„Régen minden jobb volt” – olyan sokszor halljuk, hogy néha már el is hisszük, pedig szerintem abszolút nincs így. Régen voltak dolgok, amik jobbak voltak és voltak, amik nem, és ez fordítva is igaz. Mindenesetre ezen beszélgethetünk ma egy hollandiai írás kapcsán. Aztán vasárnap lévén az is aktuális kérdés, hogy mi az, amiért érdemes a hét utolsó napján 7-kor felkelni, végül megnézzük, milyen egy trópusi sziget – Berlinben.

Az ember időről időre átértékel magában dolgokat, talán határátkelőként ez még inkább adja magát, hiszen nem csak mi változunk, hanem a környezetünk is. Így tett a huisje, boompje, beestje blog szerzője is Hollandiában.

„Mióta elköltöztem szülőhazámból ebbe az általam sokkal szabadabbnak ítélt országba, tudatos agymosásom és lelki építkezésem eredményeképp nagyon sok dolgot átértelmezni kényszerültem, amelyek rendíthetetlen igazságában eleddig mondjuk azt: hittem. Még ha némelykor csak hellyel-közzel is, de mégis csak hittem. 

Így vált lassan közhellyé például számomra, hogy „Az idő megszépít mindent.” Valójában az idő önmagában egyáltalán nem szépít meg semmit. 

Nem gereblyézi el a lelkünkön mások által elvégzett mélyszántás nyomait. Nem gyógyítja be a környezetünk által ejtett sebeinket. Nem gyógyítja meg a pszichopatát, a depresszióst, a szenvedélybeteget, a félelmet, az agressziót, a dühöt, a bosszúvágyat. Ez mindig a fejekben dől el. 

A felsoroltak egyikével sem lehet azonban hosszútávon együtt élni. Akkor sem, ha én szenvedek ezek bármelyikében, és akkor sem, ha a környezetemben valaki. 

Egyszerűen azért, mert magunkban és másokban akkora rombolást viszünk végbe, ami már ép aggyal nem magyarázható, nem visszafordítható folyamat, és nincs az az idő, ami képes lenne magától begyógyítani. Az idő például nem szépít meg egyetlen háborút sem. 

Úgy hozta a sors, hogy karácsony napján Arnhemben jártam. Itt zajlott a II. világháború egyik fontos, Montgomery tábornok által „jól” megtervezett, Market Garden névre keresztelt hadművelete. (...) 

Túl sok fronton harcoltam. Felőröltem, bedaráltam magam, legfőképpen lelkileg, mindazonáltal szellemileg, érzelmileg és testileg is. Még valami makacs influenzaszerű vírus is betámadott (ami nagyjából húsz éve elkerült). 

Ilyenkor minden megborul. Eszetlenül hajszoljuk az igazságot, futunk az egyensúlyunk, a békénk után, hisztirohamot kapunk a hazugságtól, a tehetetlenségtől, a helyben járástól, és persze, semmi sem sikerül. Hogy elsőre nem, az még nem is lenne tragédia, de amikor egyáltalán nem, az már nem viselhető. (...) 

Miközben régi álmom teljesítvén a szitáló holland esőben sétáltam az arnhemi Rajna-hídon, arra gondoltam, hogy nem is akarok én már senkinek a tükre lenni. Miközben hallottam a puskaropogást, a tankok dübörgését, és vártam, hogy feltűnik majd egy tank is szemben velem. És hallottam a kiabálást a hörgést, láttam a füstöt, a vért, éreztem a fájdalmat, a reménytelenséget, a távozó lelkek suhanását. 

A hídfőnél modern házak épültek. Mintha szeretett holland „mézeskalács házaink” sosem álltak volna ott. Az idő tette, mondanád. Hát nem az idő, a háború. Az a nagy hazugság, amelyet szükségszerű pusztításnak hívunk. Az az egyetemes hazugság, hogy van igazságos háború. 

Amely képes elhallgattatni ez emberek füle elől, eltakarni az emberek szeme elől, elrejteni az emberek érzései elől, és elzárni az emberek szíve elől az igazságot. Ezt az idő sohasem fogja megszépíteni.” 

A teljes posztot itt találjátok, szerintem érdemes elolvasni. 

Amiért megéri felkelni vasárnap kora reggel 

Ha már hétközben állandóan rohanni és korán kelni kell, akkor legalább hétvégén lustálkodjon kicsit reggel az ember, nem igaz? Nos, a Tshabee in Japan blog szerzője szerint azért van, amiért érdemes korán kelni – még ha az ok nekem kicsit meglepő is.

„Ilyenkor az ünnepi hajtás végeztével persze adná magát, hogy az ember igyekezzen jól kipihenni magát hétvégente, de vasárnap reggel fontosabb dolgom is van ennél. Ez pedig nem más, mint megnézni egy másik kedvenc animém, a Fairy Tail legújabb részét. :D Ha már egyszer a Full Metal Panic-nak vége lett... 

A Fairy Tail amúgy Japán-szerte elég népszerű darab, a mostani, befejező szezon a 278. résznél vette fel a fonalat. Éppen ezért nem is értem, hogy hogyan rakhatták vasárnap reggel 7-re a tévében. Úgy, hogy utána nem is ismétlik egyáltalán. Persze lehet, hogy valami fizetős kábelcsatornán orrba-szájba nyomatják, viszont ez engem annyira nem vigasztal. 

