Karácsonykor sok mindenen elgondolkodik az ember. Ilyenkor eszünkbe jutnak régi ünnepek, ajándékok, és persze látjuk azt is, ami körülvesz minket. Móni is így van vele, és elhatározta, segíteni próbál a rászorulókon. Karácsony első napján következzen hát az ő ünnepi posztja.

Immár hagyományosan minden évben megkérlek titeket, küldjetek képe(ke)t egy-egy rövid mondattal, vagy a helyszínnel a Ti Karácsonyokról. Lássuk, hogyan ünnepelnek a magyarok a nagyvilágban! A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.

„Itt a karácsony. Múlt vasárnap elmentem a budai Allee Bevásárló Központba lányommal és a barátnőjével. Ők elmentek vásárolni én pedig beültem a Szamos cukrászdába. 

Leültem egy középső asztalhoz, egy hosszú kávét kértem tejszínhabbal. A tejszínhabot itt lehet külön kis tálkában kérni és itt a saját készítésű süteményekhez is használt habot kapja az ember. 

Hirtelen olyan nyugalom fogott el. Az ősz nekem nagyon sok változást hozott az életemben, amiből egyébként is kijutott mostanában. Úgy éreztem ott, annál az asztalnál, hogy most nincs semmi, csak nyugalom, jó érzés, várakozás. Az Allee melletti utcában vásár van, amire ráláttam az asztalomtól. 

A kávé nagyon finom volt. Élveztem, hogy egyedül vagyok és az érzést, hogy ki tudok zárni magamból minden rosszat. A karácsony azóta igazán nagyon kedves ünnep nekem, amióta mi itt élünk Budapesten, férjem pedig New Jerseyben. A rá való várakozás már önmagában is ajándék. 

Woody Allen egyszer azt mondta egy interjúban, amikor megkérdezték tőle boldog-e, hogy mindig van egy kis szomorúság az emberben, a világ miatt, amiben élünk. 

Egy régi karácsony 

Nekem sokszor eszembe jut egy harminckét évvel ezelőtti karácsony, amit a családommal töltöttem Budakeszin. Nagyon jó volt együtt lenni, boldog voltam. A konyhában szólt a rádió és a műsorban arról beszéltek, mennyi idős ember van, aki egyedül tölti az ünnepeket és senki nem kíván nekik Boldog karácsonyt. Aznap este álomba sírtam magam. 

Azóta is kísért ez az érzés, főleg most, amikor itt, a mai Budapesten annyi szegény ember jön velem szemben az utcán, a villamoson, a buszon, a hírekből, a játszótérről. 

Furcsa kettőség van bennem minden karácsonykor. Néha elszégyellem magam, ha túl sokat eszünk. Ilyenkor mindig eszembe jutnak azok a gyerekek, akiknek nemhogy ajándék, de még rendes étel sem jut. 

Elhessegetem a gondolatot. Nem akarok ezen agyalni. Boldog akarok lenni karácsonykor. Ki akarom zárni a külvilágot. De nehéz. 

Ötlet a jótékonyságra

Tudom, hogy az ember számvetést általában karácsony után szokott csinálni. Az év végén, amikor jönnek a fogadalmak. Majd lefogyok, majd jobban spórolok, majd leszokom a cigarettáról. 

Én egy ideje azt tervezgetem, hogy áthívom a szomszédokat. Négy család lakik egy folyosón és néha vannak kisebb összezördülések. Gondoltam nem lenne rossz, ha leülnénk együtt és jobban megismernénk egymást. De csak nem megy, hogy vegyem a fáradságot és meghívjam őket egy kávéra. 

Most éppen azon gondolkodom, ha visszakerülünk Amerikába, mi legyen a lakásunkkal. Itt álljon üresen, amikor annyi ember fázik télen, és én amúgy is fizetném a rezsi nagy részét? 

Arra jutottam, hogy meg kellene keresni Komjáthi Imrét, aki felvállalja azt a nem hálás feladatot, hogy a vállára veszi a szegények problémáit. Ő esetleg tud majd ajánlani olyan családot, vagy egyedül élő embert, akit nyugodt lélekkel ide fogadhatunk. 

Na, akkor viszont tényleg meg kell hívnom a szomszédokat egy kávéra. Hiszen nekik kell majd együtt élni ezekkel az ismeretlen emberekkel, ők vajon mit szólnak?

 Az adakozás következményei 

Időről időre rá kell, hogy jöjjek, az adakozásnak vannak járulékos költségei. Arra is rájöttem már (csak magam nevében tudok beszélni), hogy amikor adok, azt is önzéssel teszem, mert csak addig adok, amíg az jólesik. 

Amikor ételt veszek a játszótéren játszó éhes gyerekeknek, akkor egy idő után azt veszem észre, hogy jönnek és várják a következő csokit, a következő kekszet. Minden nap nem tudok nekik adni valamit. Ez az én magyarázatom. 

Helyesen inkább, nem akarok. Megtehetném, hogy minden nap kapnak valamit, ami nem kerül sokba. Helyette jobb elmagyarázni nekik, hogy ha kaptok valamit, azt értékeljétek, de ne várjátok el. De milyen nehéz ezt elmondani egy gyereknek! 

Aztán azon kapom magam, hogy ha nekik nem is vettem semmit, akkor adtam a hajléktalannak (újra és újra). Már megint vettem valamit az Intersparban, amit aztán odaadtam a Máltai Szeretetszolgálatnak, akik ott állnak az ünnepek alatt a kijáratnál. 

Túl nagy hangsúlyt kap az ajándékozás 

Budapesten ma szembe jön a szegénység az emberrel. Nagyon nehéz elmenni mellette. Amikor este összegyűlünk a családommal (egy pár éve apukámnál szoktunk összegyűlni) akkor képes vagyok teljesen elfeledkezni a nélkülözésről. Az tényleg egy ünnep. 

Amikor lányom kijött az Allee-ből és megmutatta, mit vett az osztálytársának, rákérdeztem, hogy mennyibe került. 3.000 forint körül. Őszintén elképedtem azon, hogy ennyi pénzt elköltött. Erre azt reagálták a barátnőjével, hogy van, aki 8.000 forintot is költött már a másikra. 

Sokszor érzem azt, hogy az ajándékozás túl nagy hangsúlyt kap ilyenkor. Pedig miről szól ez az ünnep? 

Jézus Krisztus születésére emlékezik karácsonykor a keresztény világ, a nem keresztények pedig a szeretet ünnepét ülik (látom egy cikk felvezetőjében). 

Annak örülök, hogy lányom nagylelkű és nem olyan sóher, mint az anyukája, de azt is fontosnak érzem, hogy el legyen neki magyarázva, az ünnepek nem arról szólnak, hogy licitáljuk túl egymást ajándékvásárlás terén. 

Az a kislány, aki 8.000 forintot költ egy másik gyerekre az osztályból, valószínűleg elvárja, hogy neki is jó ajándék jusson. De ezt sokan nem tudják megengedni maguknak. 

Elméletileg van egy összeghatár, amit a tanárok ilyenkor meg szoktak szabni, de ezt nehéz ellenőrizni. 

Nekem szerencsém van, mert ilyenkor hátradőlök, hiszen férjem Amerikából elég sok mindent szokott hozni a rokonoktól is. Az én feladatom a főzés és sütés, takarítás. 

Ajándékok gyerekkorban és most 

Nálunk a családban az lett a szokás, hogy a felnőtteknek semmit nem veszünk. Sok gyerek van, elég nekik megvenni az ajándékot. Persze, ezt azért megszegi az ember néha. 

Manapság egyébként is nehéz ajándékozni, mert nagyon nagy a választék. Mi még gyerekként olyan fantasztikus dolgoknak örülhettünk, mint az a járóbaba, amit apukám Moszkvából hozott. Micsoda ajándék volt az! Meg az elemes baba, ami négykézláb tudott mászni. Ma már nagyon nehéz a gyerekeket elkápráztatni egy ajándékkal, hacsak nem csillagászati összegekbe kerülnek. 

Mi most is próbálunk arra törekedni, hogy több pici ajándék legyen a fa alatt. Vagy most például azt kérte lányom, hogy elvihessen egy barátnőjét egy VIP mozira. 

Ez a poszt egy kis önzésből született. Talán kapok értelmes ötleteket vagy tanácsokat, arra nézve, hogy lehet így kiadni, „ajándékbérbe” adni egy lakást.

Szóval, a terv az, hogy a kétszobás lakás egyik szobáját teljesen lezárnám, ahol a cuccaink maradhatnának. 

A feltételem az lenne, hogy amikor hazajövünk látogatóba, akkor ne legyen senki a lakásban. Egyébként is az a cél inkább, hogy télen, a nagy hidegben lehessen valaki egy komfortos lakásban. 

El sem tudom képzelni, milyen lehet az, amikor valaki a saját otthonában fagyoskodik egy egész télen át, ami bizony, ha a hideget nézzük hat hónap. Eddig tart a fűtési szezon, ami néha még ennél is hosszabb. 

Még van egy ok, ami miatt ezt a posztot megírtam. Az egyik hozzászólót egy pár nappal ezelőtt sikerült nagyon megsértenem. Tőle szeretnék elnézést kérni: ne haragudj, túllőttem a célon, bár nem ez volt a szándék. Remélem, még szóba állsz velem. 

A hit és a tana 

Ugyan, azt írtam, mi nem vagyunk vallásosak, ami nem azt jelenti, hogy lányunk el van tiltva Jézustól. 

Én akartam neki esélyt adni az iskolai hittanórák keretében. Meghívást kaptunk az iskolájába, ahová a különböző egyházak képviselőit hívták, akik bemutatkoztak egy délutáni órában. 

Lányom is velem volt, őt is be akartam vinni, de őt nem engedték be. Itt ért véget a próbálkozás, mert úgy gondoltuk, hogy az a gyerek, akinek ezeket az embereket kell hallgatnia az iskolában, az hadd hallgassa már meg őket a bemutatkozó előadáson is. 

Azért is gondoltam, hogy esélyt adok neki a hittanra, mert amikor még óvodás volt sokszor el kellett olvasnom neki ezt a nagyon szép történetet: Ruben Saillens eredeti meséjét Lev Tolsztoj átdolgozásában, Panov apó különös napja címmel. Akinek kicsi gyereke van, annak nagyon ajánlom. 

A történet lényege: az öreg suszter egyedül tölti az ünnepeket. Sóvárogva nézi a szomszédos házakban az ünneplő embereket.  Egy hang megszólítja: „Panov apó! Azt kívántad, hogy megláthass, hogy betérjek a műhelyedbe és megajándékozhass. Holnap reggeltől estig figyelj, és én eljövök. Légy nagyon figyelmes, hogy felismerj, mert nem mondom meg, ki vagyok!” 

Aztán csak nem látja Jézust, de jön egy fázó, idős férfi, aki az utcát söpri, jön egy fiatal nő, a karon ülő gyermekével, éhesen, fázva, a szomszéd faluig gyalogolva, ahol befogadja majd valaki. A férfit kávéval kínálja, a nőt levessel, a gyermeknek pedig tejet melegít. 

Később azon gondolkodik szomorúan, hogy vajon miért nem látta Jézust. Aztán megint hallja a hangot. 

„Éheztem és ennem adtál, szomjaztam és innom adtál, jövevény voltam és befogadtál. Miközben ezeken az embereken segítettél, - velem tetted azt.” 

Békés ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak és azt, hogy legyen az életében olyan pillanata, amikor azt érzi, hogy most kapott vissza valamit, abból, amit adott idáig!!!!!” 

HÍRMONDÓ 

Ismét kék lesz a brit útlevél 

Úgy tűnik, a britek a szimbólumok terén is szakítani kívánnak majd a jelennel az uniós kilépést követően. Legalábbis erre utal, hogy a Brexitet követően újból a hagyományos kék lesz az útlevelük a jelenlegi bordó helyett. 

Ki mit eszik karácsonykor? 

A kérdés ebben az esetben a különböző európai országok szokásaira vonatkozik. Lássuk, mit esznek a németek, olaszok, spanyolok és a többiek! 

Amerikában kezdene új életet Kállay-Saunders András 

A New Yorkban született, de Magyarországon befutott énekes amerikai karriert tervez, és tervei szerint a lehető leghamarabb el is költözne ennek érdekében az Egyesült Államokba. 

(Fotó: pixabay.com/jill111)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.