Volt valamikor a blogon egy sorozat, mely egy akkori hírre reagálva azt kérdezte, ha 100 ezer forinttal többet fizetnének Magyarországon (például egy ápolónak), akkor a külföldön élők hazatérnének, illetve a Magyarországon élők nem mennének el. Lehet, hogy azóta ez a 100 ezer már több (vagy kevesebb), Zé viszont erre reagálva írta meg azt, hogy ő miért nem megy külföldre.
Neked mi az a pénz, amiért már nem mennél el Magyarországról vagy amennyiért hazatérnél? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!
„A „százezer forintos kérdésetekre” reagálva osztanám meg az archetipikus határátkelők történetének ellenpéldáját, nem számítva arra, hogy találkozik az olvasók többségének tetszésével.
Társadalomtudományi végzettséggel (készülő PhD), a szükségesnél gyérebb nyelvtudással (kopott német közép, aktív, szaknyelvi angol közép, írásban talán felső), kellemesen közepes itthoni munkahellyel jelenleg sem tervezek külföldön dolgozni (még úgy se, hogy a személyes változókat, mint pl. meglévő tartós párkapcsolat, kivontam az egyenletből).
Amiről le kellene mondani
A random nyugati országban megkereshető pénz nominálisan sem lenne sokkal több a jelenlegi jövedelmemnél, tekintettel arra, hogy a saját szakmámban évekig nem tudnék elhelyezkedni, jobb esetben tehát maradna valami egyszerűbb szellemi szalagmunka (ügyfélkapcsolat, „excell-tologatás”, etc.), továbbá kötött, minimum nyolcórás munkabeosztás (jelenleg ennél kevesebb órát dolgozom, rugalmas beosztásban).
Cserébe viszont le kellene mondanom:
- az itthoni jobb árszínvonalról (pl. lakhatás és szolgáltatások terén még mindig nem értük utol, szerencsére, az áhított nyugatot), azaz vásárlóerő és egyéb számok alapján egy jó darabig akkor is rosszabbul élnék, mint itthon, ha egy fillért sem tennék félre,
- arról a biztonságról, amit az itthoni családi, baráti és szakmai kapcsolati háló ad,
- arról az értelmiségi miliőről, amely itthon egyébként javarészt körülvesz, ugyanis a hiúságomat még valahogy legyűrném, de a kultúrsznobizmusomat nem.
Zárt ajtók?
Nos, egy nyugati országban bevándorlóként ezek a körök, gyanítom, zárva lennének előttem, PhD ide vagy oda, vagy legalábbis nulláról kellene újjáépítenem, amit messze nehezebb, mint jó fodrászt vagy hentest találni a városban. 30 évesen az ember pedig már nem szeret 5-10 év hátrányból indulni, ha nem muszáj.
Amiért egyáltalán megérhetné kiköltöznöm egy rövidebb időre (2-4 év), az a külföldi tapasztalatszerzés. Ellenben, ha a jelenlegi jövedelmemet megtoldanák plusz 100 ezer forinttal, abból be tudnék iktatni pont annyi plusz utazást, amivel ennek hiányát sem érezném égetőnek; valószínűleg eljutnék annyi kulturális programra, amennyire szeretnék, a helyi mindennapi bevándorlólét tapasztalata pedig abszolút nem hiányzik.
Mennyiért indulnék el?
De persze, mindig „van az a pénz”, szóval, ha megfordítjuk a kérdést, és azt nézzük, mennyiért lennék hajlandó kimozdulni ebből a kényelmes helyzetből, akkor a válaszom, hogy annyiért, amennyiért az itthoni, kvázi-középosztálybeli életszínvonalamat mind anyagi, mind egyéb tekintetben külföldön is fenn tudnám tartani, továbbá félre tudnék tenni annyit, mint amennyit jelenleg itthon megkeresek. Ez nem műszaki értelmiségiként gyakorlatilag lehetetlen.
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az itthoni egész jó helyzetem nem általános, meg azzal is, hogy a kinti munkavállalás során jelentkező hátrányok jelentős részéért a nyelvtudásom hiányosságai és az elhanyagolt külföldi networking lenne okolható – de nézzük, a jó oldalát, legalább nem veszem el más határátkelő helyét :)”
A nap idézete
"Leegyszerűsíteni a hazatérés kérdését arra a tényre, hogy több pénzt vihetsz haza havonta véleményem szerint hatásvadász dolog. Az apró dolgok ugyanis sokkal több erőfeszítést igényelnek; mindkettőnk nevében bátran állítom, hogy biztosan hamarabb hazatérnénk, ha ezen a téren találkoznánk valódi változásokkal."
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
(Fotó: pixabay.com/stevepb)
Az utolsó 100 komment: