oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2019. szeptember 09. 06:30,  Belegyalogolva mások életébe 18 komment

2019. szeptember 09. 06:30 Határátkelő

Belegyalogolva mások életébe

Zöldellő rizsteraszok, virágzó kisebbségi kultúrák – Sa Pa és környéke Észak-Vietnámban nem csak gyönyörű hely, de azt is megmutatja, miként őrizheti meg a kultúráját egy nép a turizmus segítségével. Minderről Elvira ír az első, ott töltött hetek után.

hmong-lanyok-2.jpg

„Ha a vietnámi emberekre gondolunk, jellegzetes csúcsos bambuszkalapot viselő figurák jutnak eszünkbe, akik motoron ülve elképesztő dolgokat szállítanak ide-oda. Nők esetében a színes, esztétikus mintájú, oldalt felsliccelt, kecses öltözet, az áo dài számít hagyományos viseletnek.

Ám a Vietnámba utazó felfedezheti, hogy vannak olyan közösségek is az országban, akik a többséghez képest egy kicsit máshogyan élnek, illetve másmilyen öltözéket viselnek, amikor hagyományőrző módon akarnak felöltözni. Ők az 54 kisebbségi népcsoport valamelyikébe tartoznak.

Amikor a vietnámiak kerülnek szóba, az elsősorban a többségi társadalomra vonatkozik. A többségi társadalom a viet emberekből áll – ám fontos tudni, hogy nem kizárólag a viet emberek tartoznak a „vietnámi” gyűjtőfogalom alá, hanem az a bizonyos 54 etnikum is.

Maga a „Vietnám” kifejezés egyrészt utal a viet emberekre, másrészt a „nám” szó arra, hogy délen található. Méghozzá Kínától délre – a nagy birodalomtól ugyanis Vietnám évszázadokon keresztül kisebb-nagyobb függésben volt.

A Vietnám szó jelentése tehát: a délre élő viet emberek. Ebben a bejegyzésben nem a viet emberekről lesz szó, és arról a vidékről, ami nem a viet emberek földje.

Bemutatóhelyszín utazóknak

Vietnámban megszokhattuk, hogy megvan a helye annak, hol milyen termék elérhető. Például a városokban megvan a ruhaüzletek utcája, az ékszerboltok utcája, a virágboltok utcája.

Nos, olyan érzésem volt, hogy ezt a szokást országos szintre kiterjesztve kijelöltek egy helyet, ahol néhány etnikumot és faluikat bemutatják a külföldi turistáknak. Ez a hely Sa Pa városa és a környező települések.

Sa Pa Észak-Vietnám hegyvidékén található, Hanoitól körülbelül hatórányi utazásra. Átlagos vietnámi turistavárosnak tűnne, ahol az első pillanattól kezdve folyamatosan el akarnak adni valamit az utazónak, amint letette a lábát a buszról.

Ha nem sétálnának az utakon gazdagon díszített népviseletbe öltözött asszonyok (akik persze szintén el akarnak adni valamit, leginkább kézzel készített szép népművészeti termékeket). Sa Pa zsibvásár, és a többség gyorsan lelép innen: túrázni valamelyik környező faluba.

Rizsteraszok zölden, sárgán és barnán

Mi is így tettünk: 9 kilométeres túrára indultunk Lao Chai falun keresztül Ta Van faluig turisták egy kis csoportjával, fiatal helyi idegenvezetőnk segítségével (ez volt az első napi program, a második napon csak 5 kilométert mentünk).

A felejthetetlen látványért keresi fel a rengeteg utazó ezt a vidéket: a helyiek teraszos rizstermesztést folytatnak a hegyoldalakon nemzedékek óta, és a városoktól felajzott idegrendszernek igazi megtisztító élmény a zölden hullámzó teraszok látványában gyönyörködni.

rizsterasz-1.jpg

Minden kanyarban egyre gyönyörűbb panoráma tárul elénk, egyre több gazdagságot mutat meg magából a vidék. Ezért a látványért azok is vállalkoznak 5-10-15 km-es gyaloglásra hegynek felfelé és lefelé, akik amúgy nem gyakorlott túrázók. Mert egyszerűen nincs más módja annak, hogy részünk lehessen ebben a csodás látványban. Ezért megéri erőfeszítést tenni esőben és sárban is.

lao-chai.jpgLao Chai

Igaz, a rizsteraszok nem pompáznak egész évben olyan sárgászöld színben, amilyennek az utazási irodák fotóin mutatják. A rizst május-június táján vetik, majd az esők hatására gyors növekedésnek indul, augusztus végére sárgás árnyalatot ölt – ez jelzi, hogy megérett –, és szeptember során learatják.

Aratás után, következő vetésig a rizsteraszok bizony csak barnák (a hegyvidéken a hűvösebb tél nem teszi lehetővé az évi kétszeri aratást, eltérően Vietnám egyéb vidékeitől). Sebaj, a turisták szerencsére egész évben érkeznek, hiába barnák az év egy részében a rizsteraszok, rendszeres jövedelmet biztosítva a helyieknek.

rizsterasz-aratott_1.jpgAratott rizsterasz

Mivé lesznek a hagyományok?

Habár a Sa Pa környéki túrák kétségtelenül a világ egyik legkülönlegesebb helyén kanyarognak, talán mégsem ezek itt a legfontosabb attrakciók.

Hanem az emberek: ez a vidék a zöld hmong és a vörös dao népcsoport lakhelye – ahogy a nevük is mutatja, a zöld hmongok a zöld színt kedvelik a népviseletükben, a vörös daók pedig a vörös színt. A gyönyörű szoknyákat, kendőket, fejfedőket maguk szövik nagy szövőszékeken kenderből.

A turistáknak külön érdekességként mutogatják a kender növényt, ami a házak udvarán és vadon is nő, hogy ezt nemcsak szívni lehet. :) Nem minden hmong és dao jár népviseletben, de akinek köze van a turizmushoz, az büszkén ölti magára a hagyományos szoknyát, tarisznyát, felsőt, kendőt, és vállára veszi a méretes bambuszkosarat.

kisebbsegi-neni.jpg

Hagyományos bevételi forrásnak a rizstermesztés számít, és tekintve, hogy a rizsteraszok azok, amik idecsábítják a turistákat, nem kell attól félni, hogy a helyiek felhagynak a teraszok megművelésével.

Szerencsés az, aki be tud kapcsolódni a turizmusba és extra jövedelemre szert tenni: túravezetőként, szálláshely üzemeltetésével, népművészeti termékeket árulva, vagy mindezek kombinációjával.

hmong-lanyok-zold-szoknya.jpgHmong lányok zöld szoknyában

A mi túravezetőnk bájos, fiatal hmong lány volt, 18 évesnek mondta magát, én fiatalabbnak véltem volna. Egészen jól beszélt angolul, édesanyja nyomdokain vált túravezetővé, és arra készül, hogy továbbtanul a felsőoktatásban – a turizmus területén, fejlesztve angoltudását is. Fiatal kora ellenére céltudatosan és rátermetten vezette a kb. 10-12 főből álló csoportunkat.

A túrán nemcsak a vezetőnk, hanem más helybéli lányok is kísértek minket mindkét napon, akik segítő kezet nyújtottak nekünk, hogy ne csússzunk el az esőtől felázott, veszélyesen csúszós, sáros terepen. Nélkülük jómagam nehezen teljesítettem volna a távot.

hmong-turavezeto.jpgA túravezető

Gumicsizmájukban és gumipapucsukban elképesztő ügyességgel közlekedtek a keskeny, meredek ösvényeken úgy, hogy közben minket is megtámasztottak, pedig még gyerekek voltak, legalábbis biztosan nem érték még el a felnőttkort.

A túra végén nem egyszerűen hozzájárulást kértek a segítségért, hanem arra kértek, hogy vásároljunk a népművészeti termékek (táskák, szütyők, fejpántok) közül. Mivel az elmúlt két-három órában folyamatosan rájuk támaszkodtunk, nem utasítottuk vissza őket, és beszereztünk egy-egy szép terméket.

A túra során kialakult, hogy melyik lány kinek a segítője elsősorban – bár mindegyik kísérő igyekezett figyelni az összes túrázóra –, így jellemzően ki-ki attól vásárolt, akitől a legtöbb segítséget kapta. Aki nem akart vásárolni, az adott pár dollárnyi hozzájárulást a támogatásukért. Megdolgoztak érte, és nagyon megérdemelték a keresményüket!

A homestay, ahol megszálltunk, fából készült, kellemes épület. A nagy házhoz, ahol gazdasszonyunk él családjával (férjével, három gyermekével, szüleivel és férje szüleivel), több kisebb fabungaló tartozik, ez a turisták szálláshelye.

Egyszerűen, de szépen berendezett, az ágyat helyi szövésű kelme díszíti. A nagy ház előtt méretes étkezőasztal – elég nagy ahhoz, hogy a turistacsoportok körbeüljék reggelinél és vacsoránál.

homestay.jpg

Gazdasszonyunk népviseletben fogadja csoportunkat, mindenkivel kezet fog. Közvetlen teremtés, láthatóan nagy rutinja van már a vendéglátásban. Vacsora előtt és után kis poharakba méri mindenkinek a helyi töményet – tippre rizspálinkát –, ami benne van a vacsora árában, de persze a hivatalos menün nem tüntetik fel. Közös koccintások során kovácsolódik a csapat.

Vacsora után kis csapatépítő játék következik: evőpálcikával kell átadnunk egymásnak egy kukoricaszemet, és aki leejti, az választhat: elénekel egy dalt vagy iszik egy pohárral (mindenki ez utóbbi mellett dönt).

A turizmus mint a fennmaradás eszköze

Nem lehet könnyű, hogy ezeknek az embereknek az otthonában nap mint nap újabb turisták váltják egymást. Valószínűleg ugyanazt a rutint kell velük végigjátszani minden este, és illik biztosítani nekik egy kis szórakoztatást.

Belegyaloglunk az életükbe – igaz, mi hozzuk el a fennmaradást. A turizmus biztosít annyi bevételt ennek a vidéknek, hogy a helyiek falujukban, őseik földjén is megtalálják a számításukat, és nem kell kényszerűségből a nagyvárosba költözniük. Megőrizhetik hagyományos viseletüket és eszközeiket.

Valójában maga a kultúra az, ami árucikké vált: a népviseletek és a hagyományos foglalkozások, amik a nyugati kultúrából erősen kivesztek (csak legfeljebb visszatelepítették őket azok, akik hagyományosabb életmódra vágynak), itt megtalálhatók a maguk kontinuitásában.

Azon kultúrák számára, amelyek a 21. századig sikeresen megőrizték tradícióikat, úgy tűnik, elérkezett a nagy lehetőség, hogy egyszerre fennmaradjanak és megújuljanak. Az, amijük van, saját maguk számára talán hétköznapi és megszokott – ám a modern ember számára maga az egzotikum.

Az itteniek hagyományaik őrzése közepette is rendelkeznek rugalmassággal és nyitottsággal, ami nélkül nem lehetne elviselni, hogy ennyi, idegen kultúrából érkező árasztja el a szülőföldjüket a maga elvárásaival, szokásaival, megjelenésével. Reméljük, hogy Sa Pában – és a világ más, hasonló jellegű helyein is – a turizmus még sokáig win-win helyzet marad.”

Ha szívesen olvasnál még Elvirától, látogass el a blogjára

Nemrégiben podcastban beszélgettem vele külföldi kalandjairól, egyebek mellett arról is, mit vár az ázsiai útjától.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Határátkelő Klub!

El tudnád képzelni magad digitális nomádként? Vagy nem tudod elképzelni, de érdekel az életforma? Esetleg csak beszélgetnél egy jót kötetlenül? Gyere el szeptember 24-én kedden 18 órától a Prosit Buda Bistróba a budapesti Móricz Zsigmond körtéren és beszélgess két tapasztalt digitális nomáddal, Vigh Borival és Majsai Richárddal! További részletek itt!

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Vietnám Vietnam

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr2315051156

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csodabogár 2019.09.09. 08:58:16

Egyre divatosabb Vietnam. Most kellene menni oda, mert egy pár év múlva elviselhetetlen lesz a turizmus miatt, mint sok más hely is már.:-(

Golf2 2019.09.09. 09:24:32

sok más hely is...Budapest.

seigyo_zoufukuki · densha.blog.hu 2019.09.09. 09:27:22

@Csodabogár: Már most is az. A népszerű helyeket már felélték a kínai, orosz stb. hordák, a maradékon meg a begpacker csürhe osztozik.

Csodabogár 2019.09.09. 10:15:39

@seigyo_zoufukuki: A szomorú az, hogy a nép szemlátomást örül, egyelőre legalább is, mert a turizmus pénzt hoz.
Vannak helyek ahol már nem örülnek, pl. Barcelonában már évekkel ezelőtt is nagy lepedők voltak kirakva a házakra "Turist go home" felirattal. Szerintem is kezd Pest is elviselhetetlen lenni helyenként. Tegnapelőtt jöttünk haza Velencéből, no az is egy rémálom, persze tudtuk előre, de egy valamit meg akartunk nézni.

Trolljegeren 2019.09.09. 10:47:04

@Csodabogár: Igen, most erdemes jonni. En itt elek, tobbek kozt turaszervezessel foglalkozunk az asszonnyal (O vietnami) .
Da Nang-ban eltunk 1 evet, most Hoi An-ba koltoztunk.
Da Nang-nak es Hoi An-nak is megvannak a turistas reszei, de meg most is sok az olyan tengerparti resz, ahol kb senki sincs.
Hoi An-ban altalaba tobb az expat, backpacker, turista, de meg mindig vannak olyan negyedek ahol kb csak vietnamiak vannak, mi is ilyen helyen elunk most :)
Mivel Vietnamnak nagyon hosszu a tengerpartja, nem hiszem, hogy lenne olyan idoszak az elkovetkezo 50 evben amikor ne lehetne talalni egy reszt turistak nelkul. Pl: Da Nang-tol 70km-re delre van Tam Ky, ott a tengerpart erintetlen.

Trolljegeren 2019.09.09. 11:53:53

@seigyo_zoufukuki: Ez egyatalan nem igaz.... Kinai es Orosz hordak max Nha Trang-ban vannak, de ott mar tobb mint 10 eve... Begpacker-ek azok inkabb Ho Chi Minh-ben es Hanoi-ban vannak, de az ottani Expat-ek igyekeznek elhajtani oket.
HCMC, Da Nang, Hoi An, Hue es Hanoi egyes kisebb keruletei vannak tele turistakkal, szoval ha turista-iszonyod van, akkor eleg egyszeru azon kivul maradni.
Vietnam egy szuper hely, megeri eljonni :)

Csodabogár 2019.09.09. 18:44:26

Puccini, Tosca és a Pillangókisasszony. De ez esetben az épületet akartam már egyszer megnézni belülről is.

gabors 2019.09.09. 21:32:52

Nem tudom biztos erdekes saros rizsfoldeken turazni .... de minek ?

Norbert Végh 2019.09.10. 08:23:19

Sa Pa nagyon szép, tavaly ugyanazt az utat jártuk be amit a cikk írója :)
Bámulatos ahogy a lányok, nénik szaladgálnak hátukon kisgyerekkel az út alatt.

Ja, a helyi lànyok pedig gyönyörűek, nehézemre esett nem bámulni őket.

Jó masszázsra ugyan nem Sa Pába kell menni de akinél mi voltunk (16 évesnek kinéző lány) olyan fogása volt hogy a vér kicsordult az ujjad begyén ( = pont jó ) :).

Városban, egy hegyoldali szálláson aludtunk, éjjel mêg körbesétáltam a várost, jól lehül ilyenkor a levegő, visszaérve a hotel staff kajált épp meg iszogattak. Odahívtak egy italra és megkínáltak étellel is, picit beszélgettünk mert angolul nem sokat tudtak, jól esett hogy nem csak egy "egy vendég turistának" érezni magam.

Sa Pára macera menni busszal mert messze van és a hely not everyone's cup of tea
( pl aki fentebb irta hogy minek jarkaljon a sárban) , de ennél különlegesebb, nem szokvanyosan turistás helyen -kambodzsa fővárosát kivéve - még nem jártam

chrisred 2019.09.10. 08:23:25

@Csodabogár: "Most kellene menni oda, mert egy pár év múlva elviselhetetlen lesz a turizmus miatt, mint sok más hely is már.:-("

Szerintem ez a gondolkodásmód gyártja a turistainváziót. :(

livengood 2019.09.10. 08:23:37

Az utazó, ha törekszik is arra, hogy szinte észrevétlen legyen, ha nem is tömeges jelenség, akkor is kárt okoz a helyi kultúrában. De ha még alap élelmeken kívül bár milyen szolgáltatásért pénzt ad, ráadásul a helyiek életétől eltérő luxust igényel, kompenzációul bőségesen fizet, lelkiismeretét pénz osztogatással nyugtatja, vagy egyszerűen nemtörődömségből figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy fogalma sem lehet a helyi piaci viszonyokról, az áruk és szolgáltatások helyben kialakult áráról és ezért túl fizeti azokat, akkor rendkívül rövid idő alatt tönkretesz mindent.

midnight coder 2019.09.10. 08:23:46

Ezeket a kultúrákat igazán a nyomor hozta létre. Ha odamegy a turista, lesz bevétel, ha van bevétel akkor megszûnik a nyomor, de megszûnik vele a kultúra is. Utána pedig lesz mûkutyaszar: karikás ostoros mûbetyár rabolja el a buszos turistát az alföldön jó pénzért, meg táncház mozgalom ahol az az tarisznyás bölcsész ropja a parasztok táncát, aki a cserépben is csak mûvirágot látott, és ott halna meg ha csak egy hétig kellene azt az életet élnie amit majmol.

blöff 2019.09.10. 14:19:30

szerintem költözzenek el, ha nem tetszik nekik a turizmus. Elvégre pénz és jó néhány helyi vállalkozónak haszon, úgyhogy ha nem tetszik nekik, hogy a sok turistát kell kerülgetni, akkor költözzenek el. Ennyi.
Legalábbis mostanában ezt szokás mondani, ha vkinek az életterébe durván beletúrnak úgy, hogy ő abból egy kanyi peták hasznot sem lát, csak szeretne a továbbiakban is normálisan lakni.

Darw 2019.09.10. 19:27:08

@Csodabogár:

Én most februárban voltam először jövő februárban megyek vissza. Valóban látszanak a tömegturizmus korcsosulásával fellépő problémák de ez egyenlőre zárt szelvényekben mutatkozik meg elsősorban a tengerparti üdülővárosokban, illetve Ha long bayben de ott még elviselhető. De nagy az az ország szóval ha az ember nem csak a tengerparton akar hesszelni és néha-néha egy 50 buszos túrára befizet (maximum 4 órás időtartalommal) vagy nem csak egy újabb strigulát akar - igen volt vietnámban ami az n.-dik országom már. Akkor egy gyönyörű hely.
Vietnám pedig:
- meglepően tiszta és illatos DK-Ázsiához képest (Hanoi tisztább, mint Budapest)
- Nem túl változatos a konyhájuk de az nagyon jó, 1 hét után már egy picit uncsi de természetesen van mindenféle más étterem is (Thai, Kínai, Koreai stb. Pizzázót meg Burgerest is láttam többet de azokat nem próbáltam :D )
- Az emberek segítőkészek, kedvesek, rugalmasak és mosolyognak. Nincs meg bennük az a lehúzó hajlam és nem is nyomulnak nagyon szerettem, ha valami nem kellett elég volt egyszer nemet mondanom és nem próbálkoztak többet. A szomszédos Kambodzsában egyszerűen lehetetlen volt levakarni magadról az árujukat/szolgáltatásukat ráderőszakolni akaró helyiek tömegét (Yucatán-félsziget 2).
- Észak-Vietnám klímája tökéletes akkortájt :) éjjel-nappal polós idő néha-néha egy zivatar ami egy-egy óráig ha tart.

Most 3madmagammal megyek vissza Feb. 17 (Saigon) és Márc. 3(Hanoi) között. Kiscsoportos utazás, szállás pénztárcabarát (de nem spártai) módon, utazás tömegközlekedéssel/repülővel/bérelt robogóval, program: aktív városnéző sétákkal, hegyi túrákkal, minimális tengerparton való dögléssel. Akit esetleg még érdekelne az út az írjon ;)

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása