Minden idők egyik legátfogóbb, frissen megjelent felmérésének eredményei azt mutatják, hogy ma világszerte kevesebben vállalnának külföldön munkát, mint négy éve, a legutóbbi hasonló kutatás idején. Magyarországon is csökkent a határátkelést fontolgatók száma – vajon mi lehet a jelenség oka?
Összesen 197 országban 366 ezer embert kérdezett meg a Boston Consulting Group (BCG) a The Network nevű online nemzetközi munkaerő-toborzó céggel közösen arról, elmennének-e külföldre dolgozni. A most megjelent felmérés eredményei kifejezetten érdekesek.
Ha egy mondatban kellene összefoglalni az elemzés következtetését, akkor az körülbelül az lenne, hogy csökkent a külföldi munka iránti érdeklődés. A BCG szerint ennek több oka van: egyrészt a bevándorlási szigorítás nyomán romlott a potenciális munkavállalók körében az Egyesült Államok megítélése.
Másrészt a britek kilépése az Európai Unióból is inkább visszafogja a lehetséges munkavállalókat, harmadrészt pedig az erősödő nacionalizmus sem kedvez a határátkelésnek. A BCG elemzése emellett megemlíti még a menekültválságot, az ázsiai gazdaság erősödését és a kelet-európai gazdaság fellendülését.
Összességében mindez azt jelenti, hogy míg a 2014-es felmérésben a megkérdezettek 64 százaléka mondta azt, hogy szívesen dolgozna külföldön, addig ez az eredmény most 57 százalék, ami ugyan még mindig elég magas számnak tűnik, de érzékelhető csökkenés.
Mi történt?
Az elemzés szerint előfordulhat az, hogy a világ kevésbé lett mobilis, viszont az is lehetséges tényező, hogy a munka maga sokkal globálisabbá vált, azaz egyre kevesebb embernek kell elhagynia a lakhelyét ahhoz, hogy igényeit kielégítő, jól fizető állást találjon. (Nyilván itt részben a távmunka előretöréséről is szó lehet, gondolom én.)
Érdekes az is, hogy a felmérésben szereplő 50 legnépesebb ország közül csak hétben nőtt jelentősen a külföldi munkavállalási kedv 2014-hez képest, míg 12-ben jelentősen csökkent. (A „jelentősen” annyit tesz, hogy 10 százalékpontos eltérést mutat.)
A személyes tényezők is komoly szerepet játszanak a mobilitásban, például azok, akiknek gyermekük van, sokkal kevésbé mozdulnak, mint a gyermektelenek (52 százalék vs 60 százalék).
Ugyanígy az egyedülállók inkább lesznek határátkelők (65 százalék), mint a házasok (51 százalék), és még a nemek is számítanak (a férfiak 61, a nők 53 százaléka vágna bele), nem beszélve a korról (a húszas éveikben járók 61 százaléka áll itt szemben a hatvanas éveiket taposók 44 százalékával).
A tanulmány szerzői ezen a ponton megjegyzik azt is, hogy mivel a válaszadók többsége a fiatalabb korosztályokhoz tartozik, ezért a poszt elején említett globális 57 százalék még torzíthat is kicsit.
Akire szükség lenne, kevésbé megy
Számomra kifejezetten érdekes megállapítás volt, hogy éppen azok a kevésbé vállalkozó szelleműek, akikre a legnagyobb szükség lenne. Miközben rengeteg embert keresnek szállodákba, idősgondozásra, gyártósorokra, éppen azok, akik ezeket a munkákat elvégeznék (jellemzően az alacsonyabb végzettségűek) az átlagnál kevésbé mobilisak (körükben 50 százalék a külföldi munkavállalás iránti hajlandóság).
Ha már itt tartunk, megváltozott az is, hogy miért vágna bele valaki a határátkelésbe. Míg 2014-ben a legfontosabb ok a több tapasztalat volt, addig (miközben ez a tényező továbbra is jelen van) idén két praktikus motiváció, a jobb karrierlehetőség és a magasabb életszínvonal, is csatlakozott.
Ami a célországokat illeti, Európán belül a Brexit előtt az Egyesült Királyság volt a legnépszerűbb, ám az elmúlt két évben Németország vette át a helyét, olyannyira, hogy az Egyesült Államok mögött immár a németek állnak globálisan is a második helyen, nagyon sok embert vonzva nem csak Kelet-Európából, de a Közel-Keletről, Észak-Afrikából és Oroszországból is.
Mi a helyzet Magyarországgal?
A Boston Consulting Group elemzése szerint a közép-kelet-európai országokban a gazdaság fejlődése érzékelhetően háttérbe szorította a kivándorlás iránti elkötelezettséget. (Illetve az elmúlt 7-10 évben lezajlott a határátkelés első hulláma, teszem hozzá.)
A lengyel, horvát, szlovén és román válaszadók hirtelen bőven az átlag alatt találták magukat, ami az elvándorlási hajlandóságot illeti, ami azért különösen érdekes, mert négy éve még bőven az átlag fölött voltak.
„A világnak ezen részébe sok befektetés érkezett, és a legtöbb régiós gazdaság a világátlag fölött nő” – jegyzi meg a tanulmány.
Ami Magyarországot illeti, a magyaroknak csak 35 százaléka menne külföldre, ami messze elmarad a világátlagtól, és még érdekesebb a drámai csökkenés a négy évvel ezelőtti 58 százalékhoz képest.
A fiatalok (45 százalék a korábbi 60-nal szemben) és a magasan képzettek (37 százalék a 65-tel szemben) esetében is jelentős a csökkenés – derült ki a magyar adatokból, melyeket a Profession.hu szállított 12 443 munkavállalót megkérdezve.
Ami viszont elgondolkodtató, hogy a 20 év alattiak esetében még mindig kétharmad menne külföldre (ez meghaladja a globális átlagot), és az átlagnál magasabb a határátkelési hajlandóság az IT és technológiai szektorban (46 százalék), az üzleti adminisztráció területén (44 százalék), a médiában (43 százalék), valamint a doktori fokozattal rendelkezők között (40 százalék).
Hogy mindennek mi az oka, az érdekes kérdés, nyilvánvalóan elsősorban a bérek emelkedése, de emellett én azt sem zárnám ki, amint már fentebb említettem, azaz hogy az első nagy határátkelő hullám már lezajlott. Ti mit gondoltok?
Szívesen dolgoznál külföldön? Válogass közel 1000 álláslehetőség közül a Határátkelőn!
(Fotó: pexels.com)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Az utolsó 100 komment: