Március 15. környékén (ami azért mégis valahol az ifjúság és a megújulás ünnepe is) talán nem érdektelen feltenni ezt a kérdést. Annál inkább, mert a napokban a magyar miniszterelnök is megfogalmazta, mi az, amit Magyarország kínál a fiataloknak, ahonnan egyébként egy közelmúltban megjelent kutatás szerint a régióban a legmagasabb a felsőfokú végzettségű elvándorlók aránya.

A héten rendezték meg Budapesten a XII. Szakma Sztár Fesztivált, melynek megnyitóján Orbán Viktor mondott beszédet. Mivel ez részben egy fiataloknak szánt rendezvény, így a miniszterelnök megfogalmazta azt is, mit gondol a kormány és az ország vezetése a fiatalokról. 

„A mi fiataljaink a mi aranytartalékunk. Aki elereszti a fiataljait, az elveszíti a jövőjét. Márpedig Magyarország meg akarja nyerni a jövőt, ehhez pedig szükség lesz rátok” - mondta az MTI tudósítása szerint a kormányfő. 

Orbán Viktor szerint külföldön eltölteni valamennyi időt, tanulni, dolgozni mindig hasznos és jó dolog, de előbb-utóbb vissza kell térni, mert „a ti jövőtök nem ott, hanem itt vár rátok”. 

A magyar miniszterelnök szerint világszerte hatalmas a verseny a tehetséges, jól képzett és dolgozni akaró fiatalokért. Nem kivételek ez alól a „kiváló, versenyképes és szakképzett magyar fiatalok” sem, akikért „sorban állnak a nyugati országok”. 

Orbán Viktor azt is mondta, hogy Magyarországnak szüksége van minden fiataljára, majd dicsérte a jól teljesítő gazdaságot, a gyarapodó országot, szóval elmondott mindent, amit egy miniszterelnök egy ilyen beszédben el szokott mondani, benne a jól fizető munkahelyekről, a nemzetközi nagyvállalatok által kínált lehetőségekről, és nem maradhatott el a kötelező migránsozás sem. 

A magyar kormányfő szerint „minden esély megvan arra, hogy 2030-ra az Európai Unió öt legjobb országa közé kerüljünk, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni”. (Ez azért erős optimizmusnak tűnik, figyelembe véve Ausztriát, Németországot, a Benelux-államokat, a skandináv országokat…) 

Az azért látszik, hogy a magyar kormány a családvédelmi akciótervvel (aminek része például a Babaváró Támogatás, vagy a CSOK) próbál segíteni a fiatalabbaknak, ám nagy kérdés, mindez meggyőzi-e őket. 

Amit a számok mutatnak 

Jelenleg ugyanis a helyzet az (legalábbis a Tárki Társadalmi riport 2018 című kötetében megjelent, az elvándorlásról szóló Hárs Ágnes tanulmány szerint), hogy a régióban (azaz a 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozott volt szocialista országok között) Magyarországon a legmagasabb a felsőfokú végzettségű elvándorlók aránya. 

Magyarországról öt év alatt 170 ezren vándoroltak külföldre, többnyire fiatalok, képzettek, vállalkozók, miközben például a régió többi országával összehasonlítva kicsi az alacsony végzettségű elvándorlók aránya. 

Ugyanakkor Magyarország az egyetlen, ahonnan a felsőfokú végzettségűek vándorolnak el a legnagyobb arányban (tavaly ez 8 százalékot jelentett). 

2012 és 2017 között az elvándorlás felgyorsulásával a kivándorló diplomások aránya is nőtt, évi átlag 0,7 százalékponttal, aminél csak Romániában volt magasabb a növekedés. 

2010 és 2017 között több mint 200 ezer fővel nőtt a külföldön élő 20-65 évesek száma, 2013 óta lassuló ütemben. 

Ami a jövőt illeti, a tanulmány szerint az elvándorlás Magyarországon növekvő és erősödő, a gazdaságot és a társadalmat is befolyásoló folyamat, ráadásul a kedvezőtlen hatások mind nyilvánvalóbban érzékelhetők. 

