Kicsit szokatlan téma lesz a blogon, hiszen ezúttal nem kifele lépnénk át a határt, és nem is született magyarországiak hazavándorlásának problémáiról van szó, hanem egy erdélyi magyar család Debrecenbe költözéséről, és az ezzel járó problémákról. Azért is adom közre János írását, hogy ha valaki tud nekik tanáccsal segíteni, akkor tegye meg.

Három legnagyobb sikerem határátkelőként - és három dolog, amit másként csinálnék. Beszéljük meg ki mit tart a legnagyobb sikereinek a külföldi életben és mi az, amit mai fejjel már másként csinálna! Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!

„Jelen esetben a TAJ-kártyával, illetve az általános iskolába való beiratkozással kapcsolatos kellemetlenségekről ejtenék néhány szót. Lehet valaki felismeri a sorok között a saját, korábbi történetét, és segíteni is tud. Ezen az oldalon olvastam a Miért egy év, mire TAJ-kártyát kap a határátkelő gyerek című posztot, sok hasznos infó van benne, de sajnos nekünk ennél komplikáltabb a helyzetünk.

Miértek...

Kérhezhetnék sokan, hogy egyáltalán miért épp Magyarországra akarunk költözni, ha már országot váltunk, miért nem egy nyugati országot, ahol sokkal jobb a megélhetés.

A helyzet bonyolult, a lényeg annyi, hogy a feleségem nem szívesen menne egy teljesen idegen környezetbe, idegen nyelvi világba, még ha nekem Németország is lett volna az első opcióm.

Azért épp Debrecen, mert a jelenlegi lakhelyünkhöz közel van, emellett lehetőség terén sokkal jobbnak számít, mint ami Erdélyben van.

Hasonlításképpen a térség gazdasági és kulturális központjában, Kolozsváron Budapesthez mérhető csillagászati lakás- és albérletárak vannak, míg a bérekről beszélni sem érdemes, annyira alacsonyak.

Az IT-szektor fellendülése a teljes piacra hatással van, ám aki nem azon a területen dolgozik, és nem tesz zsebre legalább 1500 eurót, családdal gyakorlatilag öngyilkosság ott élni.

Ellenben Debrecenben alapvetően magasabbak a bérezések, mint akár Kolozsváron is, a vidéki erdélyi kisvárosoknál sokkal magasabbak, és alacsonyabbak a lakás-, illetve albérletárak.

Szemmel láthatóan folyamatosan fejlődik a város, sorra jelentik be az óriásvállalatok érkezését és hatalmas beruházásait (lásd BMW). A gyerek jövőjét figyelembe véve is jó választásnak tűnik, hiszen rengeteg a lehetőség általános iskolától kezdődően minőségi egyetemi képzésig.

Persze mindezt a romániai helyzethez viszonyítva írom, mielőtt mindenki a fejét fogná, Nyugat-Európához képest látva a helyzetet természetesen nem ennyire fényes, ám minden relatív ebben az életben.

Egyetemi végzettséggel, a közvetlen közelében lévő ország nyelvét, illetve angolul beszélve (az én esetemben) valószínűleg nem nehéz munkát találni egy egy ekkora városban ennyi lehetőséggel.

Arról pedig nem is kell beszélni, hogy egy magyar, kisgyerekes családnak például kulturális lehetőségek terén mekkora különbséget jelent egy román többségű kisvároshoz képest (ahol jelenleg lakunk) Debrecen. Ehhez hozzátenném, hogy jövő év első felére magyar állampolgárrá válunk a könnyített honosításnak köszönhetően.

...és hogyanok

Ennyit a miértekről, a gond a hogyanokkal van. A gyerek 2019 júniusában fejezi be az óvodát Romániában, szeptembertől a terveink szerint Debrecenben kezdi az általános iskolát.

Ám ahhoz, hogy beirathassuk  az iskolába, a februári iratkozáskor magyarországi lakcímmel, valamint TAJ-számmal kell rendelkeznünk.

Áprilisban, a helyek elfoglalásakor a körzeti általános iskolák kötelezően be kell fogadniuk azt a diákot, aki a körzetében van, ám értelemszerűen akkor még nem lesz Debrecenben állandó lakcímünk tekintve, hogy júniusban ér véget az óvoda.

A lakhely mellett a következő probléma a TAJ-szám. Ezt lehet, hogy meg lehet beszélni a körzeti iskolával (ám vannak kétségeim efelől is), amennyiben sikerülne megoldani az iratkozást, de ezen az oldalon is olvashattunk számos történetet (leginkább hazaköltöző magyaroktól) az ezzel kapcsolatos kálváriáról.

A helyzet ugyanaz, mint a visszaköltözni kívánó, ám már/még stabil magyarországi lakhellyel nem rendelkezőkkel, akik Magyarországon születtek, konkrétabban az ő gyerekeikkel, hiszen ők már nem kaptak automatikusan TAJ-számot, mert más országban születtek.

Lesz magyar lakcímkártyánk, ám azon nem magyarországi, hanem külföldi lakcím szerepel. A TAJ-számhoz elengedhetetlen igazolni, hogy nem vagyunk egy másik uniós országban egészségügyileg biztosítottak.

Itt a másik probléma. Júniusban van végi az ovinak, én fél évvel korábban nem vonhatom ki a családomat (főleg egy kisgyereket!) a romániai állami egészségügyi szolgáltatások alól, nem kell ecsetelni, hogy miért.

Amúgy hivatalos romániai munkahellyel amúgy is fizetem ezt a biztosítást, ha akarnám sem hinném, hogy ki tudnám magam vonni alóla. Erre 2019 júniusában van legkorábban lehetőség.

Valószínűleg már a beiratkozás sem sikerül TAJ-szám nélkül, ám, ha azon valahogy túl is lennénk (nagyon segítőkésznek tűnnek azokban az intézményekben, ahol eddig érdeklődtem) nem szívesen költöznénk úgy egy másik országba, hogy nem vagyunk biztosítottak, nem lehet háziorvosunk, illetve bármilyen egészségügyi ellátásért vagyonokat kell fizetni. Főleg úgy, hogy a gyerekemnek súlyos ételallergiája van.

A TAJ-számot a munkáltató tudja igényelni, miután adókártyát (adószámot) igényeltünk, amikor hivatalosan bejelentett munkánk lesz, illetve bejelentett magyarországi állandó lakhelyünk, illetve tudjuk igazolni azt többek között, hogy Romániában már nem vagyunk államilag biztosítottak.

Ekkor kezdődik a hercehurca, mindannyian olvastunk számos botrányról a külföldön született gyerekekkel kapcsolatban. Nos, a helyzetünk gyakorlatilag ugyanez a törvények szempontjából.

Mi a megoldás?

Minden lehetséges fórumot, és állami útmutató oldalt átolvastunk, sőt, általános iskolákkal is felvettük a kapcsolatot, akiktől azt tudtuk meg, amit amúgy is tudtunk, hogy a beiratkozáshoz debreceni lakcímre van szükség. Aranyosak voltak mindenhol, a segítségükről biztosítottak, ám többet ők sem tudnak tenni.

Többen beszéltek arról, hogy az első évben kb. 40 ezer ft-ot kell fizetni minden hónapban, ám állami oldalon én erről nem találtam semmilyen konkrét infót, illetve nem konkrétat, én nem tudom elképzelni, hogy ha a munkahelyem a bruttó béremből adót fizet utánam (például épp ezen biztosítás miatt is), akkor miért fizetnék én külön erre.

„...amelyet a Magyarországon született, Magyarországon élő – magyar lakcímmel rendelkező - magyar állampolgár a születésekor kap, más jogosultaknak pedig igényelni kell. A megállapodáson alapuló jogosultság esetén a sürgősségi ellátásra való jogosultság bizonyítására külön igazolás szolgál, a TAJ kártya csak 24 havi járulék megfizetését követően állítható ki”  - áll neak.gov.hu oldalon.

Az nem derül ki, hogy akkor két évig nem lehet biztosított a családom, esetleg közben plusz járulékot kell fizetnem a munkahelyemtől függetlenül is, vagy mire is gondol a költő?

És nem, sajnos ismerős, haver sincs, akinél be tudnánk jelenteni magunkat (és ha lenne, TAJ-kártyáról akkor sem tudnánk még beszélni, tekintve, hogy iratkozás után nekünk Romániában van szükség az egészségügyi biztosításra).

Van esetleg olyan olvasó, aki járt már hasonló helyzetben? Eléggé kellemetlen a helyzet, hiszen hiába próbálunk informálódni már szinte egy évvel a költözés előtt, nem jutunk egyről a kettőre.

Lehetséges az, hogy Magyarországra teljesen legális módon, magyar állampolgárként letelepedve nem oldhatjuk meg gyerekünk beíratását egy állami iskolába, és nem számíthatunk az állami egészségügyi szolgáltatásokra hosszú ideig a költözést követően sem (amennyiben költözünk ilyen körülmények között)?

Ez kicsit furán hangzik, tekintve, hogy mekkora családbarátnak állítja be magát a kormány, arról nem is beszélve, hogy a határon túli magyarokhoz milyen kapcsolat fűzi.

Lehet, hogy a szavazatokon túl már senki nem fontos (költői kérdés – és nem, én nem fogok szavazni senkire a magyarországi választásokon, amíg itt van az állandó lakhelyem)?

Én személy szerint nem lépném meg azt, hogy júniusban, egyetlen EU-s országban sem biztosítva elköltözzek a családommal úgy, hogy reménykedünk abban, hogy valamelyik körzeti iskola befogadja a gyereket, ahol esetleg nincs túljelentkezés, és reménykedünk, hogy akár egy-két évig nem lesz szükségünk állami orvosi ellátásra, mindezt úgy, hogy időközben legálisan élünk és dolgozunk Magyarországon.

A segítséget köszönöm előre is!”

(Fotó: flickr.com/Damian Gadal)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.