Egy hete jelent meg Zoltán írása magyarországi hányattatásairól, arról, hogy (mint fogalmazott) miként „lökte ki az ország magából”. A poszt meglehetős vihart kavart, sok volt a reakció is, most jöjjön Zoltáné, aki egyben kicsit mélyebb betekintést is ad abba, mi miért történt.
Mielőtt azonban belvágnánk, kicsit összefoglalnám a múltkori posztot (érdemes persze elolvasni az egészet is, itt tehetitek meg), hogy mindenki képben legyen. Zoltán története ugyanis bizonyos mértékig tipikus: adott egy agyonhajszolt, kifacsart ember, aki emiatt elveszíti a munkáját, és mivel már közelebb van a hatvanhoz, mint az ötvenhez, nem is talál másikat.
A már egy ideje Ausztriában élő család régóta hívja, így úgy dönt: belevág, kimegy Ausztriába szerencsét próbálni, ahol 43,5 év munkaviszony, és a jövedelme után 850 eurós munkanélküli segélyt állapítottak meg egy évre.
Innen jöjjön Zoltán: „Beiratkoztam német nyelvtanfolyamra, ahol rosszul lettem, hiába mondtam, hogy otthon is többször előfordult, azt mondták, kötelességük kivizsgálni, a vashiánynak oka van.
Így kerültem Grazba kórházba, ahol megállapították, hogy érszűkületem van és bypass műtétet hajtottak végre rajtam. Beadtuk a leszázalékolási kérelmet, aztán több mint 1 évig nem történt semmi.
Majd hoztak első fokon egy határozatot 42%-ról, és mivel egy évig nem volt Magyarországon jövedelmem, 37 700 forint járadékot állapítottak meg (előtte 399 000 volt az igazolt bruttó fizetésem).
A két ország között ingázom. Ami oda köt, az unokám, gyerekeim, a betegbiztosításom és a megélhetésem. A csend, a nyugalom, hogy nem kell félni a holnaptól.
Itthon két ember, a házam, a nekem kedves tárgyak, de 2-3 hét után már megyek vissza. Tehát nem én hagytam el az országot hanem az lökött ki engem.”
Eddig tehát a múltkori idézet, most pedig lássuk, mit reagált a múltkori kommentekre a szerző.
Hivatalról hivatalra vittek
„Először is szeretném megköszönni mindazoknak, akik az egészségemmel kapcsolatos jó kívánságaikat elküldték. Lehet, hogy én fogalmaztam rosszul és rossz a poszt, mégis akadt egy ember, aki megértette az egészben a lényeget.
Mindenkinek ajánlom 20 éves kortól, hogy figyelmesen olvassa el „Vándormadár" kommentjeit, beleértve a belinkelt részeket is.
Senkinek a szánalmára nincs szükségem, hiszen én még szerencsés vagyok, hogy volt egy lehetőségem. Hogy hogyan, miképp intézték, nem tudom. Hivatalról hivatalra vittek, amiből én egy szót nem értettem.
De mi van azokkal, akik otthon kerülnek ebbe a helyzetbe? Ha egy „BÜSZKE ÉS ERŐS ORSZÁG” ilyen törvényeket hoz, vajon mi lehet a következő? Ötven év felett mindenki átmehet a piros lámpánál? Hol volt az érdekképviselet?
És igen, 14 évesen kezdtem szakmunkásképzőben. A 110 forintos ösztöndíjamból 2 forint nyugdíjjárulékot vontak, hogy majd 60 évesen visszakapom.
Helyette először 62, majd 65 évre emelték a nyugdíjkorhatárt, jelenleg pedig egy kikozmetikázott adat lettem a rendszerben, B1 kategóriának megfelelő jövedelemmel.
És mindez azért mert egy évig elhúzták az elsőfokú határozatot. Az egészségromlásom nem a műtét idejétől, hanem a határozat meghozatalától került megállapításra.
Nem kell mentegetni a hivatalokat
Csak szólok azoknak, akik a hivatalokat mentegetik: én még izzadt hivatalnokkal nem találkoztam. Viszont a pár év munkatapasztalatom azt mutatta, hogy aki huzamosabb ideig, és itt nem évtizedekre gondolok, nem hozta a határidőket, hamar a kapun kívülre került.
