Mágua összesen nyolc évet élt két részletben Londonban, mint fogalmaz, Gyurcsány volt a miniszterelnök, amikor kiment és Orbán, amikor hazaköltözött – na nem mintha a politika miatt döntött volna bármelyik esetben. Viszont minden nehézség ellenére nem bánta meg egyik döntését sem.
„Már régóta szeretném leírni a történetünket, 8 év után költöztünk haza Londonból 2015-ben. Igyekszem nem túlságosan bőre fogni, hisz a kinti mindennapokat már ismeritek, de ilyen tapasztalatból nincs sok (bár egyre gyarapodik).
2007-ben kezdődött a londoni, akkor még egyedülálló, életem. Diploma után, mivel elegem volt magamból, a faluból, ahol éltem és Magyarországból, egy barátommal mindenféle komolyabb terv nélkül repülőre ültünk és Londonba repültünk dolgozni és élni.
A következő másfél év izgalmas volt. Jó pár munkahelyen dolgoztam, főleg vendéglátásban, barátokat szereztem, éltem, nem törődtem a holnappal.
London kétszer
Egyszóval jól éreztem magam, ennek ellenére másfél év után elegem lett és hazajöttem. Itthon megismerkedtem a mostani feleségemmel és pár hónap után megint Londonban találtam magunkat és egy jóval hosszabb periódus következett.
Feleségemmel (akkor még barátnőmmel) dolgoztunk, próbáltunk megfelelni, igyekeztünk előrejutni, béreltünk egy kis lakást, igaz, hogy egy kelet-londoni gettóban, de a mienk volt.
Úgy voltunk berendezkedve, hogy maradunk Londonban akár nyugdíjig is. Itt hozzátenném, hogy bár van diplománk, amit elméletileg elfogadnak kint, a gyakorlatban ez nehezebb, így főleg képesítés nélküli munkákat végeztünk, ami a zsinór rosszabbik vége, de igyekeztünk.
Lépegettünk is előre lassan-lassan, de nem volt felhőtlen a dolog. Sokszor éreztük hogy nem ugyanazokat a lehetőségeket kapjuk meg mint az ottaniak, vagy azok, akik külföldinek számítanak de szexi akcentussal (francia, olasz, spanyol, német?).
A nulla órás szerződés
Nagyon könnyen lehet állást kapni Londonban, gyorsabban, mint ahogy az ember gondolja, de hamar kiderül, hogy az a munka olyan is. Nyelvtudás nélkül, leginkább mosogatónak, vagy nehéz fizikai munkára vesznek fel, és a fizetésed egy része is az ügynökséghez kerül - persze lehet így is keresni, de nem sokat. :)
Ha valakinek olyan jelenleg is használható szakképesítése van, ami kint keresett, van nyelvtudása és gyakorlata (programozók, mérnökök, orvosok) hamar jól fizető állást szerezhet.
Ha nincs ilyened, akkor nyelvtudás nélkül marad a 0 órás szerződés, erről írnék egy pár sort. Sok cég úgy dolgoztat, hogy egy ügynökséggel van szerződésed, nem a céggel, ahol dolgozol és nincs leírva a szerződésedben, hogy mennyit is kell dolgoznod hetente, így pontosan annyit vagy bent, amennyi a munkáltatónak jó, egy órával sem fizetnek többet feleslegesen, nem jár fizetett szabadság, ha dolgozol, van pénzed, ha nem, akkor nincs.
Persze ugyanúgy 40 órát dolgozol hetente, csak nincsenek jogaid (a gyakorlatban) ez a modern kori rabszolgaság, vagy kizsákmányolás.
Hamar került egy haver
Próbálkoztunk sokat, de ha nem volt az adott állásra gyakorlatunk, akkor lepattintottak minket hamar, ha olyan meló volt, ahol nem kellett gyakorlat és jónak nézett ki, akkor arra hamar került egy haver, rokon, ismerős, ez ott sem megy másképp, igaz ott nem lesz focistából állami külkereskedelmi cég ügyvezető igazgatója.
Ha sikerült valami jónak kinéző helyet szerezni, azért ott is kiderült, hogy a WC-takarítása, mások után mosogatás is a te feladatod és sokszor úgy tűnt, hogy nem az alapján kapják a kényelmes állásokat az emberek, hogy mennyire feszítik meg magukat az adott pozícióban.
Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy ez a mi tapasztalatunk, mindenki máshogy birkózik meg ezekkel a lépcsőfokokkal, és a „professzionális” állásokban kívülről látva már egész más szempontok uralkodtak.
Volt egy érdekes élményem ezzel kapcsolatban. Sokat próbálkoztam az eredeti szakmámban elhelyezkedni, ami megtriplázta volna a fizetésemet, de állandóan elutasítottak ilyen olyan indokokkal.
Viszont amikor eldöntöttük, hogy hazaköltözünk és nincs visszaút, nos azon a napon vagy a rá következőn felhívtak egy cégtől, hogy alkalmaznak, az összes addigi kifogás nem érdekelte őket, a tripla fizetéssel tréninggel mindennel.
Persze akkor már nagyon akartunk jönni, úgyhogy nemet mondtam. Azóta sem tudom ezt mire fogni, egy megfejthetetlen égi jelnek tartom, bár nem hiszek az ilyesmiben.
Magyar magyarnak farkasa?
Amikor jöttünk, az itthoniak nagyon szidtak minket, mondván hogy „nem tudjátok, hogy mi megy itthon”, „nem tudjátok, hogy mibe ugrotok bele”, de ők meg nem tudták hogy milyen kint.
Vannak olyan gyakran hangoztatott szólamok miszerint külföldön „magyar magyarnak a farkasa”, meg hogy „a magyarok egymást lehúzzák, nem lehet megbízni honfitársaidban”.
