Elgondolkodtatok már azon, hogy van-e még olyan ruhadarabotok, amit Magyarországról vittek magatokkal külföldre? Vajon a beilleszkedés része, amikor az ember elkezd úgy öltözködni, mint az az adott országban szokás? Egyáltalán: fel lehet ismerni az öltözködésükről az egyes nemzeteket?

Mitől tartozol oda, ahol élsz? Alighanem a határátkelés egyik alapkérdése ez. Vajon az öltözködésed mennyire határozza meg mindezt? A kérdést a minap Tamás vetette fel, amikor felmerült benne, hogy nincs már olyan ruhája, amit Magyarországról vitt volna magával Los Angelesbe, már mindent ott vásárolt. 

„Ha hazamegyek abban a ruhában, amiben vagyok, másként nézek-e ki? Vajon elvesztem a gyökereimet azzal, hogy már inkább ide tartozom, mint oda? Az én válaszom nyilván az, hogy nem, de ez egy érdekes kérdés. Kicsit olyan ez, hogy levetkőzöd az egyik országot és felöltözöd vagy felöltöd magadra a másikat” – mondta. 

Ezen azért el lehet ám morfondírozni szerintem, különösen, ha az ember eléggé öre… izé, tapasztalt ahhoz, hogy mondjuk a nyolcvanas években gyerekként megélje, mennyire másként öltözködtek a külföldről hazalátogató rokonok. 

Fel lehet ismerni ruha alapján az egyes nemzeteket? 

Érdekes kérdés, hogy vajon ránézésre, pusztán az öltözködés alapján meg lehet-e tippelni egy adott ember nemzetiségét? A Londonban élő Bandosznak például ez egyfajta hobbija. Azt mondta, az olaszokat, spanyolokat, franciákat, amerikaiakat viszonylag könnyű és még a briteket is ki lehet találni. 

A magyaroknál az az érdekes, hogy ugyan nagyon sok kultúra keveredik egymással, de inkább a felszín alatt. Bandosz szerint elég nehéz azt mondani, hogy a magyarok így vagy úgy öltözködnek, mert van, aki mediterrán módon öltözik, a másik úgy, mint egy amerikai, vagy németes tüchtigséggel. 

A magyarokra inkább az a jellemző, ahogyan összeválogatják a ruhákat. Londonban például kicsit a slamposság a divat, lazán kell öltözni, a Converse cipő majdnem kötelező kellék… és aztán vannak azok, akik a Nagy-Britanniában már kicsit inkább vicc kategóriának és unalmasnak számító Marks & Spencerből öltözködnek. 

A magyarokban Bandosz szerint megvan a néha már kicsit túlzottan „vonalas” öltözködés, azaz akadnak, akik nagyon odafigyelnek arra, hogy egy adott stílusban öltözzenek. Mindez persze korosztályfüggő is. 

A gazdagok, akik csórónak akarnak látszani 

Nehéz elmenni a szűkített fazon divatja mellett, ami különösen ingben néz ki meglehetősen érdekesen a kisebb-nagyobb pocakkal rendelkező férfiak esetében. Ez jelenleg világdivatnak tűnik, bár Bandosz szerint Angliában inkább a futballszurkolók körében dívik. 

Aztán ott van a gazdag, ámde lazának látszani akaró angolok kasztja, akik felveszik az inget, feltűrik az ingujjat és kigombolják, lehetőleg úgy, hogy a szőrös mellkas jól észlelhető legyen (aranymedál nélkül). Ők a public schoolboyok (a public school a tükörfordítással ellentétben a magániskola a briteknél). 

Amerikai divat és Julia Roberts 

Amerikában az az érdekes, hogy a divat követése abszolút jelen van, megbolondítva azzal, hogy eszméletlenül olcsón lehet hozzájutni ha nem is a legmenőbb márkákhoz, de a felső középkategóriához. 

Aminek az a következménye, hogy voltaképpen elég nehéz a ruha alapján belőni valakinek az anyagi helyzetét, mert akár a drágának tűnő megjelenést is elég olcsón össze lehet hozni. 

A Rodeo Drive luxusüzleteibe is bárki bármilyen öltözékben bemehet, nem fogják kinézni, mert abból indulnak ki, hogy nem lehet megsaccolni, ki kicsoda (és milyen vastag a pénztárcája). (Ugye emlékeztek még a Pretty Woman a.k.a. Micsoda nő jelenetére Julia Roberts-cel?) 

Más kérdés, hogy ugyanazt a ruhát, amit a Rodeo Drive-on veszel, pár mérfölddel arrébb a TJ Maxxben féláron megkapod…

Mi az, ami sokkol az öltözködésben?

Mindemellett persze vannak sokkoló dolgok is minden országban. Londonban (és Nagy-Britannia egyéb részein is) például dívik a „fiatal lányok minimálruházatban a tél közepén, strandpapucsban” módi, ami elég ronda jelenetekhez vezet, amikor lecsúszik mellé pár korsó sör.

Nem beszélve azokról a nőkről, akik szombat reggel hálóköntösben vagy szürke melegítőben kitaposott csizmában leslattyognak a sarki kisboltba egy kis tejért, majd hazaslattyognak – számolt be erről a meglehetősen nyomasztó jelenségről Bandosz. 

Ez egyébként előfordul Amerikában is: „A kedvencem az, amikor hétvégén elmegyünk reggelizni, megáll egy Bentley és kiszáll belőle egy fickó papucsban, pizsamában és egy ujjatlan pólóban. Bejön, vesz egy kávét, visszaül és hazamegy” – tette hozzá Tamás. 

Neki Amerikában az a sokkoló, amikor a már említett olcsó, márkás holmik ellenére valaki igénytelen, koszos: „Elég sokan élnek így az óceánparton, tele van velük a part. Nem koldusok, hanem igénytelenek. Még ha ezt a stílust is kedveli, pár dollárért lehet kapni normális papucsot és egy farmert. De nem érdekli őket.” 

Hasonlóképp borzasztó tud lenni a mostanában rendkívül divatos, ámde elhanyagolt szakáll. Szóval ami dühítő, az az igénytelenség, amikor az ember megengedhetné magának, hogy ne legyen az. 

Ha érdekel a téma, akkor ne hagyd ki a Los Angeles – London – Budapest tengely legújabb epizódját, amit meghallgatsz itt, a posztban, vagy ha inkább út- (vagy sportolás, séta) közben hallgatnád, akkor mondjuk ezen ingyenes program segítségével le is töltheted. (A korábbi adásokat itt hallgathatod meg.)  

(Fotó: pixabay.com/466654)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.