A határátkeléssel járó változás sokak számára felkavaró élmény, amit nem mindig egyszerű kezelni. Próbáltunk összeszedni öt tanácsot, amivel kezelhető ez a helyzet. Aztán jogosítványt szerzünk Dániában, végül ellátogatunk Key Westre, igaz, csak egy napra, de így sok élménnyel gazdagodva.

A külföldre költözés, majd az ottani berendezkedés nem kis kihívás lelki szempontból sem. Persze embere válogatja, de kisebb-nagyobb nehézségekkel szinte mindenki megküzd. Vajon hogyan tehetjük a magunk számára egyszerűbbé a határátkelést? Erre ad öt tippet oldalán Lőrincz-Erdélyi Krisztina pszichológus, aki nem csak a levegőbe beszél, lévén ő maga is határátkelő, aki a perui Limában él.

#1 Adjuk meg a módját a búcsúnak 

Könnyebbé teheti a búcsút, ha nem csak elviharzunk az országból köszönés nélkül - abban bízva, hogy így majd kevésbé fog fájni - hanem méltóképpen megadjuk a módját az elköszönésnek, akkor is, ha az csak átmeneti ideig tart. 

Ez lehet egy meghitt ebéd a családdal, egy őrült, utolsó búcsú buli a barátokkal vagy a kedvenc helyeink felkeresése, beleértve a kedves kiszolgáló nénitől való elköszönést is a helyi pékségben. 

#2 El kell gyászolni a múltat 

Ha a költözés számunkra valamiért nehéz vagy fájó, akkor engedjük meg magunknak elgyászolni ezt a veszteséget. (...) 

Külföldön kezdetben nagyon hiányzik a megszokott életünk minden egyes kis darabja. Ám idővel megismerjük és elfogadjuk az új kultúrát és embereket és kialakul egyfajta új identitás, ami egyaránt ötvözheti az otthonról és az új kultúrából hozott elemeket is. 

Saját tapasztalataimból kiindulva, magyarként Peruban élve jó példa erre az, amikor reggelire (otthonról hozott!) házi kolbászt és avokádót eszünk, vagy amikor a magyaros paprikás csirke mellé pisco sour-t (tipikus perui italt) iszunk. 

Ugyanez igaz az ünnepekre is, hiszen alkalmazkodva a latin-amerikai hagyományokhoz szilveszter napján éjfélkor 12 szőlőt fogyasztunk, ami mellé 12 kívánság is jár, ezt követően azonban lencsét is eszünk, hiszen még véletlenül sem szeretnénk pénz nélkül maradni az új évre, ami alapvetően magyar szokás. 

El kell fogadnunk, hogy ahogy az emberek elvesztésére sem reagálunk egyformán, úgy a kiköltözésre sem egyforma a reakciója mindenkinek. Míg sokan örömmel vegyes izgalommal készülődnek a költözésre, addig olyanok is akadnak, akiknek ez egy sokkal nehezebb folyamat.  (...) 

#3 Ápolni a társas kapcsolatokat 

Az ember összességében társas lény, így nagyon fontos, hogy az otthon maradt és az újonnan kialakult kapcsolatainkra is szánjunk figyelmet. Szerencsére a mai világban az online csatornáknak köszönhetően (Skype, Facebook, Whatsapp, Instagram stb.) ez már egyáltalán nem tűnik lehetetlen feladatnak. Sokszor egy-egy mondat vagy fotó is segíti a kapcsolattartást. 

Tapasztalatból mondom, ha az ember egy évben csak egyszer megy haza, a kapcsolatok akkor is ugyanott folytatódhatnak. Persze van olyan, hogy az évek során az emberek érdeklődése, élethelyzete megváltozik, így előfordulhat, hogy bizonyos barátokat elveszítünk, de ez nem feltétlenül van összefüggésben azzal, hogy az illető külföldre költözött. (...) 

#4 Kialakítani az új környezetet 

Otthonaik tárgyait az emberek gyakran erős pszichológiai jelentéssel ruházzák fel, így ezek a tárgyak nem csak a praktikum vagy az esztétikum szempontjából fontosak, hanem a hagyományok és a társas rend megtestesítői is egyben. 

Az együttélés során olyan hétköznapi rutinok alakulnak ki, amikhez téri elrendezések és környezeti elemek is rögzülnek. Nem véletlenül van az embereknek kedvenc bögréjük, amiből a reggeli kávéjukat fogyasztják vagy megszokott helyük az étkezőasztalnál. 

Ugyanakkor a bútorok és használati tárgyak áthelyezhetőek, amellyel az otthon, mint identitásalkotó tényező újrateremthető, azaz a megszokott viselkedés- és élménymintázatok az új otthonunkban is kialakíthatóak. 

Ezáltal sokat javíthat a közérzetünkön és otthonosság érzetünkön, ha kiköltözéskor a ruhákon kívül viszünk magunkkal néhány személyes tárgyat is pl. hűtőmágnes, fénykép, párna, bögre. Egyszerű dolognak tűnik, de rengeteget segít, ha korábbi életünk néhány darabkáját ilyen módon az új honba is átültetjük. 

#5 A hazai értékek és a nemzeti identitás fontossága 

A helyhez való ragaszkodás szimbolikus kapcsolatot is teremt az ott élő emberek számára. Nem véletlen tehát, hogy sokakban külföldön élve gyakran erősödik fel a nemzeti identitás érzése. 

Sok országban léteznek magyar klubok, magyar közösségek, hiszen a távolban élve az ember sokkal jobban vágyódik és érdeklődik a hazai ízek, hagyományok, sportesemények iránt, aminek korábban talán semmilyen figyelmet nem szentelt. 

Hirtelen elképesztően tud bántani, ha valaki nem tudja, hol van Magyarország vagy képtelen helyesen leírni az országunk nevét. Emellett az olyan hungarikumok is felértékelődhetnek, mint a téliszalámi, a piros paprika vagy a pálinka, amikről korábban nem is gondoltuk volna, hogy nélkülözhetetlenek.” 

A teljes írást itt találjátok, érdemes elolvasni!

Hogyan szerezhetsz jogosítványt Dániában? 

A válasz elsőre egyszerűnek tűnhet, valójában a rendszer és a folyamat is sokban különbözik a Magyarországon megszokottól – derül ki a Balázs in the World blog posztjából.

(Fotó: pixabay.com/bobtheskater)

„Először is, abban biztos voltam, hogy noha középszinten megértem és tudok beszélni dánul, de a KRESZ-t megtanulni és vizsgázni ezen a nyelven túl nagy és felesleges kihívás lenne. 

Körbenéztem az interneten, hogy találni-e angol nyelven jogosítvány oktatást. Ha ezt angolul írod be, nem sok sikered lesz, általános tájékoztatókat találsz főleg a meglévő jogosítványod validálásáról Dánián belül. 

Apró, de hasznos trükk, érdemes dán nyelven keresni Google-n. Így tettem majd eljutottam az elképesztően kreatív, “http://koerekort-paa-engelsk-aarhus.dk/” weblapra /ez annyit tesz mint “http://jogositvány-angolul-aarhusban.dk”. 

Először az volt az érzésem, hogy „hát, ezen a neven nem sokat gondolkodott a kollega”, így elkezdtem kicsit utánajárni és olvasni pár értékelést. Szerencsére sokan jártak itt előttem, az oktatót érdekesnek, jó humorúnak találták, úgyhogy beneveztem én is. 

A folyamat úgy néz ki, hogy hétvégente volt 4-5 óra, ahol elméleti oktatást kaptunk, majd ahogy túl jutottunk nagyjából 3-4 heti anyagon, elmentünk egy egész délelőttös tanpálya oktatásra, majd mindenki mehetett vezetni, forgalomba. 

Igen, tehát az elméleti órák fele és pár óra tanpályás bohóckodás után beülhetsz egy autóba és nekiveselkedhetsz a vikingek földjének. 

Szerintem teljesen szürreális, de utólag belátva, nem egy nagy ördöngösség vezetni, engem az rémisztett meg, hogyha minden hülyét így beengednek az utakra, akkor mi az esélye annak, hogy engem nem öl meg egy másik hozzám hasonló kezdő? Nyilván, az oktató, aki mellettem ült, lenne erre a garancia, de kérem alásan, ez azért édes kevés. 

Long story short, az oktató egy elképesztő figura, aki közel 20 évig volt orvos az USA-ban, most pedig itthon, Dániában KRESZ-t oktat és éli a hygge életet. Nagyon értelmes, tényleg jó a humora és minden órát feldobott valamilyen baromi bizarr, horrorisztikus történettel, csak hogy érezzük a súlyát a dolgoknak. (...) 

Vezetéstechnikai tréning 

Gyakorlatilag annyit jelent, hogy teljes Tokyo Drift hangulatban *igen, itt nyomd be a Teriyaki Boyz-tól ezt a számot, amit a Fast & Furious-ban hallottál* szaggatsz a tanpályán, ami fel van öntve különböző ipari mennyiségű síkosítóval. 

Volt nagyjából 10 különböző feladat, ahol azt kellett tesztelned és megtanulnod, hogy az autó hogyan reagál, ha erősen fékezel. Kanyarban, csúszós talajon, száraz talajon, egyenes szakaszon és ezeknek a kombinációi. (...) 

Elméleti vizsga 

Erre akkor van lehetőséged, ha már befejezted az összes elméleti órát és utána voltál orvosnál, ahol egy vagyonért rád néz az orvos és ad egy papírt arról, hogy egészséges vagy. (...) 

Az elméleti képzés közben kaptunk három havi hozzáférést egy online platformhoz, ahol gyakorlatilag próba teszteket lehetett írni. Én viszonylag lazán vettem ezt, de azt is írhatnám, hogy szartam a dologra. 

Egyébként, lejárt a hozzáférésem mostanra, így a vizsga előtt egy héttel döntöttem úgy, hogy befizetek néhány koronát és gyakorlok még, mert hát ebből mi baj lehet. Akkor jöttem rá, mikor újra beléptem a rendszerbe és láttam, hogy a 3 hónap alatt 24 vizsgát csináltam meg, amiből 23-on megbuktam. 

Nos, gondoltam, ez így igencsak kínos lesz. Valami megváltozott bennem, megéreztem a súlyát, hogy így, ezzel a „ki, ha én nem” hozzáállással nem fogok átmenni a vizsgán. 

Így eldöntöttem, hogy oké, akkor most egy 10 napig, hétvégén és hétköznap is minden szabadidőmet erre fogom áldozni az edzések mellett. A vizsga előtti nap jutottam el oda, hogy magabiztos sikerült 5 teszten átmennem zsinórban, néhány hibával. (...) 

Én viszonylag könnyűnek találtam, de ez csak az elmúlt pár nap rendkívül elhivatott felkészülésének köszönhetem, ebben biztos vagyok. Lement nagyjából 20 perc alatt a teszt, majd pár perc szünet után meg is kaptam az eredményt. A 100 állításból 1-et hibáztam, úgyhogy 99%-os lett a dolog. Nem rossz, gondoltam, azután a 23 elbukott gyakorlás után. 

Forgalmi vizsga 

Erre akkor van lehetőség, ha átmentél már az elméleti vizsgán. Itt ami különbség a Magyarországon lévő vizsgához képest, hogy nem kell lefizetned a vizsgabiztost, sőt, itt egész konkrétan egy rendőr ül melletted az autóban, az oktatódon kívül. 

Kicsi a rakás, de az én esetemben, aki angolul szeretné a vizsgát csinálni, annak kötelező hivatalos fordítót igényelnie. Ezt az autósiskola biztosítja, neked csak fizetned kell érte. 

Ez nekem kicsit fura, hiszen én megérteném, ha azt mondják dánul, hogy „jobbra, balra, előre”, de valószínűleg jobb félni, mint megijedni, hiszen stresszhelyzetben az ember nyelvtudása hamar beadja a kulcsot, furcsa módon. Így vagy úgy, de a sofőrrel együtt így 3 fő vág neki az izzadságszagú forgalmi vizsgának az ember. 

Én hogyan éltem meg? 

