A minap a neten keresgélés közben futottam bele a címben megfogalmazott kérdésbe, és az arról szóló írásba. Noha elsőre nem tűnt túl izgalmasnak a téma, amikor jobban belegondoltam, rájöttem, rengeteg érdekes kérdés merül fel a kétnyelvűséggel kapcsolatban, amire ráadásul a tudomány is eltérő válaszokat ad. Szóval arra gondoltam, ma beszélgethetnénk arról, vajon mikortól számít kétnyelvűnek valaki, mennyire része ennek a nyelv ismeretén kívül más (például a kultúra, a világlátás) értése és ismerete?
Vajon kétnyelvű-e valaki, aki képes elfogadhatóan kommunikálni az anyanyelvén kívül egy másik nyelven is? Vagy azt tartjuk kétnyelvűnek, aki folyékonyan beszéli az adott idegen nyelvet? Vagy csak azt, aki anyanyelvi szinten sajátította el?
Megannyi érdekes kérdés, és legalább ennyi érdekes válasz, ugyanis tulajdonképpen még a szótári definíciók is igen széles teret engednek a különböző változatoknak.
Az általában szaktekintélynek elfogadott Oxford Szótár szerint kétnyelvű az, „aki folyékonyan beszél két nyelven”, illetve kétnyelvűség az, amikor „folyékonyan beszélünk két nyelven”.
Ami rögtön újabb kérdéseket vet fel, például azt, hogy mit jelent folyékonyan beszélni egy nyelvet? Alighanem mindenkinek mást. Hiszen van, akinek az már folyékonyan beszél egy nyelvet, aki a hétköznapokban üzembiztosan képes létezni vele, olvas, filmet néz. Mások ennél jóval nagyobb tudásra mondják csak azt, hogy folyékony. És akkor nagy kérdés, hogy ez már kétnyelvűség-e.
A kétnyelvűség előnyei
Valamikor az év elején jelent meg egy kanadai tanulmány, melyben a kétnyelvűek és az egy nyelvet beszélők agyát hasonlították össze.
A kutatók arra kértek idős embereket, hogy oldjanak meg különböző feladatokat. A feladatokban a vizuális információkra (a tárgy színe) kellett támaszkodni és figyelmen kívül hagyni a térbeli információt (a tárgy elhelyezkedése).
A kutatók azt látták, hogy az egynyelvűek nagyobb agyterületet használtak több kapcsolattal, míg a kétnyelvűek kisebbet, kevesebb kapcsolattal. Utóbbiak mivel hosszú éveken keresztül naponta gyakorolták a két nyelvet, gyakorlottak lettek a releváns információ kiválasztásában és figyelmen kívül hagyták azokat az információkat, amelyek eltéríthetik őket feladatuktól.
Az ő agyuk sokkal hatékonyabban használja erőforrásait és kevesebb, de az adott feladatra specializáltabb agyrészeket hív segítségül egy adott feladat megoldásakor.
Ez kettős előnyhöz vezet, hiszen a hatékonyabb erőforrás-használat mellett elkerülik az idő múlására érzékeny homloklebeny használatát, azaz könnyebben kerülhetik el az időskori betegségeket, például a demenciát.
Hogyan leszel kétnyelvű?
A legtöbben kora gyermekkorban szedik fel az ehhez szükséges tudást, jellemzően olyan családokból érkezve, ahol a szülők két különböző nyelvet beszélnek, vagy az otthon használatos nyelv eltér a környezet nyelvétől (jellemzően utóbbi vonatkozik a magyar határátkelők többségére).
Persze az sem ritka, hogy valaki csak később sajátít el egy második (harmadik, sokadik…) nyelvet, akár az iskolában, kéttannyelvű oktatásban, utazások során, vagy magánszorgalomból tanulva.
Visszatérve egy kicsit a folyékony beszéd kérdésére, ez az a klasszikus helyzet, amikor nagyon nehéz pontosan belőni, melyik az a pont, ahol „szintet lépsz”? És ez mitől függ? Mert ha például a szókincstől, akkor mi a helyzet azokkal az anyanyelvi beszélőkkel, akiknek meglehetősen szegényes a szókincsük, azaz beszélheti-e valaki nem folyékonyan az anyanyelvét?
Mikor lesz egy gyerek kétnyelvű?
Ha jól emlékszem, egy korábbi, hasonló témájú posztban szó volt arról, hogy a szerző kisgyerekei hány nyelven beszélnek, és akkor a kommentek között valaki megjegyezte, hogy 1-2 éves gyerekeknél még nem lehet kétnyelvűségről beszélni.
Ami azért is érdekes, mert egy kisgyerek még nyilván nem rendelkezik akkora szókinccsel, hogy a fenti definíció alapján kétnyelvűnek lehessen nevezni, ráadásul egyes gyerekek gyorsabban tanulnak, hamarabb kezdenek beszélni.
A kérdés tehát az, hogy gyerekek esetében lehet-e kétnyelvűségről beszélni, és ha nem, akkor melyik az az életkor, amikortól annak számítanak?
Ami engem illet (és ebben egyetértek a Bilingual Kidspot szerzőjével, Chontelle Bonfiglióval), hogy mindenkit a saját korosztályához érdemes mérni, azaz ha egy négyéves gyerek két nyelvet beszél ugyanolyan szinten, mint a kortársai, akkor nyugodtan nevezhetjük kétnyelvűnek.
Mi a helyzet az írás-olvasással?
Újabb érdekes kérdés, hogy vajon lehet-e valaki kétnyelvű akkor, ha nem tud írni-olvasni egy adott nyelven, „csak” beszéli azt. Láttam én olyan, külföldön élő magyar családot, ahol a gyerekek egész jól beszéltek magyarul (mert otthon a szülőktől megtanulták), de olvasni, pláne írni már szinte egyáltalán nem tudtak.
Szóval kétnyelvű-e az ember, ha csak beszél egy adott idegen nyelvet, vagy ennek előfeltétele az írás és az olvasás is? Sokan igennel válaszolnak erre, éppen a fent említett példa nyomán.
A szakemberek szerint egyébként sok kétnyelvű beszélő esetében az egyik nyelv így is, úgy is dominánsabb lesz. Így véli a terület szakértője, a Neuchatel Egyetem professzora, Francois Grosjean is.
„A kétnyelvűek azon a szinten beszélik az adott nyelveket, melyeken szükségük van rá. Vannak, akiknél az egyik nyelv domináns, mások az egyik nyelven nem tudnak írni-olvasni, megint másoknál passzív a nyelvtudás, és csak egy egészen kis részük az, aki mindkét nyelven ugyanolyan tökéletesen tud. Fontos figyelembe venni, hogy a kétnyelvűek csoportja ugyanannyira változatos, mint az egynyelvűeké” – írta oldalán a professzor.
Fő a változatosság!
A kétnyelvűség tehát mindenkinek mást és mást jelent, azaz erősen személyfüggő, és ráadásul nagyban függ attól, milyen körülmények között sajátította el az adott nyelveket.
Így könnyen előfordulhat, hogy míg egy kétnyelvű családban felnőtt ember nem tekinti magát kétnyelvűnek, mert mondjuk az egyik nyelvet gyengébben beszéli, mint a másikat, mások már akkor kétnyelvűnek tartják magukat, ha kényelmesen kommunikálnak mindkét nyelven.
Ugyanez akkor is igaz, amikor valaki akár már felnőttként sajátít el egy nyelvet, és azt aktívan használva kétnyelvűnek tartja magát, míg egy olyasvalaki, aki gyerekként tanulta meg ezeket a nyelveket, de az egyiket már nem használja, nem így gondol magára.
Végül csak oda jutottunk ki, hogy a kétnyelvűség erősen személyfüggő, és nagyon nehéz meghatározni azt a pontot, amikortól valaki annak számít. Ti mit gondoltok?
HÍRMONDÓ
Dolgozz német nyelvterületen!
Ami a mai álláslehetőségeket összeköti, az az elvárt német nyelvtudás, de ezen belül aztán választhatsz idősgondozói, festő-mázoló, folyami hajós vagy akár komissiózói lehetőségek közül.
Melyik ország van a legjobb hatással a világra?
Az biztos, hogy nem az Egyesült Államok és nem Oroszország áll a lista élén, őszintén szólva ezen olyan nagyon nem lepődünk meg. Ezzel együtt vannak érdekességek az Ipsos felmérésében.
Így csábítanak ők
A britek kilépése az Európai Unióból nem csak fájdalmas (nekik is…), egyúttal lehetőséget is jelent sok európai országnak. Nem csoda, hogy alaposan beindult a harc a jelenleg még a szigetországban található uniós intézmények mellett a londoni pénzintézetekért is.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek