A határátkelés egyik szomorú mellékhatása a hátrahagyott gyermekek kérdése. A jelenségről talán nem beszélünk eleget, pedig komoly problémáról van szó, amit az is mutat, hogy a legfrissebb (de még így is több éves) adatok szerint is körülbelül 900 ezer gyereket érint csak Európában, azon belül is a dél-kelet-európai régióban.

Te is voltál már kénytelen otthon hagyni a családod, a gyermeked és egyedül külföldön boldogulni hosszabb-rövidebb ideig? Esetleg te maradtál Magyarországon, míg a párod külföldön dolgozott? Írd meg a tapasztalataid a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Egyre inkább megkerülhetetlenné válik a hátrahagyott gyermekek kérdése, annál is inkább, mert a legfrissebb, a kétezres évek végéről származó adat szerint is 900 ezer gyerek érintett, és akkor még nem beszéltünk azokról, akik nem jelennek meg a statisztikában (például azért, mert az érintett szülő ingázik, vagy úgy dolgozik külföldön, hogy közben nem jelentkezett ki otthonról). 

A szakirodalom ezeket transznacionális családnak nevezi. Ennek lényege, hogy tagjait (hosszabb vagy rövidebb időre) országhatárok választják el egymástól, azaz különböző országokban élnek – írja nagyszerű tanulmányában a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos munkatársa, Blaskó Zsuzsa. 

Az ilyen családok esetében nem csak a szélesebb közösségre (tehát felnőtt testvérek, szülők, stb.) kell gondolni, hanem az úgynevezett nukleáris családokra is, és igazán ez utóbbi a nehéz ügy, amikor az egyik vagy másik szülő (szélsőséges esetben mindkettő) egy másik országba költözik úgy, hogy gyermekeit hátrahagyja. 

Most nem mennék bele a különböző szakkifejezésekbe (mint amilyen a transznacionális szülőség, a hátrahagyott gyerek, stb.), akit mélyebben érdekel a téma, tényleg olvassa el Blaskó Zsuzsa tanulmányát, vagy keresse fel a témával foglalkozó Children Left Behind (CLB) elnevezésű hálózat oldalát. 

Újfajta családmodell 

A szakemberek szerint egyértelmű, hogy tulajdonképpen egy újfajta családi működésmód kialakulását láthatjuk, és ez nem független a modern technikai eszközök megjelenésétől sem. 

Míg ugyanis korábban egy külföldön dolgozó szülő legjobb esetben is telefonon tudta tartani a kapcsolatot az otthon maradt családtagokkal, addig mára a technikai fejlődés (és az emberek ezzel járó rugalmassága, kreativitása) képes tartalommal megtölteni ezt a fajta kapcsolatot is. 

„A térbeli távolság a modern kommunikációs csatornáknak köszönhetően nem akadálya a folyamatos kapcsolattartásnak – sok esetben akár napi rendszerességű érintkezésnek, amely az információcserén túl teret ad a gondoskodás, a szülői ellenőrzés, a nevelés bizonyos formáinak is” – fogalmaz Blaskó Zsuzsa. 

Simán lehet tehát úgy tekinteni ezekre a családokra, mint amelyek országhatárokon átnyúlva is képesek többé-kevésbé sikeresen betölteni a funkciójukat. 

Mindezzel ugyanakkor komoly kihívás is jár, hiszen a családtagoknak meg kell küzdeni a többszörös identitással, a több földrajzi helyhez való kapcsolódással, és még a többszörös lojalitással is. 

Gondoskodás-hiány 

Mindez persze nem képes pótolni a személyes érintkezést, aminek nagyon komoly következményei vannak egyéni és egyébként társadalmi szinten is. Utóbbi esetében például ha nők mennek külföldre (ami az otthoni ápolás, az idősgondozás iránti növekvő nyugat-európai igény miatt egyre gyakoribb) akkor éppen azok a funkciók maradnak ellátatlanul a kibocsátó országban, amit jellemzően a nők látnak el (házimunkák, betegekről, idősekről és gyermekekről való gondoskodás). 

A szakirodalom szerint a kibocsátó országokban a migráció - elsősorban a nők kivándorlása - „gondoskodás-elszíváshoz” (angolul care drain), vagy „gondoskodás-hiányhoz” (care demand) vezet. 

Mindez elég érdekesen jelenik meg a kibocsátó országokban, hiszen míg korábban az apák külföldi munkavállalását inkább pozitívan ítélték meg (hiszen pénzt küldtek haza, támogatták, eltartották a családot), addig a nők elvándorlását sokkal negatívabban élik meg, hiszen „nem felelnek meg” a társadalmi elvárásoknak, otthon hagyják a gyerekeiket, stb. 

Anyagi előnyök, lelki hátrányok 

Nyilvánvalóan a határátkelés legnagyobb előnye anyagi, hiszen a hazaküldött pénz növeli a család életszínvonalát, csökkenti az elszegényedés esélyét, ráadásul a gyerekeknek is jó, amennyiben sokkal jobb helyzetből vágnak neki az oktatásnak, egészségesebben táplálkoznak, adott esetben színvonalasabb egészségügyi ellátást vehetnek igénybe és még sorolhatnám. 

Az egyértelmű anyagi előnyök mellett azonban megjelennek a hátrányok is, és nagy kérdés, hogy mi a kettőnek a végösszege. Kutatások szerint elsősorban a pszichés és szocializációs funkciók kerülhetnek veszélybe ezekben a szétszakított családokban. 

Mindez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy a gyerekek megsínylik az egyik szülő távollétét, a szülői gondoskodás (részleges) hiányát, amiből akár depresszió, szorongás is kialakulhat a gyerekekben, de romolhatnak az iskolai eredmények, az egészségi állapot, stb. 

Az adathiány problémái 

A jelenségről tehát érdemes lenne az eddiginél többet beszélni, hiszen az utóbbi évtizedben elég egyértelmű lett, hogy egyre gyakoribb problémával állunk szemben. 

A határátkelők egy része ugyanis hosszabb vagy rövidebb időre kénytelen hátrahagyni családtagjait, kiskorú gyermekeit. A gondot egyebek mellett az is jelenti, hogy nagyon kevés adat áll rendelkezésre az érintett országokból, de mint az elején is írtam, aligha tévedünk nagyot, ha egymillió környékére tesszük az érintett gyerekek számát a kelet-európai régióban. 

Ezzel együtt az egész jelenség vizsgálata nagyon kezdeti szakaszban tart egész Európában, nem tudjuk például sok egyéb mellett azt sem, milyen a hátrahagyott gyerekek életkor szerinti megoszlása, hiszen ez nagyon nem mindegy a következmények szempontjából. 

Azt sem tudjuk, hogy milyen társadalmi, kulturális és gazdasági folyamatok alakítják egy-egy országban a családszakadással járó migráció mértékét, vagy például azt, hogy melyik szülő próbálkozik a külföldi munkavállalással. 

Az is kérdés egyelőre, mi alapján dönt egy család az együttmaradás, vagy a(z akár ideiglenes) szétszakadás mellett. 

Az viszont biztos, hogy rendkívül összetett hatásról van szó, még akkor is, ha elég valószínű, hogy ez a „transznacionális lét” sok család életében csak átmeneti állapot, és az első adandó alkalommal ismét egyesül a család. 

Az egyesülés nehézségei 

Nem mintha ez az egyesülés olyan zökkenőmentes lenne, azaz egyáltalán nem olyan könnyű ismét egy családdá válni, mint azt elképzeljük. Ha például egy szülő-gyermek viszony egyszer fellazul, akkor azt elég nehéz (nem egy esetben lehetetlen) helyrehozni, és ugyanez igaz a szülők esetében is. A túl hosszú külön töltött idő szélsőséges esetben akár váláshoz, és így a család felbomlásához vezethet. 

Ha ez nem lenne elég, lehet még bonyolítani a helyzetet, hiszen számtalan olyan eset előfordul, amikor az egyik fél külföldi munkavállalását az otthoni megromlott kapcsolat is ösztönözheti. 

A szakemberek arra számítanak, hogy mivel az elvándorlás fokozódik, a hátrahagyott gyerekek száma is nőni fog, de legalábbis nem csökken a belátható jövőben. 

Nektek milyen (akár személyes, akár ismerősi körben szerzett) tapasztalatotok van?

HÍRMONDÓ

A brit egészségügy egy benne dolgozó magyar szemével

A brit közegészségügy (NHS) problémáival köteteket lehetne megtölteni és töltenek is, elég bármelyik brit híroldalt megnyitni, hogy szembe jöjjön velünk minimum egy cikk a gondokról. De hogyan néz ki ez egészen közelről, magyar szemüvegen keresztül?

Minden tizedik magyar gyerek külföldre menne

Miközben tízből hét magyar fiatal aggódik a jövőjéért, nem is a nagy ház és az autó érdekli őket, hanem a munka és a biztonság. Közülük minden tizedik külföldön képzeli el a jövőjét.

Alapjaiban változhat meg Európa

Az utóbbi napokban egyre több olyan megjegyzést hallani vezető politikusoktól is, mely szerint két- vagy akár többsebességes is lehet a jövőben az Európai Unió. Ami azért nekünk, magyaroknak sem lenne mindegy.

A város, ami nem csak egy reptér

Eindhovenben nem olyan könnyű beleszeretni, Hollandia ötödik legnagyobb városa ugyanis nem megkapó szépségéről nevezetes. Azonban a dolog nem is lehetetlen.

(Fotó: pixabay.com/TaniaVdB)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.