Európában élve szerintem elképzelni sem tudjuk, milyen érzés lehet, amikor egyszer csak megérkezik az otthonunk felé egy Irma méretű hurrikán. Az elmúlt napokban persze rengeteg híradás szólt erről, de azért mégis más, amikor olyasvalaki számol be, aki átélte az egészet. A floridai Jacksonville-ben élő Eszter és családja saját otthonában élte végig Irma érkezését és távozását – hogy milyen élmény volt, és miért nem mentek el, erről is szól a beszámolója.

„Hogy miért marad egy floridai, amikor tudja, hogy jön az óriási szörny? Miért nem menekül? Miért kockáztatja az életét? 

Már tíz éve élek Floridában, és szerintem ez a legcsodálatosabb állam az Egyesült Államokban. A gyönyörű homokos tengerpartjaival, édesvízi forrásaival és lagúnáival, a rengeteg zöld erdőjével. Én beleszerettem! 

Mielőtt ideköltöztünk már tisztában voltam a veszélyeivel is: viharok, hurrikánok, tornádók, aligátorok, cápák. 

A Florida észak-keleti csücskében található Jacksonville a legbiztonságosabbnak helynek tűnt. Hamar bele kellett szokni a nyári mindennapos zápor-zivatarokba, a nagy páratartalomba, és persze a minden vízben megtalálható aligátorokba. 

Még tisztán emlékszem az első nyári tornádó riadóra. A tévét néztük a gyerekekkel, amikor megszólalt a hangos sípolás, és mindenkit felszólítottak, hogy meneküljön biztonságos helyre. 

Hívtam is rögtön a szomszédot, hogy mit kell ilyenkor tenni. Ő elég flegmán fogadta a hírt, én meg rettegtem, hogy akkor most mi lesz. De semmi nem történt. Internetes kutatásaim után rájöttem, hogy itt elég gyakran lesznek tornádóriasztások, de ezeket nem lehet összehasonlítani egy kansasival. 

Bár fákat kicsavarhat, a házat kicsit megrongálhatja, emberi életet nem nagyon veszélyeztetnek ezek a floridai twisterek. Ma már csak háttérzajként hallom a tornádóriadót. 

Hurrikánok jönnek, mennek

Hogy a hurrikánokra térjek, nem emlékszem pontosan, mennyi közelítette már meg Floridát, amióta itt élünk. Minden nyáron erre tart egy csomó, és a média mindig ugyanazt játssza el. Jön a félelmetes zene, a rengeteg bevágás a pusztító hurrikánokról, a felhívás a készülődésre, a rémisztgetés. 

Szerencsére ezekből a legtöbb mire ideér már csak trópusi vihar. Hogy mi is az a trópusi vihar? Őszintén szólva semmi különös. Sok eső és kicsit erősebb szél, mint az átlagos. A sok gyerek mindig örül, mert általában ilyenkor bezárják az iskolákat egy napra. A vihar alatt pedig kint futkároznak. 

Szóval amikor minden évben a pusztulásodat hirdeti a média, de nem történik semmi, belefásulsz. Persze nem azt mondom, hogy nem tudnék feltenni rémisztő képeket minden trópusi vihar után, de az nem a valóságot ábrázolja. Feltehetnék olyan képeket minden egyes nyári zápor után is. 

Menni vagy maradni?

Amikor megérkeztek az első hírek Irmáról, kétféle emberrel találkozhattál. Az egyik a frissen ideköltözött, aki már két héttel a vihar előtt felvásárolta az összes létező vizet, több évre a kenyeret, megvette a generátort és már kezdte bedeszkázni az ablakokat, vagy máris lefoglalta a hotelt, ahova menekülni szándékozott. 

A többség viszont várakozott. Várta, hogy igazából mi is lesz, amikor már közel van Irma. Mert igazából csak egy nappal előtte tudod meg, hogy te érintve leszel-e vagy nem.

Persze én is a második csoporthoz tartoztam. Sokkal jobban lekötött a munkám, a tinédzsereim problémái, a mindennapos élet apró kis gondjai és örömei. Tévét borzasztó ritkán nézünk, szóval én nem pánikoltam. 

