Mellbevágó volt szembesülni a magyarországi helyzettel – írja Eve, aki egy év Németország után látogatott a nyár végén haza. Hogy mindehhez miként kapcsolódik a megfőtt béka esete, az rögtön az írás elején kiderül.

„Egy évnyi németországi élettapasztalat után hazalátogattunk augusztusban, és ennek okán most ismét írhatnékom támadt.

Eddig azon az állásponton voltam a politikával kapcsolatban: „Ne szólj szám, nem fáj fejem.” De most azt mondom, inkább fájjon a fejem, de ez akkor is kikívánkozik belőlem.

A hazalátogatásomról elsőre a „megfőtt béka” esete jutott eszembe. Tudjátok, amit ha meleg vízbe tesznek, azonnal kiugrik. De ha a kellemes hőmérsékletű vizet lassan melegítik alatta, észre sem veszi, szinte megfőzhető.

Valószínű én is így vagyok ezzel. Eddig is ugyanezen a Magyarországon éltem, tudtam róla milyen, mert nem az anyagiak miatt választottuk a mostani, határon túli életünket. Mégis: csak egy év telt el, de mellbevágó volt szembesülni az otthoni helyzettel.

Szóval hazalátogattunk. Nagyon vártam, szinte „repültem” haza, hogy találkozhassam végre a családdal, barátokkal. Ez a része meg is volt, jó is volt. Sok találkozót sikerült tető alá hoznunk. Még olyanokkal is, akik másik országban élnek.

Jött a negatív örvény

De pár nap elteltével mégis teljesen magam alá kerültem, és legszívesebben már fordultam is volna vissza. Mintha egy negatív örvény ragadott volna magával.

Nem a barátok miatt. Ők talán azért is a barátaink, mert hasonló értékeket tartanak fontosnak az életben, mint mi.

Nem is a gazdasági helyzet miatt (az olyan, amilyen), sokkal inkább a mindent belengő általános rossz hangulat és gyűlölködés miatt. Utcán, munkahelyen, egymás közt...

A csövön is a kormánypropaganda folyik, az emberek többsége pedig mantrázza, mintha ez lenne a feladata.

Mintha fontos lenne mindenkit gyűlölni, de minimum megvetni. Nem csak az idegeneket. A szegényebb szomszéd háza rontja az utcaképet, a gazdagabbik meg biztos csal-lop-akármi, azért szaladt meg neki a szekér. A hátsó szomszédról meg jobb nem is beszélni, mert az kiment Hollandiába. (Talán azért, mert b.zi, és ott ezt elnézik neki.)

Erről jutott eszembe a színes esernyőm, ami hatalmas és vidám, ezért szeretem. Egyik nap szakadt az eső. Rám szóltak, hogy nehogy azzal menjek, ki, ha jót akarok magamnak! És sajnos nem viccnek szánták...

Emberként viselkedni

A médiában megjelent hírek szentírás, megtámadhatatlanok. Aki mégis erre vetemedik, az... nem írom le ezeket a jelzőket, szerintem anélkül is tudja mindenki, mikre gondolok.

Elkeserítő, hogy a gondolkodás és logikus okfejtés legcsekélyebb morzsáját sem látni sok emberben. Az észérvek bűnnek számítanak, a gyűlölet a jó. És te tehetetlen vagy ez ellen, mert bármit lépsz/mondasz erre, az jó nem lehet.

Nem, nem állok semmiféle oldalon. Csupán emberként szeretnék viselkedni. A kérdés erre: Az bal, vagy jobb oldalon van? Hogy egyiken sem? Akkor az is a rossz oldal.

És amikor már az ember ismerőseivel sem tud pár normális mondatot váltani anélkül, hogy ne az általam és általuk ismeretlen emberek ócsárolása, lenne a téma, felmerül az emberben a kérdés: „Mi a fenének kell nekem erre fecsérelnem az időmet, ahelyett, hogy a férjemmel és a gyerekeimmel süttetnénk a hasunkat valamelyik vízparton? Elvégre pihenni jöttünk.”

Ne értsetek félre, hiszem, hogy mindenkinek szíve joga azt gondolni, amit. De ez már rég nem erről szól. Örülök, hogy a gyerekeim még nem tudnak túl gyorsan olvasni, mert a kék plakátok mellett elsuhanva mindig csak addig jutottak: „Tudta?”.

Aztán mikor már azt gondoltam, mindent hallottam, következtek a felvilágosítók, akik újfent azon dolgoztak, hogy az élettől is elvegyék a kedvemet.

Elmondták nekem, milyen Németországban élni

Többen elmesélték nekem - akik még soha életükben nem jártak Németországban - hogy milyen is itt az élet, mert én rosszul tudom...

Nem arról beszéltek ám, hogy sokan vannak, akik itt is küzdenek a munkával, albérlettel, stb., mert az élet már csak ilyen, igen, még nyugaton is. Mert ez korrekt lett volna.

De nem. Arról beszéltek nekem, hogy itt ki sem lehet menni az utcára, mert bármikor megerőszakolhatnak, lelőhetnek, kirabolhatnak. Hordákban vonulnak a menekültek, ránk akarják kényszeríteni a kultúrájukat, vallásukat... Nekem rettegésben kell élnem, titkolnom a vallásom. De ők Magyarországon biztonságban vannak. Gond egy szál se.

Az iskola és az orvosi ellátás sem úgy van, ahogy én tapasztaltam. A fizetésünk rá fog menni, ha orvoshoz kell menni, a gyerekeknek meg hülyeségeket tanítanak, mossák az agyukat. (Itt muszáj megjegyeznem: szuper sulijuk van!)

És különben is, a német emberek is OV-t dicsőítik, mert „a zujság is azt írta” (az egy szent ember - ezt meg a fodrász mondta), és a német emberek is utálják az Európai Uniót.

Az EU csak kihasznál minket, kényszerít a törvényei betartására, amik egyébként teljesen abszurdak.

... Akkor lesz jó nekünk, ha végre nem tartozunk „ezekhez”. Mert „MI” képviseljük az európai értékeket, nem a többiek.

... Aki a „közvélemény” ellen szól, hazaáruló, vagy csak hisztis.

Hiszti. Ez is most egy menő negatív jelző. Visszaadott lovagkereszt? Hiszti. Nők jogaiért kiállni? Hiszti. Korrupció ellen felszólalni? Hiszti.

Aki nem a hazájában dolgozik, a haza ellen dolgozik. Szerencsére már egyre kevesebben, mert megindult a tömeges hazavándorlás.

Kellenek azok a fiatalok, akik egyenruhában menetelve, vagy zászlót lengetve védik a „haza értékeit”, és megmondják ki az „ember” és ki nem.

Ja, és Benedek pápa egy tévedés. Ő nem keresztény értékeket vall, a keresztények „MI” vagyunk.

És a többi, és a többi.

Mindezeket kérdés nélkül zúdították rám, vagy a boltban, fodrászatban, utcán, postán hallottam.

Szép kis nyaralás. Na ezért kell homokos tengerparton nyaralni egy olyan helyen, ahol a helyiek egy szavát sem érti az ember. :)

Éljük tovább a nyugodt életünket

Szerencsére már túl vagyok rajta - fogjuk rá. Visszajöttünk. Szabadidőnkben Biergarten, játszótér, biciklitúra, ilyen-olyan Fest a családdal. Éljük tovább a nyugodt kis életünket itt, a hazánk határain túl.

Én - az otthon hallottak ellenére - változatlanul kedvelem azokat az - igen, ki merem mondani - menekült kisgyerekeket, akiket itt megismerhettem, mert mindegyikük nagyszerű kisember. Némelyiküknek a személyes - nem kicsit megható - történetét is ismerem. A szüleik közt van bankár, orvos, fodrász, mérnök, buszsofőr, gyári munkás. Egyikük sem repülővel jött, mégsem félek tőlük.

Kezdődik az iskola, a gyerekek már a német osztályukban kezdik a másodikat. Hétvégente pedig - ahogy az előző tanévben is - járnak a müncheni magyar iskolába. Esténként főleg magyarul mesélek nekik. Nem csak meséket, ezért már rengeteg mindent tudnak kis hazájukról, amit továbbra is csak távolról szeretünk.

Hogy mi lesz, ha legközelebb hazamegyünk?  Kinéztem egy remek fejhallgatót, és jó zenéket is beszereztem. :) De ki tudja. Talán nem is lesz rá szükség, mert legközelebb már emberibb témák ömlenek a csapból.”

HÍRMONDÓ

Miért megfizethetetlen a londoni lakás?

Átfogó vizsgálatot indít az idén megválasztott londoni polgármester, hogy kiderüljön, mennyiben felelősek a külföldről érkezők a brit fővárosban egekbe szökött ingatlanárakért.

Az ész trónfosztása zajlott

Egyelőre nagyon nem látszik, mi lesz az Európai Unió és azon belül is Magyarország jövője – fogalmazott Tölgyessy Péter politikai elemző a Brexit után kialakult helyzetet elemezve. Szerinte a kampányban Nagy-Britanniában „legalább annyi hamisság hangzott el, mintha Magyarországon lettünk volna". Részletek itt.

Hol élnek a legtovább a világon?

A World Economic Forum ebből a szempontból rangsorolt 138 országot. Jöjjön az ebből a szempontból tíz legjobb ország, és az is kiderül, hogyan is állunk mi, magyarok.

(Fotó: MTVA)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!