Az utóbbi napok botránya miatt egyre többen gondolkodnak el azon, hogy törlik magukat a legnépszerűbb közösségi oldalról, amin persze nem nagyon lehet csodálkozni, hiszen ki szereti, ha adatai olyan helyekre kerülnek, melyekről adott esetben még csak nem is hallott. A címben megfogalmazott kérdés viszont a külföldön élők körében talán még nagyobb dilemmát takar, hiszen a Facebook nagyon fontos eszköze a kapcsolattartásnak és az információszerzésnek. Szóval mi legyen?

Abban persze sok újdonság nincs, hogy a Facebook (jól felfogott üzleti érdektől vezetve) nagyon sok mindent (talán túl sok mindent is) tud rólunk, és az is csak a nagyon naivakat lephette meg, hogy a közösségi oldal rengeteg olyan információhoz fér hozzá rólunk, amit nem feltétlenül adnánk ki neki. Az azonban, hogy ez úgy kerül tovább harmadik félhez, mint az a Cambridge Analytica esetében történt, ami ezt arra használta, amire használta – nos, az sokaknál kiverte a biztosítékot és sokakat elgondolkodtatott. 

Mi több, sokaknál az utolsó csepp volt a pohárban, nem véletlen, hogy a Facebook ezekben a napokban története eddig legnagyobb válságával kénytelen szembenézni. Részletesebben nem mennék bele a történetbe, alighanem mindenki ismeri, aki olvas híreket, aki pedig nem, az gyorsan utána tud olvasni. 

A lényeg a mi esetünkben nem ez, hanem az, hogy vajon mit tegyen egy határátkelő, amikor ezzel a töröljem magam / maradjak fenn problémával szembesül. 

Nyilván a kommentek tele lesznek olyan megjegyzésekkel, hogy „én nem is használtam soha”, meg „aki nem tud odafigyelni a beállításokra, az meg is érdemli, bla-bla-bla”, ám szerintem a probléma ennél sokkal összetettebb. 

Még ha az ember próbál is tudatosan jelen lenni a közösségi oldalakon (soha nem jelentkezik be a Facebook-profiljával más oldalakra, nem játszik rajta, nem tölt ki mindenféle kérdőíveket és kvízeket – ugye ebből robbant ki a mostani botrány is -, és csak olyanokat jelöl be/vissza ismerősként, akiket valóban ismer), szóval minden tudatosság mellett is nehéz elkerülni, hogy egy csomó olyan dolgot megosszunk magunkról, ami maximum az ismerőseinknek szánunk. 

A Facebook a legtöbbünknek ugyanis a kapcsolattartás és a tájékozódás fontos eszközévé vált. 

A kapcsolattartás 

Határátkelőként nehéz alábecsülni a Facebook (de most itt írhatnék más közösségi oldalakat is) jelentőségét. Ezen chatelünk, ezen tudjuk követni, mi történik közelebbi-távolabbi ismerőseinkkel, ez az a platform, ahol a legtöbben többé-kevésbé naprakészek tudunk maradni arról, mi a helyzet a minket érdeklő emberekkel. 

Külföldön ez aztán hatványozottan fontos lehet, hiszen a személyes találkozások jóval ritkábbak akár a barátokkal, akár a családdal. Nem lehet csak úgy összefutni az ismerősökkel és fényképeket nézegetni a gyerekekről, vagy dumálni kicsit, ehhez kell egy platform. Ami a legtöbbünknél a Facebook. 

„Külföldön élve eszembe sem jutna törölni magam a Facebookról. Ez kapcsol össze az otthonommal, ezen keresztül tudom tartani a kapcsolatot, itt követem a babaként és kis totyogóként látott gyerekek növekedését a szüleik posztjain keresztül… olyan napló ez, amin keresztük követni tudom, mit is csináltam az elmúlt években, és mit csináltak a többiek” – írta például Emma egy Norvégiában élő ismerőse. 

Nyilván a kapcsolattartásra vannak egyéb nagyszerű eszközök (a Skype, az Instagram, bár utóbbi nem sokkal jobb, mint a Facebook, ha egyáltalán, ráadásul még a tulajdonos is ugyanaz…), ám mindegyikkel van valami gond. Vagy nem annyira elterjedtek, mint a Facebook (még mindig ilyen az Instagram), vagy más típusú kommunikációra jók igazán (Skype). 

Akárhonnan is nézem, a legtöbben még mindig a Facebookon vannak fent, ami azért elég fontos szempont. 

A tájékozódás 

A másik fontos kérdés határátkelő szempontból a tájékozódás. Nyilván nem túl bonyolult az interneten összeszedni mindenféle információkat, ugyanakkor a Facebookon gyakorlatilag mindenre találhatunk csoportokat, legyen az egy adott ország ügyintézési kérdései, gyereknevelés vagy amit akarsz. 

Ezekben a csoportokban olyan ismeretségekre is szert lehet tenni, melyekhez egyébként sokkal nagyobb energiabefektetéssel tudnánk csak hozzájutni (ha egyáltalán) és azért ez sok határátkelőnek segített már akár ügyintézésben, akár a nehezebb időszakok átvészelésében. 

Egy-egy ilyen csoport tagjai jó esetben kifejezetten jó közösséget tudnak alkotni. „Kismamaként külföldön nevelve a gyermekeim nagy mázli volt, hogy a helyi Facebook-csoportokban rátaláltam a külföldi sorstársaimra – először Oslóban, aztán Firenzében” – mesélte a Wash Your Language blog szerzője.

„Összekötött minket az, hogy messze voltunk a családjainktól, és ugyan sok esetben különbözőek voltak a problémáink (például érdeklődve követtem, ahogy az egyik olasz anyuka az anyósával próbált dűlőre jutni), ugyanakkor voltak közös témáink is, mondjuk az iskolakérdés” – tette hozzá. 

Az ilyen csoportokban persze sokkal sürgetőbb problémákra is lehet megoldást találni, legyen az hétvégi orvos, egy bizonyos gyógyszer helyi elnevezése, és még sorolhatnám. 

A Facebook sötét oldala 

A fentiek alapján persze felmerülhet a kérdés, hogy akkor egyáltalán miért merül fel a közösségi oldal elhagyása. Mondjuk azért, mert rengeteg olyasmi van, ami borzalmasan idegesítő benne, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. 

Nem nagyon mennék bele mélyebben, alighanem sokunk közös tapasztalata, hogy a Facebook kihozza az emberekből a legrosszabbat, olyan negatív, sokszor minden értelmezhető határon túlmenő agresszív hangnem uralkodik a kommentek között, hogy az embernek elmegy a kedve mindentől. 

És akkor még nem beszéltem arról, milyen függőséget okoz, mennyire képes a kapcsolatteremtés mellett arra is, hogy elszigeteljen, vagy ott vannak a reklámok, a sokszor teljesen időpocsékoló jelenlét – de nem sorolom tovább, ezeket mindenki tudja. 

Összességében a Facebook negatívumai darabra bőven lenyomják a pozitívumait, ugyanakkor utóbbiak sokkal erősebbek és fontosabbak bizonyos szempontból, mint az előbbiek. 

Mi legyen tehát? Mentsük le szépen az elmúlt éveink emlékeit, a fényképeket, stb. a Facebookról és távozzunk? Vegyük fel a kapcsolatot emailen azokkal a barátokkal, ismerősökkel, akik tényleg fontosak, a többit pedig felejtsük el? Hozzuk vissza a csoportos emailek korszakát? 

Ti mit gondoltok?

HÍRMONDÓ 

Miért mennek el a fiatalok? 

„Úgy szoktuk jellemezni a rendszert, hogy az visszafogja a nagymértékű társadalmi mobilitást és kreativitást. A fiatalok nem feltétlen azért mennek el, mert kint jobban élnek…”. 

Marad az óraátállítás? 

Aligha vagyunk egyedül azzal a szenvedéssel, amit az újbóli óraátállítás ilyenkor pár napig okoz, szóval nem csoda, hogy egyre hangosabbak az eltörlése mellett érvelő hangok. De mekkora esély van erre az Európai Unióban? 

Irány a világ – ösztöndíjjal! 

Fiatalként az egyik legjobb dolog, hogy rengeteg ösztöndíj közül válogathatunk, legyen az nyári gyakorlat vagy féléves egyetemi lehetőség. Minisorozat első rész.

(Fotó: pixabay.com/geralt)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.