Azt mondják, az ember hétévenként megújul. Ha ez igaz, akkor a mai poszt szerzője, Dani és párja éppen jó ütemérzékkel váltanak hét év Ausztria után. A mai posztban a történetük mellett egyfajta összegzést is kapunk (meg pár fotót is, egy bringás kirándulás emlékeként).

„Hét év Keleten - persze nem Tibetben, csak Kelet-Ausztriában. 7 éves periódus végéhez érkeztünk, itt hagyjuk eme csodás országrészt. Gondoltam, számot vetek eme 7 év felett, és megosztom személyes tapasztalataimat, gondolataimat erről. 

Egyszerűen csak kiírom magamból, ami bennem van, a végén pedig leírom a számomra pozitív és negatív dolgokat. 

Miért mentem ki? 

Nem láttam előrejutási lehetőséget Magyarországon. A politikával nem igazán foglalkoztam, magunk szintjén jól elvoltunk, nyaralgattunk, stb., de szerettünk volna későbbre megtakarításokat. 

Ami zavar Magyarországon, az a „mindent sunyiba’ megoldunk” és „a gyár mindenkié” mai napig sok helyen berögzült posztkommunista ideológiák. Miért nem lehet azt, hogy bemegyek dolgozni, nem lopok, megkapom a fizetésemet (utalva annyit, amennyi a papíron is van), azt’ kész?! 

2011 végén  megcsináltam egy targoncajogsit, mert még nem végeztem a levelező Bsc egyetemmel, hogy legyen bármilyen „végzettségem” osztrák karrierem beindításához. 

Majd elkezdtem a kinti munkaerőpiacot bombázni az álláspályázataimmal. Kb. 20-at küldtem el, mikor is 2012 februárban kihívtak az első interjúra, egy betontelepen kellett volna targoncázni szezonálisan. 

Március 21-én hajnalban gondoltam egyet, és kimentem Burgenlandba, soproni ingázásra apellálva, minél közelebb a határhoz állást keresni. Be is mentem két helyre (kertészet és logisztikai központ), fel is vettek volna mindkét helyre, ráadásul a betontelepről is hívtak, hogy mehetek, én a szakmám miatt a kertészetet választottam, ahol elsősorban faiskolai eladóként dolgoztam. Ez egy kisebb, családi vállalkozás volt. 

Nehéz kezdetek 

Kemény időszak következett. Szombatonként levonatoztam Budapestre az egyetemre a meló mellett. Májusban 194 (!) túlórát kellett csinálnom, minden nap dolgoztunk, pedig Ausztriában a legtöbb ünnepnap májusban van. 

Sok megaláztatást kellett elviselni (egy lapon említettek balkáni népekkel, rendszeresen kérdőre vontak, hol vagyok, mit csinálok a cégen belül, stb.), ezeket betudtam annak, hogy a határ mentén így állnak a magyarokhoz, kvázi rabszolgaként bánnak velük, ill. első lépcsőfokként ennek így kell lennie, nagyon nehéz volt egyáltalán alkalmazottnak lenni, mindig is önállóan dolgoztam, nem igazán szólt bele azelőtt senki.

Mindenki főnöknek érezte magát, ráadásul rendkívül érthetetlen dialektusban beszéltek, hiába a sok németországi tapasztalat, kezdhettem elölről a hallás utáni szövegértést. 

A hatalmas előnye ennek az időszaknak, hogy megtanultam gyorsan és hatékonyan dolgozni. Hálás vagyok ezért a mai napig nekik. 

Feleségem utánam 3 hónappal jött ki, amikor már biztosnak érezte a posztomat, ő egy alsó-ausztriai kávézóban kezdte. Volt neki is gondja bőven a nyelvvel, pedig mindketten erős középfokú nyelvtudással érkeztünk. 

Nem becsültek meg 

2013 júniusában kirúgtak, mondván, nem éri meg engem foglalkoztatni (Sopronból én hordtam a növényeket, és 3x annyiért adtam el őket, nem keveset), mi az, hogy 3 órára eltűnök, ez neki 120 eurójába kerül, stb. 

Kirúgták a kertépítéssel foglalkozó erdélyi kollegámat is, mondván, nem éri meg az sem (35 eurót kértek pedig emberenként/óra). Ő megkapta az ügyfélkört, és a mai napig vígan él belőle (keményen dolgozik, de jól is keres).

Szóval nem, nem becsültek meg, nem, nem ismertek el szakmailag, és nem, nem volt előrelépési lehetőség. Egyedül az ügyfelek bíztak bennem, hittek nekem. Az osztrák kollégák (kivéve kettőt) a 3 magyar kikészítésével volt elfoglalva. 