Ezzel én nem értek egyet, nekem a 8 év alatt volt nagyon rossz tapasztalatom magyarral, de sokkal több volt a teljesen normális, és volt nagyon rossz tapasztalatom külföldivel és persze sok jó is.
Szerintem az ember kikerülvén elkezdi hamar felvenni a kinti tempót hajt, és nem törődik a másikkal csak a maga hasznát nézi! Igaz, ha szemétkedni akarnak, a magyarok sokkal genyóbbak tudnak lenni egymással, de máshol is láttam ugyanezt, sokáig laktam nepáliakkal, ők sem voltak jobbak.
A polgárháború sokkal kegyetlenebb tud lenni, mint bármi más, mert ismerjük egymást, tudjuk, hogy mi fáj a másiknak. Ilyen szempontból Londonban farkastörvények uralkodnak. Egyél vagy téged esznek meg.
Nem tervezzük az életet külföldön többé
Szóval egy idő után elkezdett érlelődni a hazaköltözés gondolata. Ez másfél év alatt elhatározássá változott, így 2015-ben hazajöttünk. Itthon érdekes módon egy rövidebb átmeneti időszakot követően egészen szépen beindultak a dolgok (a kinti tapasztalatoknak is köszönhetően) van munkánk, lehetőségeink.
Úgy érezzük mindketten, hogy végre kezdünk oda érni, ahol ennyi idősen lenni kell (én 36 vagyok, a nejem 33), született egy gyönyörű gyerekünk, egyszóval boldogok vagyunk - persze messze nem tökéletes minden, de ez nem ennek a blognak a témája nem is írok többet erről. Maradunk, nem tervezzük külföldön az életet többé, persze soha ne mondd, hogy soha.
Gyurcsány volt a miniszterelnök, amikor kimentem és Orbán, amikor hazajöttem, ez nekem nem tűnik eget rengető változásnak, a két filozófia ugyanazokon az alapokon nyugszik, csak máshogy csomagolják.
Az emberek hozzáállása egymáshoz változott kint is és itthon is. Itthon elkezdtük egymást jobban megérteni, szerintem többen látják, hogy egy hajóban evezünk. Olyan kicsi ország vagyunk, hogy másra tényleg nem számíthatunk, csak magunkra. Persze a politika mindent megtesz, hogy táborokra ossza az országot, de szerencsére ez sem fog örökké tartani.
Ami furcsa itthon
Pár dolog persze nagyon furcsa ennyi idő után, pl.: itthon menekülnek az eladók előlem a boltokban, mert kint megszoktam, hogy ha nem tudok valamit akkor az eladók készségesen felvilágosítanak, itt megkérdezem és nem értik, hogy mit kérdezősködök.
A bankban nem felvilágosítást adnak, hanem csak összezavarnak, minden feleslegesen agyon van bonyolítva. A legtöbbet az ügyfélszolgálat terén javulhatnánk, sok helyre begyűrűzött egy jobb szemlélet, de rengeteg helyen még nem értik, hogy ki van kiért.
Kint is sok minden más lett 2007-2015 között, most már a magyarok, lengyelek és litvánok az okozói minden rossznak. Nem szeretik a darabos akcentusunkat, de a legtöbb angol van olyan udvarias, hogy ezt nyíltan nem érezteti, de ha jó a szemed észreveszed.
2007-ben még néha megálltak a magyarok egymást hallva, hogy „na, te honnan jöttél, mi a munkád, be vagy-e jelentve”, de ma már Leytonban több magyar szót hallasz, mint bármi mást kis túlzással.
Rajtad múlik
Összegzésül, ennyi évvel a hátam mögött azt tudom mondani, hogy mindenkinek magától függ a kinti vagy itthoni boldogulása. Nekünk kint nem igazán ment, nyilván miattunk is, nem tudtunk úgy beilleszkedni, küszködtünk, itthon meg jóval simábban megy minden.
Itt hozzáteszem, hogy amit ma Magyarországon kormányzásnak neveznek, az szerintem szégyen, belefulladunk a bürokráciába a munkahelyünkön, nem élünk burokban.
Mindenkinek azt tudom tanácsolni, hogy menjen, ha menni akar, úgyis ott derül ki sok minden, hogy hogyan érzi magát az ember, de érdemes megpróbálni. Legalább tapasztalatot szerez az ember, azt meg nehéz megfizetni.
Kint is hiányoznak dolgok, itthon is, persze nem ugyanazok, mindenkinek magának kell tudni eldönteni, hogy miről mond le, vagy miről tud lemondani.”
HÍRMONDÓ
Sírva fakadtam, amikor nekiálltam angolozni
Ötven fölött nekivágni a külföldi életnek még akkor sem könnyű, ha az ember nem kényszerből teszi ezt. Sokkal nehezebb lehet viszont megélni, ha egy válással és kilátástalannak tetsző anyagi helyzetben kell ezt meglépni, miként tette azt Éva, aki két éve, 57 évesen költözött Izlandra.
Így jártam a roaminggal
Még nincs két hete, hogy az Európai Unióban eltörölték a roaming-díjat, azaz mostantól már nem kell azt lesnünk, hogy mekkora adatforgalmat generálunk hatalmas összegekért külföldön. De hogyan néz ki ez a gyakorlatban?
Öt dolog, ami nem hiányozhat a németek nyarából
A Szászországban élő Polly szedte össze, mi az az öt dolog, ami bizony mindenképpen része a németek (és persze ezáltal a Németországban élő külföldiek) nyarának. Lássuk, mire jutott!
(Fotó: pixabay.com/fedi)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Az utolsó 100 komment: