Inkább érdekes vitaindítónak nevezném a mai írást. Beküldője (nevezzük Bélának) véleményével sok ponton lehet vitatkozni, én sem értek vele egyet sok mindenben, de éljen a sokszínűség – lássuk tehát, miként látja ő a dolgokat!

Magyarország kívülről – új sorozat a Határátkelőn! Milyennek látod Magyarországot egy másik országban élve, mennyit változott az elmúlt években és miben? Írd meg a véleményed a hataratkelo@hotmail.com címre!

„Nem szeretnék hangzatos közmondásokba bocsátkozni. „Szívet cseréljen, aki hazát cserél!" - és még vagy ötven ilyen.

Minden ember neveltetésének, körülményeinek, szocializálódásának köszönthetően alakította ki felnőtt korára az igényeit. Mind anyagi, tárgyi, és ember kapcsolati irányban.

Lamborghini, 1000 négyzetméteres úszómedencés palota, külföldi utak, öltözködés, VAGY mint a Kunhalmi geológus, aki egy nagyon értelmes, tanult intelligens ember, remeteként él nagyon boldogan egy erdőben petróleumlámpa mellett és BOLDOG! 

Én személy szerint soha nem voltam becsvágyó, nagyratörő, stb. Diplomás, művelt, intelligens a világ dolgaiban tájékozott kultúrember vagyok. 1986-tól 1996-ig szakmából kifolyólag 42 országban éltem és dolgoztam. 

Előtte rockzenekarokban doboltam, festettem, verseket és novellákat írtam, amelyek az ÉS-ben meg is jelentek, sőt a rádiókabaréban is 2 „művem” szerepelt. Tahi Tóth László felolvasásában. 

Sehol, soha, de soha nem éreztem magam úgy (a világ bármely pontján, bárkivel, a legkedvesebb és barátságosabb emberek között sem), mint itthon. Mongólia, U.S.A, ázsiai országok, Észak-Afrika, stb. 

Magyarnak lenni egyszerűen állapot. ÉS ENNYI. Az Egyesült Államokban 4000 dollárt kerestem havonta, amikor az átlag amerikaiak 1700-at. Nem pénz, csakis közérzet kérdése. 

Egy viccet elmesélni sehol nem lehet úgy, mint magyarul. Szarkazmus, cinizmus, irónia sehol sem olyan, mint itthon. 

Gasztronómia. Végigettem 42 ország ételeit. Háztartásokban, éttermekben, szállodákban. Töltött káposztához hasonló, gulyásleveshez hasonló, mákos gubához hasonló, de minek soroljam? 

Itt, itthon, mindig minden más. MINDEN. Alig vártam néha, hogy hazaérjek. Direkt elmentem a tömegközlekedési eszközökre (pedig mindig volt autóm), hogy lökdössenek, büdös legyen, és utáljanak, és lenézzenek, és tahó módon ellenőrizzék a jegyemet 8 általánossal. 

A nyugati világ, főleg a legfejlettebb országokban, túlságosan steril. Őszintétlen mosolyok, bájgúnáros How are you?-k, Kák gyelá? Vi géc? direkt írtam fonetikusan. miközben magasan tesznek rá, hogy tényleg hogy vagy. 

Itt, ha leköpnek, az egyenes, ha szeretnek, az biztosan így van. 

Menjenek csak ki, éljenek, élvezzék a kapitalista világ minden „áldását”, technikalizációban elveszett emberi kapcsolatait, méregdrága orvosi számláit, és valóban lenyűgöző építészetét, múzeumait, operaelőadásait. 

DE itthon lesznek itthon. Senkit nem érdekel a kocsijuk, ruhájuk, ékszerük, magasan tesznek rá. Dicsekedni csak itthon lehet. 

Utóirat: most voltam Kínában kétszer is. Egyszer egy hónapot, másodszor 6 hónapot. Sok minden csodálatos, és érthetetlen is. Az ételek mások, az itteni kínai kaja sem olyan. 

Rohamléptekkel a technika világában, de a lakosság abszolúte nem készült fel erre még. Rosszul vezetnek, rosszul használnak mindent. Nevetséges. 

Voltam Tibetben, Nepálban egy-két napot. Ott természeti népek élnek a maguk természetességében. Az igen. Itt a Nagy Fal, a Tiltott Város, porcelán, agyagkatonák, és ennyi.”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.