Nem feltétlenül kell ahhoz határátkelőnek lenni, hogy emberi kapcsolatok lazábbá váljanak, vagy megszűnjenek, de kétségtelen, hogy a távolsággal ennek megnő az esélye. Emellett elugrunk ma Japánba, ahol érdekes változások várhatók és családot látogatunk Új-Zélandon.

Előfordul az, hogy valahogy egyes embereknek megszűnünk létezni, még akkor is, ha nem teszünk semmi rosszat – csak az élet így hozza. Ezen gondolkodott el egy eddig itt még nem szerepelt blog, a Szemünkben a világ Belgiumban élő szerzője.

„Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám. 

Hát, így jártam. Talán azon, hogy ezen túl tegyem magam segít, hogy a gyerekek felnőttek. Ők maradnak, szeretnek minket, mellettünk vannak. Átalakult ez a szeretet mély, tartalmas szeretetté, ragaszkodássá, egymás tiszteletévé, kiállássá, stb. stb. 

Számomra mindig is az egyik legfontosabb volt a hűség mindenekfelett. Nem kell nekem magyarázni, hogy másfelé ment az élet, hogy új érdeklődési kör és ezzel együtt új barátok jöttek. Ez csak bla-bla. Ha igaz volt ez a barátság, akkor nem fog ki rajta semmi, még az idő vas foga sem. A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. 

Pedig van ilyen! A mai napig ugyan úgy értjük meg egymást mint 10-15 éve. Hiába sodort el egymás mellől az élet, még mindig szeretjük és tiszteljük egymást. És hálás vagyok ezért. 

Az ember elgondolkodik, hogy érdemes-e beengednie embereket az életébe. Érdemes-e barátkozni, látogatni, beszélgetni, együtt sírni-nevetni. Minek? Engem akkor hagytak magamra amikor a legjobban kellettek volna a barátok. De azt is tudom, nehéz terhet hurcolok, aminek a cipelésére nem kérhetek meg senkit… 

Valami miatt nem érezte azt egyetlen sem, hogy segítenie kellene. Nem baj. Azt gondolom jobb ez így. Már bölcsebb vagyok (talán). Ha jönnek az új lehetőségek és kezd komolyra fordulni a dolog akkor már előre szólok, húzzon el akárhová, ne akarjon engem, minket. Védem magam, mert bele lehet „dögleni” a magányba, komolyan mondom. (...) 

Mégis volt valaki. Ő nem tudta, de belehasított az éjszakába, mikor 1600 km-ről jött most is a lélekmentő üzenet, hogy valami miatt nagyon sokat gondolok rád. Hát, volt miért … 

Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást. Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást. Eddig is így volt, ezután is így lesz, maradok magamhoz hű. Az elveimhez, az érzéseimhez. Ahhoz, ahogy én szeretek. Most nem jött össze, dobjunk ki azon a bizonyos ablakon 10-12 évet. Így jártunk. � 

De nem vagyok hajlandó feladni! Maradok, aki voltam, még mindig hálás vagyok minden kedves szóért, gesztusért, a reggeli kávézásokért, „eltűntél, mi a baj” jelzésekért, a ne légy hülye beszólásokért. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket.” 

A teljes posztot itt találjátok, olvassátok el! 

Felnőtt vagy gyerek? 

Európában általában 18 évesen válik jogilag felnőtté valaki, ám nem mindenhol van ez így. Japánban most épp 20 év a korhatár, viszont a hírek arról szólnak, hogy ez változni fog – számol be a Tshabee in Japan blog.

„A hír a polgári törvénykönyv módosításáról szólt, amiben 2022-től leviszik a nagykorúság határát 18 évre a mostani 20-ról, hogy ezzel ösztönözzék a fiatalokat a mihamarabbi társadalmi szerepvállalásra. 

És hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Kb. annyit, hogy 18 éves kortól nem kell majd szülői beleegyezés a házasságkötéshez. Merthogy most szülői beleegyezéssel a fiúk 18, a lányok pedig 16 éves koruktól házasodhatnak. A lányok esetében ez a kiskapu teljesen meg is szűnik, ők is csak akkor házasodhatnak majd, ha betöltötték a 18-at. Sok öreg úriember nagy bánatára... :D (...) 

Ezenkívül jelenleg, ha egy kiskorú szülői beleegyezés nélkül köt valamilyen szerződést, azt a szülei bármikor felmondhatják. Ennek a korhatárát is leviszik 18 év alá. 

Azon pedig még megy a vita, hogy a fiatalkorúak büntetésére vonatkozó törvények jelenlegi 19 éves felső korhatárát is levigyék-e 17 évre. Így 18 éves kortól felnőttként kellene felelősséget vállalnia a tetteikért a gyerekeknek. Állítólag ez a módosítás is hamarosan át fog menni. 

Egyvalami nem fog változni: az alkoholfogyasztás és dohányzás alsó határa. Az továbbra is 20 év marad.” 

A teljes posztot itt találjátok.

Családlátogatás Új-Zélandon 

Mindig nagy öröm, amikor a család meglátogatja az embert, különösen így van ez, ha olyan messze vetett valakit a sors, mint az Új álom blog Új-Zélandon élő szerzőjét és családját. Ami viszont nekem külön öröm, hogy a poszt mindenki számára érdekes leírásokat is tartalmaz, például a tömegközlekedésről vagy egy szuper autókiállításról.

„Sokat gyalogoltak, és sokat használták a buszokat is. Péterrel odaadtuk nekik a Snapper kártyánkat, amit a buszokon tudtak használni. így egész Wellyt be tudták utazni busz segítségével. 

Ha valaki erre jár, és hosszabb időt tölt itt, akkor érdemes beszerezni a kártyát. Olcsóbb a tömegközlekedés vele. A kártyát magát a legtöbb élelmiszerboltban be lehet szerezni, majd pénzösszeget lehet rá tölteni, amit egy-egy utazás alkalmával levon a buszon található leolvasó. Wellington különböző zónákra van beosztva, amelyek más és más összegbe kerülnek az utazások alkalmával. 

Nagyon szerencsések voltunk az időjárás tekintetében, egy kezemen meg tudom számolni hány nap esett az eső... Nem sokszor, ami azt jelentette, hogy amit elterveztünk a három hétre, az teljesült is. Mindenhova eljutottunk, ahová szerettünk volna. 

Ha éppen esett, vagy nem voltunk biztosak milyen idő lesz, akkor vagy a városba mentünk a Te Papa múzeumba, vagy pl: egy csodás autókiállításra. 

Paraparaumuban található Új-Zéland egyik legnagyobb autókiállítása. Na nemcsak autókat, hanem motorokat is lehet találni, sőt egy repülő is van, ha pontosak akarunk lenni. Kész időutazás, olyan ritkaságokat lehet találni itt, amit máshol már nem nagyon látni. 

Péterrel már nem először voltunk, de még mindig tátott szájjal tudtunk végigsétálni az autók között. És hát Lili is imádja az autókat, így ő se unatkozott. 

Zealandia is nagy kedvenc, sokat járunk ide. Gyönyörű erdős rész, egy mesterséges tóval, és rengeteg madárcsicsergéssel. 

Aki a természetet és a madarakat szereti, annak kötelező. Nagyon vigyáznak rá, sok önkéntes van, aki jön és rendben tartja az erdei ösvényeket, kirándulásokat szervez, madarakat mutat be. Éjjel kiwi nézőbe is lehet jönni.” 

A teljes poszt jó sok képpel itt található, ne hagyjátok ki!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.