Magyarországon javában tart az őszi szünet az iskolákban, ami az első hetek visszazökkenése és hajtása után ad egy szusszanásnyi időt a gyerekeknek. A szülők meg törhetik a fejüket, hogy miként oldják meg a felügyeletüket. Norvégiában is van őszi szünet, ma azt nézzük meg, ott milyen megoldást találtak ki a sulik.

Az őszi szünet (vagy høstferie) Norvégiában hamarabb van, mint Magyarországon, részben azért is, mert az iskolaév is hamarabb kezdődik valamivel. 

Az egyhetes szünet Oslóban például október első hetében volt, ennyi időt kaptak a gyerekek (és a tanárok), hogy rákészüljenek a karácsonyig tartó hajtósabb időszakra. 

Carmel Stelzner a családjával négy éve költözött Londonból a norvég főváros közelébe, ő számolt be blogján arról, hogyan is zajlik mindez Norvégiában. 

Ami hasonló Magyarországhoz, hogy sok család ilyenkor két megoldás közül választ: vagy segítenek a nagyszülők, vagy az egész família összepakol és elutazik pár napra – vagy valamilyen napos helyre, összegyűjteni az tél előtt az utolsó meleg napsugarakat, vagy a családi kis házba a hegyekbe. 

Akik pedig egyiket sem választják, azoknak ott van egy sajátosan norvég megoldás, az AKS. Az AKS az állami iskolákban (év közben is) tartott, elsősorban a gyerekek aktivitását célul kitűző programsorozat (innen a rövidítés is: aktív iskola, AKS), amit alapvetően közpénzen szerveznek a gyerekeknek, de azért a szülőknek is be kell szállniuk. 

Innen át is adom a szót Carmelnek. 

Az aktív iskola 

„Nálunk minden úgy ment, mint iskolaidőben, a gyerekek felkeltek, elindultak suliba, mint mindig, csak most az AKS vette át az egész napjukat. Reggel fél 8-tól lehetett menni, és a gyerekek egész nap melegben vannak, lefoglalják őket, jó móka az egész. A szülők legkésőbb délután 5 óráig gyűjthetik be őket. 

Az AKS olyan hely, hogy a gyerekek alig várják, hogy megszabaduljanak a szülőtől, és meglehetősen morcosak, ha a megbeszéltnél hamarabb érkezel, hiszen ilyenkor általában éppen a kellős közepén tartanak valaminek. 

Az AKS van év közben is, minden héten kapunk egy részletes tervet a következő heti programról, kezdve a testedzéstől az állatlátogatáson át az erdei kirándulásig, kinti és benti játékokig, és néha még moziba is elmennek. 

Az AKS jórészt állami támogatásból működik, a szülőknek csak egy nagyon méltányos összeggel kell hozzájárulniuk, de ahol mi lakunk, még ebből is engednek, mert így próbálják a bevándorló családokat arra ösztönözni, hogy írassák be a gyerekeiket. A szolgáltatást minden alsótagozatos diák számára elérhető. 

Az AKS a legjobban mégis az olyan heteken teljesít, mint az őszi szünet, amikor egyáltalán nincs iskola. Nora, aki idén kezdte az iskolát, most először kóstolt bele és imádta. 

Voltak egy napot moziban, egy napot Oslo egyik legnagyobb parkjában, a Frogner Parkban, egy napot voltak az erdőben, ahol kolbászt sütöttek, végül volt egy nap, amikor a matematika volt a középpontban rengeteg számjátékkal, társassal, kártyával és hasonlókkal. 

A norvég társadalomban az egyik legjobb dolog, hogy az állam mennyire támogatja a gyermekvállalást, kezdve az állami óvodáktól egészen az iskolán kívüli foglalatosságokig. 

Az ottalvós buli 

A csúcspont csütörtök este jött el, amikor a nagyobbik gyerek az osztálytársaival az AKS keretein belül ottalvós bulin vett részt. Konkrétan az osztályterem padlóján aludtak hálózsákokban, persze mindig volt velük felnőtt, akik váltották egymást az éjszaka folyamán. 

Körülményeiktől függően ezek között a nyolcéves gyerekek között természetesen akadnak önállóbbak és több segítségre szorulók egyaránt. Volt köztük olyan, aki még soha nem aludt a szüleitől távol, de ez egy nagyszerű formája a függetlenség kialakításának, ráadásul biztonságos körülmények között egy megszokott környezetben és társaságban. 

Azoknak a gyerekeknek, akik nem voltak olyan szerencsések, hogy nyaralni menjenek a szülőkkel, vagy a nagyszülőkkel tölthessék az időt, azoknak ez az ottalvós buli igazi csúcspont volt. Mivel nekünk itt nincs családunk, mi nagyon hálásak voltunk. 

Amikor délután 6 óra körül megérkeztünk, barátságos káosz fogadott, hiszen a többi szülő is akkor hozta a csemetéjét a hálózsákkal, matracokkal, éjszakai holmikkal, hogy utána otthon egy nyugis estéjük legyen. 

Este 9-kor már az összes gyerek a hálózsákjában volt, és egy filmet néztek, de már bőven elmúlt éjfél, mire elkezdtek elaludni. A mi srácunk szerint egyáltalán nem aludtak, csak néha lehunyták a szemüket, hogy átverjék a felnőtteket. 

Nem a pénz, a prioritás számít 

Mivel nem norvégok vagyunk, még csak tanuljuk az iskolarendszert, de azért szépen lassan belenövünk a gyerekekkel együtt. Ami a legjobban tetszik az az állami szerepvállalás, és az a pénz, amit beletolnak, hogy mindenkinek elérhetővé tegyék. 

Sokan persze azt mondják, hogy könnyű dolga van az olajpénzből Norvégiának, és ezért nem lehetséges ugyanezt megvalósítani máshol. Szerintem ez nem igaz: a pénz persze segít, de sokkal fontosabb ennél, hogy a kormány mit tart fontosnak, amikor a költségvetésről dönt. 

Míg nálunk, íreknél az a hagyományos hozzáállás, hogy a család felelőssége a gyerekről gondoskodni, így az állam egyetlen kötelezettsége az iskolarendszer működtetése. 

Itt már régen nem így gondolkodnak, az a közhiedelem, hogy mindenki jól jár azzal, ha a gyereknevelést támogatja az állam, és nem hagyja magára a szülőket abban, hogy ők találjanak ki és finanszírozzanak mindent. 

Furcsán néznek arra, aki otthon maradna a gyerekével 

A gyerekeket itt nagyszerűen képzett szakemberek és színvonalas intézmények várják. Az óvoda sem kerül eget rengető összegbe, így az anya sem kényszerül feladni a karrierjét túl hosszan. 

Itt minden egészséges felnőttől elvárják a munkát, és a hozzájárulást a gazdasághoz, aminek egyetlen hátulütője, hogy furcsán néznek arra az édesanyára, aki inkább otthon maradna a gyerekeivel. 

Ezt sok norvég valami furcsa, lusta hozzáállásnak tartja, pedig ez mindenkinek a saját döntésének kellene, hogy legyen, ha egyszer megengedheti magának az így kieső fizetést.” 

Eddig tartott Carmel írása, de hogy azért legyen magyar tapasztalat is, visszaidézném Tamás egy korábbi posztjának egy részletét, annál is inkább, mert ő egy ideig egy kis óvodában dolgozott, és leírta egy napját. 

Egy nap az óvodában

„Telefonos helyettes voltam, ha valaki szabadságra ment vagy megbetegedett, akkor engem is tudtak hívni. A végén már heti négy napot dolgoztam, és nem csak én voltam vikar. Beteges egy népség, főleg az állami / kommune alkalmazott, érdekes. 

Nem csak én voltam egyedül hapsi, és nagyon szeretik itt északon, ha van férfi is az oviban. Különbözik az egész rendszer az otthonitól, főleg mert van pénz a megfelelő számú alkalmazottra. Három-négy gyerekre jut egy felnőtt. Volt olyan, hogy egy „osztályon” három pasi szolgáltunk. Ez ráadásul az 1-3 éves korú gyerkőcöknél. 

Tehát ha egyszerűen akarok fogalmazni, akkor olykor a festékben, olykor az olajban, és olykor sz..ban voltam. Na, nem volt azért ilyen vészes, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor gondoltam, hogy kész, ilyen nem létezik, ennyi nem lehet egy gyerekben (teljes generál, ruha… minden – akinek van gyereke, tudja, mire gondolok). 

A reggeli nem közös étkezés volt, mindenki mikor érkezett, akkor ült le az asztalhoz általában fél 8 és fél 9 között mindenki megérkezett. Délelőtt némi játék bent, aztán kint, csak nagyon extrém esetben nem mentünk ki. Eső az nem számít rossz időnek. 

Ebéd előtt kis gyűlés (ének, „tanulás”, játék), közben én rendszerint megterítettem, előszedtem a hideg kaját és vártam a lurkókat. Ebéd, majd alvás. Ki-ki bent vagy kint. A szülő döntötte el hol, és azt is, hogy mennyi időt aludjon a gyerek. 

Mi szépen írtuk, ki mikor aludt el, és a megfelelő időben volt az ébresztés. Ébredés után gyümölcs, majd játék és utána mindenki haza. Akik nem aludtak, természetesen játszottak, rendszerint kint, de ha elég nagy eső volt aznap, akkor bent, elég volt a délelőtti „elázás”. Nagyon röviden ennyi, bár rengeteget tudnék még írni, aranyos sztorikat, hisz majd egy évet szolgáltam.” 

Valahogy így néz ki tehát a norvég rendszer, vannak benne nagyszerű dolgok, és persze magyar szemmel egy-két furcsaság is.

HÍRMONDÓ 

A kormány szerint az egész régióból mennek el az orvosok 

Az egészségügy helyzete szinte állandóan napirenden van Magyarországon, amivel egyrészt nem vagyunk egyedül, másrészt nem csoda. Miként az sem, hogy ennek kapcsán megint vitáztak egyet a parlamentben.

Ha így marad, a magyar fiataloknak semmi esélye 

A finn oktatást az egész világon irigylik, más kérdés, hogy ők így sem különösebben elégedettek magukkal. Pedig lenne mit tanulni tőlük. 

Az ország, ahol külföldiként nem vehetsz lakást 

Úgy tűnik, Új-Zélandon megelégelték, hogy a külföldiek miatt a helyiek nem jutnak (vagy csak elképesztően drágán) lakáshoz, és úgy döntöttek, akinek nincs tartózkodási engedélye, az nem vehet használt lakást. 

(Fotó: itromso.no)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.