Ha az ember szívesen kipróbálná magát külföldön, akkor jó választás lehet az önkénteskedés, ami már sokaknak bejött. Persze mint mindig, akad olyan is, akinek nem volt olyan jó élmény. Most egy ilyen beszámoló következik Pétertől, elöljáróban csak annyit hangsúlyoznék, hogy ez egy ember története, és természetesen várom a pozitív töltetű írásokat is.

Egy tárgy egy sztori - új sorozat a Határátkelőn. Részletek lejjebb!

„Mostanában eltűntek az EVS (= Európai Önkéntes Szolgálat) beszámolók a netről. Az én EVS beszámolómban lesznek negatív tapasztalatok is. Negatív tapasztalatokat meg pláne nem találni sehol a neten.

Pedig jó lenne, ha tudnának ezekről az EVS-re jelentkezők. Mert a marketing miatt eléggé felfújják az egészet, aztán ezért vannak a pofára esések. Nekem az EVS-ről mindig a Szex, csajok, Ibiza című film jut eszembe. Elmennek Ibizára animátori munkára mert kecsegtető az ajánlat, aztán a helyszínen megtörténik a pofára esés meg a szívatás.

Pontosan ugyanilyen az EVS is. 2014 előtt volt jó az EVS, akkor még nem voltak ilyen elvárások, mint most. Leginkább gazdag egyetemistáknak van több esélyük kijutni most már.

Régebben könnyen kijuthatott bárki mindenféle elvárások nélkül. Hivatalosan nincsenek feltételek, de elvárások vannak. Az is egy nagy marketing, hogy ingyen van minden. Nem, nincs ingyen, nagyon sok mindenért fizetni kell. Például ha egy távolabbi országba megy valaki, akkor nem fizetik az utazását, mert többe kerül mint amennyit az EU kifizet.

2015-ben voltam rövidtávú evs-en, nem akartam rögtön hossztávúval kezdeni. Ismerős ajánlott be, aránylag könnyen ment a jelentkezés, máshova nem is jelentkeztem. Nem is volt semmi probléma a rövidtávúval, csak annyi, hogy kevés volt a pénz, amit kaptunk.

Hetente kaptunk pénzt. Volt, hogy hétvégén nem tudtunk mit enni, mert nem volt rá pénzünk. Akik gazdagabb országból jöttek, azok könnyen feltalálták magukat, utazgattak szabadidőben. Mi nekünk pénz nélkül a szálláson kellett feltalálnunk magunkat.

A hely, ahová bárki mehet

2017-ben meg hosszútávú evs-re mentem. Rengeteg helyre jelentkeztem, még oda is ahova nem akartam menni, de nem fogadtak a diszlexia miatt. Így nem maradt más, mint hogy visszamenjek oda, ahol voltam.

Ez az egyetlen hely, ahova bárki mehet feltétel nélkül. Mozgássérült, süketnéma, vak, mentális beteg, otthonos stb. Pedig megnéztem volna más országot is, mert evs előtt sosem jártam még külföldön.

Ezért is volt gond az elvárásokkal mert bizonyos dolgokat elfelejtenek közölni a jelentkezőkkel kiutazás előtt. Én meg ugye szájba rágtam nekik a nehézségeimet a kiutazásom előtt, de ahogy megérkeztem, rá kellett döbbenem, hogy a falnak beszéltem.

Kértem, hogy jöjjenek ki elém a reptérre, mert nincs utazási tapasztalatom és rengeteg helyen kell átszállni. Angolul se tudok, meg az ország nyelvét se beszélem, jegyet már nem lehetett venni hétvégén este, gépből meg csak bankkártyával lehet.

A megérkezés nehézségei

Reptérről még eljutottam a vasútállomásra, de a vasútállomáson ott ragadtam, mert nem tudtam sehogy se jegyet venni. (Aki a MÁV-ot szidja, az még nem vonatozott a fejlett nyugaton. A roncs magyar vonaton lehet menet közben jegyet venni és van WC is. A fejlett nyugati vonatokon ez nincs.)

Na szóval nem jöttek ki elém a reptérre, mert senki elé nem mennek ki, mindenki oldja meg maga az odautazását. Más szervezeteknél még az elé is kimennek, aki több nyelvet is beszél, meg van utazási tapasztalata. Pedig az evs szerződésben benne van, hogy segítik az önkéntest az utazásban.

Nem volt más választásom, mint hogy taxiba üljek és elmenjek 180 km-re a szolgálati helyre. Több mint 500 euróba került repülőjeggyel együtt csak az odautam. Na, ennyit arról, hogy ingyen van az evs utazás.

Rövidtávún megoldottuk azért az odajutást, mert többen utaztunk egyszerre, de most egyedül voltam és pánikba estem. Mikor megérkeztem, akkor a szálláson is ért meglepetés. Beraktak egy olyan kis lyukba, ahol épp csak egy emeletes ágy fért be. Az ágynak csak a felső része volt meg.

Jeleztem kiutazásom előtt azt is, hogy nem tudok emeletes ágyon aludni. Erre tessék, emeletes ágyas szobába kerülök. Nyolc hónapon keresztül a földön aludtam egy gardróbban. Ágyneműt se kaptam. Mikor hazamentem karácsonyra akkor hoztam magammal ágyneműt.

Mikor már sokszor szóvá tettem, hogy a földön alszok, rakjanak át másik szobába, akkor megunták és mondták, hogy rakjam össze az ágyat, mert ott van az alsó része is.

Magamra hagytak

Én azért sem költözhettem máshová, mert a mentoromhoz nem lakhatok közel. A többi magyart elválasztották tőlem. Ezért csak a mentorommal volt kommunikációm, senki mással nem. Magányos voltam, magamra lettem hagyva.

Pedig a szerződésben az is benne van, hogy a speciális igényű önkénteseket nem hagyják magára és segítenek neki társaságot találni. Ennek teljesen az ellentétjét csinálták.

Nekem nemhogy segítettek volna a társaság találásban, hanem még el is választottak tőlük. Mehettem 15 km-re dolgozni biciklivel fagyban, esőben, viharban, mert én nem költözhettem közelebb a mentorom miatt.

Kiutazásom előtt jeleztem azt is, hogy a műtétem miatt nem emelhetek nehezet, de csak olyan munkát adnak, ahol nehezet kell emelni. Más munkát nem tudnak adni jelenleg - mindig ezt mondták.

Itt látszik meg, hogy nekem nem volt választási lehetőségem, hogy hova menjek evs-re, mert csak itt fogadtak. Szintén benne van a szerződésben, hogy nem végeztetnek olyan munkát az önkéntessel, amit nem bír megcsinálni.

Elméletileg a mentorral kellett volna együtt dolgoznom, de gyakorlatilag ilyen sosem volt. Sokszor hetekre el is ment és nem tudtam senkihez fordulni, ha valamire szükségem volt.

Ezért is volt jobb a rövidtávú evs, mert ott nem hagytak magunkra, ott nem választottak szét minket, nem volt ez a diktatórikus rendszer, hogy azt is megmondják melyik ágyon aludhatsz és onnan nem költözhetsz máshová.

A rövidtávún egy kis idő után mindenki oda költözhetett, ahová akart, mindenkinek volt társasága, senki sem volt magányos. Rövidtávún munkát is lehetett választani hosszútávúnál meg ami jutott.

Hosszútávúnál a lányokkal kivételeztek mert ők jobb körülmények közt voltak elszállásolva. Meg ők aludhattak olyan ágyon is, ami nem emeletes, meg ők lehettek egy nagy szobában egyedül, míg a fiúk egy kis lyukban nyomorogtak ketten. Én a gardróbban egyedül alig fértem el, két ember ott lehetetlen lett volna.

Volt egy másik önkéntes, aki magyar és neki is ugyanaz volt a mentora, mint nekem, de ő lakhatott közel a mentorhoz, mert lány. És ő nem is volt magányos, mert közel volt a többiekhez meg a városhoz.

Szervezete válogatja

Nem egyformák a szervezetek, szervezete válogatja, ki hogyan segíti az önkéntesét,  meg ki hogyan tartja be a szerződést, de az biztos, hogy ha 2014 után nem szigorították volna be az EVS-t, akkor jobb helyre is tudtam volna menni, nem csak oda ahol fogadtak.

