A mai poszt kicsit talán kilóg a határátkelős írások sorából, két okból mégis úgy éreztem, megosztom veletek. Egyrészt azért, mert szerzője, Zita legutóbbi, az amszterdami temetőkről szóló írása igen pozitív fogadtatásra lelt, pedig az sem kapcsolódott szorosan a blog témájához, másrészt azért, mert (és ezt külön le kellett bokszolnom vele, hogy leírhassam) az ő fia ugyanarra a londoni egyetemre jár, aminek a Mindenki rendezője is egykor hallgatója volt. Végül, de nem utolsósorban, mégis csak Oscar-díjat kapott egy magyar film, ami nagy büszkeség. Szóval lássuk, milyen gondolatokat indított el Zitában a Mindenki sikere!

„A mai posztot megint gondolatébresztőnek szánom. Apropója az örömhír, hogy ebben az évben is lett egy Oscar-díjas magyar film. Nem amolyan hatalmas hollywoodi történet. Egy nagyszerű élőszereplős kisfilm.

A rendező fiatalember maga is egyetemista határátkelőként kezdte, és ma is külföldön él. Ezt a filmet megcsinálni mégis hazament. Ennek egyik oka, hogy több támogatást kapott az elkészítéséhez Magyarországon!!!

(Ezt egy interjúban el is mondta: „Magyarországon marha jó filmesként dolgozni. Luxuskörülmények vannak, igaz, ebbe én még nem kóstoltam bele, mivel nem nyertem szét magam az összes pályázaton. Itt van állami támogatás és viszonylag elérhető az emberek számára, legalábbis addig a szintig, hogy a forgatókönyv-fejlesztésre lehet pénzt kapni. Angliában sokkal nehezebb elérni, hogy fejlesztésre kapjak pénzt”.)

A másik ok, hogy őt „nem darálta be a rendszer”.

Nagy dolgokat megfogalmazni csak az anyanyelvünkön tudunk

Biztos angoltudással, és megfelelő nyitottsággal, olvasottsággal és tájékozottsággal, helyes önértékeléssel rendelkező, kreatív fiatalokat vesznek fel a londoni University of Westminsterre. 

Ami bár a második intézmény Angliában a filmes szakmában, mégis évente kapnak Oscar-díjat, meg még sok mást is az itt végzett fiatalok. Valószínűleg azért, mert mesterséget és nyitottságot tanítanak, jól. 

A harmadik ok, amit eddig senki sem fogalmazott meg, de valahogy nekem ide kívánkozik: nagy dolgokat árnyaltan megfogalmazni, és azzal egy minőségi szintet átlépni mégis csak az anyanyelvünkön tudunk, és ez egyáltalán nem baj. Nos ezek amolyan határátkelős gondolatok voltak. 

Oscar-díj… ilyenkor mindig eltölt valami határtalan büszkeség, ilyenkor annyira boldog vagyok, hogy nekem is ez a vers, ez a zene, ezek a bodzavirágos tavaszi képek az anyanyelvem. Lelki jóllétem redőiben ugyanakkor ott lapul a szomorúság és az aggodalom az EMBERért. 

Nos, megnéztem a kisfilmet többször is, az interjúkat a szereplőkkel, a rendezővel. Olvastam az eddig megjelent kritikákat. Nem szándékozom ezekből sem ollózni, sem hozzá tenni. Csak ahogy szoktam. Annyi mindent elindított bennem a sok információ, hogy papírra kéredzkedtek, talán elültetek vele néhány magot mások fejében is. 

„Legyen a zene mindenkié!” 

Elsőre Kodály Zoltán hitvallása jutott eszembe, nem tudom, hogy a címválasztáshoz mennyire kötődik tudatosan, de tudat alatt bizonyára. A kodályi zene-pedagógiának az éneklés, a közös éneklés legalább olyan fontos szelete, mint a hangszeres zenélés. 

És ha belegondolunk, nincs még egy művészeti forma, amit így, együtt, aktív résztvevőként, alkotó örömként élhetünk meg, mint a közös éneklés, zenélés. Az összes többit vagy egyedül tesszük (lásd: olvasás, képzőművészetek) vagy bár közösen, de csak nézőként, kívülről élvezzük (lásd: színház, koncert). 

A filmben felcsendülő nagyon ismert Balázs Árpád kórusmű szövege: Nemes Nagy Ágnes Tavaszi felhők című verse. Sok kisiskolás olvasókönyv kedvelt darabja. Tele gyerek és felnőtt számára egyaránt fogható érzésekkel, képekkel, zeneiséggel, könnyedséggel, szerethető költészettel. 

Több generáció irodalmi műveltségének alapjait képezték a kortárs magyar írók szenzációs versei. Öröm volt tanítani. Értéket, művészetet szerettettünk meg vele. 

Namármost: mindenkit meg lehet tanítani énekelni, mint ahogy zenélni, az olvasás örömére, és egyáltalán művészet-kedvelésére és értésére is. A művészetek nyelvén kommunikálni egy felsőbbrendű örömforrás. 

Aki a dalok, versek, képek világában jól eligazodik, annak azok által a lelkében valami utolérhetetlenül légies finomság, jóság, fogékonyság, nyitottság, megértés és alázat alakul ki a világ egyéb dolgai iránt is. Kialakul valamiféle egyensúly a lehetséges jó, és a rémesen igazságtalan világ között. 

A film bővelkedik pazar filmes megoldásokban, nyilván a szakmai zsűri ezeket is súlyozottan nagyító alá vette. Vajon mi okozza vitathatatlan hatását? 

Nem vagy elég jó! 

Hányszor hallottuk ezt gyerekkorunkban? Talán éppen a szüleinktől, vagy tanárainktól, azután később a kedvenc főnökünktől, párunktól, gyerekeinktől, okos politikusoktól. 

A megfelelési kényszer, a teljesítmény hajszolás alattomosan mélyre beleszőtte magát a bőrünkbe, beépült a csontjainkba, lüktet az agyunkban, és újra meg újra szétfeszíteni készül a szívünket. 

Ráadásul jól belénk verték, hogy ha mindenki szót fogad, akkor jó lesz. Így nőttünk fel egy beteg rendszerben beteg gondolatok közt, hogy felneveljünk egy következő generációt ugyanilyenre. Ahol a rendszer képes felülkerekedni az egyénen, ott ez az eredmény. 

Szép végkifejlet a problémakört a gyerekek világába helyezni. Ők sokkal nehezebben tűrik az igazságtalanságot, mernek még tisztán érvelni, és szembeszállni akár a felnőttekkel is. Összefognak, ellenállnak, tiszta megoldásokból építkeznek. 

Míg nem rontottuk teljesen el őket, addig képesek rá. (Nem feltétlenül az egész nap nyomkodható okostelefonokra és tabletekre gondolok.) Vannak kiváló módszerek, amik éppen erre a romlatlanságra alapoznak (lásd: kooperatív tanulási modell). 

Fontos lenne, hogy a gyerekek ne álljanak be gondolkodás nélkül mindenféle rájuk erőszakolt tornasorba. Frusztrált, kiégett, „beállok én is a tornasorba”-ember Erika néni, vagy ugyanezen okból önmagukat is lelki nyomorban tartó szüleik mögé. 

Őket már bedarálta a rendszer, az most mindegy hogyan vagy épp melyik korban, vagy épp melyik országban. Esetleg nekünk kellene tanulnunk tőlük. Kiabáló másokat lezúzó, lealázó felnőttek helyett álljunk meg néha, tegyünk rendet, élvezzük a csöndet! Tűnődjünk el annak mentén a pillanat varázsán! 

A csöndnek jelentése van 

Nagyon pontos, egyértelmű, és egyszerű jelentést hordoz. Egy kórusnyi ünneplőbe öltözött gyerek tátog, egy hang nem jön ki a torkukon, egy mosoly nincs az arcukon. Tessék ránk figyelni, felnőttek! Mi vagyunk a tükör, amit elétek tartunk… 

Azután még néhány másodperc, kitisztul a tavaszi égbolt, és megszólal egy gyerekhang, egy zongora, majd a kórus szívet melengető öröméneklése, a csodaszép dallam, a költő könnyed soraival… 

A katarzis nem marad el. 

A magyar film, a zene és az irodalom sikere. És a máshogy gondolkodásé. 

„Ajánlom ezt a díjat mindazoknak az embereknek, akik jobbá tehetik ezt a világot: a gyerekeknek. Próbáljuk őket jól felnevelni, hogy büszkék lehessünk rájuk.”  (Deák Kristóf) 

Ha tetszett Zita írása, látogass el a blogjára!

HÍRMONDÓ

Kiderült, miért éri meg az EU-nak támogatni Magyarországot

A német európai uniós biztos egy német lapnak adott interjúban beszélt az európai gazdaságot irányító törvényekről. Günther Oettinger szavaiból az is kiderült, miért éri meg az Európai Uniónak (és azon belül kiemelten Németországnak) támogatni a kelet-európai országokat, köztük Magyarországot.

Te bízol az Európai Unióban?

Mert a szlovákok például igen és egyre jobban, ugyanakkor a bizalommal párhuzamosan a bürokrácia iránti ellenszenv is növekedett. A menekülteket viszont már nem tartják akkora problémának, szemben a munkanélküliséggel.

A németek szívják el a fiatal orvosokat

Nem csak Magyarországról, Csehországból is özönlenek külföldre a frissen végzett orvosok, ami egyre nagyobb problémát jelent. Ráadásul elsősorban nem is a pénz vonzza őket.

Anglia nyitva maradhat a Brexit után is 

Egyszerűen az a helyzet, hogy nincs elég brit, aki elvégezné az éttermi, szállodai, vagy egyéb, alacsonyabb képzettséget igénylő munkákat. Ezért elég nehéz elképzelni, hogy teljesen bezáruljanak a kapuk. Egyelőre bőszen keresnek is embert, például szakácsot havi 1100-2000 fontért, felszolgálót 1100-1500 fontért, szobalányt 1200 fontért, és még hosszan sorolhatnánk (itt soroljuk is).

(Fotó: MTI/Kallos Bea)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.