A vizsgát megelőzően nagyjából 10-15 órát vezettem, nagyjából 4 hónapnyi idő alatt, tehát nem volt sűrű a beosztás. Igaziból nincs értelme kritizálnom az oktatóm, de a lényeg az, hogy a vizsgát megelőzően (még extra órákat is vettem) nem volt olyan alkalom, amikor 45 percet (ne vicceljek, 20 se…) úgy vezettem volna le, hogy ne „követtem” volna el valami förtelmes hibát, amiért legalább kiakadt, esetleg felemelte a hangját vagy átvette a kormányt/féket/gázpedált a vezetés közben, de lényegében leszidott minden apró hibánál. 

Nos, velem ezzel azt érte el, hogy csak egyre kevésbé voltam magabiztos és még több hibát követtem el. Noha minden vágyam az volt, hogy gyakoroljak és tökéletesen csináljam a dolgokat, de ha nincs pozitív visszaigazolás és sikerélmény, lehetetlen önbizalmat építeni. (...) 

Ahogy elindult a teszt, azt éreztem, hogy már tudom az összes szabályt, de annyifele kell nézzek meg figyeljek, hogy jobb, ha lassan és óvatosan vezetek. Ezzel azt értem el, hogy megbuktattak. 

Alapvetően pozitív volt a vizsgáztató rendőr, jelezte, hogy jól vezetek, mindenre figyeltem, de ha például egy hétfő reggeli csúcsforgalomban a 60-as táblánál 40-45el araszolok, akkor az „veszélyes” lehet… 

Hát, ott a helyszínen ez kissé bosszantott, tök bullshitnek éreztem a dolgot, de azóta retrospekívben máshogy látom. Valójában csak több önbizalommal kell vezetnem, a forgalommal megegyező sebességgel, hiszen tudom, hogy ismerem már a szabályokat és nincs mitől tartani. 

Második próba 

Rögtön egy héttel későbbre foglaltam időpontot a következő tesztre. Nem vettem extra órákat, nem gyakoroltam a szabályokat, mindössze azzal a gondolattal vágtam neki, hogy „Igen, képes vagyok rá, meg tudom csinálni”. Talán ez volt a legfontosabb és egyben a siker kulcsa is. (...) 

Árak 

Itt ugrik a majom a vízbe. Mint Dániában minden, ez is elég standardizált, nehogy aztán verseny legyen a cégek között! Egy jogosítvány „csomag” ára 13-14.000 DKK körül van, amibe beletartoznak az elméleti képzések, az online platform és a forgalmi vizsga. 

Ezen felül kell magadnak fizetned az orvosi papírt, ami extra 600 DKK, az elméleti vizsga árát, ami újabb 600 DKK, az elsősegély tanfolyamot, ami újabb 500 DKK, majd a forgalmi vizsgát, ami autóbérléssel, fordító fickóval együtt nagyjából 2400 DKK. 

Ha ezt összeadjuk, összességében 18.100 DKK-ra jövünk ki (724.000 HUF) ami valami pusztulatosan sok. Sokan kérdezték, hogy „miért nem repülsz haza és csinálod meg itthon” – jó reggelt minden kedves olvasónak. Dániában van egy bejelentett, teljes munkaidős állásom, ahonnan nem szokás eltűnni 1-2 hónapra. 

Végiggondoltam, matekoztam és egyszerűen a kiesett idő, energia és transzport árak miatt nem érte volna meg, még ha meg is tudom oldani. 

Másik pedig, hogy bennem jobb érzést kelt, hogyha meg van fizetve az oktató és azért enged át, mert a tudásom megfelelő, nem pedig azért, mert fizettem extrát a pult alatt. Lehet, hogy ez általánosítás, de ha az ember kismillió ilyen történetet hall, akkor elgondolkodik, hogy lehet, hogy van igazság mögötte.” 

Ez még mindig nem a teljes írás, azt itt találod.

Key West egy nap alatt 

A nyaralások egyik nagy fenesége sokszor az, hogy kevés idő jut alaposan körbenézni, elmélyedni az adott hely történetében, kultúrájában. Így volt ezzel az Élet a határon blog szerzője és családja, akiknek egy nap jutott Key Westen – szerencsére azért így is sikerült maradandó élményeket szerezni.