Eloszlott a félelem 

Egy nagyon nagy áruház kertészeti osztályára jelentkeztem eladónak. Másnap be is hívtak, júliustól kezdtem is. Műszakban dolgoztam, minden második szombaton is, így a pótlékok miatt jelentősen megnőtt a fizetésem. 

Egy hatalmas cégnél, 500 dolgozóval egészen más volt a hangulat, eloszlott a figyelem, nem vegzáltak feleslegesen, több külföldi kollega is volt, itt lehetett látni, hogy a tanultabb osztrákok kevésbé nem szeretik a magyarokat, szemben például a balkáni népekkel. 

Feleségem is utánam jött szeptembertől. Így már együtt tudtunk járni Sopronból, ami jelentősen csökkentette a költségeket. 

Kiköltöztünk Ausztriába 

2015-ben felmondtam, mert kiégtem, nem volt semmi kihívás számomra, közben az egyetemet is befejeztem Budapesten, így kerestem egy kihívásokkal telibb állást. Kiköltöztünk Ausztriába.

Itt már jobban elismertek szakmailag (diploma után kaptam fizetésemelést), de itt sem volt előrelépési lehetőség, max. részlegvezetőig. A volt kollegámmal, aki függetlenné vált a kirúgása után, kezdtem el dolgozni, kertépítés, - ill. fenntartási munkákat. 

Öt hónapig bírtam nála, ő - jó értelemben véve - vasvillával született, így például meg se kottyant neki egy ledolgozott nap után kaja nélkül további 20 köbméter föld elterítése. 

Visszamentem tehát a kényelmes áruházi létbe, mert szívesen visszavettek. Na, itt ismét úgy éreztem, megbecsülnek. Azóta ez sokat romlott, a nagy versenyben már ennek az áruháznak sem megy olyan jól, így itt is elkezdődtek a piszkálások, létszámleépítések, stb. 

Mivel időközben elértük anyagilag a célunkat, egy egészen csinos passzív jövedelem formájában, úgy határoztunk, kilépünk, és megengedünk magunknak egy hosszabb nyaralást, kezdve Magyarországon, folytatva Délkelet-Ázsiában. 

Aztán majd meglátjuk, mi lesz. Egyelőre nincs kedvünk alkalmazottnak lenni, sem külföldinek lenni Ausztriában. 

Ausztriai pozitívumok… 

És most jöjjenek a pozitív dolgok (ezek, meg a negatívak is, mind személyes tapasztalat, itt, Kelet-Ausztriában történtek alapján).

A fizetés 

Azt a fizetést kapod, ami a papíron van, még a kis családi vállalkozásban is (még ha ott a túlóraelszámolás nem is mindig a legkorrektebb). Bécsi vendéglátásból mást hallottam, de az nem személyes tapasztalat. 

Lépcsős adózás 

Minél többet keresel, annál többet adózol: ez megtévesztő is lehet például álláskeresésnél, mert egy 1600 meg egy 2200 bruttó között szinte jelentéktelen a különbség, pedig mennyivel jobban néz ki az utóbbi. 

Bizalom 

Ha veszel valamit postán küldve, nyugodtan utalj előre, biztos, hogy azt kapod, amire számítasz. Ha nem, vagy bármi gebasz van, visszautalják az árát (nem egyszer előfordult). Postán nem kell bizonyítanod a kilétedet, lakcímmel a 86. alkalom után se. 

Név szerint ismernek 

A neveden szólítanak, ami ilyen berkekben elég ritka otthon: Mester, Főnök, Májsztró, stb. Sokan képtelenek megjegyezni mások nevét, itt a kétszázadik kollega is a neveden szólít. 

Élelmiszerek, italok (sör, csapvíz Bécsben) minősége 

Tényleg jobb, mint otthon. De itt van például a Pick szalámi, ami otthon is jó. Otthon a házi készítésű termékek viszont sokkal jobbak, mint itt. Bécsi csapvíz: Ferenc József akkora zseni volt, hogy a schneebergi források vizét Bécsig elvezette. Mai napig az folyik a bécsi csapokból. Szerintem ennyire zseniális ötlete keveseknek volt a történelem során. 

Korrupció 

Itt alacsonyabb szinteken nincs ilyen. Rendőr nem fog elfogadni 40 Euró kenőpénzt egy kihágásért. Nyilván ez is a fizetések miatt van. 

Üzemanyag minősége

Sokkal jobb. Egy literrel eszik kevesebbet az itteniből az autó, finomabban is jár. A Mol már 15 éve halogatja az újabb sztenderdre való átállást, de túl sokba kerülne. 

Mosoly 

Azt mondják, Thaiföld a mosoly országa, szerintem Ausztria is: ha itt rámosolyogsz valakire, ő visszamosolyog, ez nem felhívás egy keringőre, ahogy sokan Magyarországon gondolják, csak egy egyszerű gesztus, ami szebbé teszi a napodat.