Az uniós csatlakozást követően az Európai Unió fejlettebb régiói gyakorlatilag elkezdték elszívni a munkaerőt az újonnan csatakozott országokból, ahol ennek köszönhetően egyrészt rohamosan kezdett csökkenni a munkanélküliség, majd elég hamar megjelent a munkaerőhiány is (főleg az építőiparban és a szolgáltatásban). 

Minderre rátett egy lapáttal a 2008-as világválság, ismét belendült a munkanélküliség, aminek következtében elkezdett nőni az elvándorlás. Majd nagyjából ugyanez megismétlődött 2012 környékén (nyilván nem függetlenül a német és az osztrák munkaerőpiac megnyitásától). 

Abban igaza van a magyar kormánynak, hogy a magyarországi (és általában a régiós) bérek közelítenek valamennyire az uniós átlaghoz, csakhogy a leginkább fejlett országok esetében még nem érik el a kétharmadot sem, márpedig amíg ez így van, addig van miért menni. 

Hárs Ágnes szerint ráadásul Magyarország helyzete különösen kedvezőtlen, mert a nominális jövedelmek relatív szintje lényegében nem változott, magyarul álldogálunk egyhelyben, illetve folyamatosan csúszunk vissza, miközben a magyarországi jövedelem alig haladja meg az EU–15 + 2 országok átlagának az 50 százalékos szintjét. (Ezen a téren az utóbbi években látszik némi javulás.) 

A helyzet tehát az, hogy a magyar fizetések tartósan elmaradnak a nyugati bérektől, ami folyamatosan ösztönözheti a határátkelést. Mivel a gyors és tartós bérnövekedés nem fenntartható hasonló mértékű gazdasági növekedés nélkül (márpedig az nincs), így az elvándorlást ösztönző tényezők változatlanok – írja a tanulmány (amiről itt írtam korábban részletesebben). 

Külföldi példa 

Nyilván nem egy megnyitóban elmondott beszédből kell megpróbálni kihámozni a lényeget, de azért az sem tűnik túl konkrét ígéretnek, hogy „előbb-utóbb vissza kell térni, mert a ti jövőtök nem ott, hanem itt vár rátok”. 

Érdemes megnézni külföldi példát is, hogyan próbálják meg hazahívni más országokban a határátkelő fiatalokat. A hülye nevek versenyében elég jól állnak a spanyolok a Hazatérés Stratégiai Terve fedőnevű programmal, ám a tartalmi rész már jóval érdekesebb. 

A spanyol kormány által összeállította dokumentumot tavaly év végén kezdték el turnéztatni a legnagyobb külföldi spanyol közösségek között. A lényeg, hogy megpróbálják összekötni a munkaerőhiánnyal küzdő vállalatokat a külföldön élőkkel. 

„Olyan országot akarunk építeni, ahová vissza lehet térni. Nem akarjuk behunyni a szemünket és nem akarjuk azt sem elfeledni, mi okozta a tehetség ilyen mértékű kiáramlását” – hangsúlyozta a migrációval kapcsolatos ügyekért felelős államtitkár, Consuelo Rumí. 

Amiben ez a terv különbözik például a Gyere haza fiataltól, az egyebek mellett az, hogy a spanyol kormány tisztában van azzal, hogy a siker elsősorban azon áll vagy bukik, hogy milyen munkakörülményeket tudnak ajánlani a hazatérést fontolgatóknak. 

Éppen ezért nem csak beleöntenek X összeget egy hatalmas kalapba és hadd szóljon, hanem a cégek mellett társadalmi partnerekkel, helyi közösségekkel és a határátkelők különböző szervezeteivel is együttműködnek a cél érdekében, ami nem más, mint a külföldön élőket aktívan bevonva összeszedni, mi minden kell ahhoz, hogy valaki elgondolkozzon a hazatérésen. 

Talán érdemes lenne megpróbálkozni valami hasonlóval.

(Fotó: pixabay.com/dimhou)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.