A finn szauna titkairól lesz a mai posztban szó, természetesen egy, az országban élő magyar szemével. András korábban már írt ide (mi több, ő nyerte a Magyarország 2.0 pályázatot is…), most azonban egy látszólag könnyedebb, valójában élet-halál fontosságú témát boncolgat komoly részletességgel. Ha azt hitted, nem érdekel a szaunázás, akkor olvasd el a posztot és rájössz, milyen szuper dolog. (Egyébként mást ne mondjak, Magyarországon is komoly szubkultúrává nőtte ki magát.)

„A múltkor azt ígértem, hogy egyszer arról is fogok írni, hogy mi nem jó Finnországban, de most nem ez következik. Nem csak azért, mert ez komoly kihívás, hanem azért is, mert most, a fagyos idő beköszöntével nem ennek van itt az ideje, hanem annak, hogy beszélgessünk egy kicsit a szaunáról, erről a szívmelengető finn hagyományról, és arról, hogy milyen különbségek vannak a finn és a magyar szaunázási szokások között. 

Miért szaunázzunk? 

Egy görög orvos, nem mellesleg az orvostudomány atyja, bizonyos Hippokratész, aki komoly gőzfürdő rajongó volt és alighanem a szaunára is esküdött volna, így vetítette előre a szauna egészségügyi hasznosságát: „Adassék meg nekem a hatalom, hogy lázat idézzek elő, és én meggyógyítok bármilyen betegséget”. 

A láz által kiváltott jótékony hatáson – Hippokratész szavaival „tisztító tűzön” – kívül érdemes még megemlíteni a szauna alábbi egészségügyi hatásait is. 

Méregtelenítés 

Az izzadás méregtelenítéssel jár. Kezeljük a helyén a dolgot; az izzadtság 97-99%-a víz és a többi sem mind méreganyag. Az infraszauna, ami egészen máshogy működik, mint a finn szauna és amiről később lesz még (nagyon kevés) szó, egy kicsit jobban teljesíti ezt a feladatot, itt állítólag jóval magasabb a távozó méreganyagok aránya. 

Ez azzal van összefüggésben, hogy amíg a hagyományos szauna kívülről melegít fel, az infraszauna inkább belülről teszi ezt, ő a szaunák mikrohullámú sütője. Szóval elég minimális mértékű, de azért mérhető méregtelenítésről beszélünk. És ha kifejezetten ez a cél – akár a szauna-élmény rovására –, akkor hajrá infrák. 

Relax 

A stressz lassú gyilkos, és a szauna nem csak arra az időre szabadít meg tőle, amíg odabent ülünk vagy fekszünk, hanem hosszú idővel utána is nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak vagyunk. A szaunázás meditatív tevékenység, ellazítja az izmokat, megnyugtatja a testet, csakúgy, mint a lelket. 

Szív- és érrendszer 

Szaunázás közben megnő a pulzusszám, ezért részben elszámolható kardiónak, ami jó hír mindenkinek, akinek jobban fekszik egy meleg szoba, mint az, hogy a szabadban ugrál, futkározik vagy biciklizik. 

Persze ezt is kezeljük a helyén; a testmozgás hatékonyabb edzés a szívnek, mint az egy helyben ücsörgés, akármilyen forróság is van odabent. Ezen kívül a rendszeres szaunázás csökkenti a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának esélyét és csökkenti (igen, csökkenti) a vérnyomást is. 

Agy 

Egy finn (nyilván) kutatás arra az eredményre jutott, hogy a rendszeres szaunázás 65%-kal csökkenti az Alzheimer-kór kialakulásának esélyét, és a demencia megelőzésében is lehet szerepe. 

Ez valószínűleg a szauna vérkeringésre gyakorolt hatása miatt van, bár vannak, akik szerint legalábbis részben csak arról van szó, hogy a társas együttlét, beszélgetés segít abban, hogy agyunk jobb állapotban maradjon. 

Immunrendszer 

A rendszeresen szaunázók ritkábban kapnak el megfázásos betegségeket, és amikor mégis, akkor gyorsabban kigyógyulnak belőlük. Szanunázáskor megnövekszik a fehérvérsejtek száma a szervezetben, és erősebbé válik az immunrendszer. 

Összességében a finnek úgy tartják, hogy a szauna a „szegény ember gyógyszertára”. Ez azért nem pontos, mert a szauna inkább a megelőzésben tud fontos szerepet játszani, mint a gyógyításban, de a lényeg benne van: a szaunázás nem csak jóleső, kellemes érzés, hanem egészséges is. 

Hol szaunázzunk? 

Annak ellenére, hogy a szaunát nem a finnek találták fel, a „szauna” szó, amely mostanra több tucat nyelvben megtalálható, mégis finn eredetű. Olyasmi, mint nekünk a goulash vagy a paprika, amik a magyarok jó hírét viszik szerte a világba. 

A szaunázás Finnországban a kultúra, sőt, a nemzeti öntudat része. 

A szauna nem luxus, hanem létszükséglet. Régen ez volt az első szoba, amit megterveztek és megépítettek egy új házban. A finnek itt pihennek, beszélgetnek és tisztálkodnak. 

Régen itt kezdődött és ért véget az élet: a nők a szaunában szültek – természetesen ilyenkor nem volt befűtve, viszont ez volt a legsterilebb helyiség a házban –, és a halottakat itt készítették fel végső útjukra. Még ma is élnek olyan finnek, akik szaunában születtek. 

Finnországban ötmillió emberre több, mint hárommillió szauna jut, amiket többek között az alábbi helyszíneken és formátumokban kell elképzelni. 

Nyilvános szaunák 

A nyilvános szaunák általában hatalmas terek, és a wellness szállodákban található luxus szaunákhoz szokott külföldiek Tripadvisor értékelései szerint le vannak pukkanva. A múlt század elején/közepén épült nyilvános szaunák valóban egy kicsit ütöttek-kopottak. 

Az utóbbi években nyílt néhány turistákat célzó nyilvános szauna, ezek egy kicsit modernebbek, tisztábbak, cifrábbak, ami cserébe gyakran a hitelesség rovására megy. A legtöbb nyilvános szaunában külön férfi és női részleg van (öltöző – zuhanyzó – szauna), az újabbak közül néhányban van vegyes szauna is, de a vetkőzés ezekben is elkülönítve történik. 

Egy nyilvános szaunában mindig van valaki, aki a gőzért felel, ami, mint hamarosan látni fogjuk, fontos dolog. Ha az illető kimegy, akkor odatolja vagy odateszi valaki más elé a vízzel teli vödröt, aki onnantól kezdve felel a gőzért. 

Ez eleinte kihívás, mert tudni kell, hogy mennyi vizet locsoljunk, hova, és milyen gyakran, úgy, hogy közben ne égessük meg magunkat, és kell egy kis idő, mire az ember ráérez a dologra. 

A víz ugyanis lehűti a köveket, de a gőz fokozza a hőérzetet és az izzadást, ami jó, de csak addig, amíg nem hűtjük le a kályhát túlságosan, vagy nem visszük túlzásba a gőzt. 

Persze mindenki egy kicsit más hőfokon érzi jól magát, és bárki megkaphatja a vödröt, az egészen lájtos-langyos arcoktól kezdve a homár-emberekig, akik szeretik pirosra főzni magukat és mindenki mást a szaunában. Ha pedig elfogy a víz, miközben mi locsolunk, akkor illendő újratölteni a csapból, ami vagy a szaunán belül, vagy eggyel kijjebb, a zuhanyzóban található. 

Amikor az ember megkapja a vödröt, az egyszerre felelősség és megtiszteltetés, egy többezer éves sámánhagyomány továbbvitele, egy csatorna az ősökhöz és magához Vejnemöjnenhez, összességében egy magasztos élmény. 