Utak minősége 

Ez is tényleg jobb, még a legmellékebb mellékút esetében is. 

Szolgáltatók sokasága, ügyintézés egyszerűsége 

Itt 25 áramszolgáltatóból lehet válogatni, nincsenek monopolhelyzetű cégek, új ügyfél kedvezmény viszont igen, minden évben érdemes váltani, ha az ember figyel, simán eléri a magyar árszínvonalat. 

Táj szépsége 

A Schneebergben bármeddig el tudok gyönyörködni, el is jutok hozzá 1 órán belül. 

Tisztaság, rendezettség 

Tényleg sokkal több a szép kert, sokkal kevesebb a szemét az utakon, meg a romos épületek. Ez szívmelengető, ugyanakkor némiképp steril érzetet is ad egy kk-európai számára. 

…és negatívumok

Idegengyűlölet 

Nyilván az osztrákoknál ez a legsúlyosabb téma, főleg 2015 óta, nem kell érte a szomszédba menni ezért (bár manapság lehetne oda is :S). 

Több száz, több ezer emberről van szó, akikkel kapcsolatba kerültem a 7 év alatt, és meg kell állapítanom: kb. 30%-uk, amint meghallja az akcentust, máris beskatulyáz, egyenlővé tesz egy közel-keleti kecskepásztorral, lekezelően viselkedik. Nagyon rossz érzés. 

A maradék egy része is többé-kevésbé érezteti, hogy te csak egy k-európai ló..szjóska vagy, belőled itt nem sok minden lesz. Tisztelet a kivételnek. Kedves emberek mindenhol vannak. Csak az arány nem mindegy.

Internet/lefedettség minősége Bécsen kívül 

Sokszor csapnivaló. Bécstől 20 kilométerre már csak „E”-s net van, elég drága és lassú, vagy nincs vezetékes internet, térerő se az igazi (síkságról beszélek), érthetetlen. A mobilszolgáltatók jók, sok GB meg perc van olcsón. 

Szolgáltatások minősége 

Nem mindig a legjobb. Múltkor be kellett volna szerelni egy modult, ami megakadályozza a cirkó és a WC-ventillátor párhuzamos működését. Osztrák szaki 2x3 órát cseszekedett vele, majd elment, pedig csak elrontotta! És ezért pénzt kért. Nem adtunk neki. Áramszünet az elmúlt 3 évben többször volt, sokszor ok nélkül (semmi vihar, jég, mifene), hosszú időre (akár 1 nap!). 

TV-adó 

Felháborítónak tartom, hogy az ORF külön bérenc céget tart ennek felügyelésére, behajtására. 28 Euró havonta csak azért, mert otthon van egy TV, vagy rádiókészülék, amivel fogni lehet az ORF adását. 

Este 9-kor dörömbölnek az ajtón, míg be nem engeded (nem muszáj) itt is megy szépen a lehúzás, csak nem 89 féle adó formájában (ld. még autóbiztosítás - 12szerese az otthoninak, a fizetések nem). 

Mindenki rendőr 

Ennek van pozitív oldala is. A lakók egy közösségben figyelgetik az idegen autókat, stb. Ezt egymás védelmében teszik. Azonban a Te érkezésedet is napra pontosan tudják (meg szólnak is, hogy ideje osztrák rendszámra váltani, stb.). 

Nem egyszer volt, hogy utánam jöttek kocsival, és kioktattak a KRESZ (StVo) szabályairól, mert nem tetszett nekik, amit csináltam. Egyébként egymást is feljelentgetik simán. Szóval ez sem csak magyar szokás. Egy bécsi adóellenőrrel beszélgettem egyszer erről. 

Kultúra (hiánya) 

Nyilván más kultúrkör, de én nem tudom pozitívan megélni: ahol van sör, austropop, meg virsli, ott az asztalon táncolnak, de egyéb nívósabb könnyűzenei rendezvényen állnak, mint a faszent. 

OK, van színház, opera, de nagyon más világ. Magyarországon, ha bármilyen undergroundabb zenéről van szó, tömegek mozdulnak meg. Legyen az hangszeres, elektronikus, stb. Anyanyelven pedig jobb a színház, már csak a magyar nyelv frenetikus sokszínűsége miatt is. Bécsben hajnali 1-kor megáll az élet, Pest lüktet reggelig. 

Köszönöm, hogy végigolvastad, remélem, hasznos volt. 

(A képek egy bringázás alkalmával készültek a burgenlandi Wiesen-nél, fent a csúcson. A neve Rosaliakapelle. Kb. 800 méterre tekertünk fel, a képeken látható a Schneeberg, mellette balra a Rax, többin pedig a régi Magyarország legnyugatibb vára, Fraknó (mai Forchtenstein). A nagy síkság mögött pedig picit a Fertő-tó is, illetve az onnan eligyekvő vadludak.)”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.