Vajon lehetséges-e, hogy az ember külföldön rabszolga havi 2500 fontért, de Magyarországon nem az havi 85 ezer forintért? Melyek a rabszolgaság egyéb ismérvei? Magyar nyelven, magyar levegőt szívva nem lehet rabszolga valaki? Ezeket a kérdéseket teszi fel egyebek között Digger mai írásában, amivel persze lehet és kell is vitatkozni, Tegyétek azt!

„Határátkelő vagyok, nem rabszolga!” - Üzenj Budapestnek egy fotóval, esetleg rövid videóval magadról vagy egy rád jellemző tárgyról, helyről ezzel a szöveggel! Legyünk sokan! Küldd el a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

„Amióta írni kezdtem, folyamatos félelem van bennem, hogy egyszer csak nem tudok miről írni. Hogy elfogy a téma. Aztán persze mindig van valami, de ha azt kiírtam magamból akkor mindig visszatér a félelmem. Na, mindegy ezt csak úgy közbevetőleg mondom a mai poszt előtt. 

Mióta kijöttünk ide, szinte állandóan hallom, hogy minket itt kizsákmányolnak meg kihasználnak, és ennek a betetézője Lázár Annyitisér Jánosnak a legutóbbi aranyköpése, hogy a magyarok rabszolgák külföldön.

OK. Induljunk ki ebből. Tegyük fel, hogy igaz. Akkor miért is vagyunk itt? Miért jött ki félmillió magyar? Hogy kizsákmányoljanak? Rabszolgának?

Félve kérdem, OTTHON mik voltunk? Nem voltunk rabszolgák? Ugyanezt a munkát végeztem ötödannyi pénzért. Az ugye nem kizsákmányolás? A MAGYAR ember a MAGYAR embert ugye nem használja ki? Otthon a szar is édes mert az MAGYAR szar? Hogy is van ez? 

Külföldön rabszolga vagyok 2500 fontért, de otthon NEM vagyok rabszolga 150 ezer forintért? Az éttermi mosogató kizsákmányolt itt havi 1100 fontért, de otthon nem az 85 ezer forintért. 

Esetleg a rabszolgatartásnak vannak egyéb ismérvei? Ha magyarul használnak ki, az mindjárt nem kihasználás, ugye? Ha munka közben magyar templom keresztjét látom, magyar harangszót hallok, mindjárt nem érzem rabszolgának magam, ugye? 

A hazai levegő az hozzáadott érték a fizetéshez? Az béren kívüli juttatás vagy mi a lómáj? Az adómentes vagy az adózó oldalon van? Három szippantás adómentes magyar levegő felér egy rabszolga felszabadító polgárháborúval? 

Félreértés ne essék, nem a kifejezéssel van bajom. Mindenkinek szíve joga magát kizsákmányoltnak vagy rabszolgának érezni. De ne kössük ezt államhatárhoz, kérem szépen. 

Azon is lehet vitatkozni, hogy hol van jobban vagy kevésbé kihasználva a melós. Csak ne mondjuk, hogy OTT igen, de ITT nem. Vagy ITT igen, de OTT nem. 

Egyébként mi a dráma? Az hogy itt dolgozni kell? Igen, bazmeg, itt dolgozni kell. Újat mondok. OTTHON is dolgozni kell. Oda is betelepedett a kizsákmányoló kapitalizmus már vagy 27 éve. 

A munka ára 

A munkának pontosan meghatározott piaci ára van. Semmi különbség nincs a karfiol ára és a munka ára között. 

Valamelyik nap olvastam egy magyar kivándorolt történetét itt, a Határátkelőn. Az angol építőiparban akar dolgozni és pontosan azokkal a nehézségekkel találkozott, mint én, mikor idejöttem. Ő Site Manager akar lenni, ami a magyarban az építésvezető státusza. 

Csakhogy az angol építőipari rendszer miatt a két állás még csak nem is hasonlít egymásra. A rendszerek alapjaiban különböznek. Még a beton és a malter sem egyforma Magyarországon és Angliában, egyebeket nem is említve. 

Nyilvánvaló, hogy ha egy gépkezelő vagy egy építésvezető Angliába költözik, nem lesz egyenrangú munkaerő egy ott születettel. Hiszen hiába vagyok profi gépkezelő, nem ismerem az angol építőipart. 

Éppen ezért például a gépkezelői jogosítvány kétlépcsős. A második lépcsőt két év után szerezheti meg valaki. Az első lépcsőben a jogosítványra az van írva, hogy KÉPZETT gépkezelő. A második, két év után megszerezhető jogosítványra már az van írva, hogy HOZZÁÉRTŐ gépkezelő. Mindenki tudja mi a különbség a képzett és a hozzáértő között. 

Az angol rendszerbe beleszületett emberek egyértelműen előnyben vannak velünk szemben. Már az anyanyelv okán is meg a szocializáció okán is. Ez fordított esetben is így lenne. 

Egy Angliában felnőtt ember tudja, hogyan épül fel egy angol ház akkor is, ha nem tanulta vagy nem érdekli. Egy Magyarországra került site manager az itteni építésvezető pozícióban nyilvánvaló hátrányban lenne a magyarokkal szemben. Nem tudná, kit kell lefizetni például. Meg nem tudná, hogy az miért az építésvezető feladata. Melyik magyar építőipari cég alkalmazná? 

Kiegyenlítődés 

Ezeket a hátrányokat nekünk idővel le kell dolgozni. Vagyis itteni gyakorlatot kell szereznünk, esetleg olyan szaktudást vagy szorgalmat kell felmutatnunk, amivel kompenzálni tudunk. 

A mi munkánkat az építőiparban ügynökök adják el. Ahogy a zöldséges a karfiolt. Ha bemegy valaki a zöldségeshez karfiolt venni akkor a kifogástalan hibátlan árut fogja választani vagy a sérültet? Mikor veszi meg a sérültet? Ha OLCSÓBB. Ezzel minden háziasszony tisztában van. 

A cégek ugyanígy válogatnak a gépkezelők vagy a site managerek között. Az én szakmámban szabott órabérek vannak, ott nem lehet engem olcsóbbért eladni, de azt meg lehet csinálni, hogy olyan munkára küldenek, amit helyi nem vállal vagy azért, mert olyan szar munka, vagy azért, mert olyan rövid. Annak idején ez iszonyúan rosszul esett nekem. A padlóra tett teljesen. 

Aztán amikor megszereztük a gyakorlatot, amikor már BIZONYÍTOTTUNK, akkor leszünk EGYENRANGÚ munkaerők. Sőt akkor már én leszek előnyben, mert hajlandó vagyok szombaton is dolgozni, amit a helyi munkaerő nem vállal. 

Akkor már egyik munka után kapom a másikat és az ügynökség vigyáz arra, hogy megtartson, mert megbízhatóan hozom nekik a pénzt. 

Aztán ott van a kereskedelmi aranyszabály: „Az áru hiánya növeli értékét”. Dolgoztam 10,50-es órabérért is, meg 20,50-ért is. Attól függően mekkora a kereslet gépkezelőkre. 

Egy háziasszony a zöldségesnél bizonyára nehezményezné, hogy szezonban is olyan drága az eper, mint télen, ugyanakkor kihasználásnak tartaná, ha 10,50 lenne a szakemberek órabére. 

A magyar rabszolgának nevezi a KIVÁNDOROLT magyart, ugyanakkor a BEVÁNDOROLT erdélyi magyart minimálbérért vagy annál kevesebbért dolgoztatja a birtokán. Érdekes a világ. 

A punnyadásról 

Előző posztom nagy vihart kavart. Rengetegen támadtak a közönyöm és a pesszimizmusom miatt. Egyetlen embertől fogadom el a bírálatot. Ő az EGYETLEN, aki kiment a tüntetésekre. 

Eredményeképpen a kormány visszavonta a CEU törvényt és Soros Györgyöt a Magyar Köztársaság Nagykeresztjével tüntette ki. Vagy nem így történt? Jól van na, lehet kezdek kicsit szenilis lenni... 

Az engem bírálók és közöttem egyetlen különbség van. Én VÁLLALOM a punnyadást, én nem tagadom politikai és közügyi, közéleti inpotenciámat. Aki pedig több évtizedes külföldön élés után CEU-s profilképpel tépi a száját az ugyanolyan impotens mint én csak kurva nagy magyarnak állítja be magát. Na, az én szememben nem lesz nagyobb. Sőt... 

Popper Péter ezt nagyon zseniálisan megfogalmazta: „Ha egy társaságban egy pasas elkezd mesélni a szexuális sikereiről, hogy hány nő volt meg neki, és állandóan erről beszél, egy idő után az én lélektani felfogásom szerint nyugodtan meg lehet tőle kérdezni: mondja, mióta impotens? Az ember mindig azt bizonygatja, ami nincs. Hogy hívták az újságokat a Rákosi-korszakban? Szabadság, Szabad Nép, Szabad Száj. Hiszen szabadság nem volt. És így tovább. Tovább gondolva ezt: ha egy tömeg állandóan a magyarságát lobogtatja, ha már a kokárda sem elég magyar neki, hanem Árpád-sáv kell, akkor az csak azt jelentheti, hogy súlyos bajok vannak a magyar identitással". 

Én vállalom a közéleti kiábrándultságomat. Lehetnék én is „hazafi”. Lehetnék „igazmagyar”. Tisztelt honfiúk és honleányok. Engedjék meg nekem, hogy egy legyek a szimpla, egyszerű, átlagmagyarok közül. 

Ígérem nem ártok senkinek, békében tespedek, nyugodtan hagyom, hogy kizsákmányoljanak, én ezzel meg vagyok elégedve, a söröm itt van mellettem mikor ezt írom, úgyhogy világ proletárjai előre a kispolgári úton csak a kolbász el ne fogyjon a kerítésből.” 

Gasztroterror 

Befejezésül még egy dologról tennék említést. Néhány birkapásztor már nem tudta, hol rúgjon belém, és szóvá tették hogy KFC szemetet eszek. Alapállás, hogy a gasztroterroristáktól hányok, de minimum arcidegrángást kapok. 

Táplálkozzál tudatosan, bazmeg, egyed az organikus lósóskát a biovakond sonkájával, csak hagyd, hogy én ott mérgezzem magam, ahol és ahogy akarom. Közlöm veled, hogy LIDL-is Freeway cukormentes narancslevet iszok a munkahelyemen már évtizedek óta, amiben annyi a narancs, mint a te organikus ételedben az orgazmus. 

Külön figyelek rá, hogy olyan ételeket vegyek, amikben kurva sok az E betűs vegyszer, amiből már valószínűleg annyi van bennem, hogy műanyagban impregnált testem a fáraó papjai sem tudnák jobban tartósítani. 

Külön figyelek rá, hogy mi az, amit éppen halálos méregnek kiáltanak ki a gasztroterroristák és azt tömöm magamba kétpofára. Én úgy vagyok vele, hogy gyümölcsöt megmosni tilos, a banánt, narancsot héjastól eszem, mert így jutok a legtöbb permetszerhez. 

Állatféléből csak a szteroidokkal felfújt tápon két hét alatt felhízlalt csirkét, disznót, marhát eszem, és jövőre befizettem egy csernobili horgásztúrára, mert meg akarom kóstolni az ottani háromfejű, négylábú halakat.”

HÍRMONDÓ

Ha a megszokottól kicsit másra vágysz

Ma megpróbálunk kicsit kitekinteni a szokásos Németország-Ausztria-Anglia háromszögből (na jó, azért lesz kivétel), és olyan országokba ajánlunk munkát, ami talán nem mindenkinek jutna eszébe elsőre, de érdemes megfontolni.

Nem tervezünk Magyarországra visszamenni

Zsolt nyolc éve él Olaszországban, és ezen évek során felemás tapasztalatai voltak külföldön élő honfitársaival. Szerinte vannak, akik nehezen illeszkednek be, de aki igyekszik a maga erejéből boldogulni, illetve kölcsönösségen alapuló kapcsolatokat alakít ki, jó közösségben találhatja magát.

Ki hitte volna, hogy ennyi magyar tanul egyetlen külföldi egyetemen? 

Csak a bécsi állami egyetemen közel 1000 magyar diák tanul, amivel egyébként a külföldi hallgatók rangsorában is az előkelő negyedik helyen állunk. Mi lehet akkor összességében?

Egyre több a bevándorló Új-Zélandon

A New Zeland Herald elemzése szerint egyre több munkavállalási vízumot adnak ki az országban. Ezek száma 2004-ben még 16.787 volt, tavaly már 41.576-ra ugrott.

Ehhez képest a magyar elvándorlás csekélység 

Először fordult elő Romániában, hogy több gyerek született külföldön, mint odahaza – jelentette be a határon túli románokért felelős miniszter.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.