Az utazás köré szerveződik ez a vasárnap, hiszen mindegyik ajánlott posztban így vagy úgy ez áll a középpontban, legyen az a menni vagy maradni nagy kérdése, egy meglepetésszerű magyarországi hazalátogatás vagy egy út a szürrealitásba.

Miért szereted azt a várost / országot, ahol élsz? Szedj össze 10 okot, és írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Rögtön kezdjük a Végtelen… talán blog posztjával, annál is inkább, mert felettébb érdekes kérdést feszeget: van-e olyan hely (például esetükben most Olaszország), ahol minden maradéktalanul jó, ahol teljesen otthon érzed magad, vagy az életünk egy nagy keresgélés?

„Egy kis időt kell adnom ennek az országnak! Merthogy nem lehet tudni, hogy miről van itt pontosan szó? A kezdeti nehézségekről vagy állandóakról, vagy arról, hogy kezdjük megunni az utazgatást, folytonos költözést? 

Lehet, hogy máshol is ugyanez lenne. Hogy most már mindenhol hiányozna valami. És azért továbbállni, mert megviseltek a kezdeti nehézségek, belekezdeni egy másik költözésbe, ahol megint csak vannak kezdeti nehézségek, nos, azért az necces. 

Most még ki kell pihennem az itteni kezdést. És hátha jobb lesz. Végül a gyerek végül kapott sulit és ráadásul abba vették fel, amelyik két utcára van és a két plusz nyelv az angol és a spanyol, amelyeket mégiscsak jobban tudja, mint az olaszt. 

A munkahelyemen is változnak a dolgok, talán alábbhagy a stressz, vagy csak én találok valamilyen formát arra, hogy elviseljem. A második az időszerű lenne, hiszen mikor egy szervezet igazgatót keres a fundraising osztályra, akkor mindig gondban vannak. Szóval az én pozíciómban adott a stressz, az inkább a kérdés, hogy hogyan tudom kezelni ezt magamban? 

Egyébként is azért Olaszország egyszer már megadta magát nekem, akkor kínálta az összes jót is és most meg ezekhez már hozzászokva csak a nehézségekkel szembesültem. 

Azaz például marhára természetesnek veszem, hogy jó itt a kaja, az ételek kiválóak, a borok szintúgy, hogy van kultúra és sétálható mérete van a városnak is. Ezeket valahogy adottnak veszem és nem örülök neki extrán. 

Meg hát már a nyelv sem igazán új, nem tetszik annyira, mint mikor az ember először tanul egy nyelvet, nem akarok benne elmerülni és örömködni, inkább csak sürgetem magam, hogy mindenféle erőfeszítés nélkül, most már aztán azonnal jöjjön vissza a korábbi olasz tudásom és kész. Pedig hát lássuk be, azért ehhez is kellene némi erőfeszítést tennem. 

Milyen országok is jönnek szóba akkor, ha elköltöznénk? Most például csinálhatnánk kicsit másképp, nem a „mit dob a gép” elvvel, hanem valamiféle jobb tervezéssel. 

Kereshetnénk egy országot, ahol el tudjuk képzelni, hogy otthont alakítunk ki. Persze mondjuk nem árt, ha legalább egyszer már jártunk ott. Mindketten. Most például ezt tűztük ki magunknak célként, hogy tudományos módszerekkel listázzuk az országokat, pontokat osztogatva a szempontjaink szerint és úgy osztályozva őket, majd ha megvan a legelső 2-3, akkor ellátogatunk oda. 

A szempontok kicsit persze változtak idő közben, mert most elég fontos az iskola, az egészégügy, az sem elhanyagolható, hogy ne legyen nagyon messze. Azért nekem még mindig fontos, hogy jó idő legyen, nem tudom elképzelni, hogy boldog tudnék lenni hosszútávon egy esős, szürke országban. (...) 

Na de hova költöznénk, ha bárhova költözhetnénk? Mik vannak a listán és miért? Melyik országok a legjobbak, melyik városok a legélhetőbbek? Szóval most pontozunk és értékelünk és közben pályázok az ilyen állásokra. 

Persze azt is ki kell gondolni közben, hogy mit akarunk csinálni. Én éppen most csak ülni egy fenyőerdő közepén és nézni a fákat, hallgatni a tenger hangját… mint Korzikán. Azaz eljátszottam a gondolattal, hogy akár nyithatnánk egy kempinget valahol, vagy csak vennénk lakásokat és kiadjuk azokat…" 

A teljes posztot itt találjátok, olvassátok el! 

Magyarország nem mászott a képembe 

A hazaút ilyenkor, év végén sok határátkelőnek aktuális kérdés. A Norvég életünk blog szerzője és családja voltaképpen köztes megoldást választottak, amikor ősszel látogattak Magyarországra – nem kevés tapasztalatot szerezve.

„Őszöltünk. Magyarhonban. Nem véletlenül nem írtam, mert nincs mit. Szar volt. Na nem az, hogy volt egy kevés időnk összefutni barátokkal, haverokkal, ismerősökkel, ez jó volt. Csak kevés. 

De Carmen annyi programot szervezett, hogy végig úton voltunk, a fél nyaralást Budapesten és az autóban (6.500 km) töltöttük. Katasztrófa. 

Ja, egyébként úgy mentünk haza, hogy szinte senki sem tudta, hogy megyünk, meglepetésnek szántuk, volt, akinél működött. Amúgy így utólag kérek elnézést, a váratlan betoppanás utáni angolos távozásért is. 

Konkrétan kiégtem a szabadság végére. Soha több ilyet, inkább nem megyek sehova. Amúgy sejtettük, hogy ez lesz, de ez nem enyhíti az érzést. 

Már eleve a kompos utazást is átaludtam lényegében, nagyon nem hat már meg, nem tudom mit lehet szeretni a végtelen tengeren, lehet, ha viharos legalább izgalmas, most azért szerencsére nem volt az. 

Aztán odahaza sem a legszebb szeptember volt, pedig a gyalázatos idei időjárás után reménykedtünk azért benne. Szóval a kevés találkozáson kívül tényleg semmi de semmi érdemleges nem történt. De milyen jó volt látni a régi arcokat. 

Ami viszont meglepetés volt, talán mert nem volt rá idő, hogy Magyarország nem mászott a képembe, most annyira nem éreztem negatívnak a közeget. 

Jó volt hazajönni, az az igazság." 

A teljes posztért ide kell kattintani.

Utazás a szürrealitásba 

Őszintén szólva a Mindjárt jövünk blog legutóbbi posztját olvasva már az meglepett, hogy egyáltalán létezik még olyan, hogy Világifjúsági és diáktalálkozó. Az, hogy ha már van, akkor Oroszország rendezi (mint idén Szocsiban), már sokkal kevésbé lepett meg. Mindenesetre a blog szerzői újítottak egy meghívót és elmentek megnézni. Mit mondja, megérte…

„Pár emlékezetes jakatyerinburgi nap után érkeztünk meg, és egyből meg is kaptuk a szobakulcsokat, s regisztrálnunk kellett volna egy jó hangulatút, hogy megkapjuk a fesztiválra készült azonosító kártyáinkat is. Azonban senki nem tudta, hogy ezek hol lehetnek... 

Elindultunk hát megkeresni őket, majd bő két óra múlva feladtuk, s megcéloztuk a szobánkat, hogy végre kialudjuk magunkat. E épület, negyedik emelet, kettes szoba. 

- Jé, volt recepció a földszinten?

- Biztos csak nem vettük észre...

- Miért nem nyitja a kulcs a szobát?

- Ez a virág az előbb is itt volt?

- Kérdezzük, meg a recepción, hogy miért nem jó a kulcsunk! 

A recepción nagy mosolygás közepette a Google translate segítségével közölték velünk, hogy mi egy másik hotelben vagyunk és épp egy vadidegen szobába próbálunk bejutni... 

Itt egy hotel 15-20 négyemeletes épületből áll, van négy-öt hotel egymás közelében plusz az összes épület egyszerre épült az olimpiára, ráadásul ugyanolyan krémszínűek is... Jó tájékozódást! 

Míg kialudtuk magunkat megoldódott az azonosító kártya problémánk és másnap fitten fedezhettük fel az itteni programokat. Tudtuk, hogy ez egy baloldali ifjúsági találkozó, de amivel itt találkoztunk arra nem voltunk felkészülve... 

Valószínűleg az összes nagyobb kommunista párt képviselte magát, például találkozhattunk észak-koreai standdal, emberekkel és prospektusokkal is. Itt megtapasztalhattuk, hogyan kell létrehozni egy alternatív valóságot. 

Például gondoltátok volna, hogy az amerikai imperializmus elvesztette a hidegháborút? Azonban nem kell ettől megijednünk, mert Kim Dzsongun szavai bevezetnek minket az aranykorba! 

Volt itt egy srác az ausztrál kommunista párt képviseletében, gond nélkül beült az észak-koreai stand és a beloruszok közé - egy olyan országból érkezve propagálva a kommunizmust, ahol 3000 Ft feletti a minimál órabér, és sok szektorban munkaerőhiány van. (...) 

Ezek után a programokon csak igen-igen óvatosan vettünk részt, inkább turista üzemmódba kapcsoltunk és elindultunk felfedezni a környéket. Megnyugodva láttuk, hogy a fesztivál résztvevőinek jó része is csak kirándul. Napközben több mint húsz fok volt, s a tenger is elviselhető hőmérsékletű, ezért sokan inkább strandoltak, októberben, Oroszországban. (...) 

Itt is megtapasztaltuk azt, amit már a világ több pontján is, hogy legjobban kelet-európaiakkal értjük meg egymást. Azok a társaságok akik sörözéssel, borozással töltötték az estéiket szinte mind szlovákokból, horvátokból,  szerbekből, bolgárokból, magyarokból álltak. 

Bár ennek az is lehetett az oka, hogy sokan voltak arab, afrikai országokból és a fesztivál 25 ezer részvevőjéből legalább 10 ezren oroszok voltak, és ők majdnem mindannyian tizennyolc, tizenkilenc évesek lehettek." 

A teljes posztot jó sok képpel itt találjátok, szerintem nem érdemes kihagyni.

HÍRMONDÓ 

Hat érdekes téli munka (meg egy nyári)

Beindultak a téli külföldi szezonmunkák, még nem késtél le semmiről. Akkor meg pláne nem, ha már a nyárra gondolsz.

A kormány szerint egyre kevesebb orvos megy külföldre 

A kormány szerint kevesebb orvos hagyta el Magyarországot, mi több nőtt a friss diplomások száma is. Vajon ha minden héten elmondják, akkor minden jó lesz? 

A németek súlyos ajándékokkal készülnek az adventi időszakra 

A németek szigorú biztonsági intézkedéssel készülnek az idei adventi időszakra, hogy elkerüljék a tavalyihoz hasonló támadásokat. De milyen meglepetést tartogatnak? 

Özönlenének a milliókat ajánló svájci faluba a külföldiek 

Világszerte hatalmas szenzációt okozott az a svájci falu, amely közel 20 millió forintot fizetne azoknak, akik odaköltöznének. Persze a feltételeket nem mindenki olvasta végig, nem csoda, hogy a lakosok kissé kiborultak a több száz jelentkező miatt.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.