Németország rengeteg magyarnak ad otthont és a jövőben is az egyik legfontosabb célország marad. Ennek megfelelően elég sok történetet olvashattatok már itt onnan, ám én kíváncsi voltam arra, mások milyennek látják a németeket. Úgyhogy ma egy ilyen összeállítás következik, kíváncsi leszek, mennyire lesz összhangban a magyar tapasztalatokkal.

„Két Brémában töltött év után már látom a németországi élet előnyeit és hátrányait is. Szinte minden attól függ, hogy TE mekkora erőfeszítéssel próbálsz beilleszkedni a német társadalomba, ami őszintén szólva elég nehéz ügy tud lenni. 

Német párom van és egy olyan nemzetközi masters program keretében élek itt, ahol a hallgatók több mint fele német – mindkettő sokat segített abban, hogy otthon érezzem magam Németországban. Ugyanakkor a tanulmányaim annyira lefoglaltak, hogy kevés időm és energiám maradt igazán elsajátítani a nyelvet. 

Ami gondot jelent. 

Nyelvtudás 

A helyzet az, hogy bár sok német beszél angolul, akadnak, akik erre egyszerűen nem hajlandóak. Talán részben azért, mert félnek a hibázástól, részben azért, mert sokakban él a „Németországban beszéljünk németül” elv. 

Ez néha eléggé elidegeníti a embert, frusztráló is lehet, különösen ha az ember ügyet intéz és mondjuk a bevándorlási hivatalban az ügyintéző nem hajlandó angolul megszólalni, akkor sem, ha tud. 

Szerencsére a doktori programom után több időm maradt a nyelvtanulásra, ami nagyon sokat segített a beilleszkedésben. 

Beilleszkedés 

Ami az embereket illeti, a németek szeretnek egyenesen a tárgyra térni és nem különösebben kedvelik a fecsegést (sokáig éltem az Egyesült Államokban, ahol a „small talk” fejlesztendő képesség). 

Ez persze azt is jelenti, hogy a németek általában azt teszik, amit mondanak, így jórészt megbízhatók. 

Azt ugyanakkor sokszor furcsának találom, hogy a többség betartja a legtöbb szabályt, például akkor sem mennek át a piroson, amikor közel s távol sincs egyetlen jármű sem. Mindezt persze a külföldiektől is elvárják. 

Barátkozni nem könnyű, mert nehezen engednek be idegent a legbelső köreikbe, ami miatt barátságtalannak tűnhetnek. Viszont ha egyszer befogadnak, akkor nagyon figyelnek rá és az életük része leszel. 

Dolgok, amiket szeretek Németországban 

Tömegközlekedés

Kerékpáros közlekedés

Fantasztikus, sokféle sör

Tisztaság

Rend és tervezettség

A világ legtöbb részéhez képest biztonságos

Általában őszinte emberek

Étel – noha ezzel alighanem néhányan vitatkoznak 

Összességében el tudom képzelni, hogy hosszú távon itt éljek.” (Mercedes, amerikai) 

„Már jobban szeretem Németországot, mint a hazám” 

„Öt éve élek Németországban, Berlinben, remélem, hamarosan megkapom az állampolgárságot. Az elmúlt évek nagyszerűek voltak, kivéve, amikor sikerült megszegnem néhány szabályt (például a kötelező rádióelőfizetés, noha soha nem hallgatom). 

Néhány ilyentől eltekintve elég jól sikerült beilleszkednem és ma már minden hibájával jobban szeretem Németországot, mint a szülőhazámat, Amerikát. 

Leszek-e valaha „igazi német”? Valószínűleg nem. Érdekel? Nem igazán. Befogadtak, én pedig elfogadtam a kultúrájukat. Mi többet akarhatna még az ember. Sosem éreztem magam „amerikainak”, és ez alighanem kölcsönös volt. 

Szeretem, hogy körülvesz a történelem és még ha az itteni politikával sok szempontból nem is értek egyet, nem is ezért költöztem ide, megpróbálom távol tartani magam tőle. 

Itt sokan nem bírják Trumpot, azt feltételezik, hogy miattam jöttem el, míg el nem mesélem nekik, hogy még Obama elnöksége idején költöztem el. De nem akarok nagy ügyet csinálni belőle. 

Szeretem a csendes, drámamentes itteni életet, ami számomra elérhetetlen volt az Államokban.” (Fred) 

A fecsegést nem díjazzák 

„A németországi munkahelyi kultúra jó eséllyel más, mint amit otthon megszoktál. Jól teszed, ha felkészülsz arra, hogy minden munkád, projekted, előterjesztésed jó alaposan átnézik. Nem szabad dolgokat maguktól értetődőnek venni. 

Érdemes felkészülni arra, hogy minden ötleted logikus érveléssel és meggyőző információkkal tudd alátámasztani. 

A másik tisztelete nagyon fontos. A titulusokat és a végzettséget nagyon komolyan veszik. A főnököt mindig megilleti a formális megszólítás (ami nem jelenti azt, hogy egy alacsonyabb beosztású alkalmazott ne merne ötletekkel előállni). 

Akinek fontos a gyakori pozitív visszajelzés és nem tudja elviselni az őszinte kritikát és egyenességet, annak aligha Németország a megfelelő hely. A kritika persze nem durvaságot jelent, hanem csak annyit, hogy nem csomagolják a véleményüket eufemizmusokba. 

Míg más országokban a megbeszélések elején megszokott egy kis csevegés, addig ez a legtöbb német munkahelyen nem így van, sok helyen kifejezetten felületesnek tartják, miként azt is elvárják, hogy az ember válassza szét a munkahelyi és a magánéletét.” (Gala) 

„Könnyen szereztem barátokat” 

„Britként éltem Németországban, Csehországban és Dél-Koreában is. A németeknél csak egy évet, de messze ott volt a legkönnyebb dolgom külföldiként, talán azért is, mert a másik két országhoz képest az áll a legközelebb kulturálisan hozzánk.

Másrészt az angol anyanyelvem alapján viszonylag könnyen meg tudtam tanulni németül. Az abszolút kezdő szintről kevesebb, mint 10 hónap alatt eljutottam a felső középfokig, igaz, eléggé elmerültem a nyelvben a munkahelyen és a magánéletemben  is, de még így is fényévekkel könnyebb volt, mint a cseh vagy a koreai. 

Ha már itt tartunk, fontos megjegyezni, hogy ha nem akarsz a barátok/ismerősök fordítására támaszkodni, akkor meglehetősen fontos megtanulni a nyelvet. Sokan gondolják úgy, hogy a németek elég jól beszélnek angolul, de ez egyszerűen nem igaz, legalábbis a nagyvárosokon kívül. 

Végezetül még annyit, hogy én elég könnyen szereztem német barátokat, különösen, amikor már jobban ment a nyelv. Mindig lehet találni olyan helyeket, ahol a hozzád hasonló gondolkodású emberekkel összefuthatsz. 

Összességében Németország volt eddig a legjobb külföldi ország, ahol éltem. Utána Csehországban, majd jelenlegi lakhelyemen, Dél-Koreában is sokkal nagyobb kihívás külföldiként az élet.” (Jenni) 

„Mindig külföldi maradsz” 

„Szeretek Németországban élni, de… 

Ha valaki Németországba költözik, attól elvárják, hogy németté váljon, DE soha nem fogadnak be úgy, mint egy németet. Találkoztam olyanokkal, akik több mint 30 éve itt élnek és még mindig ők A Külföldiek. 

Találkoztam ilyen kanadaiakkal, brittel is, aki több mint három évtizede él Németországban, német a felesége, németek a gyerekei, de a környezetének ő a mai napig A Brit. 

Mindig külföldi maradsz. A legjobb barátaid is úgy utalnak majd rád, hogy te vagy az ő külföldi barátjuk. 

A rasszizmus és a szexizmus mélyen gyökerezik a németekben. Nem mondom, hogy annyira negatív lenne, mint az Egyesült Államokban, de erősen jelen van. 

Ha elfogadod, akkor rendben leszel. Ugyanakkor nem árt, ha előzetesen alaposan megfontolod, hogyan hat majd ez az itteni életedre. Kanadaiként nekem ez komoly kultúrsokk volt.” (Guy) 

Nem mindegy, az ország melyik részén élsz 

„Én most költöztem át Németország keleti feléből a nyugatiba és külföldiként nagy a különbség a két országrész között. Nyugaton például sokkal többen beszélnek angolul, mint keleten, de mint azt már más is írta, a beilleszkedéshez mindenhol kulcsfontosságú a német nyelv elsajátítása. 

Nem csak az emberi kapcsolatokban segít majd, de akkor is, ha ügyet kell intézni, a kórházban, hivatalokban. 

Még akkor sem könnyű mély barátságot kötni a németekkel, ha az ember beszéli a nyelvet, mert nagyon nagyra értékelik azt, legtöbbjüknek már kialakult baráti köre van, amibe csak udvariasságból hívnak meg, ha egy lakásban élsz esetleg valakivel vagy a munkahelyen megismered. 

Ezen kívül nekem nagyon tetszik az itteni élet, különösen a megbízható tömegközlekedés (kivéve az InterCityket), a biztonság. Tetszik az is, hogy nagyra értékelik a pontosságot, így nagyon ritka, hogy egy értekezlet mondjuk 10 perces késéssel kezdődjön és nem is nagyon várnak általában senkire, ha eljött a kezdési idő.”

A véleményeket innen válogattam.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.