A kérdés jó, pláne egy határátkelős blogon, és a magam részéről el is gondolkodtam rajta, de nem nagyon tudnék pontos választ adni. Sok országban van, ami vonzó, és ugyanúgy olyasmi is, ami nem tetszik annyira. A kérdés egy nagyon sok tényezős egyenlet, kíváncsi vagyok, ti mit feleltek majd. Emellett kiszámoljuk, mennyit kellene számlázni Magyarországon egy szervíznek ahhoz, hogy tudja tartani a lépést az angliai bérekkel, végül pedig arról elmélkedhetünk kicsit, hogy az iskolai egyenruhák tényleg enyhítik-e a társadalmi különbségek látványos megjelenését.
Szóval te hova költöznél, ha bármelyik kontinenst, országot választhatnád? Milyen szempontok alapján döntenél? A kérdést a Végtelen talán blog tette fel és válaszolta is meg a maga szempontjai szerint.
„Asszem idővel a szempontjaink nagyon változnak. Be kell látnunk, hogy a saját igényeink lassan a háttérbe szorulnak és előjönnek a gyerekek igényei. Vagyis inkább a mi igényeink a gyerekeink számára.
Mert hát amit én szeretnék, az nagyjából mindig ugyanaz: legyen meleg és kedves emberek. Az sem árt, ha tetszik a kultúra és szívesen tanulom meg a nyelvet. Ha vannak filmek, zenék, amelyeket szeretek az adott nyelven, írók, akiket magyarul már olvastam és szívesen olvasnám eredeti nyelven.
Persze fontos, hogy a hétköznapok jók legyenek, azaz ne legyen stresszes a nép, és ne legyen depressziós. Legyen elég napfény és lazulás és nem árt, ha van tenger. Mondjuk nem kötelező, de jól jön.
Aztán jönnek az egyéb szempontok, például, hogy legyen demokrácia. Ez mondjuk elég fontos. Aztán legyen egy közösség, amelyhez szívesen tartozunk.
Nos, ezt például korábban sosem vettük figyelembe. Merthogy akkor is tartozunk a közösségeinkhez, amikor nem az adott országban élünk, legalábbis azt hittük. Na, mondjuk a legtöbb barát tényleg megmaradt. (...)
Meg hát nem árt, ha van valami munka, amit szeretünk csinálni. Az értékrendhez kapcsolódik ez is, merthogy nem véletlen vagyunk civilek, ez egy hivatás, és a világ legtöbb részén ugyanazt jelenti. (Mondjuk fontos kihangsúlyozni, hogy csak a legtöbb részén, nem minden… tapasztalhattuk például Ázsiában.)
De mivel eddig legtöbbször azért mozdultunk, mert kaptam állást valahol a világban, nem kellett azon aggódni, hogy nem lesznek hasonszőrű emberek körülöttünk.
Bár idővel rá kell jönnünk, hogy a hasonló értékrend nem elég a barátságok kialakulásához, sőt, nem biztos, hogy szívesen hívom meg a munkatársaimat vacsorázni hozzánk hétvégére, hiszen így is annyira sok időt töltök velük… És kiderül, hogy nincs is más, akivel időt töltenénk.
Na de itt vannak a gyerekek szempontjai is, amelyek egyre inkább előtérbe kerülnek. Ráadásul két, különböző életkorú gyerekünk van, azaz két nagyon különböző igény merül fel velük kapcsolatban.
Levi kamaszodik, 12 éves, fontosak nála a kortárs csoportok, szüksége van állandóságra, egy közösségre, amelyhez tartozhat. Az elmúlt 4 évben folyton utaztunk, 8 éves volt, mikor Kanárira költöztünk, 9, mikor Thaiföldre, 11, mikor onnan Magyarországra egy évre és most 12, mikor Olaszországba.
Eddig nem nagyon merült fel az állandóság iránti igénye, inkább a kalandvágyára apelláltunk és ez be is vált. De most már mások az igényei, amiket nem is rejt véka alá, sőt, igencsak kioszt minket azzal kapcsolatban, hogyan is kellene élnünk. (...)
Az én igényeim is változnak, a sok munka irányából lassan tolódik át a család felé. Szeretnék többet velük lenni, valami olyat csinálni, amit együtt tudunk csinálni, mondjuk egy családi vállalkozást.
Meg zöld is kell. Na, ez egy nagy felfedezés, merthogy lakótelepen nőttem fel, alig volt valami kapcsolatom a természettel, de idővel egyre inkább vágyom rá. Valahogy nagyon segít.
A tenger, ahogyan hullámzik, fél évig néztem Kanárin, mire kijöttem az idegösszeomlásból. Vagy a nagy fákat nézni az ég felé nyújtózva, ahogyan összeérnek az ágaik… ezzel nem tudok betelni.
Ja, és plusz egy fontos: NE legyen óriási bürokrácia!”
A teljes posztot (listázva a tételeket) itt olvashatjátok el.
Miért annyi az annyi?