Nem akartam elárulni az ország nevét, de mivel nagyon sokan panaszkodnak, meg nagyon sok ebben az országban a rossz evs tapasztalat, ezért leírom. Hollandia.

Beszéltem több Hollandiában lévő ex- és jelenlegi önkéntessel és szinte minden szervezetre panaszkodnak. Főleg a szállásokra, rossz körülmények, rossz lakótársak, rossz mentorok, stb. nálunk a munkára is panaszkodnak hogy nem erre számítottak stb.

Nálunk a szállásokon egyre rosszabbak a körülmények. Két éve még nem volt önköltségű az ágynemű, két éve még minden szálláson volt mikró, most már csak egy-kettőben van. És egyre több olyan szállás lesz, ahol se konyha, se fürdő, semmi nem lesz bent, csak egy ágy, ahol majd ketten nyomoroghatnak.

Ezt onnan tudom, hogy mikor jöttem el haza, akkor kezdték el csinálni ezeket a szállásokat. Volt már előtte is pár ilyen, de most már egyre több lesz. Hát nem irigylem azt, aki oda megy evs-re ezek után. Sokan mentek haza tőlünk eddig is, ezek után még többen fognak.

Szereztem élményeket, meg jól éreztem magam, de ha ezeket az élményeket társasággal éltem volna át, sokkal jobb lett volna. Főleg, hogy most láttam először a tengert, meg most fürödtem először a tengerben. Milyen jó lett volna ezt valaki társaságával átélni! Szóval Hollandiába nem mennék EVS-re a helyetekben, nem ajánlom. Ha mégis, készüljetek fel ezekre, ne érjen ott meglepetés.

Összegzés az EVS-ről

Jelentkezés

Vannak feltételek a korhatáron kívül. Ha gazdag egyetemista vagy, van esélyed kijutni, viszont ha nem és valami betegséged is van, akkor nehéz lesz. És ne egyedül jelentkezz, hanem valakivel közösen, mert magányos leszel.

Utazás

Csak akkor ingyenes az utazás, ha kétszáz valahány euró alatt van az oda-vissza utad, mert annál többet nem fizetnek ki. Ez marketingfogás, ne hidd el. Közeli országba mész, akkor valóban ingyen van, ha távolra mész, akkor még neked kell ráfizetni sokat.

Előre nem fizetik ki az utadat, saját pénzből kell kiutaznod, aztán vagy kifizetik vagy nem. Nulláról indulni képtelenség, ezért is a csóróknak nehéz ez az egész. Ráadásul Pestre kell utazgatnod a küldő szervezethez a kiutazás előtt, amit nem fizetnek, mert a hazádban vagy még. Nesze neked, csóró vidéki, megint meg vagy lőve.

Legyen külföldi utazási tapasztalatod, mert az evs nem utazási iroda, ezért senki nem megy ki eléd. Szóval ha még nem jártál külföldön, akkor evs-el nem is fogsz kijutni, max. ha viszel ki magaddal valakit és többen csak kitaláltok valamit, hogyan tovább.

Szállás

Tudjál aludni emeletes ágyon is, mert nincs más. Tudjál főzni, mert nem minden szálláson van mikró. Vigyél ágyneműt, mert nem biztos, hogy kapsz. Ne legyél kövér, mert nem biztos, hogy beférsz egy kis lyukba, ahol az ágyad van.

Tudjál zajban aludni, mert a lakótársaid reggelig buliznak, meg a szobatársad nagyon horkol. Ne legyél éjszakai WC-re járós, mert nem minden szálláson van WC és fürdő, ha mégis, akkor öltözz fel és a természetben tudod csak elintézni.

Tömegszálláson minimum 6-an fogtok egy kis hűtőt használni úgy készülj, ott még intim tered se lesz. Vagy magányos leszel vagy intim tered nem lesz.

Mentor

Aki speciális igényű evs-re megy, annak lesz személyes mentora is. Bár nem biztos, hogy mindenki kap, mert nálunk a süketnémáknál nem volt jeltolmács például.

Igaz, hogy ők ketten voltak és el is voltak a többiekkel, csak nekem volt mentorom, mert én csak az anyanyelvemen tudok. És mással valóban nem is tudtam beszélgetni, csak a mentorommal.

Ezért nem elég a mentor, vigyél ki magaddal valakit, hogy legyen társaságod. És magyarországi mentort kérjél, mert az enyém határon túli volt és nem hitte el, hogy milyen élet van itthon, hogy vagyok olyan csóró, hogy a saját hazámban nem tehetem meg, hogy utazgassak.

(Ezért lenne teljesen jogos, ha elvennék a határon túliaktól a szavazati jogot, mert azt se tudják, milyen élet van Magyarországon, na de ez most nem ide tartozik.)

Nyelvtudás

Nem szokták reklámozni, hogy kell az evs-hez nyelvtudás, pedig kell. 2014 előtt nem kellett, most már kell. Csak ott fogadnak bárkit, ahol én voltam, de ott is csak szívatják az embert, meg rosszak a körülmények.

És nem elég a fogadó ország nyelvét tudni, mert angolul történik minden kommunikáció. A kötelező evs tréningek is angolul vannak és oda meg perfect angol kell, hogy megértsd. Nálunk ott szinte minden magyar ment kérdezni a fordítót, hogy akkor most mi is van, mert ők se értették, pedig tudnak angolul.

Beilleszkedés / társaság

Rövidtávú evs-nél könnyebb társaságot találni, mert csoportokban csináltok mindent és többen is mehettek egyszerre az országból. A hosszútávú evs-nél már nehezebb, mert egyedül utazol, egyedül csinálsz mindent.

Ha meg mentorod lesz, akkor még el is választanak a többiektől, mert nem lehetsz a mentorodhoz közel a munkaidőn kívül. De ezt szervezete válogatja. Ha nyelvtudás nélkül mész ki, ezt mindenképp beszéld meg a küldő és fogadó szervezettel is, hogy hadd vigyél ki magaddal valakit vagy ne válasszák szét a mentortól, illetve a többi magyartól, ha vannak.

A diszeseknek beilleszkedési nehézségük is van, nem beszélve azokról, akiknek enyhe autizmusa van. Nem volt fair, hogy engem elválasztottak a többiektől diszes létemre. Lelkileg meg is törtem a magánytól, de még így sem tettek azért, hogy nekem jobb legyen.

Nem mindenkinél válik be az a módszer, hogy összezárják külföldiekkel és akkor a kényszer ráveszi az angolra. Akinek így se megy, az soha nem tanul meg egy idegen nyelvet. Nem minden diszlexiás tud megtanulni nyelvet. Akinek erős disze van, annak nem fog menni semmilyen módszerrel.

A másik dolog, ami miatt nehéz még a beilleszkedés, ha különc vagy. Senkivel nem volt közös érdeklődés, én voltam egyedül rocker és ráadásként én voltam egyedül, aki csak az anyanyelvén tud. Így persze hogy nem közeledtek felém.

Szóval ha rocker vagy és nem tudsz nyelvet, akkor mindenképp vigyél ki magaddal valakit, mert magányos leszel. Rövidtávúnál ezekkel a nehézségekkel nem voltam egyedül és társaságom is volt. Sőt rövidtávúnál még barátnőm is volt.

Szerződés

Angol nyelven van, tehát ha csak a fogadó ország nyelvét beszéled, akkor visszaélhetnek vele, hogy nem tudod, mi van benne és nem tartják be. Felolvassák neked, de bármit mondhatnak, meg bármit kihagyhatnak belőle. Igy megvédeni se tudod magad.

Rövidtávú vs hosszútávú

Ha valami nehézséged, vagy betegséged van, akkor válaszd a rövidtávút kétszer, mert a hosszútávúnál nem foglalkoznak az emberrel. De ezeket mind szervezete válogatja.

Hosszútávúnál mindenképp utána kell érdeklődni a körülményeknek meg a mentoroknak, hogy mennyire segítik azt, akinek betegsége vagy nehézsége van.  Utána kell érdeklődni a helynek, milyen véleménnyel vannak róla az ex önkéntesek meg a jelenlegi önkéntesek is.

Látatlanban hosszútávúra nem szabad menni speciális igényűen. Ha egyáltalán létezik még speciális igényű evs…”

(Fotó: europeanvoluntaryservice.org)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.