Igazi különleges utazásra invitállak titeket ma – pontosabban nem is én, hanem Hari Seldon, aki egy szuper családi út emlékét eleveníti fel jó sok képpel, és (ami nekem legalább ennyire tetszett a posztban) jó sok történelmi érdekességgel, információval. Szóval ezen a héten már pénteken megkezdjük a hétvégét, méghozzá kifejezetten a szerző kérésére. Indulhatunk?
Chambord
„Egy sima nyaralási posztot akartam írni, de már sok idő eltelt, lassan itt a tél, így azt gondoltam, hogy inkább írok egy nyaralási összefoglalót, és hozzá fűzök egy kis ország – történelem - kultúra körképet.
Kezdem egy feladvánnyal. 57 – 37 – 35 – 14 – 59
Nem, ezek nem lottószámok. Lehet találgatni, hogy mit jelentenek. Erre majd a végén visszatérek.
Én a hőség és kánikula nagy ellensége vagyok, idén is sikerült „elszabotálnom” a Côte d’Azur-t és idén Loire völgyén keresztül Bretagne-ba mentünk nyaralni.
37
Első nap
A Thionville – Chambord – Tours útvonalat tettük meg. Ez 610 km, pont kellemes távolság, már érzem, hogy vezettem valamennyit, de még nem fárasztó. Reggel elég korán keltünk, hogy még viszonylag korán odaérjünk Chambord-ba.
Chambord a Loire menti kastélyok legjelentősebbike, I. Ferenc kezdte építeni. Nagyon híres a rengeteg kis tornyáról.
Bejártuk a kastélyt, és az egyik szobában találkoztunk a király „ébresztőmesterével”, aki korabeli ruhába öltözött. Egy gyerekcsoportnak mesélt, hogy mi a tevékenysége, melyik a Bon Roi Francois ágya, hol alszanak a kutyái, ki mindenkit kell felébreszteni, milyen sorrendben stb…
A lányaink is elvegyültek a többi gyerek közé, és szépen végighallgatták, hogy telik a király egy napja.
"Ébresztőmester"
Francois 1er egyébként az egyik legnépszerűbb király volt, annak ellenére, hogy Paviánál nagy vereséget szenvedett 1525-ben a Habsburgoktól/spanyoloktól. Aminek következménye volt, hogy szövetséget kötött Szulejmánnal, aki a következő évben hadba szállt a Habsburgok ellen. A többit már jobban ismerik a magyarok…
Délután három körül foglaltuk el a szállást, és miután mi nem nagyon bírunk egy helyben lenni, este még bevillamosoztunk a városba. Tours talán a 732-es tours-i csatáról ismert (hívják poitiers-i csatának is, mert pontos helye bizonytalan). Itt arattak nagy győzelmet a frankok.
Második nap
Kicsit könnyedebbre vettük a menetet, először Chenonceau-t néztük meg. Ez a nők kastélya. Először Diane de Poitiers-é volt, aki Henri II szeretője volt, majd miután a király meghalt, a király özvegye elvette tőle. – Igaz nem volt nagyon rosszindulatú, cserébe odaadta neki Chaumontot.
Nagyon szép dolog volt az özvegytől ez, aki végül is eltehette volna láb alól is, elvégre ő volt Catherine de Médicis, és az ő családjuk arról volt híres, hogy nem sokat szoktak teketóriázni, ha valami nézeteltérésük van.
A kastély a női tulajdonosairól nevezetes. Meg még egy érdekességről. A második világháborúban a Cher folyó volt a határ, ebből következően a kastélyt pontosan kettészeli, a bejárat még a megszállt zónában volt, a nagy galéria pedig a Vichy állam része lett.
Sok történet kering arról, hogy ellenállóknak át kellett jutniuk a bejáraton, és ha sikerült a galéria másik végébe futnia, megmenekült. (Ez szerintem inkább legenda-gyártás.)
Chenonceau a másik kihagyhatatlan állomás annak, aki kastélyt akar nézni a Loire mentén. A Cher folyón be lehet evezni a kastély „lábai” alatt. Érdekesség, hogy a városkát Chenonceaux-nak hívják, míg a kastély nevéből elmarad az x: Chenonceau.
A parkolótól rövid, talán tíz perces séta a kastély bejárata. Nekünk három gyerekkel ez kicsit tovább tartott, miután a kastélyhoz vezető sétány mellett van két oldalt egy békalencsével benőtt vízfolyás. Na, azt teledobáltuk kővel. Így szépen lassan haladtunk.
Akinek gyereke van, tudja, hogy jobb, ha hagyjuk inkább szórakozni ezzel, mint „magunk után húzni” és megmutatni neki az „igazi kultúrát”, mert abból csak nyafogás lesz, és egy életre megtanulja azt, hogy milyen unalmas dolgokat lehet megnézni „művészet” címszó alatt.
Szóval így az egész út dobálózással, keksz-evéssel, rohangálással, bogár-nézéssel eltartott egy óráig. A kastélyba beérve viszont logikusan a tempó felgyorsult, húsz perc alatt átszáguldottunk a termeken.
Azért tartott „ilyen sokáig”, mert bent a lányok találtak egy náluk is kisebb, egyéves forma gyereket. És szépen elkezdtek felette anyáskodni. Beszélgettek vele, biztatták, hogy menjen ide meg oda. Így mi Mme Seldonnal váltva igyekeztünk minél többet megnézni a kastélyból.
Visszafelé még betértünk a sövény-labirintusba is. Így a visszaút szintén egy órát vett igénybe.
Miután még volt időnk aznap, levezetésként megnéztük az akváriumot Amboise-ban. Előzőleg egy órát terveztem erre, mert a környékünkön levőkben is nagyjából ennyi a szintidőnk.
Ez viszont jóval nagyobb volt, és ami lényeges különbség, itt „halsimogató”, be lehetett nyúlkálni a vízbe, és megérinteni a halakat. Csak ebben a teremben elvoltunk fél órát, és mielőtt kimentünk volna, újra vissza kellett menni, és megint ráhúztunk plusz egy órát. Melinda itt nagyon összebarátkozott „Foltossal”, a hallal. Így tényleg estére értünk haza.
"Foltos" keresése
Harmadik nap
A harmadik nap nem is kezdődhetett mással, mint „Foltos” meglátogatásával. Így a napot most megint az akváriumban kezdtük.
Ezután Amboise-ban van egy „mini château” park, amit ajánlani tudok mindenkinek, de főleg a kisgyerekeseknek. Itt 1: 25 –ös méretarányban vannak felépítve a Loire menti kastélyok a terep is úgy van kialakítva, ahogy a tájegység folyói, völgyei vannak. (Vízfolyások/csatornák jelzik a Loire, Cher és Indre folyókat.) És ezek mentén helyezték el a maketteket, követve a valóságos földrajzi elhelyezkedésüket.
Mi 2006-ban voltunk a Loire völgyében először, akkor kilenc kastélyt néztünk meg. Most az új családtagok miatt kicsit át kellett ütemezni a dolgokat, így itt sűrítve meg tudtuk nézni azokat is, ahova most nem jutottunk el… :)
Mini château: Chambord
Érdekes volt nekem, hogy újra látom ezt a tájat így 10 év után. Az utak, a szálloda nem volt meglepetés, akkor is itt szálltunk meg, és simán oda lehet találni (amúgy sem használok GPS-t, bár a következő kocsiban valószínű lesz, mert lassan alapfelszereltség).
Tours egyébként elég „becsapós” város, ha arra autózunk. A Loire a központjától északra folyik keresztül, de átfolyik rajta a Cher is, ami, legalábbis a városban szélesebbnek tűnik, így folyton figyelnem kell, hogy éppen hol jövök be a városba kelet felől (Amboise és a kastélyok irányából több út is megy a város felé, mindegyik bejöhet bármelyik folyó bármelyik oldalán).
A Loire viszont most is nagyon tetszik. Igazi „nagy folyó”. Hosszra nem, de szélességre akkora, mint a Duna. Szabálytalan és szabályozatlan medrű, hatalmas ártere van, tele homokpadokkal és rengeteg kis szigettel.
