stb.) főnököt, szakértőt, proktológust, tök mindegy, de többet mint egy portást vagy egy csikkszedőt MAGYARORSZÁGRA, akkor te bedobod, hogy Helllloooo, én itt vagyok x éve, de.... euróban folyósított kemény fizuért akár haza is mehetek.

Nektek kicsit olcsóbb, mint egy honfitársatok, plusz én beszélem a nyelvet, ergo a melósok nehezebben vernek át... És hogy nekem miért éri ez meg? Nos azért Jürgen, mert nekem így az anyacégtől lesz itteni szerződésem, itteni kondíciókkal és bérrel vili? Na ez az Expat / Experte program...

Hogy mennyi az esélye, hogy Te egy ilyen megszerzel?

Kb. mint a skandináv lottónak... 1 a 7-8 millióhoz. Én az eddigi 3, OM szintű multinál ahol megfordultam 1 ilyen emberről tudok.

Na és nekem? Hehe… Maradjunk annyiban, hogy kb. annyi mint alvó lajhárnak a brazil erdőtűzben... (...)

„Ok Tibor, ne húzd már az időm, hol a bibi?”
„...Nos... Tier 3-as autóipari beszállító keres Németországban, német termelésvezetőt, DNY magyarországi régióba Balaton alá... --> Na akkor jöhet a póker: egy ottani fehérgalléros, 40-es, diplomás Jürgen, 10 év tapasztalattal mennyiért költözne - az ő szemszögéből - Mordorba?

Hogy mi lett a vége?

Nos, 2x14 havi osztrák fizu még a magasabb lakbérrel is nyer. Kevéssel, meg kell hagyni, de - ha hozzáveszed a munkakörülményeket, az elvárt munkaidőt stb., mégis pont annyival hogy a végén nemet kelljen mondanod a dologra.

És hogy ez az egész hogy a francba függ össze a bejegyzés elejével? Úgy hogy a "játszma" ott kezdődött és mindettől függetlenül MÉG tart. Szóval költöznünk KELL, mert Főbérlő Franz a végén úgyis nyerne, viszont maradunk Ausztriában, mert MINDENT összevetve egyelőre (krumpli ide-vagy-oda) még mindig EZ éri meg.”

A teljes posztot itt találjátok.

A világ végén is élnek magyarok

Cayenne-nél van látványosabb és izgalmasabb főváros Dél-Amerikában, de drágább nem nagyon. A magyar fejjel felfoghatatlan árak ellenére Francia Guyana fővárosa élhető és szerethető hely – naná, hogy itt is vannak magyarok, a Mirador pedig találkozott is velük.

„Zsolt légiósként került Francia Guyanába több mint húsz évvel ezelőtt, és a leszerelést követően egyszerűen itt ragadt.

- Azt mondták, maradhatok a légió kötelékében, ha akarok, de bevallom, nem az én világom volt. Az a néhány év, amit ott töltöttem, bőven elég volt. Nem vagyok én katonának való.
- Voltál bevetésen?
- Voltam, de ha arra gondolsz, hogy lövöldöztem-e az ellenségre, a válaszom az, hogy nem. Francia Guyana nyugodt vidék, az itteni légió nyugdíjas klub ahhoz képest, ami például Afrikában van.
- Van onnan is élményed?
- Nincs, de sokan vállalták be a kiképzés után, mert több pénzt ígértek nekik. Amit később ezekből az emberekből láttam, az alpján elmondhatom, biztosan nem érte volna meg. Vannak sztorik, de nem fárasztanálak vele.
- A légió után miért nem mentél haza?
- Odahaza nem volt semmim. Itt azonban állást ajánlottak, úgyhogy maradtam. Vendéglátóztam, és ötször annyit kerestem, mintha ugyanezt a munkát Magyarországon csináltam volna.
- Aztán?
- Aztán jött minden magától. Ma már saját éttermem van a Mahury-folyó partján. Este megmutatom.

Zsolt felajánlja, hogy körbevisz a Cayenne környéki nevezetességeken, valamint eldob Cacaóba, hogy leszervezzem a csapatnak a programokat. Így jutok el olyan helyekre, ahová magamtól nehezen sikerült volna, mert tömegközlekedés hiányában az ember vagy autót bérel, vagy taxizik. Egyik sem olcsó mulatság Francia Guyanában. (...)

Zsolt elvisz egy magyar cimborájához, Ottóhoz, aki hozzá hasonlóan a légióban szolgált. Ottót a szerelem tartotta Francia Guyanában, aztán ahogy lenni szokott, a hölgy ment, Ottó pedig maradt. Azóta zenélésből tartja fenn magát, magyar-francia fúziós reggae-t tol, több-kevesebb sikerrel. Iszunk egy limonádét, majd Zsolt beparancsol a kocsiba, mert indulni kéne Cacaóba. (...)