Alapvetően a legtöbb ember a jobb kereseti lehetőségek és az ebből fakadó könnyebb élet reményében indul útnak és lépi át a határt, keresve új állandó vagy ideiglenes otthont - írta a Furdancs blog szerzője, aki nem volt rest és nekiállt számolni. Érdekes dolgokra jutott.
„Magában a szervizelésben nagy különbség nincs, talán abban, hogy itt az iparosok többségében bérli a gépet. Egyrészt nem tudják hol tárolni a sajátot, másrészt mindig a munkának megfelelő géppel dolgoznak, harmadrészt az igen magas az-az 35-45 font (13-17 ezer forint) rezsióradíj mellett jobban megéri.
Az alkatrész árakban nagy különbség nincsen. Kis hazánkban azért a fenti rezsióradíj felével, sőt néha a harmadával találkozik a kedves ügyfél, de szerintem már nem sokáig.
Azt már látják otthon is, hogy a bérek kezdenek elszabadulni, itt most nem akarok foglalkozni fekete-szürke-fehér bérekkel, csak bérekkel. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy néha nem csekkolom a hazai béreket a lelkem megnyugtatására és döntésem igazolására.
Ez egyszerűen történik, a hosszú „Tea time”-ban (ez négyszer van egy nap) felhívom a „kisgépszerelőt keresünk” hirdetéseket, és az itt folytatott beszélgetések alapján megdöbbentő megállapításra jutottam.
A mi iparágunkban a 2015-ös szinthez képest a bérek 70%-kal (nem elírás, hetven százalékkal) emelkedtek, azaz a havi nettó 150.000.- Ft-ról felszaladt közel 250.000.- Ft-ra.
Ezzel szemben a szervizek rezsi-óradíja nem emelkedett 20%-kal, azaz 4-5 ezer forintról 5-6 ezerre emelkedtek, de a 7 ezret nem érik el. Felmerül a kérdés, miből tudja kigazdálkodni valaki ezt a magasabb bérigényt. Megmondom őszintén, nem tudom, vagyis sejtem, de ennek a megfejtését inkább az olvasó képzeletére bízom.
Én inkább kihasználva az EXCEL előnyeit, vegyítve az adókalkulátorok világával nekifogtam egy unalmas délután és elkezdtem számolni.
Három dologban voltam biztos. Egy, egy év 365 napból áll. Kettő, hogy egy átlag angol szerviz óradíja 40 Font. Három, amihez felhasználtam egy 20 éve folyamatosan vezetett jegyzetemet, amiből kiderült, hogy éves átlagban napi 8 óra munka mellett hasznosan leszámlázható munkadíj 3,5 óra.
Hogy hova tűnt a többi 4,5 óra, hát az ügyféllel folytatott beszélgetések, a „garanciálisan” visszahozott masinákra, a 22-szerre szétszedett kínai szar berántóra, ja és azért el kell menni szabadságra, a „főnök leléphetek egy órával korábban” felkiáltásokra, egy kis adminisztrációra és rendrakásra, sorolhatnám, higgyék el, elmegy.
E három szám bűvöletében és egy most átlagos 370 Ft-os váltási árfolyammal számolva nekikezdtem a mateknak. Elképzeltem, hogy Egyéni vállalkozóként, a saját kis garázsomban (nincs bérleti díj, minimális rezsi) szervizelem a gépeket, minden jogszabályt betartva.
Még a teljes képhez hozzá tartozik, hogy Angliában a szabadságok száma hasonló - 28 nap - csak ebből levonódik a 8 nap állami szabadnap, míg kis hazánkban ez a most 11 (jövőre 12) hozzáadódik, azaz közel 2 hónapot szabin lennénk.
Tehát átlagosan elmondhatjuk, hogy hazánkban egy egyéni vállalkozónak van esélye 225 napot, míg Angliában 232 napot dolgozni, ha még a szabadságra vonatkozó szokásokat is betartja, a többit egy táblázatban mutatom. (...)
A nagy lelkesedésben még megnéztem, hogy kb. 52 fontnál azaz 19.500.- Ft-nál keresne annyit a magyar, mint az angol a 40 Fonttal, illetve elegendő lenne 29,5-et elkérni az angolnak, hogy annyit keressen mint a magyar 40 font mellett. De természetesen ez a nettó bért terhelő közterhekből adódik.
Kb. 20 Font azaz 7.800.- Ft-os rezsióradíj mellett van esélyünk Magyarországon a havi nettó 250.000.- hazavinni. Az állam hazánkban többet keres egy óra munkámon, mint én. Bosszantó, hogy azonos helyzetben az angol közel 400.000.- Ft visz haza.”
A teljes posztot (az emlegetett táblázattal) itt találjátok.
Az iskolai egyenruha és az egyenlőség
Aki még a nyolcvanas években volt gyerek, az aligha tudja kitörölni az emlékezetéből a végtelenül ronda, de legalább borzalmas anyagból készülő iskolai köpenyek emlékét, és azt a boldogságot, amikor akkor éreztünk, amikor eltörölték a kötelező viselését. Ez az Életem morzsái blog bejegyzése kapcsán jutott az eszembe, melyben arról van szó, hogy vajon jó-e az angol, egyforma ruhás modell és tényleg eltünteti-e a társadalmi különbségeket.
(Fotó: boydellswidnes.co.uk)
„Hát első körben az iskolák között óriási különbségek akadhatnak. Mármint abból kifolyólag, hogy milyen gyerekek járnak hozzájuk. Vannak nagyon vegyes sulik, de olyan sulik is, ahol a szülők között egyetlen fehér sem akad, vagy mindenkinek az anyja kendőben van.
Aztán vannak azok az iskolák, ahol a diákok 99% fehér és 60% a minimum fehér angol ebből (a többi francia, spanyol, pár német stb). Ezek a „fehér” iskolák (legtöbb esetben) a puccos, fizetős, magánok.
Ide minimum egy jó középosztálybelinek kell lenni, hogy az ember fizetni tudja a kb 17.000 fontos éves alapoktatás díját gyerekenként. És én még olyan jó nevű magániskolát nem láttam, ahol a kendősök voltak többségben.
Aki tehát London egy kerületében él, idővel, szépen, óhatatlanul is megtanulja, hogy melyik iskolába járnak a pénzesek és melyikbe az egyszerű (bevándorló) munkások gyerekei. Vagyis a társadalmi különbségek, a gyerekek szegregációja látványosabb, mint Magyarországon.
Az egyenruha csak az adott iskolában jelent egyenlőséget, vagyis x egyenruhások a magánsuliban tényleg egyenlőek társadalmi szinten (azért vannak az extrém jómódúak és csak a jómódúak), míg az y ruhások a 2 utcával odébb lévő állami suliban megint kb. egyenlőek, hiszen munkásosztály háttérrel rendelkeznek.
De amint a x és y ruhások egymás mögött vonulnak az utcán, már semmi egyenlőség nincs és nagyon is látszik, hogy ki-hova tartozik. (Amúgy az sem mindegy, hogy a gyerek egyenruhája a Tescóból van, vagy a John Lewis-ban vásárolták. Ez kb. olyan, mintha egyes gyerekeken Lacoste ruha, míg a többieken Primark cucc lenne.)
Én London egy bizonyos kerületében élek már 3 éve és ennyi idő alatt szépen megtanultam egyenruha alapján, hogy melyik gyerek hova tartozik.
Tudom, hogy kissé rasszistán jön le, de higgyétek el, hogy nem véletlen fizetnek a szülők 17 ezret oktatásra évente. Azt akarják, hogy gyerekeik a saját társadalmi rétegükkel megfelelő gyerekekkel legyenek együtt, barátkozzanak.
Plusz a szülőknek sem mindegy, hogy milyen szülőkkel kell együtt dolgozni és találkozni szülőin. Harmadrészt meg a magánsulik beígérnek minden jót, hosszú múlttal is rendelkeznek, és biztosítják a legjobb feltételeket a továbbtanuláshoz később.
Mikor megyek a gyerekekért a suliba, olyan idilli a légkör. Tényleg mindenki fehér és angol, tisztára azt a látszatot adja, hogy Anglia az angoloké és itt nem is élnek mindenféle népek.
A szülők közül többen kint ülnek a Land Roverben és mobiloznak, várják, míg nyílik az iskola ajtaja. Vannak aztán még olyan szülők is, akik minden nap úgy néznek ki, mintha a Vogue fotózásról jöttek volna. 40+ évesen jobban néz ki az arcbőrük, mint az enyém. Aztán vannak olyanok is, akik futószerkóban, teniszcuccban érkeznek.”
A teljes posztot ebben az esetben is érdemes elolvasni, itt tehetitek meg.
HÍRMONDÓ
A hét legérdekesebb külföldi állásajánlatai
Egy híján tíz állásajánlat ugyanannyi országból – ezt kínáljuk vasárnapra. Van benne svájci szállodai munka, németországi idősápolás ugyanúgy, mint hollandiai raktárosi és franciaországi luxusingatlan menedzseri poszt.
Két évvel elnyúlhat a Brexit
Megtartotta várva várt beszédét a brit kormányfő Firenzében, és ebből fontos dolgok derültek ki: egyrészt, hogy a britek szeretnék, ha maradnának a külföldi EU-állampolgárok, másrészt a Brexitet követő kétéves átmeneti időszakot szeretnének, amikor valójában minden maradna úgy, mint eddig.
Már „bármely szakos” tanárokat keresnek
Akkor a tanárhiány az országban, hogy a közszféra állásportálja tele van ilyen hirdetésekkel, még óvódapedagógusokra is van kereslet. A helyzet olyan rossz, hogy sok iskolában már „bármely szakos” tanárt is keresnek.
Mennyivel keres kevesebbet egy magyar munkás, mint egy német?
Az Európai Szakszervezeti Szövetség és a magyar szakszervezetek szerint elfogadhatatlan a kelet és a nyugat közötti bérszakadék az Európai Unióban.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével
Az utolsó 100 komment: