Az alkalmazkodás a határátkelés egyik alapkérdése, és alkalmazkodni bizony még a fehér homokos kis Paradicsomban is kell – derül ki az egyik ajánlott posztból. Emellett lesz szó a most kezdődött Ramadánról, végül kalandozunk egyet Malmöben is.

(Fotó: pixabay.com/FrodeCJ)

Kezdjük a Paradicsomban, ami ebben az esetben Anfi, ahol a Vaku villan blog szerzője kénytelen szenvedni kicsit. És az a vicc, hogy ez nem vicc.

„Nagyon vacak itt lenni Anfin, a fehérhomokos puccos kis Paradicsomban, mert egyrészt nincsenek jófej haverkodós szomszédaink, másrészt az öböl valamiért nem szeret minket, és hiába okoskodunk folyton a horgonyzással, pár nap után mindig újra keresztbe állunk a hullámokon, és akkor minden csattog, puffog, lepotyog.

Vizet csak illegálisan tudunk tölteni, ráadásul egész nap megy a jetski, partyboat őrület, hangos és zavaró. Szóval alig várjuk, hogy hazatérjünk kedves kis Arguineguinünkbe. 

Na persze én már megint mindjárt megőrülök, ha nem utazunk valahová, de egyelőre szeretnénk egy kis pénzt felhalmozni az indulásig… Türelem, nyugalom, satöbbi (fogyóban). 

Mostanában egyébként az alkalmazkodáson gondolkozom. Hogy jó-e az, ha az ember akaratlanul is alkalmazkodik a környezetéhez. Sétálunk Dáviddal, én mesélek (persze), egyszer csak azon kapom magam, hogy lihegek. 

Megkérem, ne loholjon már (szokásos műsor). Ilyenkor fancsali pofával eltúlzott lassú tipegésre vált, én végre kifújom magam, és így megyünk kb. öt percig, amikorra is elfelejtődik az egész, ő újra felveszi a neki normális tempót, én pedig észrevétlenül is átveszem, és megy minden elölről.

Amíg be nem durcázok, és szándékosan, erőltetve megpróbálok úgy sétálni, ahogy nekem kényelmes. Konkrétan nehezemre esik, de ha direkt erre figyelek, meg bírom csinálni. Ő meg persze észre sem veszi, egyre jobban lehagy. 

Pedig azt szoktam képzelni magamról, hogy tök erős, makacs és öntörvényű lény vagyok, holott még sétálni sem bírok úgy, ahogy nekem jó, csak ahogy a másiknak, mellettem. Szóval ezen gondolkozom mostanság.” 

A teljes posztot itt találjátok, olvassátok el!

Itt a Ramadán

A most kezdődött Ramadán nekünk, akik csak kívülről szemléljük, leginkább szenvedésnek hangzik, hiszen böjtölni kell. Érdekes módon a törökök viszont úgy várták, mint a gyerekek a Karácsonyt – derül ki az Isztambul infó blogról.

(Fotó: Subcommandante)

„Mint minden évben, az idei Ramadánnak is van egy különlegessége: ez lesz a leghosszabb! Június 26-án összesen 17 órát és 25 percet kell majd várni a reggeli és a vacsora között. Ilyen hosszú ideig nincs evés, nincs víz. És nincs házasélet se (háznélküli se). Ki-ki döntse el maga, melyiket a legnehezebb betartani…

E mellett nincs dohányzás sem, egyes közösségekben pedig még a zene hallgatása, az ének és a tánc is tilos. Szerintem a Facebook böngészését is nyugodtan fel lehetne venni a tiltólistára… Na az lenne aztán a kihívás!! 

Viszont a leghosszabb böjt az utolsó napra esik. Vagyis addigra már bőségesen belejövünk a nélkülözésbe. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Ramadán szépen lassan kikúszott a nyárból. 

Most már olyan döglesztő meleg sincs (de ezt még meglátjuk), és a böjt ideijei is egyre rövidülnek. Mígnem majd több év múlva eljutunk oda, hogy az egész télen lesz. Az meg már igazán könnyűnek ígérkezik. 

Az, hogy roppant korán kell kelni, más dolgokat is magán vonz. Az első napon hajnali 3:36-ig be kell fejezni mindenféle evést és ivást. Meg az egyéb élvezetes dolgokat. No meg a fogmosást is, hiszen az csalás, hogy a foghézagok között elrejtünk egy dinnyét, hogy azt majd délben megeszegessük… 

Ehhez viszont, ha nem akarunk rohanni, akkor legalább 1 órával korábban fel kell kelni. De még jobb, ha inkább másfél, két órával korábban. Azaz olyan hajnali 2 környékén már érdemes leülni az asztalhoz. 

Hajnali 2-kor… Próbáltál már hajlani 2-kor enni? Nem arra gondolok, amikor az ember egy kicsit nassolna, és éjjel kicsit pakolászik a hűtőben. Itt annyi kalóriát kell magunkba pakolni, amennyi kitart estig… Kb. este 9-ig. 

Igen, ott a másik oldal is, az este 9. Ilyenkor fogunk vacsorázni. Az első napokban bizonyára túlságosan sokat is. De később, ahogy a szervezet belejön a nélkülözésbe, már normális mennyiséget eszünk. De akárhogy is, az eltart egy kis ideig… 2 órát legalább… 

Utána pedig török szokás szerint még csipegetünk egy kicsit, jön egy tea, egy kis süti, egy kis kávé, na még 20 csésze tea, no egy börek, de van ám gyümölcs is. Aztán olyan éjfélre eljutunk arra a pontra, hogy most már tényleg elég lesz… De igazándiból nem! Még eszünk egy kicsi magokat, iszunk némi teát, stb… 

És amikor már a normális ember (még isztambuli mérték szerint is) végre menne aludni, akkor az ágy helyett a konyhába megyünk. Mert ideje reggelizni! Ha kihagyjuk, holnap nagy bajban leszünk… No de ki tud enni ilyenkor? Éppen most fejeztük be a vacsorát…” 

Természetesen érdemes elolvasni a teljes posztot most is, itt tehetitek meg.

Skandináv kalandozás 

A Heni utazgat blog szerzője (szóval Heni) utazgatott ezúttal Skandináviában, azon belül is a svédországi Malmöben.

„Szerencsém volt, az idő kellemes, sütött a nap kb. 7 ágra. A reptérről gyorsan ki lehet jutni, sehol nem ellenőriztek, bőröndre sem kellett várni. Így ahogy kiértem, már gördült is be a reptérbusz, ami leszállított Malmö központjába. Ez egy hozzávetőlegesen 40 perces út volt, viszont annyira a központban tett le, hogy 5 perc sétára volt a hoteltől (én mázlista). :) 

Gyorsan bejelentkeztem, csekkoltam a szobát, a wifi hagy némi kívánnivalót maga után, felnyaláboltam a kis fényképezőgépemet és útnak indultam. Erre a napra egy fő tervem volt, a Turning Torso meglátogatása a tenger part mellett. 

Ez volt az egyetlen olyan nevezetesség, ami kilógott a többi egy kupacban levőtől, így le akartam tudni az első napon. Azért persze nem célirányosan mentem, és út közben is felfedeztem egy csomó dolgot/helyet. 

Elég sok helyen vannak kirakva absztrakt szobrok, az egyszerűbb letisztulttól a színes csiricsárékig. 

A másik érdekesség, hogy Malmöben szinte mindenkinek van biciklije, és az összes metró/busz/vonatállomás mellett hatalmas bicikliparkolók vannak kiépítve. 

Csak a hosszú munkanap után találd meg a sajátodat a több száz között. Ha mégsem biciklivel közlekednek az emberek, akkor mindenki egy Volvoban ül. Hiába, a helyi márka ereje... (...) 

Építkezések mindenfelé, lakóparkok, játszótér, gördeszka- és koripálya fogadja az embert. Látszik, hogy ez a rész nem a turistáknak épült, mondhatjuk, hogy hétköznapi emberek élik hétköznapi életüket. Viszont ez az út vezet minket a Turning Torsóhoz. Vagyis nem feltétlenül csak ez, de szeretek új utakat felfedezni, és nem csak a "turista" útvonalat bejárni. (...) 

A következő napot hosszúra terveztem, az időjárás nem. Reggel mintha dézsából öntötték volna az esőt. Adtam a dolognak max. 1 órát, míg megreggelizek és összeszedem magam. Semmi változás. 

Én, aki egyébként rövid látogatások alkalmával nem járok múzeumba, most betértem a Malmöhuss-ba. Ez Malmö egykori várában lett kialakítva, és a tárlat lényege az élővilág és az ember kapcsolata, valamint volt egy akvárium rész is, ahol vízi állatkákat lehetett nézegetni. 

Szerencsére mire körbementem, elállt az eső is. A várhoz tartozik egy hatalmas park is, így körbesétáltam, és egyszer csak a városi könyvtárnál találtam magam. Egy régi épület lett összeépítve egy új, modernebbel, és teljesen jól néz ki együtt a kettő. (...) 

Felkerestem még a "The Knotted Gun"-t, amit az erőszakmentesség jegyében készített Carl Frederik Reutesward svéd művész 1985-ben, azután, hogy az énekes-zeneszerzőt és béke aktivistát, John Lennont megölték. A fegyver egyébként egy 357-es Magnum revolver túlméretezett másolata. Jelenleg 16 másolata van a világon, köztük New Yorkban, Pekingben és Berlinben.” 

A teljes posztot itt találjátok.

HÍRMONDÓ

Érdekes külföldi munkák - heti best of

A heti válogatásunk mindegyik darabja érdekes valamiért: vagy a helyszín (például Bali), vagy a munka (magyar nyelvű korrektor Csehországban) vagy valami más miatt. Úgyhogy hajrá, lehet nézelődni!

Orbán: a külföldi munkavállalás nem istencsapása

A magyar miniszterelnök szerint kár, hogy a határátkelés politikai kérdéssé vált. Orbán Viktor nem szeretné, ha a gyerekei külföldre költöznének, de évtizedek óta az egységes európai munkaerőpiacért dolgoznak, tette hozzá.

Tényleg kevesen mentek el Magyarországról? 

A címben feltett kérdésre igennel válaszolt a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatója, aki szerint nem is nagyon érdemes hamut szórni a fejünkre az elvándorlás miatt. Mi nem is szórunk.

Bezártak minket egy fekete, nagy üres raktárba 

Pont úgy, mint egy csomó magára hagyatott bőröndöt: nem tudni, miért, nem tudni, mennyi időre, és egyáltalán: nem tudni semmit. Egy csomó magyart, románt és szerbet fogadott így London, fal mellé állítással a jobb és könnyebb élet helyett. Zárt ajtóval a nyitott világ helyett.