Zsolt étterme, az Auberge du Mahury csak csónakkal érhető el. Pár éve vette a létesítményt, azóta is próbálja megtalálni a hely profilját, de az nem olyan egyszerű, lévén Cayenne-től elég messze van ahhoz, hogy folyamatosan nyitva tartson.

- Csak foglalással lehet hozzánk betérni, de úgy tűnik, kezd kialakulni a vendégkör, akit ez nem zavar - meséli Zsolt.
- Akkor hát megy a biznisz?
- Megy, de azért nagy volt a küzdelem. Szerencsére Fabio sok mindenben segít, egészen kiváló szakács.
- Fabio?
- Kolumbiai a srác. Legalább lesz kivel beszélgetned - röhög.

Az Auberge du Mahury egészen fantasztikus hely, értem Zsoltot, hogy miért szeretett bele. Ameddig a szem ellát, csak esőerdőt látni, mégis közel van a civilizáció.

Gyújtunk egy tüzet a szalonnasütőjénél, majd Ti' Punchot, a Francia Guyanában oly népszerű rumos limonádét vedelünk, közben Zsolt sokat mesél az auberge-ben töltött életéről, a Franciaországban élő családjáról, jövőbeni tervekről. Nem volt egyszerű idáig eljutnia, de úgy érzi, végre kezd irányba állni az élete.

- Szerintem én már nem tudnék máshol élni, csak itt, Francia Guyanában. Korábban bennem volt, hogy kipróbálom magamat máshol is, de mostanra megszoktam a guyanai létet. A pénz jó, nyugalom van, csak a fiam hiányzik. Remélem, ez is megoldódik nemsokára.

Annyira bejön az Auberge du Mahury, hogy a csapat érkezéséig Zsoltnál lébecolok. Élvezem a csendet, a folyó látványát és a fantasztikus naplementéket. Mert ha Francia Guyana nem is látványos, a naplementék miatt már érdemes volt ennyit utazni.”

Az ennél jóval hosszabb posztot (rengeteg képpel) itt találjátok.

Az évszázad vihara

Kicsit több, mint egy hónappal a Faxai tájfun után kopogtatott be Japán keleti felének ablakán a következő szupertájfun: a Hagibis, állítólag az 1958-as Ida tájfun óta a legnagyobb szélvihart és esőzéseket hozva… Lássuk, hogyan élte át mindezt az ázsiai országban élő Tshabee.

„Ezúttal a vihar nagyjából szombat reggeltől vasárnap reggelig volt érzékelhető közelségben. És szerencsére most épp nem utaztam Vietnámba, úgyhogy otthon vészeltük át a feleségemmel a napot.

Nem úgy az egyik kollégám, aki szombat délután utazott volna külföldre nyaralni, úgyhogy már pénteken kiment a reptérre, hogy ne járjon úgy, mint mi legutóbb. De végül kb. az összes többivel együtt az ő járatát is törölték. Aztán estére az áram is elment Naritán...

A tájfun átmérője nagyjából 1400 km volt, három és félszer akkora, mint az előző. És szerény számításaim szerint Magyarország is elfért volna alatta kb. háromszor egymás mellett. :D

A méretét jól jelzi az is, hogy a Forma 1-es japán nagydíj szombati programját törölték, pedig a suzukai pálya már inkább Kiotóhoz van közel, elég messze a tájfun közepétől.

A rengeteg esőtől több folyó is megáradt, úgyhogy elég sokaknak el kellett hagyniuk az otthonaikat (kb. 4,4 millió emberről írnak), illetve vagy 400 000 háztartásban ment el az áram (azt nem tudom, hogy a Narita reptér hánynak számít).

Hakonéban, ahol februárban jártunk, 1 méter! eső esett egy nap alatt. Ezekhez a szörnyetegekhez képest Csabi három évvel ezelőtt nem volt több egy kis őszi szellőcskénél... :D

Nálunk viszont szerencsére nem lett ennyire durva a helyzet. Elővigyázatosságból azért beszedtem a ruhaszárító rudakat az erkélyről, illetve a mosógépet is szélvédett helyre raktam. (Mivel régi építésű japán házhoz híven már csak az erkélyen jut neki hely...)

A mellettünk lakó egyetemista lány viszont kint hagyta az összes szemetét az ajtaja előtt, hogy szétrepüljön mind a környéken. Pont mint legutóbb...

Bónuszként aztán szombat este fél 7 előtt jött még egy kisebb földrengés is Chiba prefektúrától délkeletre.”

A teljes írást itt találjátok.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.