Az 1920-as, 30-as évekig, mielőtt a lakásokban megjelent a meleg víz és a zuhanyozás lehetősége, Helsinki lakossága a nyilvános szaunákban és az azokhoz tartozó zuhanyzókban melegedett, mosdott és tisztálkodott. 

Ez ma már inkább fordítva van, a szaunák beköltöztek a házakba, és csak néhány nyilvános szauna emlékeztet a száz évvel ezelőtti állapotokra. Ezek közül a legautentikusabb talán az Arla szauna, amiről a poszt végén lesz még szó. 

A nyilvános szaunák nem olcsók, egy belépő 10-15 euró, de egy bérlettel sokat lehet spórolni. 

Társasházak 

Ma már a legtöbb épületben van szauna, általában a pincében, néha a tetőtérben. A ház lakói vehetnek maguknak egy kis szauna-timeshare jogosultságot, havi 10-12 euróért, amit a közös költséghez adnak hozzá, és ezért hetente 1-2 alkalommal foglalhatnak helyet maguknak, 1-2 órára. Ilyenkor külsős vendégeket (és sört) is bevihetnek magukkal. 

Lakások 

Az újabb (és drágább) lakásokban saját szauna is kialakításra került. Ez általában a fürdőszobából nyílik, és nagyon (de nagyon) király.

(Fotó innen)

Víkendházak 

Ami a magyaroknak a balatoni nyaraló, az a finneknek a mökki, csak jóval nagyobb arányban, mert Finnországban ez ugyan nem alap, de nem is luxus. Egy kisebb-nagyobb faházikót képzeljünk el – de inkább kisebbet, az átlagos méret 40 m² –, messze a város zajától, valahol a tenger, vagy egy tó partján, és jó eséllyel egy erdőben, vagy ahhoz közel.

(Fotó innen)

Finnországot az ezer tó országának is hívják – valójában 187.000 (500 m²-nél nagyobb) tó van az országban, azaz minden 27 emberre jut egy tó. (A szárazföldi terület 75%-a erdő, ebből minden finnre 4.2 hektár jut.) 

A szaunát, ha tehetik, a vízpartra építik, egyrészt tűzvédelmi, másrészt csobbanásügyi okokból, harmadrészt a szauna és a tisztálkodás hagyományos összefonódása miatt. 

Középületek, közjogi méltóságok 

Az iskolákban általában nincs szauna, de amikor a tornaóra keretében az osztály egy uszodába látogat, ott mindig van. Az egyetemeken jellemzően van szauna, akárcsak a kórházakban, a komolyabb irodaházakban, börtönökben, konditermekben, idősek otthonaiban, sok hajón és a nagyobb kompokon, amelyeken Észtországba, Svédországba, Oroszországba és Németországba hajózhatunk. 

A köztársasági elnöknek és a miniszerelnöknek saját hivatali szaunája van, és ezekben néha diplomáciai tevékenység is folyik, csakúgy mint a finn nagykövetségeken és konzulátusokon szerte a világban, mert természetesen ezekben is van szauna. A finn szaunadiplomácia önmagában megérne egy posztot. 

Mobilszauna 

A szaunák manapság már nincsenek helyhez kötve, egy buszban vagy egy utánfutóban bárhova el lehet őket juttatni. Leginkább télen, például karácsonyi vásárokon találkozhatunk velük. 2013 óta egyébként már Budapesten is van mobil szauna minden télen. 

Fura helyek 

Jyväskylä városában van egy stadion, amiben egy szauna-bokszból nézhetjük a meccset egy üvegfalon keresztül. A Lappföldön található Ylläsban egy síliftből kialakított szaunában 20 percnyi lebegés közben gyönyörködhetünk a varázslatos téli tájban.

(Fotó innen) 

2010-ben egy finn expedíció Európa tetején, a Mont Blanc csúcsán izzított be egy szaunát, 4810 méter magasan. Vannak bárkákra épített szaunák, amelyekben teljes csendben pihenhetünk egy hatalmas tó közepén.

(Fotó innen)

És léteznek jégből készült szaunák, amelyek megépítése ugyan nem kis feladat – akár 20 tonna jégre is szükség lehet hozzá –, cserébe viszont akkora királyság – jégszauna! – hogy még George R. R. Martin, A tűz és jég dala szerzője is megemelheti jellegzetes sapkáját előtte.

(Fotó innen) 

A szaunák típusai 

A legelső szaunák földbe vált lyukak voltak, ezeket most átugorjuk, és a vaskorban kialakult építményekkel kezdjük. Az eredeti szaunában nincs kémény, az emberek akkor mennek be – és az ajtót akkor csukják be –, amikor kb. 5 órányi fűtés után a fa nagyrészt leégett és a füst nagy része eltávozott. 

A meleget a parázsló tűz biztosítja, odabent kellemes faillat van, csak arra kell vigyázni, hogy ne dőljünk a falnak, mert akkor kormosak leszünk. Ezek az ún. füstszaunák (savusauna) a városban értelemszerűen viszonylag ritkák, leginkább kirándulóhelyeken, az erdőben, tóparton lehet hozzájuk szerencsénk.

(Fotó innen)

Az eggyel modernebb verzióban már van kémény, de a szaunát, pontosabban a kályhát és az azon található köveket továbbra is fával fűtik. Az ilyen szauna is egyre ritkább, de azért még vannak nyilvános fatüzelésű szaunák, illetve a régebbi otthonokban, hétvégi házakban is bőven előfordulnak. Sok finn szerint ez az Igazi Szauna, mondhatni ő a rekreációs izzadás bakelitlemeze. 

A legmodernebb szaunákban már elektromosan fűtik a köveket, és ez valóban más érzetet ad, de a bakelit hasonlatnál maradva meg kell jegyezni, hogy sok (nem finn) szaunázó nem tudná megállapítani a különbséget. 

Léteznek már okosszaunák is, amiket távolról irányíthatunk, hogy mire hazaérünk, indulhassunk is izzadni. Az infraszauna Finnországban annyira nem divat, hogy a legtöbb finn nem is hallott róla, és amikor elmagyarázzuk nekik, hogy mi az, akkor udvariasan mosolyognak és bólogatnak – nyilvánvaló, hogy nem gondolják azt, hogy ennek bármi köze van a szaunához. 

Meditáció vagy közös berúgás 

A szaunázás élménye a helyszíntől és a társaságtól függően többféle lehet. Van, amikor csendes, meditatív, van, amikor intim beszélgetős, és van, amikor hangos társasági program. Mindegyiknek vannak előnyei és mindegyiket érdemes kipróbálni. 

Ha egy nyilvános szaunába csöppenünk egymagunkban, akkor valószínűbb, hogy a többiek békén hagynak csendesen pihenni, de az is simán lehet, hogy valaki megszólít és egyszer csak egy beszélgetés közepén találjuk magunkat. A ki- és bejárkáló emberek nem köszönnek egymásnak, ami jóval nyugisabb, mint a Magyarországon elterjedt kényszeres köszöngetés. 

Hogyan szaunázzunk? 

A szaunázásra nincs univerzális recept, a lényeg az, hogy jó élmény legyen, de valahogy így: 

• a szauna használata előtt és után zuhanyozzunk le,
• lehetőleg szaunázás előtt ne együnk, viszont
• igyunk 2-3 pohár vizet,
• vegyünk le minden ékszert, mielőtt bemegyünk,
• kétszer-háromszor 5-10-15-20 percet töltsünk a szaunában – mindig csak annyit, amennyi jólesik,
• a bent töltött időszakok között pihenjünk legalább 10 percet (ideális esetben annyi időt, amennyit bent voltunk), hűljünk le és száradjunk meg,
• szaunázás után is igyunk 2-3 pohár vizet, de
• ne igyunk túl sok alkoholt a szaunázás előtt és közben, és persze
• ha két szaunázás között be tudunk iktatni egy úszást, az sokat dob az élményen 

Mikor szaunázzunk?

Amikor csak tudunk. A finnek 90%-a hetente legalább egyszer szaunázik, a teljes lakosság összesen évente félmilliárdszor keresi fel a szaunát. Az egészségre gyakorolt hatások nagy része rendszeres, legalább heti két-három szaunázás mellett jelentkezik. 

Ki szaunázzon? 

Mindenki, akinek jólesik. A legfiatalabbak, akikkel finn szaunákban találkoztam 2 éves körüliek voltak, a legidősebbek 80 felett. 

Milyen a jó szauna? 

Egy rendesen megtervezett szaunának körülbelül 150 szempontnak kell megfelelnie. A jó szauna legfontosabb feltétele a megfelelő szellőzés. A padoknak jóval a kályha szintje felett kell lenniük, és úgy kell elhelyezkedniük, hogy szaunázók kényelmesen tudjanak ülni vagy feküdni, beszélgetni, illetve biztonságosan közlekedni a szaunában. 

A plafonnak a legfelső szint felett 110 cm-re kell lennie, a padok mélysége általában 60 cm, a padok között függőlegesen 40-45 cm hely van. Fontos továbbá a szigetelés, a fa típusa, amin ülünk, a kövek száma és súlya, valamint hővezető képességük, méretük, sűrűségük, tömörségük, porozitásuk, színük és elhelyezésük. 

A szaunákat ma már természetesen 3D modellező programmal tervezik, amivel az összes paramétert egyszerűen be lehet állítani, még mielőtt elkezdődne az építkezés. 

Fontos még, hogy a szauna mindig tiszta legyen, és jó illata legyen. Nemcsak magának a szaunának, de már az odavezető útnak is esztétikusnak, rendezettnek kell lennie. 

Régebben spirituális előírások is voltak, de ezeket egyre kevésbé tartják be. Egy új szaunát nem volt szabad olyan helyre építeni, ahol korábban már állt bármilyen épület. 

Minden szaunának van egy őrző szelleme, a szauna-manó, akinek a szaunázás befejeztével gyakran hagytak egy kis vizet, különleges alkalmakkor, például karácsonykor pedig egy kis ennivalót is. 

Vigyázni kellett, hogy a manót ne bosszantsuk fel hangos beszéddel, énekléssel vagy káromkodással. A megfelelő viselkedés és hangerő, illetve a hely szellemének tisztelete még mindig fontos szabály, amit a finnek komolyan vesznek, és maradéktalanul be is tartanak. 

Finn vs. ugor 

Párapara 

Egy budapesti szaunában egyszer rám szólt valaki, amikor vizet löttyentettem a kövekre, hogy ez FINN szauna, ha gőzt akarok, akkor menjek át a szomszédos gőzfürdőbe. 

Azzal együtt, hogy nyilván nem véletlenül volt velünk a helyiségben egy vödör víz és benne egy merítőkanál – ami engem látszott igazolni –, ez a megjegyzés egy fontos félreértésre világít rá. 

A finn szauna nem csak hogy nem száraz, de a gőz legalább annyira elengedhetetlen része a rituálénak, mint a meleg. Ha a kályha (kiuas) a szauna szíve, akkor a gőz (löyly) a szauna lelke. 

A mi lelkünk, mindannyiunk lelkének antropomorfizált megfelelője ez a gőz, amivel a szaunát jellemezzük – ha azt akarod tudni, milyen volt a szaunaélmény, akkor azt kérdezed, milyen volt a löyly, amire általában hosszú és alapos választ fogsz kapni. Ez a gőz a szauna esszenciája, életereje, eredetét tekintve pedig egyenesen Vejnemöjnen (Väinämöinen) verítéke, a teremtés lehelete. 

Az tehát, hogy a finn szaunában nincs gőz, olyan távol van az igazságtól, mint Joulupukki ajándékgyára a Déli-sarkvidéktől. Ha nincs gőz, akkor nincs lélek, nincs spirituális élmény, csak izzadó testek. 

Pőrepara 

Egyszer, Helsinkiben, bejött két magyar srác az egyik nyilvános szaunába – nevezzük őket úgy, hogy Beavis és Butthead –, akik néhány perc ücsörgés után felálltak és kifele menet megjegyezték, hogy jó a hely, csak „kicsit sok a f@sz”. 

Valóban, a finnek számára természetes, hogy a szaunában meztelenül tartózkodnak, és ebből a legkevésbé sem csinálnak ügyet. Úgy tartják, hogy a meztelenségnek sok funkciója van, és ezek közül a szexualitás csak az egyik. 

A túlkommercializált nyugati kultúrában mindenhol ott van a szex, mert azzal lehet a legjobban eladni bármit, és ennek az a mellékhatása, hogy azt hisszük, mindennek a szexről kell szólnia. 

A meztelenség a finn szaunában ezzel szemben semmilyen szexuális tartalommal nem bír, itt ez azt jelenti, hogy mindenki egyenlő, mert a meztelenség egyenlőséget teremt. 

A lényeg az, hogy Finnországban a legtöbb szaunában nem nézik jó szemmel, ha fürdőruhában, vagy bármilyen más ruhában (neadjisten papucsban) próbálunk bejönni. 

Arról egyébként, hogy a fürdőruhával mi a baj, megoszlanak a vélemények. Vannak, akik szerint a forróságban párolgó klórt nem jó belélegezni, vannak, akik szerint a probléma éppen ellenkező irányú, tehát az izzadtságot nem higiénikus bevinni a medencébe, és vannak, akik szerint ez mind hülyeség, és a meztelenség egyszerűen csak szokás. 

Mindenesetre ha lehet, akkor vegyük le a fürdőruhát, és ha nem akarunk meztelenkedni, akkor sincs semmi gond, mert minden szaunában elfogadott a törölköző használata. 

A turistaszaunákban manapság már a fürdőruha is rendben van, de azért ilyenkor is tegyünk a fenekünk alá egy törölközőt, vagy egy kis papíralátétet, ami vagy benne van a jegy árában, vagy néhány centért megvásárolható. Ez utóbbi a pucér fenék alá is jól jön. 

Szabadtér 

A magyar szaunákban jellemzően hiányzik a kültéri megszáradás és lehűlés lehetősége, ami a finn szaunák többségében adott. Nincs szabály arra, hogy a szaunázás után hogyan hűtsük le 37-38 fokos testhőmérsékletünket (és 40-41 fokos bőrünket), erre mindenki maga alakítja ki a saját szertartását. 

Finnországban ritka a jéghideg merülőmedence, inkább a zuhanyban hisznek, amit langyosról indítva szépen lassan egyre hidegebbre állíthatunk, amíg el nem érjük a még kellemes leghidegebb hőmérsékletet. De a zuhanyzást inkább az izzadtság lemosására használják, ami után az utcán vagy az udvaron hűlnek le és száradnak meg. 

Télen oda kell figyelni, hogy a lehűlést ne kövesse kihűlés, vagy akár meghűlés, de szerencsére az ember egy idő után megtanulja felmérni, hogy mikor kell bemenni a mínusz fokokból a fűtött öltözőbe vagy vissza a szaunába. Röviden akkor, amikor megszáradtunk, amit abból veszünk észre, hogy már nem gőzölgünk. 

Ha tehetjük, ne csak egyszer szaunázzunk és hűljünk le, hanem menjünk két-három kört, mert a meleg és a hideg váltakozása nemcsak fontos része az élménynek, hanem ilyenkor az egészségügyi hatások is fokozottabban jelentkeznek. 

Ajánló 

Végezetül szeretnék ajánlani néhány szaunát Helsinkiben. 

A Kotiharjun szauna nagyon autentikus, a kevés fennmaradó nyilvános fatüzelésű szaunák egyike, és érdemes kipróbálni, hogy ez mennyiben más élmény, mint egy elektromos szauna.

(Fotó innen)

Az Arla szauna is igazi finn élményt nyújt, tökéletesen hozza a retró hangulatot, ráadásul mindezt a régi munkásnegyed szívében. A férfiak és a nők az épület központi udvarán találkoznak a szünetekben, és csoportokban ücsörögve vagy álldogálva söröznek.

(Fotó innen) 

Odabent simán találkozhatunk olyan helyiekkel, akik nyírfavirgáccsal csapkodják magukat. Ennek elsődleges célja a vérkeringés frissítése és a spirituális megtisztulás, másodlagos célja, vagy talán csak egy mellékhatása pedig a szaunát betöltő jó illat. 

Az Allas (jelentése: medence) az egyébként is gyönyörű déli kikötő egy friss ékköve, ami 2017-ben nyílt meg a helyiek és a turisták számára. Jóval modernebb, mint a fenti két szauna, de nem drágább.

(Fotó innen)

A férfi, női és vegyes szaunák, illetve az ezekhez tartozó öltözők és zuhanyzók mellett egy kávézó és egy étterem is van az épületben, aminek tetőteraszáról gyönyörű kilátás nyílik az egyik irányban a városra, a másikban a tengerre. A szauna üvegablakán át nézhetjük a kikötőből induló és oda megérkező hajókat, a kis kompoktól egészen a nagy óceánjárókig. 

Az épületből kilépve, egy hídon átkelve egy, a tengerben lebegő fa platformra jutunk, amin egy mindig 27 C hőmérsékletű fűtött medence, egy szintén fűtött gyerekmedence, és egy tengervizes medence közül választhatunk.

Odakint a fent említett hajók egészen közel haladnak el hozzánk, miközben mi a medencében úszunk, a tengertől és a sirályok vijjogásától körülölelve. Ez a projekt közösségi finanszírozásból valósult meg. 

És ha az Allas a nyilvános szaunák királya, akkor a Löyly (a figyelmes olvasó már tudja, hogy ez egy meglehetősen előkelő név) a műfaj császára. Itt nincs medence, csak szauna, de abból a legjobbak: két fatüzelésű- és egy füstszauna, illetve a jégkék tenger és egy kis méltán világhírű és díjnyertes finn dizájn.

(Fotó innen) 

A finn álom

A finnek jól, de szerényen élnek. És hogy miről álmodnak? Ami az amerikaiaknak egyre inkább a minél-nagyobb-képernyős tévé és a minél-több-kerék-meghajtású terepjáró, az a finneknek egy saját szauna a 187.000 tó valamelyikének partján: 

„A második adag fa ég a szauna kályhájában. Leülök, és élvezem a pillanatot. Az füstös illat lassan terjed a késő nyári este halványló fényében. Becsukom a szemem. Visszaemlékszem a gyerekkori szaunázásokra, nagyszüleim történeteire a családi szaunákról. Sokfajta szauna létezik, de számomra van egy, ami az összes többi felett áll. Ez a lelkem szentélye, ahol megpihenek és megtisztul az elmém. Itt mindig békében érzem magam. Teszek még egy kis fát a kályhába, kitöltök egy kis vizet a manónak, és elindulok a tóhoz evezni. Az evezőről lecsöppenő víz megcsillan a búcsúzó nap utolsó sugaraiban, ahogy visszatér a békés víztükörbe. Elmosolyodom. Igen, boldog vagyok.” (Keijo Taskinen: Sauna – The Essence of Finland) 

BÓNUSZ KÉRDÉS

Mi a magyar álom? Halászlé paprikás csirkével? Osztrák életszínvonal? Három tenger mossa? És mi az álom abban az országban, ahol te élsz? És mi a rémálom?

Köszönöm a figyelmet, és remélem egy nap találkozunk egy szaunában, valahol Finnországban. Addig is Boldog Új Évet és jó szaunázást kívánok, avagy Hyvää uutta vuotta, Hyvää löylyä!”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.