Meglehetős vihart kavart nemrégiben Márk írása Írországról, melyben összefoglalta, milyennek látja ő az országot. Tíz pontja inkább negatív volt, mint pozitív, és hát elég sokan képtelenek voltak feldolgozni, hogy nem mindenki látja ugyanolyannak az országot, mint ők. Dalma írása más hangulatú, és ezúton is bátorítanék mindenkit, írja meg jó vagy rossz tapasztalatait a külföldi életről.

Írd meg te is (a cím: hataratkelo@hotmail.com), téged mire tanítottak meg a külföldön töltött évek! Mi az a 10 dolog, ami szerinted a legjellemzőbb arra az országra, ahol élsz?

„Pár szó rólam, a kivándorolt cikk szerzőjéről: Simai Dalma vagyok (teljes nevemet vállalva), 3 éve élek Írország fővárosában Dublinban, így bár a véleményem szubjektív lesz, mégis van rálátásom az országra. 

Kevés nyelvtudással jöttem ki bébiszitterkedni, majd takarítani, aztán itt végeztem iskolát, hogy ápoló lehessek. Jelenleg 5 hónapos terhes vagyok ikrekkel, de jövőre műtős asszisztensnek fogok tanulni (ha nem tudtam volna meg hogy terhes vagyok, már az iskolapadban ülnék). 

És akkor lássuk, engem mire tanított meg ez az ország (bár a 10 pont elég kevés): 

#1 Türelem 

Az ír embereknek nem hogy más kultúrájuk van, teljesen más világban élnek. Az elején nehéz lehet megszokni, hogy bár hiába sietnél, a sofőr útközben igen is leszáll és megiszik egy kávét, vagy ha bankszámlát nyitsz és elgórják a fénymásolatodat ők nem szólnak, hogy baj van, neked kell utánaérdeklődnöd, hogy na, mi van már, a boltban meghallgathatod hogy mi történt a nénivel az elmúlt 60 évben, hiába 15-en állnak még mögötted, DE EZ SENKIT SEM ZAVAR! 

Ha neked kell segítség, mert eltévedsz, a buszsofőr szívesen lekanyarodik abba az utcába, ahol át kell szállnod, és tesz egy kanyart, csak a kedvedért. Ha keresel egy boltot, az ír néni nagyon szívesen elkísér téged, el ne tévedj. 

Ha kevés a nyelvtudásod, hatszor is elismétlik a kérdésre a választ, ugyan azzal a végtelen nyugalommal, mintha először mondanák. Nem fognak kétségek közt hagyni, ha segítség kell, segítenek. 

Egy példa: mikor nem beszéltem angolul, és nem kaptam fizetést és nem tudtam miért (az első fizetéseket tartja az adóhivatal, amíg nincs meg a hivatalos regisztráció), a főnököm kiment a bankautomatához és adott nekem 500 eurót kölcsön, hogy kifizessem a lakbérem és enni is tudjak. 

Azt mondta, ráér visszaadni egy hónap múlva is akár. 20 éves voltam. Bevándorló. Két hete ismert. Nem igazán beszéltem a nyelvét. Egyszer sem kérte vissza, várt, amíg magam elintézem a dolgaim. A türelem az, amiben nem ismernek határt. 

#2 Közlekedés 

Fővárosról beszélünk, több millió emberről. Én a belvárostól 1 órára lakom busszal. Ide, ilyen messzire, 10 (!!!!!) percenként indul busz. 

Persze, sokszor tépem a hajam, hogy késik, hogy kimarad, hogy sokan vannak és nem enged a sofőr felszállni, DE van egy telefonos app (next bus Dublin) ahol percre pontosan GPS figyelővel meg lehet nézni, hol tart épp az én buszom és mikor ér a megállómba, így a hidegebb napokon pontosan tudom, mikor kell elindulnom. Ha késik, ha nem. 

A papírjegyek helyett Leap kártyát használunk, amit bárhol, bármikor 2 másodperc alatt fel lehet tölteni telefonról, akkor is, ha épp a buszon veszem észre, hogy nincs rajta pénz. Drága, de tudtam, hogy fővárosba költözöm, ahol Európában az egyik legmagasabb minimálbért adják. 

A jogosítványszerzés hosszadalmas, és külföldieknek nehezebb, hisz 12 órát kell venni kötelezően, aztán a családdal gyakorolni. Akinek ez nem adatik meg, több órát kell venni. Hat hónapunk van rá, kb. 30 euró/óra a vezetés. A férjem oktatója bevállalja őt vasárnap, vagy néha tőlünk mennek munkába. Nagyon rugalmas, nagyon szereti. 

A buszon kívül van villamos, ami mindig pontos, ahol pár napja elkapott az ellenőr, hogy nem csipogtattam le a kártyámat. Mondtam neki, hogy pont előtte töltöttem fel, és gyorsan odaérintettem, már bent állt a villamos. Nem ment át a tranzakció, talán rossz helyre tettem a kártyám. 

Egyetlen egy fillérre sem büntetett meg, mondta, hogy látja, hogy minden nap használom!!! Hát ilyet hol látni? (Magyarországon már büntettek meg engem 10 éves korom alatt, amikor nem volt nálam a diákigazolványom.) 

Taxival nagyon sokat járunk, például bevásárlások után, vagy amikor nem jön a busz és sietünk. A mytaxi alkalmazással nagyon gyorsan tudunk taxit hívni, és a kártyánkról automatikusan vonja az árat, nem kell készpénzt használnunk. 

Nagyon jó tapasztalataink vannak, minden taxis segít ki-be pakolni, beszélgetnek velünk, tanácsokat adnak. 

#3 Lakáshelyzet 

Sokaktól hallottuk, hogy milyen nehéz házat találni, mert lakáskrízis van. Mi, amikor közös szobát kerestünk, az elsőt, amit megnéztünk, megkaptuk, a kauciót csak később tudtuk fizetni és ebbe is belementek. 

Aztán kinőttük a szobát, elkezdtem lakásokat nézni. Az első lakást kaptuk meg, amit megnéztünk. Még meg sem említettük, de mondta a tulaj, hogy lehetnek kisállataink, így lett 2 cicánk. Drága, az biztos, de megint említem: főváros! 

Most, hogy 2 gyerekünk is lesz, szeretnénk más megyébe menni, ahonnan a férjem be tud még járni dolgozni. Abszolút nem ijedünk meg attól, hogy 1 keresetre, „segélyre”, 2 gyerekkel és 2 cicával kell házat találnunk, mert tudjuk, hogy biztosan sikerül, hisz másnak is sikerült. 

Nagyon motiváló, hogy a fizetésünkből minden hónapban jut egy kicsi arra, hogy a saját házunkra tegyük félre. Mert tudjuk, hogy pár év múlva már a sajátunkban fogunk lakni - hisz annyi mindenkinek sikerült! 

#4 Szolgáltatások 

Ezt nem is tudom, hol kezdhetném. Az élelmiszereknél már csak az egészséges élelmiszerek az olcsóbbak, na meg a csoki. Soha életemben nem ettem annyi zöldséget és gyümölcsöt, mint itt az elmúlt 3 évben. Fillérekért lehet venni banánt, szőlőt, almát, körtét stb. Fillérekért van a pritaminpaprika, a paradicsom, de ami a legnagyobb meglepetés: a cukkini is. 

Emlékszem, Magyarországon naivan kértem egy cukkinit a kerti sütögetéshez tavaly, 700 (!!) forintot fizettem egy szálért. Hogy legyen hasonlítási alap, itt 1 euróért vagy 90 centért (300 Ft) 2 szálat veszek. 

A fő táplálékom (vegetáriánus vagyok) az édesburgonya. Rengeteg édesburgonyát eszek, az lett az egyik kedvencem, mert itt nem igazán vesz el a kasszából. 

Mindezek mellett olívaolajat használunk, és barnacukrot, barna magvas kenyeret veszünk. Harminc kilót sikerült itt kint felszednem, mert a csoki az olyan olcsó, hogy akarva akaratlanul megveszed, ha szereted és eddig nem tehetted meg. 

Most, húsvét előtt a bőröndünkben nincs is semmi édességen kívül, a család ilyenkor örül, mert ellátjuk őket pár hónapra. Karácsonykor futár viszi a csokirakományt. 

A ruhák szintén megérnek egy misét, és itt nem a „kínai” ruhákról beszélnék, ahol egy póló 1-3 euró, egy cipő 10 euró alatt, a tornacipő 5 euró, a farmer 6-8 euró. 

Először a H&M az, ami nekem nagyon bevált, magyar árakhoz képest is olcsó. A terhes farmerom mindössze 15 euró volt (4500 Ft), a pólók 4-10 euró között, de a minőségük kiváló. Kabátot is ott vettem 3 éve, azóta is hordom. 

A másik nagy döbbenet a márkás cipők. Naivan 200 euróval a zsebemben elmentem, hogy na, most veszek egy jó cipőt. Nike, Adidas, akármi, csak bírja el az ikreimet és tudjak dolgozni, amíg csak bírok. 

Bementem a Sport Directbe, és láss csodát, szinte MINDEN cipő 50 euró alatt volt. Gyorsan hívtam a férjemet, hogy na, most ő is kap egy normálisat, még sosem volt márkás cipőnk. 

A Nike 45, a férjem Vans cipője 75 euró volt és nem ez volt a legolcsóbb. Neki a lába 47-es. Bármilyen cipőt bárhol kinéz, van a lábára. Hát nem csodálatos? 

A férjem IT-ben dolgozik, neki kell a legjobb internet. A Dublinban elérhető legjobb internetért 60 eurót fizetünk havonta. Én nem tudom, hogy ez drága vagy sem ahhoz képest, amit kapunk, de ő boldog vele. 

#5 Időjárás 

Sokaknak problémát okoz, hogy sokat esik az eső, de amikor kiköltöztünk, ezzel is számolnunk kellett. Nekem napallergiám van, én kiütéses voltam minden nyáron. Amióta kint vagyunk, egyszer sem jött elő. 

Én nem szeretem se a meleget, se a hideget, a havat főleg nem. Én nagyon szeretem, hogy itt mindig ilyen őszies az idő, nyáron pedig tavaszias. 

Tavaly hónapokig nem esett az eső, és rövidnadrágban járkáltunk. Szeretünk a tengerparton sétálni, és nagyon jó, hogy nem az árnyékot kell keresni, hanem élvezhetjük a tenger szépségét. 

#6 Vendéglátás 

Imádom, hogy ha bemegyek egy vendéglátóhelyre, mosollyal fogadnak, és türelemmel. Mivel vegetáriánus vagyok, amúgy sem szerettem a magyar zsíros ételeket, itt örülök, hogy sok más étel is van a húson kívül. 

Egy étterembe beülni nem ünnepi alkalmat jelent, hanem egy átlagos délutánt, amikor fáradtak vagyunk főzni. Sok helyen 20 euró alatt jól lehet lakni, így nem is tervezzük hónapokkal előre, hogy na, majd elmegyünk vacsorázni. 

Sokszor hozunk is ennivalót, egy-egy subwayt vagy vega burgert, férjemnek csirkeszárnyat, ami teljesen olyan hatást kelt, mint az amerikai filmek, mikor csak hazalibbennek a barna szatyorral. 

Amiket itt nem lehet venni, itthon megfőzzük, így semmiben sem szenved a hasunk hiányt. Ha megkívánjuk a túrórudit vagy szilvásgombócot vagy bármi magyarosat, mind a lengyelboltokban mind a magyar boltban megtalálhatók. 

#7 Ír emberek 

Már fejtegettem, milyenek, hogy türelmesek és segítőkészek, ezen felül iszonyú pozitívak is. Sosem jutna eszükbe, hogy bemagyarázzanak neked valamit, csak azért mert nekik nem sikerült. 

Sosem vennék el a kedved sem tanulástól sem egy új munkától, nem kezdenék el mondani, hogy mennyire rossz, amit akarsz - akkor sem ha így van. Gratulálnak, és gondolkoznak, hogyan támogathatnának. 

Mi most költözés előtt állunk, illetve még 3 hónapot várunk. Beszélgettem a szomszéddal, mondtam, hogy a biciklim nyomot hagyott a falon, ahogy odatámasztottam. 

Abban a pillanatban felajánlotta, hogy átjön és lefesti, van pont ugyanilyen festéke. Kérdeztük mennyibe kerülne, csak legyintett, hogy egyórás munkáért nem fog egy fiatal pártól gyerekvállalás előtt pénzt elfogadni. 

A másik szomszédunkhoz bármikor átmehetünk, hogy ha egy hosszú hétvégére mennénk akár Londonba, akár anyukámhoz Galway-be, hogy etesse addig a cicáinkat. Mindig készségesen segít. 

Barátkozni nem igazán szeretnek, de érdekli őket az életünk, a múltunk, a terveink. Én örülök, hogy a gyerekeim itt fognak szocializálódni közöttük, és ezt a fajta nyugalmat és emberséget tanulják majd meg. Ők igazán boldogak tudnak lenni. 

#8 Modern életek 

Idősek otthonában dolgozom. A kórházban sehol sem található csempe, csak a lemosható fal. Semmi sem fehér, minden színes, és világos, modern fából vannak a bútorok. 

Az idősek nagy többsége tabletet, laptopot, okostelefont napi szinten használ, persze akik olyan állapotban vannak. Akik nem, azok is a legmodernebb eszközökkel vannak kényelembe helyezve, teljesen új elektromos matracokon fekszenek, modern ágyakon, és nem 100 éves párnákon, illetve nem 100 éves zselés lábtartókkal. Minden szobában ott a lapostévé, és valami kényelmes szék. 

Az ételek is bőségesek, sokszor nem bírják megenni, és ha ünnep van, ünnepnek megfelelő menüt kapnak. Terhesen sokszor meg kell járnom a kórházat, sosem éreztem betegszagot vagy koszt. 

A műszereken is látszik mennyire újak, vagy csak nagyon rendben vannak tartva. Az iskolák kívülről és belülről is inkább játszóházhoz hasonlíthatók, minden színes és gyerekbarát, a bútorok szintén nem 100 évesek. Én akárhová megyek, mindig hüledezek, hogy hogy lehet minden ilyen szép. 

#9 Dinamika 

Minden nagyon gyorsan fejlődik. Mi is. Mikor kijöttem ide 12.000 forinttal, kevés nyelvtudással, ismerős nélkül, sokan naivnak és felelőtlennek mondtak. Megkaptam a kedves magyar ismerősöktől, hogy úgyis vissza fogok menni, hogy itt csak egy porszem vagyok. Senki nem kér a munkámból. 

Lehetetlen hogy kihozzam a férjem, biztosan nem találok szobát, vagy házat, úgyse fogok jó munkát találni, iskola? ugyan már, hát hogy képzelem, hogy én itt tanulok majd egyedül? 

Akkor a férjemmel megírtuk a céljainkat 10 éves távlatban. Az 50 célunkból eddig 4 nem valósult meg és csak 3 éve vagyunk itt!!! 

A magyaroktól mindig megkaptuk, hogy naivak és túúúl pozitívak vagyunk, nem úgy mennek a dolgok, ahogy mi azt elképzeljük. De, igen, úgy mennek. Azért mert sokaknak nem jött össze, azoknak igenis összejöhet, akik kitartók. 

De folytatom: tehát, bébiszitter voltam, ahol megaláztak, így kimentem az utcára. Befogadott egy magyar nő, majd Dublinban egy másik. Találtam takarítói munkát egy hotelban, majd átmentem egy sokkal jobb hotelba, majd elmentem kórházba takarítani. Érzitek a dinamikát, igaz? 

Aztán elkezdtem az iskolát, elvégeztem, közben már ápolóként dolgozom jelenleg is egy idősek otthonában. Felvettek műtősasszisztensi képzésre, de kiderült, hogy terhes vagyok, így nem kezdtem már bele. 

A férjem: szintén bébiszitter, szintén magyar megalázás, szintén utca, de legalább itt voltam és találtam neki szobát, perfekt angollal és jó némettel, (kezdő) programozóként takarítás, recepció, most pedig játékfordító az álomcége alatt. 

Közös szoba, közös ház, esküvő, még egy esküvő lagzival, nászút, gyerekek. Ezek mind 3 év eredményei!!! Nem több, még csak szeptemberben lesz 3 éve! 

És már csak pár lépés maradt hátra: jogosítvány (a férjem 2 hónap múlva vizsgázik a vezetésből), autó, vidéki albérlet, házvásárlás. Semmi más nem maradt a 10 éves listánkon. 

Lehetne mondani, hogy azért sikerült, mert minden centet félretettünk, és csak dolgoztunk mint az állatok, de ez sem igaz. Dolgozunk, pont eleget, de amiatt tudtunk elmenni Észak-Írországba, Angliába, Barcelonába, és most pedig Horvátországba. Minden szabadságunkat utazásra használunk, így élményekkel gazdagodva lépünk mindig a következő szintre. 

#10 Egészségügy 

Külön ki szeretném emelni azt a bánásmódot, amit kapok a kórházban. Hiába várok ikreket, nem vagyok veszélyeztetett terhes. Nagyon kedvesek velem, mindig elmondják, milyen vizsgálat következik. 

Ha le kell vetkőznöm, lekapcsolják a villanyt, és miután felfekszem az ágyra letakarnak, hogy még maga az orvos se lásson, ha nem muszáj. Az ultrahangos képet a férjem fotelből nézi velem együtt, a szemben lévő falon elhelyezett óriástévén. Apró kényelem, de akkor is említésre méltó. 

Félek a vérvételtől, de minden nővér megnyugtat, szól, ha szúrja, szól, ha vége, közben beszélnek hozzám, mint egy gyerekhez. Mindenről kikérik a véleményem, semmit sem döntenek el helyettem. Egy dolog volt, amit eldöntöttek, de azt is csak a gyerekek biztonsága érdekében. 

Írhatok szülési kívánságokat, amiben leírok mindent, hogyan lenne a legkényelmesebb szülnöm, kik, mikor, hogyan legyenek velem, stb. Az orvos el fogja olvasni a kézzel írt levelem, mert azt mondta, neki az a legfontosabb, hogy nekem szép élmény legyen. 

Ennivalót nem vihetek be, ők fognak adni, és mondták, hogy ne aggódjak, mert akkora adagot kapok, amit nem fogok tudni megenni, de ha mégis éhes lennék, szendvicsek vagy sütik bármikor kérhetők. 

De erről nincs tapasztalatom, majd a blogomban úgyis részletesen kifejtem. A blogomat azóta írom, amióta megfogalmazódott bennem, hogy ki akarok jönni. havonta vagy néha több havonta hónapokra bontva írom, így akinek kétségei vannak afelől, hogy itt az élet szép, nyugodtan elolvashatják a fejlődésünket és küzdelmeinket részletesen hónapról hónapra. 

Összefoglalva 

Összességében nagyon szeretünk Írországban élni, Magyarországra nem tervezünk visszaköltözni. A férjem nagy családja miatt elég sokat fogunk menni (évi 2-3 alkalommal) a gyerekek miatt, de minden egyes visszalátogatás megerősít abban, hogy nem ott a helyünk. 

Amikor éjfélkor az aluljáróban a 90 éves bácsi almát árult, darabját 200 forintért, a szívem hasadt meg. Amikor 35 perces sorban állás után a kasszás tanulatlannak nevezett, mert nem láttam kiírva, hogy a péksütire nekem kell a papírt ráragasztani és ő azért sem nézte meg, hanem visszaküldött, nagyon szomorú voltam. 

Amikor a 6 hajléktalan közül az egyik épp felkelt egy másik aluljáróban, belenézett az edényébe és becsukta, mert üres volt, ott bőgtem el magam. Én azt a fajta brutális embertelenséget egyszerűen lelkileg nem bírom nézni. Minden alkalommal gyötör a honvágy vissza, ide, ide, ahol mindent megkaptam a boldogsághoz.” 

(Fotó: pexels.com/Yuri Loginov)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.