Nagyon érdekes, fordulatokkal teli Frankfeca története, nem is lőném le a poént, csak annyit árulok el előre, hogy egy londoni kiköltözéssel kezdődik, mint oly sok magyarnak. A folytatás aztán kissé talán másként alakul.

„Időközönként szoktam olvasgatni a blogot, s korábban is felmerült már bennem, hogy elmesélem, az én szemszögömből milyen külföldön, vagy milyen hazaköltözni – csak nagy vonalakban, persze. 

Hat évet éltem Londonban, amiről mindenki sok jót és sok rosszat hallott már, én is megéltem mindkettőt. Annak idején, 24 évesen, izgalommal telve keltem útra életemben először repülővel. Tele voltam bizonytalansággal. 

Sosem felejtem el az első napomat, amikor hidegzuhanyként szembesültem azzal, hogy 8 emberrel élek egy négyszobás lakásban. Nem értem, mit mondanak, és csak két ember ismerek közülük. 

Az első döbbenet 

Sokk volt. Ezt a munkába állás feledtette. A rendszeres kereset. A színes forgatag, ami a londoni élet. Szerettem, élveztem az ott eltöltött éveket. Lelkemben persze sokat rágódtam; vágytam haza. 

Nekem a nagyvárosi élet túl sok volt, a folytonos nyüzsgés, az emberek… másra vágytam. De érthetetlen módon nehéz kiszállni onnan. A város beszippant, elnyel. 

A hazaköltözés 

Aztán 2015-ben hazaköltöztem. Nagy elhatározás volt, és érdekes módon ugyanazt a bizonytalanságot éreztem, amikor hazatértem, mint amikor elindultam. 

Milyen volt? Nyilván felemelő érzés. Éveken át vágyni haza, szövögetni az álmaimat, és várni türelemmel. Míg végre eljött a nap. A lelkem repesett. 

Persze a hat év alatt négyszer jártam otthon, elszoktam Magyarországtól, a szülővárosom ugyanúgy idegenné vált, hiába ismertem. Kényelmetlen volt az utazás, az emberek hidegsége, butasága, a hétköznapok. Fura volt minden. 

Sokáig nem találtam a helyemet, hiába volt a munka, a család, a barátok. Valami hiányzott. 

Ízek és illatok 

Persze sok újra felfedezni való dolog volt. A legegyszerűbbek, melyek észrevehetetlenül eltűntek, kitörlődtek az emlékezetemből. Ezek az ízek, illatok. Legyen egy kertben szedett málna – rácsodálkoztam, mennyire jó ízű. 

A szalonnasütés illata. Vagy csak a reggeli harmat, a fények, az illatok. Mind jó volt, új és régi. Tudom, érthetetlen ez sokaknak, de mióta hazaköltöztem, leginkább azt vettem észre, hogy nem értenek meg. Próbáltam elmagyarázni, de felesleges. Aki nem élte át, az ezt sose érti meg. Én sem tudnám. Ezekre sosem gondoltam korábban. 

Nagy nehezen visszarázódtam, álmaim megvalósításának útjára léptem. Munka, ház kert, kocsi, állatok, stb. Másfél év után tudtam azt mondani, igen, tudom, mit akarok. Visszaszoktam. Persze egy darab London mindig velem van, bennem él, ahogy benne éltem. 

A fordulat 

Aztán jött egy kellemetlen dolog az akkori munkahelyemen. A munkáltatómnak épp nehézségei voltak, s elkezdődtek az ok nélküli kötekedések, viták. Én pedig úgy döntöttem, megyek máshová. 

Próbálkoztam mindenhol otthon, de sikertelenül, csak komolytalan ajánlatokat kaptam. Közben mélyültek a munkahelyi problémák. Egy gyenge pillanatomban jelentkeztem egy osztrák állásra, azzal a tudattal, hogy megpróbáltam, de nem fog sikerülni - igazi magyar hozzáállás…

Az lett a következménye, hogy két héttel a jelentkezés után kaptam egy szerződést a kezembe, majd rá egy hétre Felső-Ausztriában találtam magam, 2,5 év otthonlét után. Meglepő volt, mert angol tudással, a német nyelv totális ismerete nélkül kaptam jó pozícióban munkát.

Nem vágytam, nem szerettem volna, lélekfájdalommal indultam el, hogy hátrahagyom azt, amire mindig is vágytam, de belementem. Miért? Nem kényszer, tudom. De annyira ki akartam törni abból a lehetetlen, lélekromboló helyzetből, és ez sokat számított az önbecsülésemnek. 

Minden jó, de... 

Hamar helyrejöttem és most élvezem az itteni életet. Messze jobb, mint London. Nyugisabb, élhetőbb. Persze dolgozni itt is kell, nincs kolbászból a kerítés, sok helyen kerítés sincs, és szabadidőm is ritkán akad. 

De kárpótol a csodás táj, a munkahelyi elismerés, motiváció. Az, hogy megbecsülnek, megköszönik a munkámat, és fontosnak, embernek érzem magam. Otthon sajnos a letolás a motiváció, vagyis nekem azt szánták. Nem jött be nálam a taktikájuk. 

Ám hiába a megbecsülés, a kiváló fizetés, innen is készülök haza. Áprilisban hazatérek újra, 18 hónap után. Miért? Mert otthonom csak egy van. A nehézségek ellenére jó otthon. Nekem fontos a család, a mozgástér, élettér. A nyár! Mert itt nem sok jut belőle. Tudom, hülyeség. 

Ami igazán számít 

A közel 8 éves külföldi tapasztalat után bátran ki merem jelenteni, hogy bárhová költözhetek, bármit dolgozhatok, kereshetek milliókat, lakhatok kastélyban, vagy egy szobában, nem az számít. 

Hanem az önmagunkkal való viszonyunk. Ha rendben vagyunk magunkkal, az életünk is nagyobb százalékban rendben lesz. Otthon ezt kellene megértetni az emberekkel. 

Nem irigykedni kell másokra, örülni kell velük. A bizalom is hiánycikknek számít! De mi, hazatérők, tudjuk, mit kell máshogyan tenni, min változtassunk! S ha a környezetünkben sikerül, az már az első lépés a változás felé. Mert először a fejekben kell rendet tenni otthon! 

Nyilván van nehézség, döccenő, de látom, most már személyes véleményem, hogy szerencsés vagyok, hogy Magyarországra születtem. Megpróbálok hazamenni újra. S hogy milyen lesz innen hazatérni? Ez engem is kíváncsisággal tölt el.”

HÍRMONDÓ

Prága, Berlin vagy folyami hajó? 

A cseh város nekünk a szívünk egyik csücske, abban persze nem vagyunk biztosak, hogy hosszú távon élni is olyan jó ott, mint bámészkodni, de ezt is ki lehet próbálni. Vagy ott van Berlin, esetleg egy német síterep…

A Facebookon csábítottak haza 200 hentest

Sok szó esik arról, mit kellene kínálni a külföldön dolgozó magyaroknak ahhoz, hogy visszaköltözzenek Magyarországra. Nos, most az egyik legnagyobb magyarországi élelmiszeripari cég megmutatta – ráadásul bravúrosan rövid idő alatt.

Így verte szét a válság a középosztályt 

Miközben Magyarországról nézve elég sok irigyelni való akad a legtöbb nyugat-európai (pláne skandináv) ország középosztályának életén, az utóbbi tíz év őket is megviselte. Van, ahol még nem is nagyon sikerült kilábalni a válságból.

Jön az európai nejlonzacskó-adó

Elég komoly, 13-15 milliárd eurós lyuk tátong majd az Európai Unió költségvetésén a britek kilépése után. Ennek befoltozására több elképzelés is van. Műanyag-adó szinte biztos, hogy lesz.

(Fotó: pixabay.com/StockSnap)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.