Délután kisütött a nap is, és megnéztük Amboise várát. Itt élt Leonardo az utolsó három évében. Első Ferenc hívta meg ide. És az öreg mester útra kelt, csomagjában a Mona Lisa-val. Maga Amboise szép reneszánsz vár, a közelében, de még a városban van Clos Lucé, ahol a mester élt.
Mini château: Clos Lucé
Negyedik nap
Eleget voltunk már a Loire mentén, tovább indulunk Rennesbe. Úgy terveztük, hogy útba ejtjük Chinon-t. Ezt Johanna kedvéért tettük volna meg.
Itt találkozott VII Károly Jeanne d’Arc-kal (Szent Johannával) 1429-ben. VII Károly 1425-ben itt állította fel udvarát, miután 1415-ben Azincourt-nál meglepetésre megsemmisítő vereséget szenvedett a francia nemesi haderő a jóval kisebb, jobbára parasztokból és íjászokból álló angol hadseregtől.
A megmaradt francia nemesség frakciókra bomlott, és VII Károlynak a legitimitása veszélybe került, csak Orleans után 1429-ben tudott eljutni Reimsbe, hogy megkoronázzák.
Chinon sajnos nem fért bele, de közkívánatra belefért Ussé.
Ussé – Csipkerózsika kastélya
Ez már sokkal békésebb dolgokról nevezetes. Itt élt egy ideig Charles Perrault, akit állítólag ez a kastély inspirált a Csipkerózsika mai verziójának megírására. A kastély oldalsó tornyának szobái be is vannak rendezve a mese jeleneteivel, ezt a gyerekek nagyon élvezték. Maga a kastély is a Loire reneszánsz kastély-építészet tipikus példája. Utána, hogy ne vesszen kárba egy nap se, indultunk tovább.
35 Rennes jelenleg Bretagne székhelye, itt található a Breton parlament is. A bretonok valóban egy különálló nép, saját nyelvvel, a legközelebbi rokonnyelv a már kihalt cornwalli nyelv. Még beszélik vagy értik pár százezren, de főleg a délnyugati partszakaszokon.
A második világháborút követő években volt olyan kiírás a buszokon, hogy „köpködni és bretonul beszélni a buszon tilos”, azóta azért megváltozott a helyzet, mi is láttunk Rennesben (ahol talán a lakosság 1-2% se beszél bretonul) kiírva az utcaneveket franciául és bretonul.
Rennes-i utcanév
És miután kelta vidéken járunk (noha mint mondtam, lényegében átvették a francia nyelvet) itt se maradhat ki az, ami a Brit-szigeteken: a bretonok szerint Camelot itt volt (valójában ma már senki nem tudná megmondani, hogy ki volt pontosan Arthur, és hol volt a vára, ha egyáltalán létező személyről van szó).
Délután bementünk metróval a városba. Szép rendezett város, ami most az egyik legdinamikusabban fejlődő város Franciaországban. Szép a Jardin Thabor nevű park, megnéztük Parlament de Bretagne épületét is kívülről.”
(Mivel a poszt kifejezetten hosszú lett, úgy állapodtunk meg Harival, hogy két részben jelenik meg, szóval a folytatás pontosan egy hét múlva érkezik.)
HÍRMONDÓ
Majdnem duplázni kellene a fizetéseket
Nettó 250-300 ezer forint hogy hangzik? Annyiért szerinted érdemes lenne nem elmenni osztrák vagy német építkezésre dolgozni?
Ne alkudozzanak a határátkelők feje felett!
Jó lenne, ha emberek millióinak sorsa nem politikai játszmák és alkudozások tárgya lenne. Az Európai Tanács elnöke beszólt.
Rekordon a nagy-britanniai bevándorlás
Soha annyi uniós munkavállaló nem érkezett még az Egyesült Királyságba, mint a Brexit-népszavazást megelőző egy évben – derült ki a legfrissebb statisztikai adatokból.
Kaotikus, de van benne rendszer
Miért is kell azt a fránya hegyet kerülgetni? Elhordani mégsem lehet, mert tele van házakkal… no de átfúrni!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek