Talán soha nem volt még ilyen kicsi a világ, mint most (hála az internetnek) és talán még soha nem találkozott egy gyerek a vélemények olyan széles skálájával (az elfogadástól a gyűlöletig), mint most. Ráadásul az Európai Unió polgáraként minden korábbinál markánsabban találkozhatunk a más kultúrákkal, nem is beszélve arról, hogy esetleg mi magunk is határátkelőkké válhatunk.
A kérdés most már az, érdemes-e és ha igen, akkor hogyan felkészíteni a gyerekeinket is erre a helyzetre. Hogyan próbáljuk meg bennük elültetni az elfogadás és a másik kultúrája iránti megértés értékét?
Több módszer is lehet rá persze, arra gondoltam, hogy nem sokkal a szeretet ünnepe előtt foglalkozzunk kicsit ezzel a kérdéssel, méghozzá a HuffPost cikkéből kiindulva. Talán lesznek benne megszívlelendő ötletek.
Például rögtön az Angliában pakisztáni apától és skót anyától született, jelenleg Floridában élő Akeelah Kuraishi elképzelése, aki kitalálta a Kis világpolgárok (Little Global Citizens) nevű úgynevezett subscription boxot, vagyis meglepetésekkel és könyvekkel teli dobozt, hogy a gyerek a különböző kultúrákról és emberekről minél többet megtudhassanak.
„Fontos számomra, hogy a fiaim megértsék, az emberek a világban ugyanolyanok, mint ők, empatikusak legyenek, megértőek és globálisan tudatosak” – indokolta az elképzelést.
„A kisgyerekeknek nincsenek társadalmi előítéleteik, és ezt sokszor elfelejtjük. Elengedhetetlen, hogy kifejezzük a véleményünket és hatással legyünk a következő generációra, és meggyőződjünk arról, hogy nyitottakká, együttérzőkké és tudatosakká válnak” – fejtette ki.
Akeelah Kuraishi mellett Sonia Nieto, a massachusettsi egyetem professzora, az Affirming Diversity (A sokszínűség megerősítése) című könyv szerzője ad tanácsokat a szülőknek arról, hogyan neveljék kulturális sokszínűségre a gyereküket.
Kezdjük a könyvekkel
Mindketten azt ajánlották, hogy olyan olvasnivalót adjuk a gyerek kezébe, magazintól a gyerekkönyvig, ami foglalkozik a világ sokszínűségével.
„A könyvek jó lehetőséget adnak, hogy a gyerekek a különböző országokról és kultúrákról tanuljanak, szélesítve a látókörüket, akár azáltal is, hogy kimondanak ismeretlen neveket” – jegyezte meg Kuraishi.
Az olvasás közben a szülőknek segíteniük kell kihangsúlyozni egyes karaktereket. Kérdéseket tehetnek fel, mint például: „Hát nem érdekes, hogy a nagyszüleikkel élnek?” Vagy: „Csirkét tartanak otthon. Szerinted is jó móka lehet csirkét tartani?”
Kuraisihi szerint a szülőknek meg kell kérniük a gyereket, hogy gondolkozzon el a különbözőségeken, és mutassanak rá nekik a hasonlóságokra is.
Lehetőségek keresése a közösségben
Ismertessük meg olyan élményekkel a gyerekeket, amelyekkel hagyományosan nem találkoznak, és amelyekből később tanulhatnak, így aztán már kényelmesebben mozoghatnak az ilyen helyzetekben. A dolgok megismertetése fontos, mutassunk nekik olyat, amit nem ismernek – tanácsolta Nieto.
Azt javasolta, hogy színházi előadásokon, koncerteken vagy múzeumokban keressük a közösségi élményeket, ezek sokféle tanulási lehetőséget kínálnak. Az ilyen lehetőség a nagyvárosokban könnyebben elérhetők, de a kisebb közösségekben is megtalálhatók, csak keresni kell őket.
Az istentiszteletek helyszíne is hasznos lehet, hiszen ott gyakran kulturális fesztiválokat szerveznek, hogy a közösséget a hagyományaikról tanítsák, és lehetővé tegyék az eltérő háttérrel rendelkező emberek egymással való megismerkedését.
S bár a gyerekek nem mindig akarják kipróbálni az újdonságokat, ezen túl kell lendülni. Nieto szerint olyan ez, mint az étel. „Mindig azt mondom a gyerekeimnek, ha megkérem őket, hogy kóstoljanak meg valami újat, hogy nem szeretik, akkor nem kell megenniük. De általában ízlik nekik.”
Különböző éttermek felkeresése
„Fontos egyértelművé tenni, hogy a kultúrából tanulunk, nem pedig a kultúráról” – szögezi le Kuraishi. A különböző éttermekben a gyerekek új ízeket kóstolhatnak meg, más nyelveket hallhatnak és más viseletekkel is találkozhatnak.
Ha Kuraishi a családjával egy új étterembe megy, előtte megismertet pár szót azon a nyelven a gyerekeivel, akik ezt általában jó mókának tartják és szívesen ki is próbálják. A felszolgálók jól reagálnak. „Csak ugorjunk be olyan éttermekbe, ahova egyébként nem mennénk” – tanácsolja.
A kíváncsiság támogatása
Gyakran előfordul, hogy az utcán sétálva egy gyerek egy ismeretlen kultúrához kapcsolódó ruhát lát vagy idegen nyelvet hall, és megkérdezi a szülőt erről, aki viszont csendre inti őt.
Mindkét szakértő azt mondja, hogy ez nem jó módszer, mivel negatív jelentést társít a különbözőség mellé. Ehelyett inkább nyitott és pozitív megközelítést kell alkalmazni, és éppen ösztönözni a kérdéseket.
Kuraishi azt tanácsolja, a szülő ne viselkedjen úgy, mintha rossz dolog lenne, hogy erről beszélnie kell, inkább tanulási folyamatnak fogja fel, amellyel felnyithatja a gyereke szemét és szélesítheti a látókörét. Ez izgalmas és szórakoztató a gyerekek számára.
És mivel a gyerekek nem negatív perspektívából közelítenek, erősítsük meg a pozitív részt, és mondjuk azt: „Ez menő. Nem tudom, hogy miért visel ilyen ruhát, de miért nem nézünk ennek utána és tanulunk róla?”
Nincs semmi baj a mássággal
Az sem jó, ha tettetjük, hogy nincsenek eltérések. A gyerekek már korán megtanulják megkülönböztetni a színeket és az alakzatokat.
Nieto szerint bár sokan azt mondják, hogy számukra minden gyerek ugyanolyan, nincsenek feketék és fehérek, igenis beszélni kell a különbségekről. El kell ezeket ismerni, mert azzal nem töröljük el őket, ha nem veszünk róluk tudomást, igenis léteznek – tette hozzá az egyetemi tanár.
A szülők határozzák meg, hogy a gyerekük hogyan fog gondolkodni a más kultúrákról, és ne legyünk szégyenlősek a különbségek miatt, csak határozzuk meg jól a normát a gyerekek számára – mondta Kuraishi.
A szülőknek meg kell tanítaniuk, hogy az emberek a világban máshogy néznek ki, különböző ruhát hordanak, mást esnek, másféle zenét hallgatnak. Ezt alapul véve a gyerekek jobban helyt tudnak állni a globális összekapcsolt világban, fejlettebb lesz az érzelmi intelligenciájuk, rugalmasabbak és kreatívabbak lehetnek, és magabiztosabban szemlélhetik saját helyüket a világban.
Csak természetesen
A legjobb módja a különbözőség megtapasztalásának, ha az élet természetes részévé teszik – mondja Nieto. Persze ez nem azt jelenti, hogy a szülő ráparancsol gyerekére, hogy szerezzen egy fekete barátot.
Ideális esetben a családok sokszínű közösségekben élnének, ahol a gyerekek megtapasztalják a kulturális különbségeket, de nem ez a helyzet az Egyesült Államokban, a környékek elkülönülnek faj, etnikum és társadalmi osztály szerint. Ha pedig ilyen szegregált életet élünk, a szülők úgy érezhetik, bele kell vinniük a sokszínűséget, de ez egyáltalán nem lesz természetes.
Más médiumokat is használni
Vannak hasznos nyelvtanuló alkalmazások, mint a Gus on the Go, a Little Pim és a Duolingo. Aztán vannak tévéműsorok, amelyek minden adásban más kultúrába kalauzolják el a gyerekeket.
A szakértők felhívták a figyelmet arra, hogy a szülők kövessék, mit néz a gyerek, és győződjenek meg arról, hogy a szereplők is a sokszínűséget reprezentálják.
Nevelni magunkat is
Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy szülőként le tudjuk folytatni ezeket a beszélgetéseket, neveljük magunkat. Olvassunk, nézzünk különböző kultúrájú filmeket vagy vegyünk órákat, hogy mi is empatikusabbak legyünk, mert most erre van szükség.
(Fotó: pixabay.com/mihail_fotodeti)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Az utolsó 100 komment: