Érdekes világban élünk, ahol bizonyos területeken működik (vagy ha úgy tetszik, kötelező) a politikai korrektség, másokon viszont ellenkezőleg. Utóbbi csoportba tartozik az elhízás is, a mai egyik, Németországban játszódó történet is ezt a kérdést feszegeti. Aztán kiderül majd az is, tényleg udvariasak-e az thaiak, végül ellátogatunk egy kínai expat-showra is.

Új életet kezdeni egy másik országban nehéz és küzdelmes folyamat mindenki számára. Pláne, ha gyerekkel vágunk neki. A Frankfurti mesék blog és a Határátkelő közös felhívása! Ha érdekel, itt olvashatsz további részleteket!

(Fotó: pixabay.com/mojzagrebinfo)

Kezdjük tehát azzal, hogy miként áll a túlsúlyos emberekhez a nyugati társadalom, mennyire rekeszti ki őket. A kérdést az Élet sója blog szerzője vetette fel, személyes tapasztalat alapján.

„Néhány napja egy biztosítási ügynök segítségét kellett kérnünk, hogy eligazodhassunk a német egészségügyi biztosítások világában, s így 40 felett minél jobb, s több lehetőségünk nyíljon a megelőző vizsgálatokra, az esetleges kezelésekre. Barátságosan hallgattuk, hogy ha privát biztosítottak lennénk (nem lehet mindenki Németországban, elvileg mi lehetünk), s kicsivel többet fizetnénk, mint most, akkor mennyivel jobb ellátást kaphatnánk a rendelőkben és a kórházakban.

A sok ömlengés végén jött a feketeleves, amikor kiderült, hogy én a 165 cm-es magasságommal nem vagyok 65 kg, de még 85 sem, hanem több. Az ember, az ügynök úgy nézett rám, mintha a megelőző másfél órában nem is látott volna (mondjuk nem nagyon nézett rám), s közölte, hogy akkor én nem lehetek privát biztosított, mert 65 kg-nak kellene lennem, vagy esetleg 20 kg feleslegem lehetne.

A férjem, aki orvosi indokokkal is próbálta lehűteni a levegőt, ami az én magamban fortyogásomtól egyre melegebb lett, megkísérelte elmagyarázni, hogy ez orvosilag is lehetetlen, hiszen olyan a testfelépítésem, a csontozatom, hogy soha nem lehetek 65 kg, ráadásul rendszeresen sportolok, nem kevés izomzatom van.

Az ügynök hajthatatlan volt! Nem merte ugyan kimondani, hogy kövér vagyok, de próbálta a lehető legtöbbféleképpen körül írni. Az már csak a hab a tortán, hogy a férjem is hasonlóan áll súlyilag, de őrá már nem mondhatta, hogy nem fogadják el, mert akkor nem jöhetne létre egy „zsíros” üzlet.

Tudom, hogy papírforma szerint nincs okom felháborodásra, no meg egy biztosító a kockázatot nézi, s nem azt, hogy én boldog vagyok kövéren is, de ez eléggé rosszul esett.

Nagyon sok olyan embert ismerek, aki egy dekagramm felesleggel sem rendelkezik, de még soha életében nem sportolt, egész hétvégén képes a kanapén feküdni, bármit megeszik válogatás nélkül, nem gondol a prevencióra, és mégis a társadalom őt dicsőíti, engem pedig a perifériára helyez, megvet.

De nem számít, ki mit gondol, mert én akkor is boldog vagyok kövéren, s akkor is sportolok, optimalizálni próbálom a súlyom, amennyire csak lehet csökkentem! S mindebben talán a kövérekre (piknikus alkatúakra) oly jellemző gömbölyded lelkem is a segítségemre van!”

A teljes posztot itt találjátok, szerintem érdemes elolvasni, már csak a hozzáállás és a pozitív gondolkodás miatt is!

Akik sosem mondanak nemet

Ázsiáról rengeteg sztereotípia él az emberekben, ezek egyike az, hogy az „ázsiaiak udvariasak”. Túl azon, hogy egy egész földrész több milliárd lakójáról ilyet eleve nem lehet kijelenteni, a Hétköznapok Malajziában blog szerzője bangkoki tapasztalatai kicsit másról tanúskodnak.

„Az egyik legnagyobb buddhista templom bejáratánál tömeg állja el az utamat. Közelebb érve, kiderül, hogy a belépőjegy számomra túl drága, kb. 8 kilónyi mangó ára, annyit most nem fogok fizetni, csak hogy megnézzek belülről egy templomot, de gondoltam, egy pár fotót azért kívülről is készíthetek.

Egy morcos fejű őr rossz angolsággal elkezdi magyarázni, hogy TICKET, TICKET, TICKET, azaz jegyet kellene vennem. Amikor rájön, hogy nem áll szándékomban, magasztosan felemeli kezét és bemutatja nekem középső ujját. Hát ennyi. A buddhista templom őre.

Egy pillanatig se gondoljuk, hogy az ázsiaiak mind kedvesek és mindannyian valami nirvánaközeli állapotban mozognak e világban. Akik ezt állítják, bizonyára csak a sokcsillagos ázsiai szállodák személyzetével találkoztak, akik persze mindig tisztelettudóan meghajoltak és mosolyogtak.

De az átlagember nem ilyen. Vagy legalábbis nem mindenki. Köpnek, hangosan böfögnek, csámcsogva esznek és isten őrizz, mennyire pofátlanul tolakodóak lesznek tömegközlekedésen fel- és leszállásnál. (...)

Az egyik legzavaróbb az ázsiai kultúrában az az, hogy sosem mondanak nemet. Így amikor azt kérdezem, hogy beszél-e angolul, általában mindenki igennel válaszol. De már ebből az igenből szoktam tudni, hogy valójában közelebb állunk a nagyon nemhez.

Az, hogy a thaiok miért beszélnek ilyen rosszul angolul, a második ott töltött estémen vált egyértelművé, amikor ugyanis hosszú hónapok után, egy tévé elé kerültem és lazításképpen meg akartam nézni egy filmet.

A közel 200 elérhető csatorna közül egy angolul beszélő volt, még pedig az Al Jazeera angol adása. Miután harmadszor megnéztem ugyanazt az anyagot a török krízisről, valami könnyedebbre vágytam, hiszen mégiscsak szabin vagyok, és nem nézhetek egész este hírműsort, mert be fogok kattanni.

Aztán összeállt a kép. Egy mindent szinkronizáló szórakoztatóipar, ha nem is lezárja, de jelentősen korlátozza az idegennyelvek elsajátítását. Mert ha sosem halljuk, mindig is idegen marad."

Az eredeti posztot (rengeteg képpel egyébként, amiket érdemes végignézegetni) itt találjátok.

Expat Show kínai módra

Ha egy poszt egy expatoknak szervezett kiállításról, vásárról szól, akkor annak helye van a Határátkelőn, persze a Balázs in the World posztja nem csak ezért került be a válogatásba, hanem mert ráadásul még érdekes is…

„Múlt hét végén volt szerencsém a cég alkalmazottjaként részt venni az Expat Show Shanghai 2016-on. A Hutong School bérelt egy standot a három napig tartó rendezvényen.

Mi hárman gyakornok és a menedzser már a nyitást megelőző napon ott voltunk felállítani a standunkat. Általában egy standbérlés önmagában nagyon drága, de ezen felül lehet és ajánlott posztereket rendelni a cégtől, aki szervezi a kiállítást, igy minden sokkal professzionálisabban fest, noha ez egy kisebb vagyon.

Nálunk a budget megoldás volt és mi vittünk saját nyomtatott posztereket, kis zászlókat, kis asztalt meg a szomszéd standtól 2 széket (amit – elég kínos volt – ki kellett fizetni 1200 forintért).

Én csak a pénteki napot töltöttem ott, mert hétvégén az egyetemre egy beadandót reportot kellett (volna) írnom. Azonban ez az egy nap is nagyon érdekes volt. Hihetetlenül sok, különböző, érdekes figurával beszéltem és ismerkedtem meg a nap folyamán. (...)

A nap folyamán rengeteg féle-fajta süteményt, kávét, juicet kóstolhattunk és minden ingyen volt. Alapvetően mindenki próbálta a saját brandjét népszerűsíteni és szinte mindenki tudott valamit valamiért cserébe ajánlani.

Volt itt afrikai startup-csapat, rengeteg expat és emellett természetesen tengernyi kínai. Volt egy vicces élményem is, miközben sétáltam a kiállításon, volt egy nyereményjáték, ahol egy hatalmas gömbből lehetett húzni egy golyót, ami akár nyereményt is rejthet, ám az ezernyi gömbből csak háromban volt nyeremény.

Mit gondoltok, hát nem kihúztam az első helyet? (Bár ki tudja, lehet, hogy mindegyikben az első hely volt.) Ennek örömére kaptam egy telefontöltőt, hurrá, majd a kérésükre bescannelték a WeChat kódomat és csináltunk egy közös fotót, így már eggyel több „fehér barátjuk” van.

Szombaton pedig voltunk vásárolni a Shanghai Science and Technology Museum környéki piacon, néhány kis pálcika, ez meg az, szuvenír, úgyhogy erről többet nem is írok. Viszont, ettünk fagyott joghurtot, ami nagyon finom volt, és még majdnem jól is nézett ki.”

A teljes (képekkel, videóval dúsított) élménybeszámolóért látogass el az eredeti oldalra.

HÍRMONDÓ

Minden ötödik ember bevándorló Németországban

Németországban minden korábbinál magasabbra, 21 százalékra emelkedett tavaly az úgynevezett migrációs hátterű lakosság aránya a szövetségi statisztikai hivatal adatai szerint. Hogy melyik a három legfontosabb ország, azt itt tudhatod meg.

Bevándorlási reformot ígért Clinton

A demokrata elnkjeölt bejelentette, hogy elnökké választása esetén hivatalba lépése után száz napon belül átfogó bevándorlási reformot terjeszt elő. Hillary Clinton megígérte azt is, hogy elnökként megnyitja az utat az illegálisan az országban élők millióinak állampolgársága előtt.

Brit családok milliói a nyomor küszöbén

Közel 4 millió olyan család él ma az Egyesült Királyságban, amelynek egyre nagyobb gondot okoz a lakáshitel törlesztése vagy a lakbér kifizetése. Ők azok, akik elsősorban az élelmiszeren és a ruházkodáson spórolnak, és olyan kevés a tartalékuk, hogy bármikor elveszíthetnek mindent. További részletek itt.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!