A minap az egyik poszt alatt (Kivándorlás és kormány: sötét kép rózsaszínre festve) jött fel a szokásos vita, konkrétan az egyik kommentelő írta, hogy most akkor márpedig mondjam meg, hogy akkor Orbán Viktor felelős-e az elvándorlásért, és miért nem. Noha a hozzászólás szándéka elég nyilvánvaló volt, mégis elgondolkodtatott a kérdés, és arra jutottam, érdekes lenne kicsit elbeszélgetni róla. Következzen tehát egy vitaindító, utána pedig ti.

Kezdjük ott, hogy a határátkelés egy teljesen természetes jelenség (emberek mindig is jöttek és mentek), amiért a magyar társadalomnak mégis talán a vártnál nagyobb sokkot okozott (bár erre sincsenek adatok, szóval ez inkább csak amolyan megérzés), az az, hogy az utóbbi évtizedekben hagyományosan nem voltunk egy nagyon mobilis ország.

Azaz az emberek nem szívesen költöztek el otthonról, és még ma is jellemző, hogy országon belül viszonylag kisebb a mozgás. Ehhez képest az, hogy emberek százezrei indultak el az Európai Unióhoz történt csatlakozás után, kisebb sokként érte az országot. 

Pedig az elvándorlás iránya és szerkezete mindegyik 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozott kelet-európai ország (Csehország, Szlovénia, Szlovákia, Lengyelország, Magyarország, Észtország, Litvánia és Lettország) esetében hasonló volt. 

Ez azt jelenti, hogy nagyjából hasonlóan rövid, időszakos jellegű, munkavállalási célú határátkelésről beszélhetünk, ami ráadásul „cirkuláris jellegű”, azaz nem csak kifelé, de visszafelé is irányul.

Hárs Ágnes tanulmánya (amiről itt írtam bővebben) szerint utóbbi leginkább a lengyeleknél figyelhető meg, de a szlovákok és a balti államok lakosai esetében is sokan hazatértek a kivándorlók közül – hogy aztán közülük megint csak nem kevesen ismét felkerekedjenek. 

Magyarországról igazából 2010 után gyorsult fel az elvándorlás, ami különlegessé is teszi az új uniós országok között, ám az azóta eltelt időben megközelítette a korábban körükben tapasztalt mértéket. 

Manapság Magyarországról körülbelül annyian mennek el külföldre, mint a hagyományosabban mobil Lengyelországból közvetlenül az uniós csatlakozás után, illetve a munkaerőpiac korlátozásának feloldását követő években. 

Nézőpont kérdése, hogy ez a népesség 0,3 százaléka körül mozgó arány sok, vagy kevés (Magyarország esetében ugye évi 30 ezer emberről beszélünk). Mindenesetre sokkal alacsonyabb, mint Lettország, Litvánia, vagy Románia esetében.

És akkor jött 2010… 

Valami az súgja, hogy a rengeteg „ki a felelős?” felvetés alapja egy nagyon érdekes történelmi egybeesés. Három dolog történt ugyanis ekkor.

1. Már javában tartott a gazdasági válság, ami az azt megelőző két évben nagyon rossz gazdasági helyzetet (és hangulatot) teremtett Magyarországon (is) – nem véletlenül nyert a Fidesz kétharmaddal abban az évben.

2. Ha már itt tartunk: éppen arra az évre esett a kormányváltás.

3. 2011. május elsején Németország és Ausztria megnyitotta a munkaerőpiacát a 2004-ben csatlakozott országok előtt.

Mindehhez jött még az, hogy (ismét Hárs Ágnest idézve) bár a kedvezőtlen gazdasági és munkapiaci mutatók bár önmagukban is indokolhatták a migráció 2010 utáni gyors növekedését, ezzel párhuzamosan megváltozott a migrációs viselkedés is. 

Azt egyelőre nem tudjuk, miért, az egyik oka az lehet, hogy az addig - 2004 óta - eltelt években kialakult a határátkelés kultúrája, elkezdtek épülni azok a külföldi kapcsolati hálók, melyek megkönnyítik a határátkelést (nyilván egyszerűbb elindulni, ha az ember segítségre számíthat az adott országban). 

Mindez szerintem kissé összemosódott az emberek tudatában, így jöhetett ki az, hogy az Orbán-kormány hatalomra kerülésével lendült fel az elvándorlás, ami tényszerűen persze igaz, csak nem biztos, hogy közvetlen összefüggés van a két dolog között.

A határátkelés oka 1.: a gazdaság 

A magyarok számára legfontosabb munkaerőpiacok (Ausztria, Németország és már korábban az Egyesült Királyság) teljes megnyílásával hirtelen kiderült, hogy ugyanazzal a munkával külföldön nem csak, hogy többet lehet keresni, de a magasabb megélhetési költségek ellenére jobban is lehet élni. 

Lehet itt persze legendázni arról, hogy Magyarország felzárkózott, sőt, már jobb is, mint Nyugat-Európa, ez nyilván nem igaz, hiszen akkor egyrészt özönlene haza az összes magyar, másrészt tele lenne az ország osztrák, német és brit munkavállalóval. Márpedig nincs tele. 

Az erősebb, jobb életszínvonalat, biztosabb jövőt ígérő nyugat-európai gazdaságok pedig egyszerűen elszívták a kelet-európai (benne a magyar) munkaerő egy jelentős részét. 

Ugyanez a jelenség zajlott le egyes peremországokban is (ezért hasonlított annyira a minapi spanyol poszt a magyar helyzetre, de nyilván a portugálok, görögök is tudnának mesélni), és ez teljesen természetes következménye volt Európa egyesülésének. 

A határátkelés legfontosabb oka tehát nyilván az, hogy Ausztriában, Németországban, az Egyesült Királyságban, Hollandiában, stb. ugyanazért a munkáért több fizetést lehet kapni, és ez még akkor is jobb megélhetést biztosít, ha a megélhetési költségek magasabbak. 

A határátkelés oka 2.: a kormány 

Minden gazdasági szükségszerűség ellenére, amikor egy kormány nyolcadik éve van hatalmon, akkor egyszerűen nem lehet úgy tenni, mintha semmilyen szerepe nem lenne az országban zajló folyamatokban.

Magát az elvándorlást nyilván nem lehetett megállítani, és az sem kérdés, hogy az öröklött gazdasági helyzet kifejezetten pocsék volt. Ebből kellett várat építeni – hogy ez sikerült-e, azt mindenki döntse el magának. 

(Minapi hír, hogy az Európai Unió lakossága 2016-ban összesen majdnem 400 milliárd eurót költött ruházkodásra. Magyarország évi 200 euróval a fejenkénti költésekben az utolsó előtti helyen áll, alaposan lemaradva még a régiótól is, ahol 300 euró körül van a költés. Nem jobb a helyzet akkor sem, ha azt nézzük, a háztartások a kiadásaik hány százalékát költik ruházkodásra, Magyarország itt is a lista vége felé helyezkedik el.)

Az is kétségtelen, hogy akadtak próbálkozások például az egészségügyi dolgozók béremelésére, ami olyan jól sikerült, hogy éppen most terveznek sztrájkot.

Nyolc év után ezeket egyre nehezebb a 2008-as válsággal és az előző kormánnyal magyarázni, tehát azt gondolom, az Orbán Viktor vezette magyar kormánynak igenis van felelőssége abban, hogy az elvándorlás úgy alakult, ahogy. 

Miként azt se feledjük el, hogy ha jóval kisebb arányban is, de azért vannak szép számmal olyanok, akik azért hagyták el Magyarországot, mert lehetőségük adódott rá ÉS nem érezték jól magukat, ami az egyre mérgezettebb légkört elnézve nem meglepő. 

A vissza(nem)térők 

Ha elfogadjuk azt a kormányzati narratívát, hogy a magyar gazdaság erősödik (csak az a fránya Eurostat ne lenne…), akkor viszont felmerül a kérdés, hol vannak a visszatérő magyarok. 

Egyrészt Magyarországon. A helyzet ugyanis úgy áll, hogy miként azt sem lehet mérni, mennyien mennek el, az sem látszik, mennyien tértek vissza. Az arány nem kicsi, más kérdés, hogy a visszatérők közül hányan vágnak neki ismét a külföldi életnek – nekem az a tanulság, hogy sem a határátkelés, sem a hazatérés nem feltétlenül végleges döntés, az emberek mozognak városok, országok között, és ezzel nincs is különösebb baj. 

Az viszont egyértelmű, hogy nagyon komoly munkaerőhiány van Magyarországon (is). A KSH legfrissebb adata szerint a harmadik negyedévben a vállalati szektorban csaknem 53 600 betöltetlen pozíció volt, ami 30 százalékkal (!!) meghaladja az előző év azonos időszakában mért szintet. 

A vállalkozásoknak már nem a tőke- vagy kereslethiány, hanem a munkaerő- és szakemberhiány okozza a legnagyobb gondot – mondta a napokban Kovács Viktor Zoltán, a K&H kkv marketing főosztály vezetője. Idén például a kis- és középvállalkozások háromnegyede készül átlagosan 9,5 százalékos béremelésre, ami rekord. 

Nincsen tehát elég munkavállaló Magyarországon, és persze adat sajnos megint nincsen, de a Magyarországon - nem utolsósorban a kormány gyűlöletkampánya nyomán - kialakult légkör aligha bátorítja arra a külföldön élő, és döntéshelyzetben lévő magyarokat, hogy hazaköltözzenek. 

Másrészt, ha igaznak fogadjuk el a poszt elején vázolt gazdasági szükségszerűséget (azaz hogy az erősebb gazdaságú országok bevonzzák a gyengébb helyekről a munkaerőt), akkor a magyar gazdaságnak éppen a nála gyengébb gazdaságú országok munkavállalói jelenthetnének megoldást, csak hát nagyrészt éppen ellenük sikerült felhergelni a lakosság jelentős részét az elmúlt lassan három évben. 

Összességében tehát a címben feltett kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni. A legerősebb tényező nyilván a gazdasági különbség Kelet- és Nyugat-Európa között, de nem lehet eltekinteni a hatalmon lévők felelősségétől sem.

HÍRMONDÓ

Külföldi munkák Thaiföldtől Izlandig 

Az év első szombatján érdemes pár percet rászánni a külföldi munkakeresésre, pláne, hogy igazán változatos helyszíneket találtunk mára. Aki akar, mehet Thaiföldre, folyami hajóra, Németországba, Hollandiába vagy akár Izlandra is.

Kevesebb pénzt kerestek a határátkelő magyarok 

A Magyar Nemzeti Bank fizetési mérlegről szóló adatai szerint visszaesett az egy évnél rövidebb ideje külföldön munkát vállaló magyarok jövedelme tavaly. 

Összeomolhat a brit egészségügy, ha nem lesz újabb népszavazás 

Tony Blair volt kormányfő nem nyugszik, immár nem először állt elő azzal a véleményével, hogy jogot kellene adni a brit választóknak arra, hogy „újragondolják” a brit EU-tagság megszűnéséről hozott népszavazási döntést.

(Fotó: pixabay.com/TryJimmy)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.