Persze azért figyeltem Irmát a nemzeti hurrikán központ weboldalán. Nem rohantam még benzinért, és nem tömtem tele a kamrát. Mi vártunk egészen szombatig.

Telefonos applikáción lehetett követni Irma közeledtét 

Hogyan készülj egy hurrikánra? 

De álljunk meg egy pillanatra! Hogy mit is javasolnak, hogyan készülj fel egy hurrikánra? Személyenként tárolj egy gallon (3,8 liter – HÁ) vizet / nap, legalább egy hétre valót. 

Vásárolj be elég konzervkaját, hogy kitartson legalább egy hétig, miután elmegy az áram. Töltsd fel az autókat benzinnel, és legyen nálad elég készpénz arra az esetre, ha a boltok már kinyitnának a hurrikán után, de csak készpénzt fogadnának el. 

Legyen elég ennivaló az állataidnak is, töltsd fel a kádakat vízzel, és készülj fel, hogy bedeszkázd az összes ablakot egy nappal a hurrikán érkezése előtt. Segítséget az államtól vagy a várostól a katasztrófa előtt ne várj. 

Florida minden egyes városa evakuációs (A, B, C, D, E) zónákra van felosztva. Ezek általában nagyon közel vannak vagy az óceánhoz, vagy egy folyóhoz, patakhoz, nagy tóhoz. Árvízveszélyes területek.

Mi szerencsére nem vagyunk egyik zónában sem. Mikor elkezdődnek a kötelező evakuációk, először az A zónákból kell távozni, s így tovább. Nálunk csak az A és B zónákból volt kötelező evakuálni. 

Azt mondják, hogy csak a víz elő kell menekülni. A szél elől el kell bújni. Nem ajánlják, hogy útra keljél, ha nem vagy egyik evakuációs zónában sem. Az utak el se bírnának annyi autót! Hagyni kell, hogy a veszélyes zónákból meneküljenek az emberek.

Szóval ez az első oka annak, hogy sok ember marad. Másrészről nagyon sok embernek sok háziállata van. Azokkal hova menjen? Egy-kettőt még beengednek a hotelekbe, de például mi hova mentünk volna kilenc macskával, három kutyával, kettő teknősbékával? 

És ki tudja, hogyan tudsz majd visszakeveredni? Ha le lesznek zárva az utak? Sok ember itt akar lenni, mikor takarítani kell a károk után. 

Így készültünk mi 

Persze nagyon fontos, hogy végül mekkora erősségű hurrikánról beszélünk. Hármasnál nagyobbat én meg nem kockáztatnék túlélni! Mivel Irma úgy tűnt, hogy nálunk nem lesz nagyobb egy kettesnél, nem bántam a rizikót. 

Szombaton bevásároltunk vizet, kenyeret, elemeket, konzerveket. Elpakoltunk minden mozdíthatót a hátsó kertből, s a ház elől. Rendet csináltam a garázsban, hogy legalább egy autóval be tudjunk állni. Feltöltöttük az autókat benzinnel. A hírekkel ellentétben a hurrikán előtti napokban bőven volt benzin mindenhol. 

Mi úgy döntöttünk, hogy nem deszkázzuk be az ablakokat. Úgy ítéltük meg, a házunk fala nem elég erős a nagy deszkákhoz, nagyobb kárt okoznának, mint amennyi hasznuk lenne. Ezek után jött a csendes várakozás. Hozzánk a vasárnap esti érkezés volt megjósolva. 

Talán a bizonytalanság a legrosszabb. A hírekben nem biztos, hogy bízhatsz. Ráadásul Irma ide-oda ugrált. Egy hurrikánnál minden mérföld sokat számít. 

És akkor megérkezett Irma... 

Vasárnap késő este kezdtük érezni Irma jeleit. Egyre jobban erősödött a szél, és kezdett esni az eső. Ez mind szinte mindennapos Floridában, mint már említettem. Ami más volt, és igazán félelmetes, az a hang, ami az erdő felől jött. 

A hátsó kertünk észak felé néz, és egy kis erdős rész a vége. Innen már olyan este 10 körül elkezdett jönni a morgó hang. Éjjel egykor elment az áram. De még mindannyian lefeküdtünk aludni. 

Háromkor borzasztó zajra riadtam fel. A szél morgása, üvöltése hátborzongató volt! A koromsötétben persze semmit nem lehetett látni. Nem tudtuk, mi rombolódik le, csak reméltük, hogy nem a mi fáink és nem a mi tetőnk. 

Szerencsére ekkor még működött az internetem és meg tudtam nézni a radaron, mi is történik. Láttam, hogy a hurrikán külső, legerősebb sávja érintett minket. Úgy tűnt, ez lesz a legerősebb az éjszaka. Ettől megnyugodtam, és megpróbáltam visszaaludni. 

Olyan 6-7 körül ért mellénk a hurrikán, és akkor éreztünk ismét nagyon erős szélfúvásokat. Beleremegett a ház és az egész testünk, de én már tudtam, hogy ezek az utolsó percek és utána vége lesz.

A folyóvá vált utca 

Nagyon lassan pirkadt, pedig már türelmetlenül vártam, hogy kimehessek. Nyolc óra körül mertem kimerészkedni. Egy folyó fogadott az utcánk helyén! A víz még szerencsére nem érte el egyik autót sem, ami a ház előtt parkolt a feljárón.

Nagyon reméltem, hogy már nem fog több eső esni és a víz szépen elkezd apadni. Ezután a hátsó kertet vizsgáltam meg. Itt két fánk dőlt ki, és az egyik oldali kerítésünk. A család, az állatok, a házunk, és az autók mind épségben maradtak és ez volt a legfontosabb. 

A gyerekeknek fantasztikus nap volt. Kajakozhattak az utcában, a kutyák úszhattak, sokat társasoztunk, s beszélgettünk a szomszédokkal. Sajnos tudom, voltak nálunk sokkal szerencsétlenebbek is, de emberi életet itt nálunk Irma nem követelt.

Mára a víz már eltűnt az utcából, és a szomszédok együtt dolgoznak a sok szemét eltakarításában. Hihetetlen módra az áram 12 órán belül visszajött. Az internetet is csak kb. 12 órára vesztettük el. Telefonszolgáltatás végig volt. 

Ma kedd van és biztos, hogy már körbe fogunk nézni a városban. Ahol kell segítünk. Ilyen katasztrófa után nagyon sok ember fog össze, hogy mielőbb visszaálljon az élet a rendes kerékvágásba.

Szerencsések voltunk, új élménnyel gazdagodtunk, de csak remélni tudom, hogy nem kell ezt hamarosan újra átélnünk!”

HÍRMONDÓ 

Állások Ausztriától Ciprusig 

Felszolgálótól a kőművesen át a különböző szállodai munkákig ajánlunk ma lehetőségeket négy országban, remélve, hogy mindenki talál elgondolkodtató ötletet közöttük. 

Mennyivel drágábbak a svédországi élelmiszerek a magyarnál? 

Úton-útfélen azt halljuk, olvassuk, hogy egy dolog az, hogy mennyivel magasabbak a fizetések Európa nyugati felében, napláne Skandináviában, de az élelmiszer is sokkal drágább. A kérdés most már az, tényleg így van-e például a svéd-magyar viszonylatban. 

A legtöbben szeretik az Európai Uniót 

Nem csak a németeknél és a franciáknál optimisták az emberek, hanem még az olyan országokban is erősen unió pártiak, mint például Lengyelország, ahol pedig a kormánypropaganda nem ezt nyomatja. (Van esetleg, aki tud másik példát is hozni…?) 

Dühöng az IT-válság a szomszédban 

Nem csak Magyarországon hiányoznak nagyon az információs szakemberek, nem sokkal jobb a helyzet (ha egyáltalán) Szlovákiában sem. Ráadásul nem elég, hogy több ezer szakember hiányzik, még az érdeklődés is csökken az ilyen típusú képzések iránt.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.