Szombaton 16 óráig még kérheti felvételét a külképviseleti névjegyzékbe az, aki április 8-án nem Magyarországon, hanem külföldön akar szavazni, azaz van bejelentett magyarországi lakcíme. Sokan vannak így a határátkelők közül is, eddig közel 50 ezren jelezték, hogy így voksolnának. Az alábbiakban következzenek Orsolya (saját meghatározása szerint „egy majdnem kalandvágyból elkövetett határlépést megélt magyar) gondolatai a választásokról.

„Évekkel ezelőtt anyagi kilátástalanságtól szenvedve egy másik utat választottam. Több éves küzdelem után, mára elmondhatom, hogy megérte, és nincs az a „Gyere haza fiatal”-program, ami ezt a döntést megváltoztatná. 

Voltak nehéz pillanatok, mélypontok, völgyek… de a kitartó munka meghozta a gyümölcsét, nem panaszkodom. Sőt, mérhetetlenül boldog vagyok. Sok jó (Trianon előtti) magyar embert ismertem meg, talán többet, mint otthon. 

Sokat gondolkoztam azon, hogy mi az oka annak, hogy itt ennyire más a hozzáállás. Összefogás, segítségnyújtás, kedvesség, jókedv. (Még mindig a magyarokról beszélek.) 

Sokat gondolkodtam, mi lehet az oka. Az alacsonyabb szintű munka mellett is biztosított a megélhetés? Kevesebb a matek hó végén? Ugyanaz a késztetés indított el minket? Ugyanazt a rögös utat jártuk be? Talán sosem kapok választ. 

Szembesültem vele, hogy az otthon maradt barátaim ezt nem tudják átérezni, befogadni, nem az ő valóságuk. Ugyanakkor minden hazalátogatás alkalmával mellbe ver az a levertség, szürkeség, negativitás, amivel szembe találom magam. (Tisztelet a kivételnek!) 

Bár én eljöttem, de sok szerettem maradt. És én aggódom. Aggódom, merre tart az életük, aggódom, nehogy megbetegedjenek, aggódom, mi lesz velük, ha kórházba kerülnek, és én nem leszek ott. (Na nem mintha jobb lenne, ha ott lennék.) Aggódom a jövőjükért. 

Hazamennék-e? 

Jelen pillanatban azt mondom, hogy majd ha lesz innen egy jó nyugdíjam. Elborzadva hallgatom azokat a kisgyerekeseket, akik hazaköltöznének, mielőtt a gyerek suliba megy. 

Szerintem a legtöbb, amit tehet a gyermeke jövőjéért, az az, hogy biztosítja neki a nyitott világot azzal, hogy nyelveket tudjon erőlködés nélkül. Nyitva hagyja neki a kaput a szabad választáshoz. 

Talán sokan hazaárulónak tartanak, el is bizonytalanítottak, hogy akarjak-e szavazni 2018-ban. El is érkeztünk a fő témához. 

Érdekeljen-e a választás? 

Egyrészről nem érzem jogosnak, hiszen nem azokat a terheket viselem, nem abban a valóságban élek, az én jövőm már nem múlik rajta. Ugyanakkor megszakadna a szívem, ha ez így menne tovább. Szeretném, ha ezzel a nyugalommal élhetnék otthon is, ha továbbra is büszke lehetnék a szülőhazámra, a szeretteim biztonságban lennének, ha látnám a jövőt. 

Sok véleményt meghallgattam, mire elhatároztam, márpedig én szavazok. A fentieken felül a fő érv, hogy a jelenlegit erősítem, ha nem teszem. Márpedig ez bebizonyosodott: nem működik. Legalábbis nem a nép számára. 

Sajnos sok ismerősöm nyilatkozott úgy, hogy őt nem érdekli. Sajnos sokan közülünk (határlépők), hiába szeretnének szavazni, nem tudnak eljutni a szavazási ponthoz. 

Sokan vannak, akiket megvásároltak - sokan, akikkel elhitették, hogy jó ez így - sokan, akik sose élték át, nem látják, nem érzik – túl sokan ahhoz, hogy aki változást szeretne, de nem megy el, az megengedhesse magának, hogy kivonja magát. És én félek! 

Félek, hogy a fenti sokak miatt nem érvényesül a demokrácia, és meghiúsul a kormányváltás. (Ha ezzel már egy embert meggyőztem, már jó vagyok.) 

A demokratikus dilemma 

És itt jön a következő dilemma: Na jó, biztos, hogy így nem mehet tovább, de akkor mi?????  (Itt nyugtatnék meg mindenkit, ez nem propaganda lesz, csupán egy demokratikus dilemma. Tőlem választ nem kaptok!) 

Őszintén szólva nem nézek, olvasok, hallgatok ilyen jellegű híreket, de mivel szavazni akarok, kényszerhelyzetbe kerültem. Elkezdtem utánakérdezni, -nézni a potenciális lehetőségeknek. 

Hát senki nem győzött meg.  Mindenkinek van véleménye, mindenki hazudtolja, gyalázza a másikat, minden energiát erre fordítanak (csöndben-halkan kérdezem, mindezt kinek a pénzéből????). 

Ugyanakkor, bár mindenki állítja, hogy tudja a másik hazugságát cáfolni, erre vonatkozó, kézzel fogható bizonyítékot senki nem tud felmutatni. Ugyanakkor, ha mindenki hazugsággal vádolja a másikat, mi a garancia arra, hogy az ő szava igaz, szándékai becsületesek???? Sajnos túl sok volt a csalódás, hogy most jóhiszeműen álljak a kérdéshez. Senkinek nem tudok hinni. 

Szívem szerint a propagandákat leszűkíteném a tervekre, és azok megvalósításának tervére, és mindenkit kitiltanék, aki a másikat gyalázza, akadályozza, vagy bármilyen módon befolyásol. 

A fogas kérdés 

Hasonlóan állok a kérdéshez, mint a politikához: kézzelfogható tények nélkül nem szeretek állást foglalni. Minthogy olyan országban élek, ahol befogadták őket, így volt szerencsém hozzájuk. Nem az összeshez, és tény, hogy kerülök minden konfliktushelyzetet. 

Tények (saját tapasztalat): 

1, 2 km-es körzetben 2 db többszáz fős tábort húztak föl, több, mint egy éven keresztül éltek mellettem. Még élek, minden értékem rongálatlan maradt, a szüzességem sem volt veszélyeztetve. 

2, Miután beköltöztek, egy egész parkolónyi autó ablaka be volt törve, értékek kiszedve (elég ehhez egy személy is, és az se kell, hogy migráns legyen, előfordul sajnos…. tehát nem bizonyított, hogy migráns lett volna) 

3, Munkakörileg napi szinten látom, hogy mit kapnak az államtól (míg én, EU-tagállamosként, aktív dolgozó és adófizetőként, semmit…) 

4, Dolgoztam napi szinten migránssal, és ő volt az, aki mosolyt csalt az arcomra minden nap. 

5, Olvasom a híreket, mindkét oldalról, de egy embert se ismerek, aki bármelyik oldalt első kézből tudná alátámasztani. 

6, Nem járok nyilvános megmozdulásokra, nem utazok tömegközlekedéssel, nem hordok miniszoknyát, nem mozdulok ki egyedül… 

Félreértés ne essék, nem támogatom, nem értem, nem célom, hogy ez így folytatódjon. Csak a „kire szavazzak?” kutatásom során kiderült, hogy ez sarkalatos kérdés. Gyakorlatilag minden erről szól. 

Meglátásom szerint a jelenlegi kormány (bár nem terveztem állást foglalni, gondolom kiderült, hogy nem vagyok mellettük) egyetlen jó húzással (kerítés), és egy jól célzott propaganda-reklámmal sokak szívében megalapozta a saját sikerét, és ennek hatására saját barátaim is melléjük álltak. 

Holott nem vagyok meggyőzve, hogy ők (mármint a migránsok) jelentik a legnagyobb veszélyt. Még egyszer: nem támogatom, jobban örülnék, ha hazamennének, nyugodtabb lennék, és magabiztosabb, DE: azért, mert kitudjahánytízezerből 10-20-100 terrorista, erre alapozni egy ország döntését, ezzel leplezni egy egész ország 8 éves rossz döntéseit, minden más problémát ezzel a kérdéskörrel bírálni… szerintem nem releváns. 

Miért hisszük, hogy tőlük függ a jövőnk? Már akkor baj volt, amikor ők még el se indultak… 

Mindenki ígér minden jót 

Ez alapján a fenti kérdéskört ki is pipáltam. Mi maradt? Az oktatás, egészségügy, bérek, lakhatás, családalapítás, közhangulat. Persze mindenki ígér minden jót, nyilván. A jelenlegi is ígérte anno, nyilván. Az bebizonyította, amit… másra sincs garancia. 

De ha esélyt sem adunk, akkor mi marad? Az, aki bizonyította, hogy nem a MI érdekeinket szolgálja. Garancia nincs senkire, de ennél csak jobb lehet. 

Cáfoljátok meg a legnagyobb félelmemet, miszerint azért győznek megint, mert sokan nem mennek el szavazni. Még nem késő regisztrálni, tegyétek meg! És menjetek el! Mert mindenkinek maradt otthon valakije, mert mindenkinek vannak álmai! Ne hagyjuk ezt az esélyt újabb 4 évig parlagon, mert arra nincs időnk!” 

Ez természetesen egyetlen vélemény, amihez én csak annyit tennék hozzá, hogy mindenki menjen el szavazni, éljen a jogaival és voksoljon arra, aki neki a leginkább szimpatikus.

HÍRMONDÓ

Így szívhatod meg a levélszavazásnál

Nagyságrendileg 380 ezer külföldön élő magyar jelezte, hogy levélben szavazna az áprilisi parlamenti választáson. Köztük sok olyan határátkelő, aki leadta magyarországi lakcímét (ezért voksolhat levélben). Csakhogy van egy nem is olyan kis gond.

Csaltak a Brexit hívei? 

Javában dúl a Facebook-botrány, a legfrissebb hír a brit Cambridge Analyticánál lefoglalt iratokat érinti, melyek szerint a Brexit-szavazást propagálók két bűncselekményt is elkövettek.

Igazi egzotikus kaland vár 

Az egyetemista létben egyebek mellett az a jó, hogy olyan országokba is eljuthat az ember különböző ösztöndíjaknak köszönhetően, ahová másképp sokkal nehezebb lenne.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.