Még valamikor nagyon régen (több mint 4 éve) jelent meg egy poszt arról, milyen kutyával külföldre költözni, másként viszonyulnak-e a kedvencekhez külföldön. Az az írás most valahogyan ismét előkerült, erre született meg a Berlin mellett élő Anna posztja, aki németországi tapasztalatairól számol be. (És igen, a képen látható kutya a főszereplő maga.)

„Nem azért jó kutyának lenni Németországban, mert bevihetjük őket a bevásárlóközpontokba és az éttermekbe. Természetesen megkönnyítheti a hétköznapjainkat. 

De ami négylábú társainknak IGAZÁN jó, az az, hogy nincs olyan mező, erdő, tó, folyó és persze a tengert se felejtsük el, ahol tilos lenne elengedni őket egy kis szaladgálásra, játékra és úszásra. 

Vannak itt is zárt kutyafuttatók, de ezek nem kiskert méretűek, és nem is „mesterségesek”, hanem egy nagyobb zöldterület van körbekerítve. Tehát itt a természethez hozzátartozik a kutya is. 

Nem kérdés, hogy egy talpalatnyi füves helyen kutya is van. :D Berlintől 20 km-re lakunk egy kis városban, 5 km-es környezetben három erdő is van, ahova elvihetem a kutyámat sétálni.

Bárhol szabadon engedhetem és bárhol úszhat

A nap bármely időszakában is látogatjuk meg az erdőt, biztos, hogy találkozunk legalább 10 másik kutyával, ami a szocializáció szempontjából a lehető legjobb. 

Valóban rendkívül barátságosak az emberek a kutyákkal és ezáltal a gazdival is, sokszor megesett, hogy egy órát sétáltam egy idegen emberrel, mert a kutyáink igazán jót játszottak. 

Vannak itt is kevésbé szocializált vagy más okból kifolyólag nem barátkozós kutyák, erre viszont a gazdája mindig felhívja a figyelmet, illetve pórázon és/vagy szájkosárral sétáltatja a kutyáját. 

Tapasztalataim szerint ezt a többi kutyás tiszteletben tartja, nem engedi, hogy a saját kutyája a másik kutya közelébe menjen, „megzavarja”. Mikor a kutyám kölyök volt, még tanácsokkal is elláttak, de nem kioktatás jelleggel, hanem saját tapasztalat átadásával

Felelős állattartás van Németországban 

Ez az, ami igazán fontos és lényeges. Kóbor, kidobott kutyával a 4 év alatt még soha nem találkoztam, és ami szinte hihetetlennek tűnik, elveszett eb fényképével is csak kétszer. (Cicáéval mindig. :D )

Véleményem szerint nem az évi adó miatt (ami a kutya fajtájától és méretétől függ) fogadnak örökbe akár külföldről is állatot a németek, hanem azért, mert itt egy nem fajtatiszta kutya is minimum 500 euróba kerül. A határ pedig a csillagos ég. De átlagosan 2 ezer euró. 

Arról sajnos nem tudok írni, hogy itt mi a helyzet a szaporítókkal és a rossz értelembe vett kutyakereskedelemmel. De úgy gondolom, hogy az állatok ára, az adózás és a magas állatorvosi költségek miatt valóban csak az tart kutyát, aki komolyan és felelősségteljesen is gondolja.

Akik kertesházba vesznek kutyát, azok sem azért teszik ezt, hogy a kutya kint legyen az udvaron és ugasson. Ugyanúgy sétálni, biciklizni, futni járnak velük, és éjszakára be is viszik őket. 

Nagyon fontos észrevételem az is, hogy megfelelően választanak fajtát a németek, a személyiségükhöz és az életmódjukhoz. Ebből kifolyólag a kutya is kiegyensúlyozottabb, jobb magatartású. 

Sok panellakásban élő idősnek is van kutyája, természetesen kistestű, kevés mozgásigényű, de rendszeresen sétáltatják is őket, még akkor is, ha egy háztömb megkerülése, a néni vagy a bácsi tempója miatt beletelik félórába. Minden tiszteletem az övék! 

A költségek 

Az adó

Először felháborítónak találtam az adót. Kutyaadó?? Mi az? Minek? Most már szívesen fizetem, ugyanis szinte minden utcasarkon van kutyakaki-gyűjtő zsák és szemetes. 

Soha nem üres, nem lopják ki belőle az emberek, mert sok van belőle, mindenhol, és mindig van benne. Rendeltetészerűen használják az emberek. Persze ez sajnos nem azt jelenti, hogy nincs kutyagumi sehol. Az itt is van bőven. :(

Állatorvosi költségek 

Valóban modernek és felszereltek. De ebben a tekintetben szerintem Magyarország sincs lemaradva, otthon is megfelelően felszereltek a rendelők, mégis fele annyiba kerül a vizsgálat. 

Az árak itt nem ezért magasabbak, pusztán csak a gazdaság miatt. Németországban minden szolgáltatás legalább a duplája az otthoninak és a legtöbb esetben nincs színvonal különbség. Számomra az állatorvos is ilyen. 

Sajnos volt szerencsénk több helyen is tapasztalatot szerezni. A sürgősségi állatklinikán szereztük a legtöbb negatív élményt. Nem csak az aggódás miatt, hogy vajon életben marad-e a kutyánk. 

Az ajtóban ért az első meglepetés, csengetni kell, hogy beengedjenek, de a csengőre ki van írva, hogy az alapdíj, azaz, hogy mi csengetünk és beengednek 50 euró. A többi meg majd kiderül. 

Nyilván, ha már az ember sürgősségire megy, akkor nem törődik a pénzzel, tehát persze, hogy csengetünk, bármennyi lesz is. A bent történtek megérnek egy külön történetet, így is hosszúra nyúlt már ez az írás. 

A lényeg, hogy 2 perc alatt megmentették a kutyánk életét, felszerelés se kellett, még a vizsgálóban sem voltunk, a váróteremben a földön minden lezajlott egy injekcióstű és egy gyakorlaton lévő diák segítségével. Plusz 100 euró fejében.

De ami még szuper jó, hogy lehet a szupermarketekben BARF-os kaját venni. (Na jó, ez csak nekem jó és baromi kényelmes. :D )”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.