A kétnyelvű gyerekekről elég sok poszt volt már a blogon, ám arról emlékeim szerint még csak kevés szó esett, mi a helyzet akkor, ha több gyerek születik ilyen helyzetbe. Ilyenkor ugyanis egészen érdekes helyzetek fordulhatnak elő, mint az a mai posztból is kiderül.

Adott egy – a határátkelők életében ritkának aligha nevezhető – alaphelyzet, amiben egy vegyespáros családban gyermek születik. Ilyenkor általában a szülők döntése az, hogy a nem az adott ország nyelvét beszélő szülő a saját anyanyelvén kommunikál a kicsivel, aki (ha minden jól megy) kétnyelvűként nő fel. (Ez ugye az úgynevezett OPOL – One Parent One Language, azaz Egy szülő, egy nyelv – stratégia.)

Az elképzelés elsőre könnyebbnek hangzik, mint amilyen a valóságban, elsősorban az adott ország nyelvét nem anyanyelvként beszélő szülő számára, hiszen neki muszáj keményen ragaszkodni a saját nyelvéhez, különben a gyerek nem tanul meg rendesen.

Olyannyira komoly kihívás ez, hogy (miként a nyelvtanárként dolgozó Chontelle Bonfiglio írta) sok családban kudarcot is vallanak: „Tanítottam angolra olyan gyerekeket, akiknek az egyik szülője angol volt. Szerintem hatalmas veszteség a gyereknek, ha a szülő nem adja tovább a kulturális örökségét. És akkor én tanítom a gyereket angolra, amikor a szülő már a születésétől kezdve megtehette volna. Biztosítani akartam, hogy ez nálunk nem fordul elő”. 

Éppen ezért érdemes a kezdetektől komolyan venni a dolgot, mert ha nem alakul ki időben a rutin, akkor megette a fene az egészet. Chontellék esetében a két nyelv az angol és az olasz volt, így neki nagyon oda kellett figyelnie arra, hogy amennyire csak lehetséges volt, ne beszéljen olaszul a gyerekéhez, ha pedig az olaszul válaszolt, akkor bátorítsa az angol kommunikációra. 

„Ha olaszul válaszolt, mindig megkértem, hogy angolul feleljen, úgy tettem, mintha nem érteném, hogy ezzel is bátorítsam a váltásra. Mindig azt mondogattam neki, hogy anyu angolul, apu pedig olaszul beszél” - mesélte Chontelle. 

Eddig a történetben semmi különös nincs, szerintem elég sokan tudnátok mesélni hasonlókat. A dolog ott vett érdekes fordulatot, amikor a kisfiú három éves korában behozták neki a szülők a spanyolt is. 

Meglepően jól vette az akadályt, így aztán a ma már ötéves kissrác gyakorlatilag anyanyelvi szinten beszél angolul és olaszul, és társalgási szinten spanyolul, és soha nem okozott neki gondot a többnyelvűség. 

Érkezik a második gyerekek 

Az első gyereket követően (pláne, ha olyan könnyen megy minden, mint Chontelle esetében) az ember hajlamos elbízni magát, gondolván, mitől lenne más a második, amikor ráadásul már rutinunk is van a nevelésben. 

Ami elméletben nagyon jól néz ki, csak a gyakorlat mást mutat. Mást ne mondjak, míg az első gyerek maximálisan a figyelem középpontjában áll, addig a másodiknak már meg kell küzdeni az elsővel (és fordítva, persze). 

Ráadásul az is elég gyorsan kiderülhet, hogy ami az első gyereknél működik, az a másodiknál nem. Hiába alkalmazzuk ugyanazt a módszert, a nyelvi készségei könnyen fejlődhetnek más módon és irányba. 

„Elég jól beszél olaszul és angolul, és jól ért spanyolul, ugyanakkor a bátyjához képest más ritmusban fejlődik minden nyelv terén, az olasztudása például sokkal magabiztosabb” - írta Chontelle a most három éves kisebbikről. 

Mi az eltérés oka? 

Az ő esetükben például az, hogy míg a kisebbik már másfél éves korától spanyol nyelvi környezetben is mozgott, addig a nagyobbiknál ez csak 3 évesen következett be. 

Ennek következményeként a kisebbik már egészen kiskorától három nyelvet tanult, így megoszlott a nyelvi kitettsége. Mivel az olasz az őt körülvevő világ nyelve, az sokkal erősebb lett, viszont az angolnak és a spanyolnak „meg kellett osztozni” a maradék időn, ezért egyik sem tudott túlságosan megerősödni. 

Ezen belül is akadnak még eltérések, amiket érdemes végigvenni. 

A kétnyelvű testvérek 

Testvérek esetében értelemszerűen nem csak a szülőkkel folytatott kommunikáció létezik, hiszen egymással is beszélnek, és általában az idősebb gyerek befolyásolja a kisebbet. 

Chontelle eredetileg úgy gondolta, kicsit lazíthat a szigorú „csak angolul” szabályon, hiszen a testvérek kommunikációjában is jelen lesz a nyelv, de éppen az ellenkezője történt. 

Mivel az olasz a környezet nyelve, aminek ebben az esetben a gyerekek is leginkább ki vannak téve, ezért ez a domináns nyelv. 

„Azt vettem észre, hogy a nagyobbik is legszívesebben olaszul beszél az öccsével, amikor nem vagyok jelen, és természetesen a kisebbik is így válaszol neki. Csak akkor beszélnek angolul, amikor együtt játszunk, vagy olvasok nekik, és néha még akkor is olaszra váltanak, ha nem közvetlenül hozzám szólnak” - elevenítette fel Chontelle. 

Kevesebb a kettesben töltött idő 

Mint azt minden család megtapasztalhatja, a második gyerekre sokkal kevesebb négyszemközt töltött idő jut, mint az elsőszülöttre. Ebben persze semmi csoda nincs, és ugyan lehet mindenféle trükköket bevetni (például a szülők külön mesélnek a gyerekeknek, így a nyelvet is gyakorolják) a testvérek mégis csak egymással vannak legtöbbet és legszívesebben. 

Így aztán a második (harmadik, negyedik…) gyerekhez sokkal nagyobb erőfeszítés és kitartás szükségeltetik, hiszen nem kapják meg az egészen kicsit korban oly fontos négyszemközti koncentrálást. 

Arról nem is beszélve, hogy a szülők részéről ilyenkor csökken az újdonság, a felfedezés varázsa, hiszen a fejlődés különböző lépcsőfokait már végigjárták a nagyobbik gyerekkel. 

Magyarán sokkal több tudatosságra van szükség, hogy a kisebbik gyerek is megkapja megközelítőleg ugyanazt a figyelmet, mint anno a bátyja / nővére. Különösen igaz ez a többnyelvű családokban. 

A költözés 

A helyzet tovább bonyolódik, ha a család költözik. Chontelléknél is ez a helyzet, hiszen hamarosan angol nyelvterületen élnek majd. Éppen ezért teljesen elhagyta az angol nyelv forszírozását, és erősítik az olaszt, ami a következő években várhatóan a háttérbe szorul majd. 

Csak remélni tudja, hogy a gyerekek a jövőben is olaszul beszélnek majd egymással, ami jelentősen megkönnyítené a folyékony nyelvtudás fenntartását.

HÍRMONDÓ 

Asztalostól tehenészig – kemény melók külföldön 

A mai kínálatban jellemzően fizikai szakmunkák vannak, bár lassan talán már megszokjátok, hogy egy kivételt most is betettünk a listába. Lássuk, mit tartogat a csütörtök! 

Megbénítja az országot az elvándorlás, ami alig van? 

Legalábbis erre következtethetünk abból, ami elhangzott a jelenlegi oktatási államtitkár és a korábbi oktatási miniszter budapesti vitáján. A két politikus ugyanis finoman szólva is másként látja a helyzetet. 

Akár 200 ezer ember is hiányozhat a magyar cégektől 

A magyar cégvezetők egyöntetű véleménye, hogy a növekedés legnagyobb korlátja a szakemberhiány. Ami az igazán durva, hogy egyes becslések szerint akár 200 ezer ember is hiányozhat a magyar munkaerőpiacról. 

Amikor két kezdő orvosra 436 beteg jut 

Nem, nem Magyarországon fordult elő az, hogy egy kórházban egy éjjeli műszakban csak két (ráadásul kezdő) orvos felügyelt egészen pontosan 436 beteget. Ami azért mindenképpen durva. 

(Fotó: pixabay.com/Olichel)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével