Azért ilyentájt, február közepén az embernek már nagyjából a hócipője tele van a téllel, még akkor is, ha nem Skandináviában él. Ha pedig ott, vagy oda vágyik, akkor különösen érdemes felkészülni a sötétre és az azzal járó mindenféle lelki nyavalyákra. Ti hogy bírjátok a februári időjárást?

Dánia, Norvégia vagy éppen Svédország sokak számára vonzó a kiemelkedően magas életszínvonal miatt, ugyanakkor az északi életnek vannak olyan vetületei, amelyek egy magyar számára okozhatnak nehézséget, és erre jó felkészülni, ha oda indulnánk. 

Így február közepén (ami reméljük, már inkább a tél vége felét jelenti) például sokunknak elege van a hidegből, a rövid nappalokból, és vágyunk már a napsütésre, a melegre, a tavaszra. 

Mit szóljanak akkor a skandinávok? 

Még pontosabban mit szóljanak azok, akik valamelyik skandináv országban (azokon belül is esetleg északon) élnek? Mert egy dolog hallani és olvasni a hosszú, sötét télről, egy másik átélni azt. 

Nem csoda, hogy a lakosság mintegy 10 százaléka úgynevezett szezonális hangulati zavartól (SAD – Seasonal Affective Disorder) szenved, és erre nekünk is érdemes felkészülni, ha oda tartunk. 

„Délután 4 óra van kora novemberben Oslóban, és tök sötét van odakint. Határátkelőként Norvégiában élni azt is jelenti, hogy ősszel és télen az ébren töltött órák nagy részében sötét van – a legjobb esetben 6 órát van világos egy nap” – írta a norvég fővárosban élő Anna Maria.

Ez a nem túl felhasználóbarát időszak októbertől márciusig tart. A tél közepén Oslóban például a nap reggel 9 óra körül kel és délután 3-kor megy le. Északabbra természetesen még rosszabb a helyzet és persze napközben sem feltétlenül süt a nap – írta Anna Maria. 

Vigyázat, depresszió! 

A magam részéről kevés dolgot utálok jobban, mint amikor reggel még sötét van, amikor az ember munkába indul, és délután már sötét van, amikor hazafelé tart. Na most ezt hosszú hónapokon, majdnem egy fél éven át csinálni – hát, nem tudom… 

Nem csoda, hogy az ember energiaszintje és életkedve ilyenkor nincs a csúcson, és sok mindenhez van kedve, de az ágyból kikelni reggel nem nagyon. (A dolog tudományos magyarázatába, a szervezet túlzott melatonin-termelésébe – ez ugye a természetes alvási ciklus fenntartásáért felelős hormon, ami a sötétben hajlamos túltermelni magát – most ne menjünk bele.) 

„Munka után behúzódom a meleg, barátságos kuckómba, gyertyákat gyújtok, így harcolva a nyomasztó sötétség ellen” – vázolt egy lehetséges stratégiát Anna Maria. Ha valaki ennél markánsabb élményre vágyik, akkor vannak naplámpák is, amiket receptre lehet kapni, az orvos írja fel a fent említett SAD-ben szenvedő norvégoknak. 

Hó, hó, hó 

Ha van valami, amiért viszont szeretnék Skandináviában élni, az a hó. Mert ha már tél, akkor legyen hideg és hó, nem igaz? (Vagy legyen plusz 20 fok, de a Közép-Európában szokásos szöttyös semmilyen idő valahogy nem jön be.) 

Na, hát hó aztán a régió nagy részében akad, novembertől mondjuk márciusig, és az tényleg gyönyörű. Más kérdés, hogy Anna Maria szerint vannak hátrányai is, például a hatalmas jégcsapokra jó vigyázni, mert elég kínos, amikor az ember nyakába zuhan egy. 

Márpedig zuhan: Oslóban minden évben van legkevesebb egy halálos áldozata a letörő jégcsapoknak. Azért a norvégok javára legyen írva, hogy próbálnak tenni ellene, ahol veszélyesnek tűnik a helyzet, ott lezárják az adott szakaszt és szakemberekkel verik le a jégcsapokat. 

Megtanulni öltözködni 

Ahol hó és jég van, ott hideg is van. Nagyon hideg. Mondjuk -30 C fok, ami azért már elég zord. Más kérdés, hogy például a norvégok szerint „rossz idő nem létezik, csak rosszul felöltözött ember”, és ebben lehet valami. 

Mindebből ránk, határátkelőkre nézve az következik, hogy (akármilyen hülyén hangzik elsőre) bizony meg kell tanulnunk helyesen felöltözni, olyan laza 3-6 réteget magunkra rángatva, az időjárástól és a ruházat minőségétől függően. 

Mindezt érdemes figyelembe venni akkor is, amikor útnak indulunk valahova. Anna Maria szerint olyan 10 percet kell hozzáadni a nyári menetidőhöz, ennyi ideig tart ugyanis amíg felvesszük a rengeteg ruhát és kihámozzuk magunkat belőle, és nyilván lassabban is mozgunk a havas, rosszabb esetben jeges felületeken. 

Ha már itt tartunk: a lábbeli élet-halál kérdése lehet a téli hónapokban, érdemes vastag gumitalpú csizmát vagy cipőt viselni (különben akkorát eshetünk, mint az ólajtó), ami lehet, hogy természetesnek hangzik azoknak, akik havas vidéken nőttek fel, de az enyhébb éghajlatú országból érkező külföldiek csúnyán benézhetik. 

A sötétségben is pislákol a fény 

Mindezek után nem véletlen, hogy a határátkelőknek azt tanácsolják, ha tehetik, inkább tavasz vége felé, de semmiképpen sem a tél elején költözzenek Skandináviába, így ugyanis több idejük van hozzászokni a környezethez, és mire beüt a számukra kicsit talán depresszív tél, addigra jó esetben már kialakították a maguk kis rutinját és elkezdtek beilleszkedni. 

Ami nagyon fontos, mert a skandinávok télen hajlamosak befelé fordulni, és elég nehéz velük barátkozni Anna Maria szerint. 

Persze akadnak olyanok, akik szerint éppen télen érdemes költözni, azzal a merőben optimista felkiáltással, hogy „utána már csak jobb lehet!” - én azért inkább a nyári érkezésre szavaznék (ha érdekelne bárkit is). 

„Tavasszal vagy nyáron érkezve Oslóba, Helsinkibe vagy Stockholmba elvarázsolnak a nyitott, barátságos helyiek, a kinti életmód, az emberekkel teli kávézók, hajók, és a rengeteg kiránduló” – írta az Expat Arrivals bloggere. 

Mindez nem a hőmérséklet, hanem a napsütés függvénye. „Múlt tavasszal egy napsütéses március délelőtt elmentem sétálni, a hőmérséklet alig volt fagypont felett. A sarki pékség mellett többen üldögéltek egy asztal mellett télikabátban, fagyit nyalogatva – számukra a napsütés azt jelentette, hogy itt a tavasz” – tette hozzá. 

Azért télen is akadnak komoly pozitívumok, például a rengeteg sportolási, mozgási lehetőség. Az északi lélek is talán leginkább a december-március közötti teles-havas időszakban mutatkozik meg a legjobban. 

Ilyenkor ugyanis a régió nagy része nekiesik a téi sportoknak, síelnek, szánkóznak, jeget másznak, dübörög a jégkorong és minden egyéb, amit el tudsz képzelni (és egy csomó minden, amit nem, mondjuk a téli sportok terén). 

Ilyenkor mi is elhagyhatjuk a komfortzónánkat és ha csatlakozunk, az nem csak az egészségünknek tesz jót, de alighanem jelentősen megkönnyíti a beilleszkedést, ismerkedést is. 

A két évszak világa 

Azt szokták mondani, Skandináviában nem négy évszak van, hanem kettő: a sötété és a világosé. Ráadásul olyan, mintha két külön ország lenne az év két fele. Ősszel az emberek csendesek és befelé fordulók, és hacsak nem sportolnak, akkor elvannak otthon. 

Nyáron viszont mintha felébrednének a dermedtségből, tele lesznek energiával, az ember rengeteg nevetést hall, több mosolygós embert lát, a közösségi élet is kivirágzik, mindenki piknikezik, partizik, hajózik, túrázik. 

„Három éve költöztem Oslóba a norvég férjemet követve, és minden egyes télen úgy gondolom, nem bírok ki még egyet. Aztán a tavasszal visszatér a napsütés is, majd a nyár a maga természetes szépségével, melegével, a szórakozási lehetőségekkel, és rögtön más fényben látom a világot” – írta. 

Szóval a jó hír az, hogy mindjárt február vége van… Ti hogy bírjátok a telet?

HÍRMONDÓ 

Stockholm és a szexizmus 

A svéd főváros a szexista (és rasszista) hirdetések betiltására készül. A téma évek óta folyamatosan napirenden van a svéd politikában, viszont akadnak komoly kérdőjelek körülötte.

A fiatalok fele már haza sem jönne 

Egyre nagyobb mértékben sújtja a létbizonytalanság a fiatalokat, nem csoda, hogy a távozást fontolgatók közel fele már külföldön képzeli el hosszútávú jövőjét, azaz haza sem jönne többet. 

Kultúrsokk belekeveredni az uram-bátyám rendszerbe 

„Mit tudsz, kérdezték az évtizeden át Londonban dolgozó lányomtól, aki döbbenten tapasztalta, amikor hazajött, hogy itt inkább az számít, akár pozitívan, akár negatívan, hogy ki az apja.”

(Fotó: pixabay.com/ashirova0)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.