Olyat nem egy helyen tapasztaltam, hogy ott vagyunk húszan, harmincan és a három ablakból egy működik, pedig rájuk törvényileg előírt határidők vonatkoznak.
Vagy tudták-e, hogy az egészségügyi nyilvántartás 89 óta lett számítógépes rendszerre átállítva. Az én esetemben ez azért fontos, mert előtte volt gerincműtétem és ujjcsonkolással járó balesetem, amire 9% kaptam anno.
Nem tudtam becsatolni a papírokat, mert a 89 előtt történtek dátum szerint vannak archiválva. És ha nem tudod dátum szerint megmondani, hogy melyik napon vettél részt rendelésen, nem adják ki a leleteket.
Emlékezetem szerint sose azt kérdezték, hogy hányadika van, hanem név, születési év, anyja neve. Ismét egy törvény, ami alól ki lehet bújni. Ki gondolt erre a harmincas éveiben.
Ingyenes jogsegélyszolgálat
Vagy: ingyenes jogsegélyszolgálat kis hazánkban, mert kértem azt is. Aranyos történet. Már az fel kellett volna tűnjön, hogy a kis hölgy asztalán az irattartóban összesen két bugyi árválkodott és semmi más, még egy toll se.
Közölte velem, mely iratokat kell beszereznem az igényléshez. Két nap lótás-futás után vissza. Papírokat átvéve első kérdése az volt, van-e házam vagy autóm. Igen, van de ebből a pénzből már nem sokáig. Ja, akkor nekem nem jár, én egy gazdag ember vagyok. Előtte két nappal nem tudott szólni?
Öngondoskodás
Elsők között léptem be a magánnyugdíj-pénztárba, bár nálam már számított a hátralévő idő rövidsége, de bíztam magamban – tudjuk, mi lett belőle.
Ezek csak apró szösszenetek, amelyek hozzájárulnak egy ember életének ilyetén alakulásához. És csak ennyi kell ahhoz, hogy valaki megvetéssel sújtottan rövid időn belül hajléktalanná váljon, ahonnan már nem tud szólni, pedig előtte ledolgozott egy fél életet.
Természetesen hibás vagyok a saját életemben és magyarként az általánosan kialakult helyzetért.
Még egyszer külön köszönöm Vándormadárnak értékes hozzászólásait, megmutatta, hogy talán még nincs minden veszve.
Azok, akik pedig filléreket kérik számon rajtam, meg jobban érdekelte őket, hogy mi mennyi, hasonló sorsot kívánok, mint ami nekem jutott, csak Ausztria nélkül.”
HÍRMONDÓ
Építőipari munkák Németországban
Kőművesek, villanyszerelők, és más szakemberek egyre kevesebben vannak Magyarországon, ami nem csoda, hiszen Németország hatalmas ütemben szívja fel a jó munkaerőt. Az igény még mindig hatalmas, miként azt mai válogatásunk is bizonyítja.
Nyugaton elképzelhetetlen a hálapénz
Miközben Magyarországon boldog-boldogtalan dugdossa az orvosok (és az ápolók) zsebébe a borítékokat, szerencsésebb országokban el sem tudják képzelni, hogy ilyen létezik. Mutatunk pár példát.
Így gáncsolhatják el a Brexitet
A brit Munkáspárt több olyan javaslattal is előállt, ami vonzó lehet a kormányzó konzervatívok unió párti politikusainak, márpedig ez komoly veszélyt jelent Theresa May tárgyalási pozícióira.
A „maradéksrácok”
A munkaerőhiánytól egyik leginkább sújtott terület az építőipar, ahonnan a jó szakemberek már rég külföldön dolgoznak, aki pedig maradt… Hát azzal nem könnyű mit kezdeni – mondta a Magyar Építőanyag és Építési Termék Szövetség elnöke.
„A külföldieknek kell alkalmazkodniuk a mi életformánkhoz”
Komolyan szigorítana a gazdasági bevándorlók befogadásának feltételein Csehország. A cél éppenséggel pont az integráció megkönnyítése lenne, ehhez tanfolyamot is el kell majd végezni.
(Fotó: pixabay.com/Photorama)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Az utolsó 100 komment: