Los Angeles a legtöbbünknek Hollywoodot, a hatalmas tömeget, a majdnem állandó meleget jelenti. New York mellett talán ez a másik nagyon emblematikus amerikai nagyváros. Hogy miért jó ott élni? Ezt írta meg 10 (+1) pontban Susan a Tíz dolog-sorozat legújabb részében, és jó sok képet is küldött mellé, amiért külön köszönet neki.

„Tíz ok, amiért szeretek itt élni” – miért szereted azt a várost / országot, ahol élsz? Vagy mi idegesít benne? Írd meg te is a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

„Határátkelő felkérése, hogy írjak egy listát arról, miért szeretek itt élni, jó alkalom volt arra, hogy feltegyem magamnak is ezt a kérdést. Amikor az ember leélt egy évtizedet a lakóhelyén, már teljesen más szemmel – sokszor kritikusabban – tekint a környezetére, Így nem is volt olyan egyszerű összeállítani a listát (na jó, azért nem szenvedtem vele napokig). 

Minden éremnek 2 oldala van, ahogy a mondás tartja. Nézzük meg akkor most Los Angeles, és tágabban Dél-Kalifornia – szó szerint fényesebb – oldalát, az én szubjektív szemüvegemen keresztül! :) 

1. Közhely, de tényleg első helyen áll számomra a napfény! 

Dél-Kalifornia klímáját akár az orvos is felírhatta volna receptre nekem. Emlékszem, hogy milyen nehezen viseltem anno az otthoni hosszú, szürke, ködös, hideg, téli napokat. 

Ezek után fantasztikus élmény volt megtapasztalni a mediterrán klíma áldásait: azt, hogy most, amikor írom ezt a posztot tél elején, verőfényes napsütés és kellemes, 23C körüli meleg van; hogy az év nagy részében sem kell esernyőt nyitni (nálunk az ernyő napellenző funkciót lát el legtöbb esetben), vagy a fűtést bekapcsolni (ok, helyette megy a légkondi). 

Statisztikák szerint is Dél-Kalifornia klímája a legvonzóbb az USA államai közti összehasonlításban.

2. Az előző pontból szinte logikusan következik a második: szemet gyönyörködtető mediterrán környezet

Tegye fel az a kezét, akit a hajladozó pálmafák, színpompás azaleák és leanderek, a kék óceán látványa hidegen hagy. Első találkozásom a tengerrel és a mediterrán környezettel – 13 évesen az Adrián – „megpecsételte a sorsom”, és azóta sem tudok betelni a látvánnyal, bárhova is vessen a sors. Los Angelesben, a Csendes-Óceánnál ezt akár naponta megteheti az ember (ha van elég szabadideje).

Dél-Kalifornia a szörfösök (egyik) paradicsoma. De nemcsak nekik, hanem az olyan egyszerű halandóknak is, mint én, öröm végigsétálni Malibu valamelyik eldugott kis öblében, vagy akár órákat üldögélni, és élvezni az ejtőzést, vagy „eye candy” kigyúrt Baywatch-fiúk látványában gyönyörködni a várostól délre fekvő, széles, homokos strandokon. :)

Nem véletlen, hogy a filmipar központja Hollywood. A filmesek gyakorlatilag mindent megtalálnak egy kb. 50-60 mérföldes sugarú körben a sivatagtól kezdve a hófödte hegyeken és a kéklő óceánon át a nyüzsgő nagyvárosig.

Los Angeles környékének egyik fő vonzóereje éppen ez a változatosság: a helyiek egyik kedvenc időtöltése a kirándulás, túrázás, és ebből a sokszínűségből adódóan mindenki talál kedvére való terepet.

Hétvégeken szinte alig találni parkolóhelyet egy-egy népszerű turistaútvonal kezdőpontjánál, rengetegen túráznak. Mi is rendszeresen kirándulunk a közeli hegyekben vagy az óceánnál.

Amikor a lányom egyik osztálytársa egy hollywoodi sitcom sztárja, a másik folyamatosan meghallgatásokra jár, a harmadik a Disney-csatorna üdvöskéje, az olyan „izgalmas”, ahogy a lányom szokta fogalmazni.

LA-ben autózva rendszeresen találkozom lezárt utcaszakaszokkal (na, ez már nem annyira pozitívum), ahol filmet forgatnak. A vicces az, amikor – később a filmet nézve – felismerem az adott helyszínt (Egész listát lehetne ezekből a filmekből összeállítani.)

Mint minden metropolisz, Los Angeles is egy olvasztótégely, és ami kezdetben számomra furcsa volt, mára megszokottá vált, és megszerettem. 

A sokféle náció mind magával hozza a kultúráját, és kulináris szokásait, és bár azt mondják, Amerika egy melting pot, azért jól láthatóan elkülöníthetők az eltérő tradíciók. 

A nyugati és keleti part etnikai csoportjai más összetételűek: míg keleten a fekete bőrű lakosság, az európai bevándorlók leszármazottai, ill. a karibi szigetvilágból jövők vannak túlsúlyban, addig a nyugati parton inkább az ázsiai és latin-amerikai migráció a jellemző. 

Kisebbik lányom, aki gyakorlatilag ebben a multikulturális környezetben szocializálódott, a magyarországi látogatások alkalmával szokta megjegyezni, hogy „milyen sok fehér ember” van ott, és az neki „unalmas”. :) Hiába na, a mai tizenévesek kicsit másképp tekintenek a világra. :)

Lányom 5. osztályos ballagása, ő az egyedüli „fehér”, ahogy magát szokta nevezni

7. A fogyasztói társadalom előnyei 

Amerika, és ennek részeként közelebbi lakóhelyem, Los Angeles is, a konzumerizmus fellegvára.  Ez a tény a (pénzzel rendelkező) fogyasztó számára előny, hiszen mindenhol az ő kegyeit lesik. 

Ez nekem, mint egy, a hiánygazdaságban szocializálódott egyénnek még inkább vonzó, hiszen ki ne értékelné az árubőséget, a minőségi kiszolgálást, a(z online) vásárlás kényelmét, a sokfajta szolgáltatást, ami mind a vásárlok kegyeit hivatott megnyerni. 

Egyik első élményem ezzel kapcsolatban: férjem meglepett egy nagy csokor rózsával nem sokkal azután, hogy ideköltöztünk. A virágok, bár szerintem semmi probléma nem volt velük, a férjem szerint nem „nyíltak ki teljesen”, ahogy egy rózsához illik, így a férjem fogta, és visszavitte a csokrot a virágüzletbe.

Nem emlékszem pontosan, hogy az árat adták vissza szó nélkül, és sűrű bocsánatkérések közepette, vagy új csokrot kapott. 

8. Élni és élni hagyni 

Sokszor vetik azt a nyugati társadalmak szemére, hogy individualisták, személytelenek, az emberek nem törődnek egymással. Nos, ez is, mint minden általánosítás, kicsit sántít, de van benne valami igazság. 

Ugyanakkor nekem tetszik például az a fajta – én diszkréciónak nevezem – távolságtartás, ami az emberek többségére jellemző itt. Mivel én alapvetően inkább egy introvertált alkat vagyok, így nem tartok igényt mások állandó jelenlétére – akár akarom, akár nem – az életemben. 

Van pár kedves, megbízható szomszédunk, akikkel jóban vagyunk, és összejárunk, akikre rábízhatjuk a házat, ha pl. elutazunk. De nincs az a fajta kíváncsiskodás, amit (a főleg vidéki) Magyarországon tapasztaltam fiatalként. 

Emlékszem, amikor 14 évesen először kísért haza egy fiú, és a kapuban elcsattant egy csók, anyukám aggódó-rosszallóan dorgált meg: „Hogy képzeled ezt? Mit fognak szólni a szomszédok, ha meglátják, hogy te a kapuban csókolódzol?” 

9. Az „amerikai álom”

Tudom, közhely. Mégis úgy érzem, még mindig ott van sokakban, aki ideköltözik, az a fajta optimizmus, ami Amerikát mindig is éltette. Persze nem mindenki számára válik valósággá, de a lényeg, hogy a LEHETŐSÉG mindenkinek (már akinek megadatik a legális út) adott. 

Én sem gondoltam soha, hogy magyarként, nem angol anyanyelvűként valaha angolt fogok tanítani külföldi diákoknak egy los angeles-i egyetemen, MBA diplomát szerzek közel az ötödik ikszhez, és félállásban arra lesz rálátásom, milyen is egy kaliforniai állami cégnek dolgozni (jelentem, bürokrácia nemcsak a magyar állami cégekre jellemző). 

Bár sokak szerint az amerikai álom már nem létezik, én úgy látom, hogy aki keményen dolgozik, akiben kitartás, és szorgalom párosul azzal a fajta integritással, amit minden ember értékel, az sikeres lesz az életben itt. 

Ismét csak egy személyes példa egy ismerős családról. Az apuka, Jason, még tinédzserkorában kezdett el egy autóműhelyben dolgozni kisegítőként, iskola után. 

Az autószerelés csínját-binját ott tanulta ki, és mire leérettségizett, a tulaj már rábízott kisebb javításokat. Egyszer egy elégedett vevő elkezdett beszélgetni vele, és elültette a bogarat a fülében, mondva, hogy egy ilyen ügyes kezű szerelőnek saját műhelyt kéne nyitnia. 

Jason bevallotta, hogy erre nincs tőkéje, mire az illető megkérdezte, szerinte mennyi pénz kellene neki az induláshoz. A fiú – fogalma sem volt akkor még az üzleti életről – rávágta: $ 5,000. A jótékony idegen másnap hozta neki a csekket. 

Így indult a Jason’s Honda üzleti karrierje. Kezdetben épp, hogy befért 2 kocsi a műhelybe, mára már jóval nagyobbak. Ahogy nekem mesélte, az autószerelő műhelyek erős konkurenciaharcában azzal tudott fennmaradni, sőt gyarapodni, hogy minden vevővel őszinte, soha nem akar olyasmit eladni/javítani, amire nincs szükség. 

Sőt, van úgy, hogy inkább lebeszél valakit a drágább szolgáltatásról, ha van olcsóbb alternatíva. A becsületes munka, a megbízhatóság a legjobb marketing, ami bőségesen megtérül, és elégedett kuncsaftokat, bővülő klientúrát jelent.

10. Naplementék 

Úgy tűnik, menthetetlen romantikus vagyok, és így a festői naplementék is felkerültek a listámra. Okos tudósok már régen megmagyarázták, miért is olyan csodálatos ez a természeti „jelenség” az óceánok/tengerek felett, de ez cseppet sem von le a látvány varázsából. A képek magukért beszélnek.

+1 Végül, de nem utolsó sorban szűkebb lakóhelyem, Sunland, ami Los Angeles egyik elővárosa

Azért szeretek itt élni, mert méreteiben és elhelyezkedésében (egy nagyváros vonzáskörzete) hasonlít a régi lakóhelyemhez, ami Budapest agglomerációjában volt.

Ebből a szempontból könnyű a beilleszkedés, és ugyanazokat az előnyöket élvezhetem, mint annak idején: a nagyvárosi nyüzsgéstől kicsit távolabb, de meg elég közel, hogy a metropolisz előnyeit (szórakozás, szolgáltatások, munka stb.) élvezhessem.

A csodálatos természet, ami kéznyújtásnyira van tőlem, szintén hozzájárul ahhoz, hogy jól érzem itt magam, és az életem hátralevő részét minden bizonnyal itt fogom tölteni. :)

HÍRMONDÓ 

Nővéri, ápolói, idősgondozói munkák külföldön 

Ha van biztos szakma, amivel most és várhatóan a jövőben is el lehet helyezkedni külföldön, az az ápolói, nővéri. Legalább ekkora igény van az idősgondozókra, mint az kiderül a mai válogatásunkból is. 

Orbán örül, hogy a fiatalok külföldre mennek 

Hosszú interjút adott a Welt am Sonntag német lapnak a magyar miniszterelnök. Ebben elég sok mindenről beszélt, nem idéznénk vissza ezeket, aki akarja, elolvashatja az eredetiben. Viszont beszélt a kivándorlásról is. 

Drámai orvoshiány: „a tervek becsődöltek” 

„Annyira tele volt a folyosó, hogy nem tudtuk átvezetni a tömegen egy szívmegállásos beteget az újraélesztési szobába. Volt, aki nyolc órát állt a folyosón, mielőtt rá tudtunk nézni.” 

Egyre többen költöznek haza nyugatról 

Egyedül maradt Románia a régióban azzal, hogy már csak ott nő a kivándorlás. A visegrádi országokban viszont a statisztikák szerint már nem csak a kitelepülők száma csökken, hanem egyre többen térnek haza nyugatról. 

A németek is pörgetik a magyar gazdaságot 

Lassan lejár az olcsó pénz időszaka, hogy idén még a leggyorsabb növekedés lesz 2011 óta. Más kérdés, hogy Magyarország a régión belül azért nem hasít annyira. 

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.