Dánia indította el az életét pozitívabb irányba, Brazíliában pedig azt tanulta meg, hogy az a valódi szabadság, ha kitalálunk valamit és azt sok kitartással megvalósítjuk. Elvirával már többször találkozhattatok itt, a blogon is, elsősorban az említett brazíliai útja kapcsán (mondjuk ITT és ITT), ám nem ez volt az első külföldi élménye, hiszen jóval korábban Dániában járt népfőiskolára.

A dániai kaland még 2012-re datálódik, és a skandináv országba voltaképpen véletlenül került ki – mesélte, amikor leültünk beszélgetni. Hét éve elsősorban az volt a célja, hogy kipróbálja, milyen külföldön élni, akár csak pár hónapot.

A dán államnak volt akkor egy ösztöndíj-programja, erre jelentkezett ő is. A folyamat nagyon egyszerű volt, írni kellett egy emailt, kapott egy űrlapot, egy minimális összegű tandíjat el kellett utalni (a nagy részét a dán állam állta) és már indulhatott is.

Dániában népfőiskolára jellemzően középiskola után, esetleg a húszas éveik első felében mennek a fiatalok. Az elsődleges cél nem valamilyen konkrét szakma elsajátítása, hanem az, hogy különböző alkotótevékenységekkel foglalkozzanak, úgy, hogy közben az intézményekben lakva közösségben élnek - azaz Elvira szerint inkább életszemléletet lehetett ott elsajátítani.

„Nagyon sok mindent tanultam Dániában. Ez indította el pozitívabb irányba az életem. Sok mindent megtanultam arról, mekkora érték van abban, ha közösségben élünk és gondolkodunk.

Dániában azt tapasztaltam, a közösség mindenki számára fontos, hatalmas hozzáadott értéke van annak, ha egy közösség tagjaként hozunk létre valami jót és nem csak egyedül próbálkozunk” - mesélte.

Kíváncsi volt arra, hogyan képesek fenntartani a jóléti államot és arra jött rá, hogy ennek lényege voltaképpen a közös részvétel egy nagy vállalkozásban, aminek alapszabálya, hogy mindenki becsülettel adózik és így visszakap szolgáltatásokat. Fontos, hogy mindenki részt vegyen, különben nem lesz elég adó és nem lesznek jóléti szolgáltatások sem.

Elvira szerint a dánok boldogság alatt egyfajta hétköznapi derűt értenek, amikor az élet apró szépségei (mint amikor kisüt a nap egy csúnya téli napon) is értéket jelentenek: „A dánok akár ennyivel is képesek boldogok lenni. Az apró dolgokra figyelnek és nem arra, mi hiányzik az életükből”.

A dánokkal ugyanakkor nem sikerült mélyebb kapcsolatot kialakítania, jó közösség alakult ki viszont a többi külföldi diákkal, sokukkal a mai napig tartja a kapcsolatot.

És miért nem maradt Dániában? „Azért nem merült fel bennem, hogy kint maradjak, mert arra jutottam, hogy a csodálatos dán jóléti állam nem nekem való. Egyrészt úgy éreztem, hogy túl sok a szabály és én nehezen tudok szabályok között működni, másrészt a végén az volt az érzésem, hogy megkaptam azt a kulturális inspirációt, a sok-sok tanulságot, amiért jöttem. Mivel a hivatásom a magyar nyelvhez kötött, inkább hazajöttem, hogy teremtsek valamilyen értéket” - mesélte Elvira.

Brazília: csodálatos emberek és a riói kultúrsokk

A dániai kaland tehát véget ért, 2015-ben pedig jött az ötlet: irány Brazília! Miért éppen a latin-amerikai ország? Nos, azért, mert szeretett volna egy másik kontinensre menni, lehetőleg hosszabb időre. Mivel akkoriban a portugál kultúra érdekelte, adta magát Brazília.

„Brazília a hihetetlenül nyitott, csupa szív, érdeklődő, segítőkész emberek országa” - felelte, amikor arra kértem, egyetlen mondatban jellemezze az országot. Egyébként az emberek jelentették számára a legjobb élményt is.

A legrosszabbat pedig az, hogy a Rio de Janeiróba érkezés elég komoly kultúrsokk volt: „Annyira rossz a város híre és a helyiek is annyira félnek, hogy először az utcára is alig mertem kilépni. Jóformán az egész első napom a szálláson töltöttem. Utána indultam el a Copacabanára. Idő kellett megbarátkozni a gondolattal, hogy ha már idáig eljöttem, akkor azért tegyem ki a lábam a szállásról.”

Aztán amikor nem történt semmi baj, felbátorodott és utána rengeteg helyet bejárt. Ami különösen azért érdekes, mert a vándorlás vágyával párhuzamosan elég erős benne az ismeretlentől való félelem is – vallotta be Elvira.

„Nem szeretném letagadni, hogy féltem Brazíliába menni, nem tudtam, ott mi vár rám. Abban sem voltam biztos, hogy nem fogok két hét múlva kétségbeesetten hazarepülni. Ezekkel mind-mind számoltam és annak ellenére, hogy ez a félelem erős volt bennem, elindultam” - mondta.

És hogy mit hozott Brazíliából? A szabadság élményét, hogy abban van a valódi szabadság, ha kitalálunk valamit és azt kitartóan megvalósítjuk, ami önbizalmat ad – mesélte Elvira, akinek blogját itt találjátok.

Miről beszélgettünk még?

Haza lehet-e hozni értékeket külföldről? (8 perc 15 másodperctől)

Hogyan lehet felkészülni a digitális nomádkodásra és mit szólt a család Brazíliához? (10 perctől)

A digitális nomádkodás gyakorlati kérdései. (14 perctől)

Miben van a legnagyobb különbség Dánia és Brazília között? (15 perctől)

Meg lehet szokni a bizonytalanságot? (19 perctől)

Patchwork című könyvéről (21 perctől)

A vasárnap kezdődő ázsiai útjáról (25 perctől)

A beszélgetést a Spotify-on IDE KATTINTVA hallgathatod meg!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.