„Terveink voltak bőven, és én azt hittem, hogy a Hemingway házzal kezdünk, ha már egyszer ezért van az egész, de nem. A Zuram szerint az ráér, először nézzünk szét, Duval Street, Key West 0 mile mark, Truman Little White House, valamint útba esett még két tengerészettel kapcsolatos múzeum, de az nem biztos, hogy belefér az időbe, hogy be is menjünk. 

Még várakozás közben elment mellettünk a városnéző kisbusz, és még beszéltük is, hogy hát tulajdonképpen lehet gyalogolni is, miért ülnénk fel rá, nem olyan nagy Key West, de pár km múlva már szívesen mentem volna inkább busszal. (...) 

A múzeumokba végül nem mentünk be, de ha az ember csak a városban sétálgat, és szívja magába a hangulatot az sem baj, sőt. Imádom nézegetni ezeket a fehér tornácos, verandás házakat, a kerteket, növényeket, az ezerféle zöldet, ami itt látható. 

Key West annak ellenére, hogy nem nagy, nagyon sok programlehetőséget nyújt, mind múzeumok, mind szórakozás terén, itt is igaz az, mint bárhol, ahol jártunk, hogy csak az idő és a pénz szab korlátokat. 

A Truman ház környékén sétálni, csak sétálni egyet is élmény volt. Inkább nem is találgattuk, hogy mennyibe kerülhet ott egy-egy ingatlan, olyan, ide születni kell hangulata volt az egésznek. Meglepően kevesen sétáltak arra egyébként, és a múzeumnál sem volt szinte senki. 

Volt egy hatalmas vaskapu, és azon keresztül lehetett csak bemenni a házak közé, kicsit néztük is, hogy szabad-e, de mivel nyitva volt, és ki volt írva, hogy igen, így arról közelítettük meg Truman Kis Fehér Házát, ami természetesen fehér, és ház, hamisítatlan déli hangulattal, múzeum jelleggel, a végén shoppal. 

Harry S. Truman elnök töltötte itt a teleket, de lakott itt például Thomas Edison is. Több egyezmény is született a házban, de például 2005-ben itt töltött egy hétvégét a Clinton házaspár is. 

Hogy tudtuk-e, hogy a Hemingway-háznál csak készpénzzel lehet fizetni a belépőt? Tudtuk. Menet közben vettünk fel pénzt? Dehogy. A bejáratnál kérdeztük meg, hogy merre van az automata? Természetesen. Hogy a Zuram tudta volna jobban húzni, az időt, valamint az idegeimet? Aligha. 

Két sarokra volt egy bank, vettünk fel pénzt, és végre, végre, végre mehettünk a Hemingway-házba. Csak, hogy mekkora a lelkesedésem, a repülőn idefelé jövet, még az Afrikai vadásznaplót is kiolvastam, pedig nem ez lett a kedvenc Hemingway-kötetem. Témájában semmiképp. (...) 

A ház, nos igen, csodálatos, a kert, a berendezés, az emléktárgyak, minden. A falakon megannyi fénykép, Hemingwayről, az életéből, a szerelmeiről, és ha valaki kalandos életet élt, nos Hemingway kitett magáért, annyi mindent csinált élete során, hogy másnak az három életbe sem férne bele. 

Bejártuk az egész házat, nagyon sok fényképet készítettünk. (...) Ha nem lettek volna további terveink, szerintem ott maradtunk volna a múzeumban, még jó darabig, alvás opcióval esetleg, de lassacskán összeszedtük magunkat és elindultunk kifelé. 

Kisebbik teljesen odáig volt, szerinte ez volt a legeslegjobb múzeum, amit életében látott. Kitalálta, hogy ha felnő, ő mindenképp itt szeretne élni, és dolgozni. Macskagondozó lesz. 

Olyan boldog ilyenkor az ember, mert lám, mindkét lányom megtalálta életcélját a nyaralás során, nagyobbikat a NASA nyűgözte le, mindenképp mérnök, űrkutató szeretne lenni és a NASA-nak dolgozni, míg kisebbik, nos macska gondozó, de biztosított róla, hogy bármikor meglátogathatom Key Westen, és az összes macskát megsimogathatom, és majd ő bevisz engem a múzeumba, amikor csak szeretném.” 

A teljes írás ennél jóval bővebb, rengeteg fotóval, érdemes átkattintani.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.