Így viszont legalább fel tudtam idézni fiatalkoromból két régi szép emléket is. :) Egyrészt még nagyon kiskoromban valamiért mindig vasárnap reggel 6-körül adtak valami mesét, amit nekem muszáj volt megnéznem. Se a címére, se a történetére nem emlékszem már, csak arra, hogy minden vasárnap ott ültem a nappaliban a tévé előtt, és néztem a kora reggeli mesét, miközben mindenki más még az igazak álmát aludta. 

A másik a Forma-1-es szezonnyitó minden márciusban, ami mindig Ausztráliában volt, ottani idő szerint ugye délután 2-től. Legalábbis amíg néztem Forma-1-et... Éppen ezért ha az ember nem kelt fel hajnali 4-körül (vagy nem maradt fenn reggel 6-ig), akkor lemaradt az élő közvetítésről, ami velem soha nem történhetett meg. :D Akkoriban.” 

A teljes posztért ide kattints!

Trópusi sziget Berlinben 

Nem, nem őrültünk meg, ez a trópusi sziget persze egy élménypark a német fővárosban, ahová az Élet a határon túl blog szerzője látogatott el a családjával. Vegyes tapasztalatokat szerezve…

Na, ez a felvétel nem télen készült... (Fotó: Tropical Island)

„A Tropical Island egy nagy csúszdapark, mely trópusi élményt kínál az oda ellátogatóknak. Valójában egy óriási hangár lett átalakítva azon célból, hogy emberek sokasága tudja átélni a trópusi élményt, Németországban, hogy ez mennyire sikerülhet nem tudtuk. 

Maga a hangár miatt már eleve érdekes lehet a hely, mivel én speciel nem szeretem a csúszdaparkokat, de az átalakítás azért mégiscsak érdekelt, valamint a honlapja szerint nem néz ki rosszul ez az egész, gondoltam nézzük meg. (...) 

A hangár egyébként jól néz ki, trópusi növények, többféle part és medence várja az érdeklődőket, és nyugágyak. No igen, sokkal több ember volt, mint nyugágy, sokkal sokkal több, így három kör mászkálás után fel is adtuk azon tervünket, hogy aznap még leülünk. 

Aki egy ilyen helyre kitalálta a homokos partot, az nem nagyon gondolta át, mivel a medence mellett tényleg csodás homokos a part, de pont azért mivel a medence mellett van, a nap meg ugye nem süt be, így a homok vizes és hideg. 

Először gondoltam, hogy oda terítjük le a törülközőket, de azután annyi homokba taposott vizes törülközőt láttunk, hogy az uram azt mondta, hogy ez hülyeség, és már most mehetnénk is haza. Egyet is értettem volna, ha nem lett volna velünk két gyerek, akik még próbáltak volna egy kicsit lelkesedni, de egyre kevésbé sikerült. 

Néztük a térképet, a lehetőségeket, de semmi hely nem volt, ahová le tudtunk volna pakolni, végül találtunk egy szekrényféleséget, ahova legalább a táskánk, és a törülközőnk le tudtuk rakni. 

Végre indulhattunk a vízbe, amiről azt gondoltuk jó lesz, mert legalább felmelegszünk, a hangárban ugyanis nem hogy trópusi meleg nem volt, de kifejezetten hideg fogadott minket. 

Amolyan német trópus – gondoltuk mi, de kisebbik mondta, hogy nem, nem, amikor ő volt itt nyáron, akkor meleg és pára volt. Itthon még az uszodában is melegebb van. Arra gondoltunk, hogy mivel pár napja még meleg volt, nem számítottak a hidegfrontra és nem volt idő felfűteni a helyet, de teljesen mindegy mi a magyarázat engem nem vigasztal, irány a víz, legalább mozgunk kicsit. (...) 

Annak ellenére, hogy hideg volt, nem volt hely hova lepakolni, kétszer kellett sorba állni, megpróbáltuk jól érezni magunkat. Azt mondtuk a lányoknak is, hogy ne hagyjuk magunkat zavartatni, mi ide azért jöttünk, hogy együtt legyünk, játszunk és jól érezzük magunkat, és ez csak rajtunk múlik. 

Tartottunk egy kis, illetve hosszú ebédszünetet, mivel mindenhol iszonyat sorok voltak, kénytelenek voltunk beállni az egyikbe, de mindegy, kivártuk és megebédeltünk. 

Itt legalább le tudtunk ülni, mivel felosztottuk erőinket, a csapat egyik fele sorban állt, a másik ülőhelyet keresett. Nagyon vidám dolog, hogy mindenfelé pici pintyek repkednek szabadon, itt is odajöttek némi élelmet kunyerálni, pont mint a verebek szoktak. 

Ebéd közben megbeszéltük, hogy nyáron biztos szuper a hely, amikor kint le lehet teríteni a törülközőt, meg a nap felmelegíti a hangárt, nem fagy meg az ember sem kint, sem bent, de azt is megbeszéltük, hogy nem valószínű, hogy ezt ki fogjuk próbálni.” 

A teljes élménybeszámolót itt találjátok.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.